Repedések okai: gyors kivitelezés, hézagrepedések, téglák elmozdulása
A szerkezeti elemek még a bevakolás után is szenvedhetnek helyzet-, alak- vagy térfogatváltozást, aminek a szerkezetben és így a vakolatrétegben is bekövetkező repedésképződés lehet a következménye. A rövid építési időszakok és a nyersfalazott építmény nem megfelelő kiszáradása a repedések keletkezésének kockázatát jelentősen megnövelik. Olyan repedéseknél, amelyek kizárólagosan és elkerülhetetlenül az építkezés túl gyors kivitelezése miatt keletkeznek, az utólagos javítási költségek az építési költségekhez sorolandók.
Gyors kivitelezés okozta alakváltozások
Ilyen típusú alakváltozás például a födémek és a hossztartók lehajlása, a beton szerkezeti elemek (abroncsvas vagy födémek) hosszváltozása, az alapozás süllyedése, a teherhordó falak és támaszok zsugorodási, kúszási és hőmérséklet-alakváltozásai. Vasbeton szerkezeti elemekben ezeket a repedéseket a vasalat is előidézheti. Ezen repedések oka a túl vékony betonfedés, mivel a betonban az acél miatt feszültségek keletkeznek a hő- és páratartalom miatt bekövetkező igénybevételek következtében, valamint a rozsda térfogata az acélhoz képest sokkal nagyobb, és a tágulások miatt károsodást eredményez.
A szerkezetből származó repedések a normál és szokásos ráfordítás mellett az általánosan elismert műszaki szabályzatok figyelembevétele mellett kerülhetők el biztonsággal. A repedéseket az építésznek vagy a tartószerkezet tervezőjének konstruktívan kell figyelembe vennie, ha előre látható a repedések bekövetkezése. Vakolattechnikai intézkedésekkel általában nem akadályozható meg, hogy azok a repedések, amelyek a szerkezetben keletkeztek, a vakolatban is kialakuljanak. A továbbiakban fontos, hogy ezek a repedési kockázatok a vakolat kivitelezője által az iparban szokásos aljzatvizsgálatok segítségével általában nem elismerhetők.
Födémnyírási repedések
A szerkezettől függő repedéstípusokhoz tartoznak az ún. födémnyírási repedések, amelyek az emeletközi födémben vízszintes repedésként lépnek fel. A kárkép itt olyan formát mutat, amely az emeletközi födém helyzetének felel meg. Néhány esetben két repedés is megfigyelhető, ezek az emeletközi födémmel párhuzamosan futnak. A repedések szélessége repedésmérő készülékkel állapítható meg.
A repedés mélységének ismerete a későbbi javítási munkák szempontjából fontos. A falazatig való kiegészítő vakolateltávolítással megtudható, hogy a födémszerkezet és a felmenő falazat közti átmenet a repedés területén található-e. Ezek a repedések általában a magasabb hővezető képesség következtében keletkeznek, mely a födém-alátámasztás térségében, az ott meglévő építőanyag-váltás miatt alakul ki.
A falazat pl. porózus téglából készült, a födém kibetonozásra került. Majd a beton magasabb hővezető képessége termikus feszültségekhez vezet, amelyek a födém nyírási repedéseit okozzák. A födém nyírási repedéseinek kialakulása elkerülhető, oly módon, hogy az emeletközi födémek tartományába hőszigetelést építenek be. Ezen intézkedéssel az ismertetett hőhíd kialakulása megakadályozható, és a födém-alátámasztásból származó lehetséges feszültségek csökkenthetők.
Rovátkolt repedések
A rovátkolt repedéseknél általában átlós, a szögletes vakolat- és falazatnyílásokból kiinduló repedésekről van szó. A sérülés oka az, hogy ezen épületrészeken a falazatok megszakították (pl. ablakok, ajtók). Az egész épületszerkezet termikus és nedvességtartalom miatt bekövetkező hosszváltozásai esetén ezen falazatsarkok területén más alakváltozások fordulnak elő (nyírófeszültségek), amelyek aztán a burkolóvakolatban átlósan futó repedéseket okoznak.
Magas zsugorodási mértékű vakolóhabarcsok vagy gyors vakolatszáradás esetén a rovátkaként működő sarok ismét egy új, majd egy tiszta vakolatzsugorodási repedés előidézője lehet. Ezek a repedések az esetek túlnyomó többségében akkor figyelhetők meg, ha igen kemény vakolatrendszereket alkalmaztak, vagy hőszigetelő hálózat kivitelezése során az ablaksarok-térségben az átlós vasalatot mint vakolatvasalat elfelejtették kivitelezni.
Számos, legtöbbször többemeletes épületben az ablakparapet, ill. a fűtőtest-falmélyedések és a falfelületek közti csatlakozások területén repedések figyelhetők meg.
Ezeknek több oka lehet:
- A falazat zsugorodási rövidülése. Ez az ok elsősorban kiváló hőszigetelésű falazatoknál, mint pl. a duzzasztott agyag, pórusbeton, üreges habkő falazóblokkoknál és hasonlóknál volt megfigyelhető.
- A falazat alakváltozása a kúszó tulajdonsága alapján. Többszintes épületek esetén az alsó szinteken egyre nagyobbak a terhelések. Ezáltal az alsó szinteken a falazat erősebben rövidül meg, mint a felső szinteken.
- Repedések a födémlemezek alakváltozása vagy a teherhordó falazat alakváltozása következtében.
Az effajta repedésképződések már előzetesen elkerülhetők, ha az építőanyagok különböző tágulási viselkedését beágyazott, vakolaterősítő dróthálóval kiegyensúlyozzuk. Még akkor is, ha a rovátkolt repedések esetén lényegében a vakolat alapján kialakult olyan repedésekről van szó, amelyek feltételesen csillapíthatok, azok rendbehozatala költségesebb, mint például a zsugorodási repedéseké.
Hézagrepedések
Könnyűbeton vagy pórusbeton kövekből készült vakolt falazat esetén a hézaghálózat időnként a repedéseken keresztül kirajzolódik a külső vakolatban. A függőlegesen, állóhézagtól állóhézagig futó repedések a köztük lévő kőfelületen keresztül is futhatnak. A repedésszélességek mintegy 0,05-0,15 mm között vannak. A legnagyobb probléma abban rejlik, hogy gyakran olyan repedéskép látható, amelyben úgy hézagrepedések, mint jellegzetes zsugorodási repedések megtalálhatók.
Ezen esetekben a hézagok részben a vakolatvastagságra és esetleg a vakolóhabarcs szilárdságának kialakulására kifejtett hatásuk által meghatározzák a zsugorodási repedések elhelyezkedését és lefutását. A repedések általában az építkezés befejeztet követő első 2 évben lépnek fel.
A kiváló hőszigetelő téglából és normál falazó-habarcsból készült falazatok, valamint a homogén falazat rossz minőségű vagy nem kihabarcsolt állóhézagokkal természetesen nem jelent homogén és ideális vakolatalapot. A hézagolóhabarcs és a kiváló hőszigetelésű tégla különböző anyagtulajdonságai miatt a hézagok területén eltérő tágulási és zsugorodási folyamatok lépnek fel. Ennek következtében elkerülhetetlen a repedések keletkezése a hézagtartományban.
A téglák elmozdulásai
A téglák méretbeli eltérései határozzák meg az elmozdulások terjedelmét és a károsodás terjedelmét. Minél nagyobb a téglák méretbeli eltérése, annál nagyobb zsugorodási elmozdulások történnek, ill. feszültségek keletkeznek a hézagtartományban, amelyeket az ásványi vakolatok általában nem képesek felvenni. A nem vagy rossz minőségben kihabarcsolt hézagterületek ezen hézagrepedések keletkezésének helyszínei.
A hézagrepedések esetén jellegzetes, vakolatalapú repedésekről van szó, amelyek csak korlátozottan tűrhetők és általában viszonylag költséges felújítást igényelnek. A kijavításra vonatkozó intézkedések mellett természetesen olyan lehetőségek is adottak, amelyekkel a károsodások megelőzhetők. Itt a legfontosabb feltétel, hogy a téglákban lehetőség szerint kis maradék nedvességtartalom legyen jelen, így a zsugorodás mértéke ugyancsak lehetőség szerint kicsi.
A továbbiakban a könnyűbeton és pórusbeton kövek felépítése egyre inkább könnyű falazóhabarccsal történik, így a hézagterületen uralkodó különböző anyagtulajdonságok szinte teljesen kiegyenlíthetők. A kiváló hőszigetelő falazatok ún. könnyűvakolatokból készült bevonata a bevonatok készítése szempontjából ideális előfeltételt jelent a kiváló hőszigetelésű építőanyagokból készült, repedésmentes falazat számára. Itt kell utalni arra, hogy a könnyűvakolatok szabványosítása a DIN 18 550 sz. szabvány 4. részében történik.