Színek a környezetünkben

A Morris-Jumel-ház

A Morris-Jumel-házat Manhattan legrégibb fennmaradt épületeként jegyzik. A Harlem Heights tetején, a 160. És 162. Utca között áll. Két sza­kaszban építették: kezdetben az impozáns késő koloniális irányzat jegyében, 1810-től pedig klasszicista stílusban.

A házat 1765-ben Roger Morris brit ezredes és ame­rikai felesége, Mary Philipse nyári lakjaként emelték. Közel 800 négyzetméternyi alapterületével a Morris-hegyi birtokhoz tartozott, és alig 18 km-re feküdt a fiatal város, New York City központjától.

Morris-Jumel-ház étkezője

Fent: A Morris-Jumel-ház étkezőjét eredeti – 18. Század végi, 19. Század eleji – állapotához hűen restaurálták. A függőleges mintás tapéta apró, ismétlődő motívumaival klasszicista szövetségi stílusú. A faragott kandallót berlini kéket is tartalmazó, a késő koloniális vagy korai szövetségi stílusra jellemző kékre festették.

A György-stílusú ház a maga idejében kifejezetten korszerűnek számított, homlokzata és enteriőrje egy­aránt a kifinomult és elegáns palladianista harmóniát tükrözte.

Morris ezredes édesapja (szintén Roger Morris) épí­tész az angliai palladianizmus kiemelkedő alakja volt a 18. Század első felében. Hatása valószínűleg érezhető a New York-i épületen. Az eredeti terv két szint magas portikuszt és timpanont, klasszikus oszlopokat, a hátsó traktusban tágas, nyolcszög alaprajzú helyiséget foglalt magában – ez utóbbi az első volt a maga nemében Amerikában.

A Harlem Heights tetején álló Morris-Jumel-ház

 

Fent: A Harlem Heights tetején álló Morris-Jumel-házat elegáns, timpanonnal lezárt, két szint magas portikusszal, négy toszkán oszloppal és két pilaszterrel alakították ki. A fából ácsolt homlokzatot törtfehér színű homokszemcsés festékkel vonták be, így kőfelület hatását kelti.

A külső díszítésben sokféle hagyományos koloniális megoldást alkalmaztak: ilyen a falakat fölül lezáró, az épületen körbefutó fogazás, az ajtók míves faragása, a favázas szerkezet, melynek alapját barna homokkőnek álcázták, és a szintén kőfelületként ható, ho­mokszemcsés festékkel bevont utcai homlokzat. A hát­só épületrészt, amelyet csak a cselédek láthattak, szerény zsindellyel fedték. A földszinten és az emeleten egy-egy tágas központi helyiség szolgál fogadó­szobaként és társalgóként, mindkét szinten négy-négy helyiséget alakítottak ki körülötte. Az alagsori részben – a cselédek lakó- és munkahelyén kívül – kamrát, borospincét és konyhát is létesítettek.

Morris ezredes angol származása és a ház stratégiailag előnyös fekvése (kilátása Manhattan belvárosára, New Jerseyre és Westchesterre nyílik) különös jelentőséget kapott a későbbiekben. A forradalmi háború kitöré­sekor Morris Angliába távozott, a házat pedig George Washington, majd Sir Henry Clinton brit altábornagy és végül báró Wilhelm von Knyphausen zsoldos parancs­nok lakta. Választásuk nem véletlenül esett Morris egy­kori nyári lakjára – katonai szempontból ugyanis kitűnő helyen fekszik.

A háború után az épületet lefoglalta az amerikai kormány. Egy ideig az Albany Post Road fogadója, a Calumet Hall működött benne. 1810-ben Stephen Jumel, tehetős francia kereskedő vásárolta meg, ezzel kezdődött a második építési szakasz. A bejárati ajtót „a legújabb divat szerint” átépítették, a két szalonba fes­tett üveg került; sok helyiséget Jumel felesége, Eliza rendeztetett be empire stílusban, párizsi útja során vásárolt kelmékkel és bútorokkal.

 Mary Bowen 1820-as évekbeli hálószobájának tónusai (középzöld, fehér és natúr fa) a ház kisebb hálóhelyiségeit jellemzik

Fent: Mary Bowen 1820-as évekbeli hálószobájának tónusai (középzöld, fehér és natúr fa) a ház kisebb hálóhelyiségeit jellemzik. Meglehetősen praktikus jellegével a tipikus, 18. Századi koloniális szobákat idézi.

A Morris-Jumel-ház utcai szalonja

Fent: A Morris-Jumel-ház utcai szalonja az 1830 körüli amerikai klasszicizmus summázata. A levélmotívumos, sávos mintájú zöld tapéta hű mása az eredetinek. A szőnyeg mintázata klasszikus görög előképeket idéz. A francia kristálycsillár 1800 táján készült. Az aranyozott rozettákkal ékes, szablyalábú garnitúra Eliza Jumelé volt. Az empire konzolasztal és a kör alakú márványlapos asztal 1825 táján készült; az utóbbi Joseph Meeks munkája.

Stephen Jumel 1832-ben elhunyt. Özvegye a ház utcai szalonjában lett Aaron Burrnek, az USA volt alel­nökének felesége. Házasságuk mindössze hat hónapig tartott. A mesésen gazdag Eliza Jumel élete utolsó éveiben szellemileg leépült, majd 1865-ben meghalt.

A Morris-Jumel-házért csaknem húsz évig pereskedtek. Eliza szegény családból, Rhode Island-ről származott; kísérletei, hogy elfogadtassa magát a New York-i elittel, sorra kudarcot vallottak. Betegsége idején megromlott a viszonya rokonaival is, akik közül többen az asszony halála után is a házban laktak.

Az ingatlannak sokféle lakója volt, köztük egy férfi, aki a házat „új” találmánya, a filmfelvevő népszerűsíté­sére használta, és miután Thomas Edison beperelte, hirtelen eltűnt. A ház a 19-20. Század fordulóján került utoljára magánkézbe: Ekkor Ferdinánd és Lillie Earle vásárolták meg, akik nyomban felismerték történelmi jelentőségét. Ferdinánd halála után Lillie biztatására maga a város vette meg a birtokot. Az épületet ennek köszönhetően – benne „Az amerikai forradalom leányai” című három helytörténeti tárlattal – 1907-ben, múzeumként nyitották meg. Ma tizenkét restaurált helyisége – közöttük a nyolcszög alaprajzú társalgó, az étkező, valamint Eliza hálószobája is – látogatható.

Aaron Burr - az USA egykori alelnöke, Eliza Jumel második férje - hálószobáját 1833 körüli eredetijének megfelelően restaurálták

Fent: Aaron Burr – az USA egykori alelnöke, Eliza Jumel második férje – hálószobáját 1833 körüli eredetijének megfelelően restaurálták. Az apró virágmintás tapéta halvány sárgászöld ugyan, de a szobát teltebb színek és gazdagabb mintázat jellemzi, mint a többi helyiséget.

Eliza Jumel francia empire stílusú hálószobája

Fent: Eliza Jumel francia empire stílusú hálószobájában az élénkzöld papírtapétával bevont falakat papírsablonból készült klasszikus motívumok osztják három részre. A mértani mintájú francia szőnyeg színei a tapétáét és a bútorszövetekét ismétlik. A lit-en-bateau (az ágy) egykor állítólag Bonaparte Napóleon tulajdonát képezte.

 A fogadószobaként is szolgáló előcsarnok színei visszafogottabbak

Fent: A fogadószobaként is szolgáló előcsarnok színei visszafogottabbak. A fentihez hasonlóan, a falakat itt is sablonmotívumokkal tagolták. Az empire stílusú konzolasztal és a tükör is 1825 körül készült; mindkettő amerikai termék.