Télikertek

Növényházak és télikertek felületvédelme

Rendkívül lényeges, hogyan választjuk meg a növényházak és télikertek szer­kezeti elemeinek felületvédelmi rend­szereit. A helyes megválasztás és a gon­dos kivitelezés alapvetően befolyásolja egy-egy növényház vagy télikert idő­állóságát, biztonságos üzemeltetését.

Minden felületkezelési rendszernek két fő célja van:

  • konzerválja a kezelt anyagot, meg­akadályozza a faszerkezetek korhadását és biológiai fertőződését (rovar és gomba), fémszerkezetek esetében pedig a párás levegő és csapadék korróziós hatásának ér­vényesülését;
  • végleges felületi kialakítást ad a ke­zelt anyagoknak, meghatározva a megjelenését, színét, ami fa eseté­ben lehet pácolt vagy mázolt, fém esetében mázolt vagy eloxált, szin­terezett stb.

A felületkezelések egyes lépéseit a tech­nológiai előírásoknak megfelelően, gon­dosan kell elvégezni, de ügyelni kell arra is, hogy a karbantartó, felújító fe­lületkezeléseket is kellő időben és ala­possággal végezzük. A felületkezelő anyagok felhordásakor mindig be kell tartani a gyártó cégek technológiai előírásait, továbbá fontos, hogy alapozó, közbenső és fedőréteg­ként összetartozó, együtt alkalmazható anyagokat használjunk.

Gondolatok a felületkezelésről

Erre vonatkozóan a gyártó cégek katalógusai adnak megfelelő információkat. Az alumínium és műanyag szerkezeti anyagok nem igényelnek sem helyszíni felületkezelést, sem későbbi komoly kar­bantartást. Az alumínium kevésbé kor­rodál, mint az acél, az alumíniumszer­kezetek többségét gyárilag felület kezelik különböző színekben és külön­böző felületi kialakítással. A műanyag szerkezetek esetében sem beszélhetünk klasszikus értelemben vett korrózióról, de számolnunk kell elöregedésükkel.

Hozzáférhetetlen szerkezetek kerülése

Növényházak és télikertek tervezése­kor és építésekor törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen az építés befejezését követően a hozzáférhetetlen szerkezet. Ezek a felületek ugyanis nem karbantarthatok, felületvédelmük nem újítható fel. Természetesen ilyen felü­letekkel mindenképpen számolnunk kell.

Ezeken a helyeken egyedi felületkeze­lést kell alkalmazni (pl. Katepox 0,5 – 1,0 mm vastagságban felhordva a gon­dosan letisztított fémfelületre), másrészt tömítőanyagok alkalmazásával meg kell akadályozni a zárttá vált üregekbe és felületekre a pára vagy csurgalék víz be­jutását.

Az egyes felületkezelő, felület­védő anyagok felsorolását nem tartjuk célszerűnek, mivel választékuk gyor­san változik. A legmegfelelőbb anya­gokat mindig az éppen aktuális válasz­ték alapján kell, ill. lehet kiválasztani.