• repedések a vakolatban

A repedések meghatározása a vakolatban

Mielőtt a repedezett vakolaton teljes körű és ezáltal nagyon költséges vizsgálatokra kerülne sor, tisztáz­ni kell, hogy a már meglévő repedések valamilyen hiányosságot mutatnak vagy csak felújításra lenne szükség. Az ásványi építőanyagok fejlődése és be­folyása a jobb hőszigetelési tulajdonságok elérése érdekében az elmúlt években odáig vezetett, hogy építéstechnikai okokból sok repedést nem is lehet elkerülni, és bizonyos körülmények között nem feltétlenül vagy nem mindig kell hiányosságként kezelni.

A vakolatok repedésének viselkedését nem lehet csupán egyes fizikai mennyiségek alapján megítélni, ha azok a különböző jellemzők együtt­működését nem írják le. Ezért volt szükség az ún. k_R érték, azaz a repedés biztonsági mutató definiá­lására. A k_R érték jelentősége az utóbbi években a porózus, üreges téglából épült falazatok megrepedt vakolatrendszerei miatt nőtt, és az elkövetkezőkben részletesen szólunk ezekről.

Az építmények vakola­tának alakváltozásait a kiszáradásuk, ill. a megszi­lárdulásuk folyamán létrejövő zsugorodás vagy a nedvesség felvételekor keletkező duzzadás okozza. Ezenkívül a hőmérséklet-változások is okozhatnak alakváltozásokat. Az alapfelülettel való kapcsolat miatt, ami megakadályozza a vakolat lehetséges alakváltozásait, feszültségek keletkeznek. Ezeket a szempontokat nemcsak a már meglévő repedések megítélésekor, hanem a későbbi repedésjavító rend­szerek kiválasztásakor is figyelembe kell venni.

Repedések megjelenése

A repedések nagyságától, az építőanyagtól/ felülettől és az okoktól függően vannak olyan repedések, amelyek az építőanyag felületén futnak, és van olyan is, amely az építményrészt teljesen vagy részlegesen kettészeli. A repedések belső oldalfe­lülete bármely repedésnél – különböző okokból – egymáshoz viszonylag közel mozdul el. teinek mozgását a mozgás irányától függően magasságkülönbségnek vagy nyírásnak nevezzük. Vizsgálatok kimutatták, hogy a repedés szélességének a változása nagyobb, mint a nyírás.

A repedések értékeléséhez fontos információ a repedések eloszlása és futása, a repedések széles­sége és mélysége, a repedések kora, valamint az, hogy a repedések az építmény felületéhez képest párhuzamosan vagy merőlegesen futnak, továbbá, hogy hogyan mozog majd tovább a repedés belső oldalfelülete. A következő kérdéssor segíthet abban, hogy a megrepedt vakolatok vagy homlokzatok hely­reállításának szükségességét megállapíthassuk.

Kérdéssor a repedésekről:

• A már meglévő repedés végleges állapotában van, vagy a repedés további tágulására számítha­tunk?
• A már meglévő repedéseket visszavezethet­jük-e a vakolatban végbemenő fizikai és/vagy kémiai folyamatokra, ill. száradási folyamat­ra, ill. szilárdulási folyamatra?
• Fennállnak-e statikai hiányosságok vagy változások, amelyek szerkezeti repedésekhez vezettek?
• Találunk-e hasonló repedésképződéseket a szomszédos épületeken, ill. történt-e már helyreállítás ezeken az épületeken?
• Befolyásolja vagy csökkenti a repedés­képződés a vakolat vagy az építmény/ épületelem műszaki funkcióját? (A mű­szaki funkció és ezáltal a használhatóság befolyásolásáról akkor beszélünk, ha idő előtt időjárás okozta károk lépnek fel vagy várhatók a külső vakolaton, és/vagy a va­kolat alapfelülete úgy átnedvesedik, hogy a hőellenállás tartósan csökken, és ez be­folyásolja a belső helységek klímáját vagy károsodik a belső falfelület.)
• Milyen mértékben befolyásolja a külső vako­lat optikai és esztétikai funkcióját és milyen mértékben befolyásolják ezek a homlokzati felületet mint egészet? (A repedések optikai hatását hagyományos körülmények között kell megítélni.)

Nagy problémát jelenthet az, hogy a vakolatok és vakolati rétegek esetében nehezen vagy egyáltalán nem lehet általános érvényű határértékeket megad­ni, amelyek alapján ugyanolyan széles repedéseket különböző típusú vakolatokon különbözőképpen lehetne értékelni. Például a nedvességet kapillárisán jól vezető vakolatoknál a csapóeső elleni védelmet kevésbé befolyásolják a repedések, mint a vízzáró vagy víztaszító vakolatoknál, amelyek viszonylag alacsony kapilláris-vezetőképességűek.

Ez a külön­böző kapillaritással és vízgőzáteresztő képességgel függ össze. Amíg a kapillárisán jól vezető vakola­toknál a behatoló nedvesség rövid időn belül el­oszlik és alacsony vízgőzáteresztő képesség esetén könnyen kiszárad, addig a kapillárisán kevésbé jól vezető vakolatok esetén, amelyek vízgőzáteresztő képessége nagyobb, a víz a repedéseken át eljut a vakolat alapfelületéig, ott eloszlik és csak igen lassan szárad ki ismét.

Ebből következik, hogy csapóeső okozta erőteljes átnedvesedés esetén a vakolat alapfelülete tartósan átnedvesedik. Ezt tud­va kapillárisán jól vezető vakolatok esetén például a hajszálrepedéseket sokkal inkább elfogadhatjuk, ill. elhanyagolhatjuk, mint a vízzáró vakolatok vagy vakolati rétegek esetén.

Károsodás

A vakolatok repedései nem szükségszerűen je­lentik a vakolat felületének optikai károsodását. Az ásványi alapú vakolatrendszerek esetében általában optikailag még nem károsodottnak, ill. a már meg­lévő repedések még elfogadhatónak minősülnek, ha a következőkben felsorolt repedésszélesség-értéket nem haladják meg.

Repedésszélesség-értékek:

• 0,1 mm-ig glettelt vagy sima finomstruktúra esetén (pl. filccel simított vagy glettelt);
• 0,2 mm-ig, szövetszerkezetet meghatározó szemcsenagyság > 3 mm.

A DIN 18 550 sz. német szabványban is részlete­sen tárgyalják, hogy a hajszálrepedések korlátozott mennyiségben nem jelentenek hiányosságot, hiszen nem rontják a vakolat műszaki értékét. Általában a repedéseket 0,2 mm szélességig nevezhetjük haj­szálrepedésnek. Szélesebb repedések nem jeleznek hiányosságot, ha a szokásos használat mellett nem láthatók és különben sem okoznak semmilyen kárt. Így feltehetjük azt az izgalmas kérdést, hogy:

Mikor jelez a repedés valamilyen hiányosságot?

Már a kérdést illetően, miszerint mikor jelez a repedés valamilyen hiányosságot, is különböző véleményekkel és magyarázatokkal találkozunk a jogászok és szakemberek/szakértők, valamint a vakolatok feldolgozásával foglalkozó cégek és a gyártók körében. A repedések megítélése általában mindig szubjektív, mivel a kár okát gyakran úgy keresik, hogy a károkozó felelősségre vonását és a költségeket is szem előtt tartják.

Így a homlokzati vakolatok repedései a vakolt felület esztétikai hiányosságain kívül okot adnak arra is, hogy tüzetesen megvizsgáljuk a repedések keletkezésének pontos okát, az érintett falelemek, ill. vakolatrészek (eset­leg bevonatok) a szerkezetben betöltött szerepének esetleges veszélyeztetését, valamint a lehetséges épületfizikai következményeket. Így elsőre annak a megítélése, hogy a repedés hiányosságot jelent-e vagy nem, független a repedés szélességétől, még ha az épületfizikai folyamtok konkrét értékelése és a helyreállítási eljárások kiválasztása során a repedés szélessége alapvetően fontos tényező is.

Repedés, mint esztétikai hiányosság

Arra a kérdésre, hogy a repedés mikor számít esztétikai hiányosságnak, a gyakorlatban sokszor az a válasz, hogy ha a repedés 3 m távolságból már nem vagy csak alig észlelhető, akkor még esztétikailag megfelel. Ezt az általános állítást azonban nem minden esetben lehet elfogadni, mert a repedés kivehetősége többek között függ a felü­leti strukturáltságtól, a színválasztástól, a vakolat anyagától, a repedés helyétől, valamint a felület igénybevételétől. A repedés szélességétől függet­lenül hiányosságnak minősül, ha a repedés szélei elszennyeződtek, és így a repedések láthatóvá vál­nak, vagy ha a vakolat már nem tudja megfelelően ellátni a műszaki megfontolásokból hozzárendelt feladatát.

Az esztétikai hiányosságok mértéke és a repedezett homlokzatfelület jelentősége határozza meg, hogy az esztétikai hiányosságok indokolják-e a repedések körülményes kijavítását, vagy akár az egész homlokzatfelület helyreállítását, és hogy az elérhető eredmények arányban állnak-e a szükséges munkálatok költségeivel. így a nyilvános épületek­nél más mércét kell alkalmazni, mint a szociális bérlakások hátsó udvarra néző homlokzatainál. A történelmi és műemlékvédelmi épületeknél is más­képp kell értékelni a helyzetet, mint az új építésű épületek homlokzatainál.

Vakolatrepedések különböző vakolaton

A vakolatrepedések esztétikai hatása nemcsak a repedés szélességétől, hanem a vakolat felületétől, felületi struktúrájától és a szemlélő távolságától is erősen függ. A simított vakolatok sokkal érzéke­nyebbek a repedésképződéssel szemben, és a repe­dések is sokkal szembetűnőbbek, mint a durva vagy strukturált vakolatok. Ilyen szempontból nagyon jól beváltak a dörzsvakolatok vagy a kapart hatású vakolatok. Ezeknél a vakolatoknál még a 0,25 mm szélességű repedéseket is alig lehet észrevenni, mi­vel alig különböztethetők meg az érdes felülettől. Természetesen a vakolt felület színe is közrejátszik a repedések kiemelésénél vagy eltakarásánál.

Alapvetően mérlegelni kell a nagyszabású felújí­tási munkálatok magas költségeit, valamint az elér­ető eredményeket. Így a felújítás szükségességéről és fajtájáról minden egyes esetben egyedileg kell dönteni. A döntések meghozatalánál meghatározó tényezők többi között a statikai rendszer, az épület használati célja, a repedés elhelyezkedése, fajtája és oka. Ennek megfelelően a felújítási munkálatoknak széles spektruma van, a jelenlegi állapot meghagyá­sától a festésen és vakolatjavításon át, egészen a régi vakolat eltávolításáig és egy új vakolatrendszer felhordásáig.

Kozmetika a vakolaton

Sok esetben csak kozmetikáznak, amivel a probléma rövid ideig megoldott, mert a helyreállí­tási intézkedések nem felelnek meg a ténylegesen szükséges intézkedéseknek. Továbbá gyakran azt se veszik figyelembe, hogy a vakolaton keletkezett repedések nem jelentik szükségszerűen azt, hogy az épület külső védőrétegének épületfizikai tulaj­donságai rosszabbá válnak, és nem tudják ellátni funkciójukat. A vakolt homlokzatokon bizonyos határokon belül a repedésképződés megenge­dett és hozzátartozik a szerkezethez.

Az összes nemfémes szervetlen építőanyag, mint például a beton, a téglák, a habarcs, a termés- és műkövek mikroszerkezetében vannak szemmel nem vagy csak alig látható finomrepedések, amelyek termé­szetes eredetűek, és így nem jelentenek feltétlenül hiányosságot. Keletkezhetnek makroszkopikus repedések is, ezek általában külső mechanikus feszültségek, valamint belső sajátfeszültségek hatására jönnek létre, amelyeket például az egyes szerkezeti alkotórészek térfogat-növekedése okoz. A falrendszerek általában együttdolgozó rend­szerek. Repedések az esetek többségében akkor keletkeznek, amikor a kötési vagy tapadási síkban (pl. a tégla és a habarcs között, vagy a falazat és a vakolat között) az adhézió lecsökken.