Vakolat

Vakolaterősítés impregnált üvegszövettel, dróthálóval

A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.

Az alapvakolatokba és a simítóhabarcsokba gyak­ran helyeznek olyan vakolaterősítést, amelynek nincs számottevő saját szilárdsága, viszont meg­felelően nagy húzószilárdságú. Tehát feladata, hogy a vakolat húzószilárdságát javítsa azokon a helyeken, ahol húzásra nagyobb az igénybevétel. Ehhez főként különféle hálókat vagy szöveteket helyeznek, nyomnak vagy dolgoznak be a va­kolatrétegekbe. Elméletileg a vakolaterősítések funkciója megegyezik a vasbetonba helyezett vasalás funkciójával.

A vakolaterősítés alapvető feladata, hogy a mechanikus vagy termikus okokból esetlegesen fellépő feszültségeket felvegye és a felületen elosz­lassa, hogy a vakolatfelület zárt és repedésmentes maradjon.

A vakolat erősítésére használt hálókat és szö­veteket főként a vakolatban képződött repedések javításánál használják, ill. akkor, ha az alapfe­lületben mozgások várhatók, vagy különböző építőanyagok találkoznak, keverednek, mint pél­dául a vegyes falazatok esetében. Ugyanakkor vakolaterősítésre a fachwerk-szerkezetű házak felújításánál, a falazat hibáinak, repedéseinek javításánál vagy építőlemezek simításánál, vako­lásánál, valamint nagy rétegvastagságú vakolatok felvitelénél is szükség van.

A különböző építő­anyagok a különféle duzzadási és zsugorodási viselkedése és hőtágulása következtében nagy húzófeszültségek ébredhetnek a vakolatrendsze­rekben. A behelyezett vakolaterősítő hálók vagy szövetek ezeket a húzófeszültségeket felveszik és elosztják a teljes felületen. Ebben az esetben a vakolaterősítés megakadályozza, hogy a vakolat­rétegben repedések képződjenek, mert a vakolat megnövekedett húzószilárdsága már képes felven­ni ezeket az igénybevételeket.

Repedések megelőzése

Gyakran alábecsülik, hogy a vakolatok tulajdon­ságai mennyire korlátozottak. Nem lehet minden esetben pusztán a megfelelő vakolaterősítő háló beépítésével megakadályozni a repedésképződést, még akkor sem, ha azt a megfelelő helyre, a húzott rétegbe helyezzük. így például a mozgási hézago­kat és egyes épületrészek közötti hasonló mozgó határokat kevéssé lehet vakolaterősítéssel áthidalni anélkül, hogy további repedések meg ne jelenjenek. Ennek ellenére a gyakorlatban gyakran megfigyel­hető, hogy még folyamatban lévő statikai eredetű mozgásoknál is vakolaterősítő hálók alkalmazását javasolják a hibák javításához.

Impregnált üvegszövet

Vakolaterősítésként alkalmaznak impregnált üvegszövetet vagy rácsszerű, korrózióvédő bevo­nattal ellátott dróthálókat. A jól működő vakolat­erősítés fontos feltétele, hogy az adott szövet vagy háló ne legyen túl apró szemű, a szálak közötti hely elég nagy legyen ahhoz, hogy a felcsapott vagy felvitt vakolóhabarcs áthatolhasson a szöveten vagy hálón. Ha túl finom szövetet használnak, és azon a habarcs nem tud áthatolni, akkor a vakolaton belül egyfajta elválasztóréteg képződik.

Az általában jellemző 4-5 mm-es legnagyobb szemcsenagyság esetén a háló szemei közötti távolság 10-15 mm legyen. A túlságosan durva, nagy szemű hálónak az a hátránya, hogy a vakolaterősítő hatás csökken, mert az már nem tudja kellőképpen felvenni és elosztani a fellépő feszültségeket és terheket. Az általános szabály, hogy a hálószemek mérete a le­hető legkisebb legyen, de 8 mm-nél semmiképp sem kisebb, és közelítse a vakolóhabarcs legnagyobb szemcsenagyságának háromszorosát.

Üvegszálas vakolaterősítés tulajdonságai

Az üvegszálas vakolaterősítést üvegselyem kötegekből készítik, amelyek 100-200 db 5-15 μm vastagságú szálat tartalmaznak, rugalmassági modulusuk eléri a 20 000 N/mm2-t. Mivel ez az anyag nem lúgálló, műgyanta bevonattal látják el, ezzel védik a szövetet a frissen felvitt vako­lóhabarcs lúgosságától. Manapság az üvegszálas szövetek különféle fajtáit különféle kivitelben és minőségben lehet kapni. Különbözhetnek a szemnagyságban, de húzószilárdságban is. Lehet például olyan üvegszövetet is kapni, amelynek egyik irányban nagyobb a húzószilárdsága, mint a másikban. Az ilyen szövetet gyakran használják repedések javításához, ha a repedésképződés csak egy irányban várható.

Mivel az üvegszövet nem olyan merev, mint a drótháló, nem szabad előre rögzíteni az alapfe­lülethez, még akkor sem, ha a gyakorlatban ezt gyakran előfordul. Ennek ugyanis az lenne a kö­vetkezménye, hogy az üvegszálas vakolaterősítés túl mélyre kerül a vakolatban. Általában az üveg­szövet erősítést a vakolatréteg felső harmadánál kell elhelyezni. Tehát a habarcsot az alapvakolat készítéséhez a tervezett rétegvastagság kb. 2/3-ig felviszik, majd durván lehúzzák és kiegyenlítik.

Ezután az üvegszövetet enyhén benyomják a ha­barcsba, majd felviszik az alapvakolat következő rétegét “nedves a nedvesre” módszerrel, míg elérik az alapvakolat kívánt vastagságát. Fontos, hogy eközben a két rétegnél egyforma legyen a habarcs konzisztenciája, és a felső réteg simítása után ne látszódjon vagy lógjon ki az üvegszövet a vakolatból.

Repedések megelőzése

Az üvegszövetet simán, egyenletesen, hajtások nélkül kell kivitelezni, 10 cm-es átlapolásokkal. Ablakok és ajtók kávájánál a szövetet az éleken át kell vezetni. Ezenkívül a mai normákhoz hozzátartozik, hogy az ajtók és ablakok sarkainál átlós (tehát a várható repedésirányra merőleges) erősítést készítenek, hogy a repedésképződést már a kezdet kezdetén megakadályozzák.

Dróthálós vakolaterősítés

A dróthálóból készülő vakolaterősítések nem­csak lúgállóak kell lenniük, de korrózió ellen védő bevonattal is kell rendelkezniük. A követelmé­nyektől függően az általánosan használt dróthálók szálainak átmérője 1-2 mm. A dróthálós vakolat­erősítésnél is érvényes, hogy 10 cm átlapolással kell készíteni. A dróthálós erősítés készítésekor általában először gúzolják a felületet, majd ezt követően erre szerelik fel a dróthálót távtartókkal.

Ez a húzószilárdság növelésére szolgáló drótháló nem lehet olyan merev, mint a vakolathordozók, és nem is szabad az alapfelülethez szorosan hozzá­erősíteni, csak lazán hozzákapcsolni, hogy fel tudja venni és el tudja osztani a fellépő feszültségeket. Ellenkező esetben a háló az alapfelületben fellépő feszültségeket és mozgásokat átvezethetné a vako­latrendszerbe, és ezzel éppen a céljával ellentétes (negatív) hatást érne el. A következőként felvitt vakolatréteg legalább 10 mm vastagságban fedje a dróthálót. A távtartóknak az a feladata, hogy a dróthálót olyan helyzetben rögzítsék, hogy az minél inkább a vakolatréteg külső részén, a húzott szakaszon helyezkedjen el.