• falak

A falak építése és határoló falszerkezetek, hagyományos és különleges falazóelemek

Az épületek helyiségeit határoló falak veszik körül, ezek közé tartoznak a te­herhordó, a vázkitöltő és a válaszfalak. Az épületen a födémek magasságá­ban minden szinten vasbeton koszorút kell kialakítani, amelybe a födémszerke­zetet be kell kötni.

A teherhordó falak a nagyobb kiter­jedésű épületek külső, ill. esetenként belső alátámasztó szerkezetei. Az 1,3 m-nél vagy a falvastagság 3-szoros mé­reténél rövidebb falszakaszokat pillé­reknek nevezzük. Az oszlopok kör vagy sokszög keresztmetszetű pillérek. A kis keresztmetszetű vasbeton, acél és fa anyagú pilléreket minden esetben osz­lopoknak nevezzük.

A teherhordó falak az igénybevételek és a helyi adottságok szerint szerte Eu­rópában, de hazánkban is jelentősen különböztek az egyes korokban, ma már azonban erősen közelítenek egy­máshoz (3/66 ábra). Napjaink­ban is léteznek vályogházak, mint épí­tészeti értékek, még ha igen kis szám­ban is.

A határoló falakról általában

A falakkal szemben a gazdaságosságon túl számos követelményt támasztanak. Ilyenek a szilárdság, az állékonyság, a megfelelő hőtárolás, a tűzbiztonság, a hanggátlás, a könnyű kivitelezhetőség, véshetőség, vakolattartás stb. A falak­nak tehát az eltérő jellegű terheléseken kívül még más; épületfizikai igények­nek is meg kell felelniük. A hőszigete­lés, a hőtágulás, a páraátbocsátás; a csapadék és a napsugárzás elleni véde­lem elsősorban a külső határoló falak­nál fontos, a hanggátlás és a hangszige­telés belső falaknál lehet követelmény, míg a talajnedvesség pedig a pincefala­kat támadja meg (3/67 ábra).

A falak a talajszint alatt, annak köze­lében vagy az épület magasabb szintjén helyezkednek el, tehát lehetnek:

• pincefalak,
• lábazati falak,
• felmenő falak.

A falak hőtechnikai jellemzőit első­sorban hőtechnikai keresztmetszetük, másodsorban alakjuk határozzák meg. A hőveszteségek csökkentése érdeké­ben el kell érni, hogy adott belső térre minél kevesebb lehűlő fal jusson. Esze­rint az épületnek gömb, félgömb vagy henger alakúnak kellene lennie, aminek az eszkimók lakókunyhói ősidők óta megfelelnek. Napjaink építészei gya­korta élnek az építészeti formák és a ge­ometriai alakok kombinációjával, úgy, hogy az épületek határoló falait lesarkít­ják vagy legömbölyítik (3/68 ábra). Az ábra szerinti 1×1 méretegységnyi terü­lethez tartozó lehűlő felület a fal t0,00 hőmérsékleti tartományában (F):

• derékszögű falsaroknál 2 F.
• sarkított falnál 1,41-1,60 F.
• negyed körnél 1,57 F.

Jól látható tehát a lehűlő felület csök­kenése.

Az energiával úgy is takarékoskod­hatunk, hogy egyrészt jól választjuk meg a fal anyagát, másrészt igyekszünk minimálisra csökkenteni a fugák mint falazati ragasztó és ágyazó anyagok al­kotta hő hidakat. Erre látható példa a 3/69 és 3/70 ábrákon, ahol a megszakí­tott felületű fugákban légrés, ill. hőszi­getelő sávbetét akadályozza a hő vándorlást. Ahol azonban sűrűn vannak rövidebb falszakaszok vagy pillérek, ott mindig statikai szempontok legye­nek az elsődlegesek. A leírt megoldás jelentősen javítja az épületek északi határfalának – ahol nagyobb a lehűlés és kevesebb nyílás található – hőtechni­kai jellemzőit. Ezt főleg egyszintes épü­leteknél javasoljuk.

3/66 ábra Korszerű szigetelő anyaggal bélelt boronafalas lakóház (skandináv példa)

3/67 ábra Épületfizikai szempontból kedvező, kettősméretű üreges téglából falazott lakóház metszete

3/68 ábra Falsarkok kialakítása; négyzetes; lesar­kított; kör alakú 1 méretállandó; V: vizsgált vetület/térfogat; F: lehű­lő felület

A falak építése

Falazáskor a sarkokon vezérléceket ál­lítunk fel, amelyek között zsinórt vagy lágyvas huzalt feszítünk ki, hogy a tég­lasorok egy síkba kerüljenek. A vezér­léceken megjelöljük a „falegyen” ma­gasságát, illetve a koszorú síkját, és az átlagos téglasor vastagság szerinti tégla­sor osztást (3/71 és 3/72 ábra).

38 cm vagy ennél vastagabb falak végeinél 2-2 db vezérlécet állítunk fel a külső-belső falsíkok zsinórozásához; az egy tégla vastag (egysoros) falak­hoz, mivel ezeken csak egyoldali zsinórozás szükséges, 1-1 vezérlécet állítunk fel. A vezérlécek felállításakor figye­lembe kell venni, hogy a téglák méret­eltérései következtében a falvastagsá­gok – bizonyos korlátok között – eltér­nek a terv szerinti falvastagságoktól.

A vezérléceken be kell jelölni (a ±0,00 szinttől mérve!) a mellvédfal, a könyöklő, a nyíláshidalók, a redőny­szekrények stb. magasságát is. A pillérek helyét egyik irányban a zsinórállvánnyal kijelölt földszinti fal­sík, másik irányban pedig a külön zsi­nórállvánnyal kitűzött tengelyük határozza meg. Ha a pillér egyik irányban sem esik falsíkba, helyét a főfalaktól ki­indulva kell felmérni.

A válaszfalak helyeit lehetőleg az egész épületben egyszerre kell kitűzni, hogy az esetleges méreteltérések a vá­laszfalak számának és távolságának arányában eloszthatók legyenek. Tehát általában lemérjük az épületbelső hosszát, és ezt elosztva határozzuk meg a csatlakozási helyeket, kivéve, ha azo­kat esetleg már elkészült szerkezetek vagy egyéb okok már előre meghatá­rozzák, így pl. a vizes helyiségek terve­zett méreteitől nem szabad eltérni, mert, miután a vezetékek és a berendezési tár­gyak helye adott, egy méreteltérés csak zavart okozhat.

A szintvonalat (vízszintvonal) min­den szinten a padlószinttől 1,00 m ma­gasságban felvisszük a főfal belső síkjá­ra, mégpedig mindig az épület ±0,00 szintjétől kezdve, nem pedig az előző padlószinttől mérve. Ha az előző szint­ből indulnánk ki, a mérési pontatlansá­gok összegeződnek, és megengedhetetlen méreteltéréseket okoznának. A szintvonalat általában kétszer is megad­juk: először a nyers, másodszor pedig a vakolt falakra. A nyers falakon való je­löléshez kb. 20 cm széles, fehérre me­szelt vakolatsávot készítünk, és ezen jelöljük meg több helyen a szintvonalat meghatározó pontokat. A csöves víz­mértékkel kitűzött pontokat végleges rögzítésük előtt az ellenkező irányból megismételt kitűzéssel ellenőrizzük. Ha a két szintezés között csak kis eltérés mutatkozik, a különbséget megfelezve, kijelölhető a szintvonal helye.

A kitűzött szintvonalat meg kell őriz­ni, mert ha újra és újra kell jelölnünk, abból sorozatos méreteltérések adódhat­nak, (pl. a tokoknál és a burkolatoknál). A falnyílások kitűzésekor először mindig a nyílás tengelyét állapítjuk meg, az oldalfalaktól, vagyis a nyílá­sokra merőleges irányú falaktól mérve, majd a tengelytől jobbra-balra felmér­jük a szélességét.

A nyílászáró szerkezetek – ajtók, ab­lakok – méretei a terveken a tengelyvo­nalukra írva, tört alakban láthatók. A felső szám a szélességi, az alsó szám pedig a magassági méretet jelenti. A nyílásokat és a kávákat többnyire 1:100 méretarányú rajzok alapján tűzik ki.

A nyílások készítésekor gondolni kell a következőkre:

• a tok nélküli nyílások terv szerinti nyílásméretét falazáskor ki kell hagyni;
• az ajtótokok elhelyezésekor tisztázni kell, hogy átmenő padlóburkolat vagy küszöb készül-e;
• a fémtokos ajtók és ablakok nyílás­mérete 3 cm-rel nagyobb a tok külméreténél;
• a terveken nem a gerébtok belmérete, hanem mindig a kőmérete (vakolt nyílásméret) látható;
• egyesített ablaktokoknál az előző méretnél általában 2 cm-rel nagyobb méretet adnak meg;
• a kapcsolt tokos és hőszigetelt abla­kok esetében a terv ugyancsak a kőméretet tartalmazza; a nyílást csorbázattal kell elkészíteni;
• pallótokokhoz a terv a tok belméretét adja meg; a nyílást csorbázattal kell kihagyni.

Fontos tudni, hogy a nyílászáró szer­kezetek magassági elhelyezését mindig a szintvonaltól mérve állítsuk ki, mert az épület akkori állapotában ez az egyetlen vízszintes sík, amely meghatá­rozza a majdani padlósíkot is.

A nyílászárók méreteinek tipizálása óta a tervek a névleges méretet (jele: N) adják meg. A névleges méreten a tok külméret elhelyezési közzel növelt mé­retét, vagyis a kihagyandó tok nyílás méretét kell érteni. Az elhelyezési köz általában a nyílászáró szerkezet tokja és a falazat között, az elhelyezés, illetve a mérettűrés miatt szükséges, 1-1,5 cm méretű köz. A tok külméret a gyártási méret, tok belméret pedig a nyílás tényleges mérete.

3/69 ábra Szalagos habarcsterítés falazóblokkból vagy YTONG elemekből épülő szerkezeti falhoz 1 fal; 2 habarcsterítés; 3 speciális habarcsterítő eszköz, 4 habarcs

3/70 ábra Hőhíd megszakító beépítése falazóblok­kok vízszintes habarcshézagaiba 1 tégla; 2 8…10 mm vastag nikecell betét; 3 ha­barcsterítés

3/71 ábra Téglasorok falazása 1 fal; 2 zsinórpapucs; 3 zsinór; 4 leterhelő tégla

3/72 ábra Téglafal építése 1 csöves vízmérték (szintezőslag) magassági szin­tezéshez; 2 sor-, illetve falléc; 3 függőzés; 4 tokos vízmérték

Pincefalak

A részben vagy teljes egészében szint alá kerülő épületrészek falai a pincefa­lak. A pincék rendeltetése és az épüle­tet esetlegesen alulról támadó talajvíz meghatározza a nedvesség vagy a víz­nyomás elleni védelem típusát és az ala­pozás módját.

A pincék leggyakrabban talajned­vesség elleni szigeteléssel készülnek. A talajszint alatti falak a magyar szabvány szerint csak tömör falszerkezetek lehet­nek (3/73 ábra). Szakmai érdekesség­ként megemlítjük, hogy az EURO szab­vány, ill. a DIN talajvíznyomásnak ki­tett helyeken természetesen megfelelő szigeteléssel ellátva – minden feltétel nélkül, talajnedvesség ellen szigetelt pincéknél pedig túlnyomórészt – meg­engedi az üreges falazati anyagok, még a YTONG falazóblokk alkalmazását is (3/74 ábra).

A pincefalak többsége a szint feletti falszakasznál a lábazattal együtt falazva készül (3/75 ábra). Nem ilyen egyszerű a helyzet a beton anyagú pincefalaknál, ahol a lábazati szakaszon falazott vagy helyszínen felhordott burkolatot készí­tenek (3/76, 3/77 ábra).

A pincefalak építésénél különös gon­dot kell fordítani a későbbi fal-, a tech­nológiai és főként a gépészeti csatlako­zásokra. Közművezeték főfalon és szi­getelésen való átvezetése „utólagos faláttöréssel” nem készíthető, mert a töké­letes körülzárás ez esetben nem biztosít­ható. A közművezeték átvezetésének helyét a szigetelések készítése előtt, már a szigetelést védő falra ki kell tűz­ni, vagy az átvezető csonkot be kell épí­teni, majd ezután készülhet a szigetelés és a határoló főfal.

3/73 ábra Hagyományos szerkezetű pincefalak részletei a) téglafalazat; b) kőfalazat; c) betonfal; d) kő-beton fal; e) tégla-beton fal kötőtéglával; f) tégla-betonfal kengyelbekötéssel; 1 alap; 2 szigetelésvédő él téglafal; 3 fél tégla védőfal; 4 erősítő pillér; 5 fal, ill. tek­nős szigetelés; 6 beszorító habarcsréteg; 7 tégla­fal; 8 kőfal; 9 betonfal; 10 váltósoros kötésű fél tég­lafal; 11 kötőtégla; 12 0 6-os kengyel (10-15 db/m²); 13 szigetelő lemezgallér; 14 aljzat; 15 kavics szűrő­réteg

3/74 ábra YTONG elemekből épülő lakóház falazata pincétől a padlástérig 1 YTONG fal; 2 szigetelőha­barcs szorítás; 3 csupaszlemez; 4 légrés; 5 kö­nyöklő; 6 burkolati fal; 7 redőnyszekrény; 8 szellő­ző nyílás; 9 YTONG válaszfal elem; 10 falbekötés; 11 függőleges szigetelés talajnedvesség ellen; 12 faltő; 13 vakolat; 14 hőszigetelés

3/75 ábra Szint feletti pincefal, mint lábazat a) kő/tégla; b)…c) tégla/kő; d) vegyes fal

3/76 ábra Beton pincefal utólagosan falazott burkolótégla lábazattal 1 födémgerenda;  2 béléselem; 3 kibetonozás; 4 fel­beton; 5 hőszigetelés; 6 fólia; 7 burkolati betonaljzat; 8 dilatációs betét; 9 koszorú; 10 hosszvasalás; 11 kengyelezés; 12 előfalazás; 13 határoló fal; 14 fémlemez vízorrsáv; 15 beton pincefal; 16 szigetelésvédő fal; 17 teknőszigetelés; 18 lábazati burkolat; 19 belső vakolat

3/77 ábra Beton pincefal helyszínen felhordott műkő lábazattal 1 FERT födém; 2 FB kerámia béléstest; 3 kibetono­zás; 4 falbeton; 5 koszorú; 6 hosszvasak; 7 kengye­lek; 8 előfalazás; 9 főfal; 10 beton pincefal; 11 szi­getelésvédő fal; 12 teknőszigetelés; 13 helyszínen felhordott műkő lábazat; 14 belső vakolat; 15 hom­lokzati vakolat

Lábazati falak

Épületek lábazati fal nélkül szinte soha­sem készülnek, még ha nincs is kifeje­zetten lábazat tervezve, akkor is be kell töltenie ezt a funkciót is a falnak. A lá­bazat feladata, hogy az épületek és az építmények talajsíkkal érintkező felüle­tét a külső hatásoktól (csapadék és fagyveszély) megvédje. A lábazatok másik, de nem másodlagos feladata, hogy az épületek főfalainak terheit átad­ja az alapozásra vagy a pincefalra.

Előfordul, hogy a pincefalat viszik fel a vakolt vagy burkolt főfalig, és folytatják a felmenő fallal (3/78 ábra). Másik gyakori megoldás betonanyagú pincefalaknál, hogy a beton látszó olda­lát különböző felületképzéssel látják el még a zsaluzásnál. A kész betonfelüle­tet a zsaluzás eltávolítása után vagy nyersen hagyjuk, vagy cementtel pacskolással (időnként) felfrissítjük (3/79 ábra).

Hullámosított betonfelületek szerke­zeti méreteinél számításba kell venni a hullámlemezek vastagságát, amely nö­veli a zsaluzó méretet. Sík betonfelüle­teknél az esetleg szükségessé váló utólagos falszigetelés felhordása nem okoz gondot, míg hullámos felületnél a szigetelést a betonozott pincefal előtt el kell készíteni, mégpedig úgy, hogy a hullá­mok (hegyek) a szigetelés felhajtott gallérjait terheljék. Ellenkező esetben a szigetelés és fal vagy szigetelés és vé­dőburkolat közé bejutó csapadékvíz helyrehozhatatlan károkat okozhat.

A lábazatok igen régi fajtája, amikor a házépítéssel egy időben nagy méretű idomköveket építenek be (3/80 ábra). A kőfaragó által a konszignáció alapján előkészített tömböket a kőműves helye­zi el. Régi épületeknél gyakoriak a lefelé szélesedő kőfalak, amelyeknek statikai szempontból van jelentőségük (3/81 ábra). Ma újból kezd tért hódítani ez a megoldás, főként foghíjbeépítéseknél. A kövekkel való építkezés hegyes és dombos vidékeken gyakori, az alföldi és síkvidéki ember házánál kevésbé, ott inkább a helyi anyagokat használják (3/82-3/84 ábra).

A lábazatok anyagának %-os vízfel­vevő képessége, a talajnedvesség elleni szigetelések függvényében igen eltérő. Ennek függvényében a lábazatok anya­gát a következők szerint kell megvá­lasztani:

Lábazat felső szigetelése esetén:

• beton, vasbeton C 10-C 12
• kő: kemény mészkő, bazalt. Lábazat alsó szigetelése esetén:
• beton: C 8
• vasbeton: C 10
• kő: mészkő, andezit.

Körülszigetelés esetén:

• beton: C 8
• vasbeton: C 10
• kő: puha mészkő, homokkő
• tégla: nagy szilárdságú.

3/78 ábra Lá­bazat nél­küli fartő fokozott hőszigetelésű külső határoló falnál 1 nemes vakolat; 2 alapvakolat; 3 háló; 4 hőszigete­lés; 5 szegezés; 6 tartóprofil horganyzott szel­vényből; 7 fúrt tiplis rögzítés; 8 perforáció; 9 konzol; 10 lábazati vagy pincefal

3/80 ábra Idomított kő lábazat 1 profilozott kőtömb; 2 horog; 3 szárnyas horog; 4 kapocs; 5 fémcsap; 6 ékelő csap; 7 beverő csapos szárnyas horog

3/81 ábra Nyomott, ferde síkú idomítatlan kőből ké­szülő lábazati falak

3/82 ábra Kőből épülő lábazati falak sorosan fala­zott idomított és fűrészelt kövekből

3/83 ábra Betonozással együtt falazott rétegelt kő lábazat 1 aljzat; 2 fólia; 3 hőszigetelés; 4 padozat alatti talajpára elleni szigetelés; 5 védőbeton; 6 kavicsfeltöltés; 7 feltöltés; 8 alap; 9 betonfal; 10 rétegelt kőfalazat; 11-12 falszigetelés; 13 felhajtott gallér; 14 főfal; 15 belső vakolat; 16 külső homlokzati vakolat

3/84 ábra Víz- és hőszigeteléssel ellátott, nagyszilárdságú kisméretű téglából készült lábazat 1 alap; 2 koszorú; 3 vasalás; 4 szigetelésvédő fal; 5 alsó falszigetelés; 6 függőleges falszigetelés; 7 ragasztott toldás; 8 felső falszigetelés; 9 hőszige­telés; 10 lábazati fal; 11 alumínium szegőlemez; 12 felmenő fal; 13 főfal; 14 kavicsfeltöltés; 15 aljzat; 16 termett talaj; 17 osztályozott kavics; 18 szegő; 19 járda; 20 dilatáció; 21 kavics

Felmenő falazatok

A lakóházépítésben az egyik legősibb mesterség a falazatok készítése.

Vályogfalak

A vályogot néhány évtizeddel ezelőtt országunk teljes területén, ma már azonban csak egyes helyeken használ­ják lakó- és melléképületek építéséhez. Teherhordó vályogfal csak száraz he­lyen, tehát talajnedvesség elleni szigete­lés fölött készíthető.

A vályogfalak négy fajtája a vályog­tégla fal, a vert fal, a rakott sárfal és a vesszőfonatos paticsfal. Az alapanyag minden esetben agyag, a kitöltő anyag pedig a gabonatörek. A vályogtéglát formázóban, (vályogvetőben) téglamé­retre készítik. A vert falat rétegenként zsaluzatok közé verik döngöléssel, naponta max. 50 cm-es rétegekben. A ra­kott sárfalat a kész, szigetelt lábazatra, fecskefészekszerűen, szalmával kevert sárból rakják, vasvillával. A két utóbbi a végleges sík formáját fészáraz állapot­ban, éles szerszámmal levágva adja meg. A paticsfalat előre elkészített fa­vázas vesszőfonatra, rétegenkénti ta­pasztassál készítik.

A vályogtéglát ugyanúgy kell beépí­teni, mint az égetett agyagtéglát, a fala­zó habarcs agyagból vagy fehérmész habarcsból készül. Igen lényeges vi­szont, hogy a falazó habarcs anyaga ugyanaz legyen, mint a belső és a külső vakolat anyaga, mert így könnyebben áll meg és időt állóbb rajta a vakolat.

Hagyományos falazó anyagokból készülő falak

A hagyományos falazó anyagból készü­lő, szokásos vastagságú falak hőtechni­kai szempontból nem felelnek meg a je­lenleg érvényes szabvány előírásainak.

Ide sorolható a tömör agyag- és mészhomok, a soklyukú B 25, B 29, B 30 és az UNIFORM téglák, ill. falazó­blokkok. Ugyancsak hő technikailag nem megfelelő kategóriába sorolhatók a RÁBA vázkerámia és falazó blokkok, de ezek már, bizonyos alkalmazási mód mellett megfelelnek a fokozott hőszigetelési követelményeknek, anélkül, hogy külön hőszigetelő réteget kellene fel­hordani kívülre vagy belülre.

A hagyományos falazó anyagok kö­zött a legismertebbek a tömör és üreges kisméretű téglák. Szerkezeti és pincefa­laknál még ma is ezek a legkedvezőb­bek, mind a gazdaságosság, mind a beépítés technológiájának szempontjából. Hőtechnikai szabványnak megfelelő szerkezethez hagyományos falazó anyagoknál óriási falvastagságok kelle­nének, például:

• tömör téglánál 96 cm,
• üreges téglánál 80-90 cm.

Az épület határoló falai külső hő­szigeteléssel tehetők teljes értékűvé. Nyugati országokban vannak bizonyos tervezési irányelvek ahhoz, hogy adott m² területű lakáshoz mekkora tömegű hőtároló fal szükséges. A könnyűszer­kezetes építési módoknál gyakori a tö­mör téglából falazott, többnyire csak időszakos fűtésre méretezett kandal­lók, kemencék készítése. A kisméretű üreges téglák a házépí­tésben számos helyen használhatók, például oromfalaknál, válaszfalaknál, és a középső főfalaknál.

Tömör kisméretű, nagyszilárdságú és a burkolótéglák kombinációjával a hő technikailag szükséges keresztmet­szeten túl lényeges a statikai szempon­tok miatti méret (3/85 ábra). A szabványok értelmében 12 cm-nél vékonyabb fal; és két sor kisméretű tégla réteg függőleges hézag feletti mé­ret esetén szerkezetnek nem vehető fi­gyelembe függetlenül attól, hogy az üreges téglafal rétegmagassága, vagyis sora ettől magasabb.

A B 25, B 29, B 30 és UNIFORM falazóblokkból épülő lakóházak falai­nak hőátbocsátási értékei különböző módokon, falvastagításokkal és hőszi­getelésekkel javíthatók. Tömör téglafalak hőtechnikai jellem­zői önhordó keményhab lemezekkel vagy Heraklith szigetelő panellel javít­hatók (3/86 ábra). A hőtechnikai értékek növelésére a kívülre készített hőszigetelő réteg az ideális, de belső hőszigetelő réteg is megfelel, ám ilyenkor a faltömeg hőtá­roló közegként minimális. A következő példák hőszigetelési értékük szerinti sorrendben mutatnak be néhány megol­dást.

1. Tartófalon kívül elhelyezett, félke­mény hőszigetelő réteg, önhordó fél­ tégla védőfallal burkolva (3/87 ábra). Tartófalra rögzítő kapcsokkal, és pa­pucsos dübellel, ragasztás után rögzí­tett kemény hőszigetelő lemez. Gazdaságosság tekintetében e megoldás igen kedvező, időtállósága viszont kisebb, mint az előző vagy a követ­kező (3/88 ábra).
2. Külső falra később szerelt hőszigetelő réteg (3/89 ábra). Előnye az előzőekkel szemben, hogy a nyári „hűtőképessége”, azaz nyári hővédelme sokkal erőteljesebb, a burkolat alatti légrés kényszeráramoltatása és a kürtőhatás eredményeként. A tökéletes működés érdekében az alsó bevezető nyílás közelében a faltörésnél ne betonjárdát készítsünk, hanem telepítsünk bokros, sűrű növényzetet. A talaj feletti hűvös levegő ugyanis, az állandó gravitációs légáram miatt nem engedi bejutni a meleget a hőszigetelő rétegbe. Az időszakosan csak nyáron használt épületeknél a hőszigetelés elhagyható.
3. Az eddigi három megoldás egyéb­ként bármikor, utólag is elkészíthető. A határoló fal belső síkjára ragasztott válaszfaltégla-réteg (3/90 ábra) csök­kenti a kész épületek helyiségeinek területeit. A belső válaszfalburkolat és a főfal közé helyezett hőszigetelő réteg ja­vítja a hőszigetelő képességet, a hő­tároló közeg minimálisra csökken (3/91 ábra).

3/85 ábra Különböző téglafalak a)…b) utólag burkolt tömör téglafal; c)…d) burko­lattal együtt készülő teherhordó blokktéglafal; 1 ha­sított 1/8-as; 21/4-es; 31/2-es burkoló téglafal; 4 tö­mör téglafal; 5 HB 38-as falazóblokk; 6 UNIFORM falazóblokk; 7, 8 POROTRON és THERMOTON; A: hőtechnikai falvastagság; B: szerkezeti falvastagság

3/86 ábra Téglafal hőszigetelő képességének növe­lése heraklith lapokkal a) belső falfelületen; b) külső falfelületen; 1 herakta; 2 kávabélés; 3 heraklith dübel; 4 rabicháló; 5 alap­vakolás (gúzolás); 6 alapvakolat; 7 fedő vakolat

3/87 ábra Határoló fal nyerstégla burkolattal és kül­ső hőszigeteléssel 1 üreges téglafal; 2 koszorú; 3 vasalás; 4 vasbeton gerenda; 5 födém béléstest; 6 kibetonozás; 7 belső vakolat; 8 falazáskor elhelyezett, 0 4-6 mm tüs­kék; 9 burkolati téglafal; 10 kötőtégla (alternatíva); II   hőszigetelés; 12 légzáró csupaszlemez

3/88 ábra Határoló fal külső hőszigeteléssel, vakolt felülettel 1 főfal; 2 koszorú; 3 vasalás; 4 kengyel; 5 koszorú előfalazás válaszfallapból; 6 belső vakolás; 7 ge­renda; 8 béléstest; 9 kibetonozás; 10 hőszigetelés; 11 homlokzati vakolat alátéthálóval; 12 ragasztóhabarcs réteg

3/89 ábra Szerelt külső burkolat alatti hőszigetelés 1 főfal; 2 koszorú; 3 hosszvasak; 4 kengyelek; 5 koszorú előfalazás; 6 belső vakolat; 7 gerenda; 8 bé­lés; 9 kibetonozás; 10 faldörzsölés; 11 légzáró lemez (fólia); 12 hőszigetelés; 13 függőleges faváz­heveder; 14 szorítóléc; 15 lécezés; 16 táblás szegezett burkolat; 17 légjárat

3/90 ábra Határoló falak hőszigetelő képességének fokozása belső válaszfallap burkolattal 1 főfal; 2 koszorú; 3 hosszvas; 4 kengyel; 5 koszorú-előfalazás; 6 ragasztó habarcsréteg; 7 válaszfal­lap-burkolat; 8 belső vakolat; 9 FERT födém; 10 bé­léstest; 11 kibetonozás; 12 felbeton

3/91 ábra Határoló falak hőszigetelésének fokozása belső oldali hőszigetelő lemezzel 1 főfal; 2 koszorú; 3 hosszvas; 4 kengyel; 5 koszo­rú előfalazás; 6 ragasztóhabarcs réteg; 7 hőszige­telés; 8 nemezcsík; 9 válaszfallap burkolat; 10 ra­gasztó habarcsréteg; 11 belső vakolat; 12 gerenda; 13 bélés; 14 kibetonozás; 15 felbeton

3/92 ábra THERMOTON téglafal a) sarokkialakítás; b) falcsatlakozás; c) kéménytest és falazat összeépítése

Különleges anyagú falazóelemek

Ebbe a csoportba tartoznak a cementkö­tésű, a kavics, a kohósalak, a poliszti­rolgyöngy stb. adalékanyag keveréké­ből készülő falazó elemek. E termékek országos felhasználása még igen szerény, csak néhány százalékot tesz, ezért most részletesen nem foglalkozunk ve­lük. Ide sorolhatók: az ISOPLUS, a DURISOL, az ISORAST RASTRA, a RIOLIT TUFA, az UNIBET és a BÍ­ZOL (3/105 ábra).

3/105 ábra Felmenő fal BISOL falazati elemből 1 közbenső elem; 2 falvég-elem; 3 sarokelem; 4 át­hidalóként alkalmazva

3/106 ábra Tornácoszlopok készítése 1 lábazat; 2 betonacél tüskék; 3 azbeszt cementcső köpeny; 4 ívelt talpkialakítás; 5 oszlopvasalás; 6 tüskék; 7 zsaluzat alátámasztó oszlop; 8 rácsozat; 9 ék; 10 hossz-süvegfa; 11 papucsdeszka; 12 ívelt zsaluzat (doboz); 13 hosszvasalás; 14 kengyelezés; 15 falzsalu-heveder; 16 falzsalu; 17 zsalu­zatátkötés; 18 kész nyílásáthidalás

Pillérek és oszlopok

A lakóházak többnyire nem épülnek oszlop- vagy pillérvázas rendszerrel. A köznapi szóhasználat szerint az oszlop kör, a pillér pedig szögletes, négyzet vagy téglalap keresztmetszetű.

Oszlopokat elsősorban családi há­zak tornácainál, esetleg belső terek me­gosztásánál alkalmazzák. A 3/106 ábrán látható tornác oszlopai azbeszt cement­cső köpenyzsaluzattal, vasalt betonból készült.

Egy ilyen oszlop elkészítésének me­nete a következő:

• tüskék bebetonozása a lábazatban az oszlopok számára kihagyott fészkek­be;
• az előre leszabott csövek elhelyezé­se, alsó (fém) ékeléssel és körülbeto­nozással;
• az oszlopvasalat beemelése a csö­vekbe, majd a kibetonozás (mini­mum C 14 beton).
• Téglaoszlopokcsak tömör kisméretű téglából építhetők, kötésük azonos a felmenő falakéval, falazó habarcsa pe­dig annál jobb minőségű legyen.
• Téglapillérekbármilyen üreges vagy porózus téglából készíthetők, de külö­nös gondot és figyelmet kell fordítani a téglák minőségére, a falkötések és a fa­lazó habarcs minőségére, valamint a függőleges hézagok tömörségére.
• A vasbetonpillérekfalzsaluzatba be­tonozva, acélvázzal készülnek. A va­salást a vasalási terv alapján kell készí­teni, a zsaluzatot célszerű előre elkészí­teni (3/107, 3/108 ábra).

3/107 ábra Előre gyártott oldalelemes vasbeton oszlopzsaluzat a) nézet; b) alaprajz; 1 falzsalu; 2 heveder; 3 állítha­tó keretrács

3/108 ábra Keretrács oszlopzsaluzathoz 1 „L” alakú falelem; 2 papucs; 3 csapszeg