Tapadóhidak használata vakolatoknál
Az alapfelület sajátságainak megfelelően szükséges lehet ún. tapadóhíddal átkenni vagy bevonni a felületet. A simára zsaluzott betonfelületeket tehát tapadóhidakkal látják el, ezek kvarctartalmú diszperziós festékek, amelyekbe röviddel a feldolgozás előtt cementet kevernek. Az ilyen tapadóhidak durva felületet kölcsönöznek az adott alapfelületnek. Ezenkívül tapadóhídként gyakran használnak műanyaggal modifikált ásványi simítóhabarcsokat is.
Tapadóhidak kiválsztása
A mai betonfelületek az előregyártott és fémzsaluzatok alkalmazásának elterjedése miatt meglehetősen simák és tömörek, a felhordandó vakolatnak vagy bevonatnak gyenge tapadást biztosítanak. Ezenkívül problémát okozhatnak a hőszigetelő, ill. egyéb táblák, mert sztiropor- vagy sztirodur-lapokon a szervetlen kötésű hagyományos és hőszigetelő vakolatok nem tapadnak megfelelően. Annak eldöntéséhez, hogy használjunk-e, és ha igen, milyen tapadóhidat válasszunk, fontos tudnunk, hogy a következő bevonatréteg ásványi/szervetlen vagy szerves kötésű.
A vakolatok tapadási képessége ráadásul az adalékanyagok fajtájától és mennyiségétől függően nagyon különböző lehet. A vakolóhabarcsban megtalálható tapadást elősegítő anyagok hatására a szervetlen kötőanyagok is különösen erős kristályokat képeznek.
Említésre érdemes még az is, a tapadóhabarcsok a tapadás közvetítőiként nem számítanak vakolatrétegnek, hanem a vakolat aljzatához kapcsolódó előkészítési munkák részét képezik. Feldolgozásuk során fontos, hogy megfelelő vastagságban készüljenek, ugyanakkor a maximális rétegvastagság ne legyen több 2-3 mm-nél.
A rájuk felvitt vakolatokat vagy bevonatokat a továbbiakban a megszokott módon lehet felhordani. Azokra a területekre, ahol az alapfelület anyaga változik, üvegszövet-erősítést kell készíteni, amelyet a tapadóhabarcs-rétegbe kell beágyazni. Ezt követi a következő habarcsréteg vagy erősítőháló felvitele.