Ház

Különleges vakolatok

Az ún. „fehérmunkák” az épületek belső falfelületeinél fordulnak elő, ha az épülettel vagy bizonyos helyiségei­vel szemben különlegesen magas esz­tétikai igényeket támasztanak.

A fe­hérmunkák alapanyaga a gipsz, amelyből:

  • gipszvakolatok;
  • különböző tagozatok és párkányok, valamint
  • műmárvány készíthető.

A gipszvakolatok nagy felületeken, különleges igények esetén készülnek. A gipsztagozatok a helyszínen is és előregyártva is készíthetők. Helyszí­nen készülnek a különböző méretű és kiülésű párkányok, valamint a „sza­bad kézből” felhordott ornamenti­kák. A tagozatok közé soroljuk az ún. forgatott tagozatokat (pl. baluszterek) és az egyéb forgástesteket. A műmárvány tulajdonképpen festett gipszhabarcs alapanyagú, helyszínen felhordott burkolat. Készítéséhez nagy gyakorlat, jó szín és formaér­zék szükséges.

A fehérmunkák – tekintettel a nagy élőmunka-igényre és a magas fokú szakismeret szükségességére, vala­mint a korlátozott lehetőségekre – igen ritkán fordulnak elő.

Gipszvakolatok

A gipszvakolatok elsősorban épület belső tereinél, illetve olyan külső részeknél készülnek (homlokzaton nem) (pl. tornácokon, kerengőn, ár­kádon stb.), ahol csapadék nem érheti őket. A gipszvakolat alapanyaga a gipsz, amit a helyszínen kevernek be, az adott felülethez szükséges mennyiségben, figyelembe véve a be­dolgozási időt is.

A gipszvakolatok anyaga a minőségi (friss) stukkó- vagy más néven szob­rászgipsz, amelyhez megfelelő arány­ban meszet és vizet adagolva kiváló gipszes habarcs készíthető. A kötő­anyag tehát a mész és a gipsz keveré­ke, amely egyben a töltőanyag is. A kívánt hatás eléréséhez rendkívül igényes munka kell. Keveréskor az oltott meszet sűrű, vágható, „májas” állapotban kell kimérni.

A keveréket a következő térfogatarány szerint kell összeállítani:

  • 1,6 1 oltott mész;
  • 4 kg gipsz;
  • 1 dkg csontenyv;
  • 2,5-2,8 1 tiszta víz.

Ebből a mennyiségekből 6,0-6,5 1 jól kenhető anyag áll össze, amely száraz állapotban 4,0 l-t jelent, azaz 0,004 m3-nek felel meg.

A keverés menete a következő:

  • ki kell számítani a felületen kiala­kítandó kész réteghez szükséges csontenyv mennyiségét és ki kell főzni. A csontenyv a kötés lassítása miatt szükséges.
  • a kifőzendő csontenyvhez a vizet az előre kiszámított és kimért összes keverővíz mennyiségből vesszük ki, majd főzés után visszakeverjük a vízhez;
  • az egy keveréshez szükséges oltott-meszet a keverővízből elvett vízzel kell feltörni és finomra szűrni, és ehhez az átszűrt keverékhez ada­goljuk a bedolgozás üteme szerint szükséges gipszet. A gipszvakolatot két rétegben kell felhordani a mészhabarcsból készült alapvakolatra.

A 4-5 mm vastagságú első réteget vakoló sávok segítségével, lécezve vakolják. A gipszmasszát rozsdamen­tes anyagból készült szerszámmal kell felkenni és eldolgozni. A 2-3 mm vastagságú második réteget vezetősáv nélkül kell egyenletesen felkenni. Ehhez a munkához óriási gyakorlat és türelem kell. Ha az alapvakolat ce­mentes habarcs, akkor a gipszhabarcs felhordása előtt a cementes rétegre 4-5 mm vastagságú fehérmész ha­barcsréteget kell lécezéssel felhorda­ni.

Erre a rétegre nyáron egynapos, ősszel és tavasszal kétnapos szilárdulási idő után hordható fel a gipszva­kolat. A kiegyenlítő mészhabarcs ré­teg úgy is elkészíthető, hogy a megszilárdult alapfelületre 2-3, egyen­ként 2-4 mm vastagságú összefüggő réteget kennek fel. Ez a művelet meglehetősen emlékeztet a szobafes­tésnél megszokott falfelület gletteléshez.

Stílusok találkozása sarokpárkány sima fal- és mennyezetfelülettel.

4.87. ábra. Stílusok találkozása sarokpárkány sima fal- és mennyezetfelülettel.

Elektromos vezetékek szerelése

4.88. ábra. Elektromos vezetékek szerelése az előregyártott tagozat mögötti részben.

gipsz habarcsanyagú profilléc

4.89. ábra. Ablakok és erkélyajtók körüli, gipsz habarcsanyagú profilléc.

Profilok megválasztása

4.90. ábra. Profilok megválasztása a belső­építészet igényei szerint (legalább olyan fon­tos, mint a szín vagy az ajtó záradékának vo­nala).

Nappali „sarokpárkánya"

4.91. ábra. Nappali „sarokpárkánya” a sík mennyezet és a fal találkozásánál 1 belső párkány; 2 mennyezeti vakolat; 3 mennyezet; 4 ragasztott vezetőléc; 5 szántalp; 6 sablon­talp; 7 sablongerinc; 8 szegezés; 9 profilge­rinc; 10 ék alakú (fa) profil; 11 fémlemez gyalulemez.

Gipsztagozatok

A gipsztagozatok az épületbelsők díszítésére készített különböző profi­lok és párkányok. A gipsztagozatok – a homlokzati ta­gozatokhoz hasonlóan – helyszíni munkával és előregyártva készíthe­tők, anyaguk és eldolgozásuk azon­ban eltérő (4.86.-4.88. ábra). A lécszerű, egyszerűen tagozott pro­filokat friss állapotban javított vagy gipszes anyagú habarccsal húzzák ki a vakolatra (4.89. ábra). A külön­böző stílusú profiltagozatoknak kö­vetniük kell a falnyílások és a nyílás­zárók alakját, valamint az ajtókat díszítő asztalosipari profilok és beté­tek alapmotívumait (4.90. ábra).

A leggyakoribb, hogy a fal és a mennyezet találkozásainál hagyomá­nyos módon egy párkányt húznak. Ehhez nem feltétlenül kell előfalazás, elég, ha a falzugnál rabicolást, esetleg egyszerű, téglatörmelékkel kiegészí­tett javított habarcsból készülő pár­kányt húzunk. A kihúzáshoz legalább egytámasztékú (vezetősínű) húzósab­lon szükséges, a felső támaszték – lécezetlen egyenes és megszilárdult mennyezeti vakolat esetén – elmarad­hat (4.91. ábra).

Gyakori megoldás, hogy a helyiség sarokpárkányzatát úgy képezik ki egy köpenylemezzel vagy párkánnyal, hogy az eltakarja a függönytartó síne­ket és a működtető szerkezeteket (4.92.-4.93. ábra). A tagozat a mennyezethez 30-40 cm-enként beépített, 3,2 mm átmérőjű lágyhuzal hor­gokra függeszthető fel.

A horgok be­építhetők:

  • a födém béléstesteinek elhelyezése­kor, a hornyokba rögzítve;
  • szerkezetileg kész födém esetén a födémet átfúrva és a huzalt áthúz­va, a fölső kampót cementes ha­barccsal vagy híg betonnal rögzít­ve;
  • teljesen elkészült, burkolatokkal is ellátott födémnél az alulról felfúrt, 5.. .8 cm mély furatokba kampósan meghajlított huzalt helyezünk, és porán habbal „körülfújjuk”. A meg­felelően teherbíró kapcsolatra a porán legalább 1 napos kötési ide­jének eltelte után lehet számítani.

A függesztő huzalokat alul el kell haj­tani, és középmagasságban kötöző ­dróttal hosszanti huzalokat kell hoz­zájuk kötözni. A hátzsaluzatot függő­leges deszka oszlophoz szegezetten, „~ hátul támasztó ékeléssel állítják be.

gipsztagozat

4.93. ábra. Függesztett, sablonnal húzott függönysín köténylemeze, gipsztagozat 1 ta­gozat; 2 függesztés; 3 hosszanti huzal; 4 mennyezet; 5 vakolat; 6 előre elkészült furat; 7 tipli; 8 tartódeszka; 9 szalagfüggöny mű­ködtető; 10 függönysín; 11 szalagfüggöny; 12 oszlop; 13 hátzsaluzat; 14 támprofil; 15 támasztóléc (sín); 16 profilgyalu (lemez); 17 profilléc; 18 sablon.

belső felületképzés menete

4.94. ábra. A belső felületképzés menete a tagozat elkészítése után 1 mennyezetszíne­zés; 2 alapmeszelés; 3 glettelés; 4 színező réteg felhordása; 5 (vagy) tapétázás.

Kemencekandalló tapasztásának profilozása

4.95. ábra. Kemencekandalló tapasztásának profilozása házilag készített célszerszá­mokkal.

A hátzsaluzatot alsó profil- vagy sínléccel kell kiegészíteni a tagozat kihú­zása érdekében. A gipsz alapanyag miatt csak horganyzott acélhuzalok használhatók. A készre kent vagy hú­zott profilok mögül a hátzsaluzatot egynapos korban le lehet venni, és felszerelhető a függönysín. A füg­gönysín és annak talpdeszkája a tago­zat készítése előtt is felszerelhető, könnyebben mint utólag. A sarok­ vagy függönytartó tagozatok elké­szülte után a helyiség falfelületei elő-készíthetők a színezéshez és elvégez­hető maga a színezés is (4.94. ábra). Egyre több helyen készül a sima – gyakran agyaghabarccsal – vakolt belső terekben kézzel formázott ke­mence, tűzhely vagy kandalló. A 4.95. ábrán látható kemencekandal­lót vezetősín nélküli sablonnal profilozottan vakolt tagozatok díszítik.

A profilozás az alapvakolással egy idő­ben készül, kézzel lehúzva, a középső tagozat készítéséhez iránylécet kell felragasztani a már készre vakolt alapfelületre. A felületeket a habarcskikenések után száraz ronggyal kell átdörzsölni, majd híg mésztejbe mártott ecsettel kell kialakítani a ta­pasztott felülethez hasonló felületet. A fehér stukkómunkák körébe tarto­zik az ornamentális részek, például dí­szes tagozatok, nyíláskeretek, akantuszok, levelek, virágdíszek, kagylók és egyéb sima vagy kidomborodó díszítmények elkészítése a fal- vagy mennyezetfelületeken.

A mintázó habarcs egy rész gipsz, három rész oltott mész, valamint – a kötés lassítása ér­dekében – enyv keveréke. A felső, befejező kéregréteghez fehér már­ványporral javított habarcsot hasz­nálnak. A stukkóhabarcsból szabad­kézzel, illetve mintázó pálcikákkal formázzák meg az ornamentális ele­meket. A jobban kiálló – emiatt töré­keny – részeket horganyzott szegek­kel és huzalbetétekkel kell mereví­teni.

Ugyanígy készültek a rokokó stílus aszimmetrikus, változatos, sokszoro­sításra nem alkalmas, gazdagon díszí­tett épületrészletei, nemcsak belső, hanem külső térben is. Külső téri díszítésekhez egészen kevés gipszet tartalmazó mészhabarcsot kell hasz­nálni, ezért ez a technika „mészstuk­kó” néven ismert. A fehér stukkómunka a szobrász­munkák körébe tartozik, és nemcsak szobrászképességeket kíván, hanem megfelelő ismereteket az ornamen­tika és a stílusok területén is.

Előregyártott gipsz sarokelem

4.96. ábra. Előregyártott gipsz sarokelem a) vastag gerincű, mintázott; b) héjelemes, ragasztható szegőkkel.

Előregyártott gipszelemek

4.97. ábra. Előregyártott gipszelemek alkal­mazási lehetőségei a) rejtett világításhoz; b) függönytartóként és takaró elemként.

Előregyártott gipszelem szabási állványa

4.98. ábra. Előregyártott gipszelem szabási állványa.

Előre gyártott profilváltozatok I. Sarokprofilok

4.103. ábra. Előre gyártott profilváltozatok I. Sarokprofilok

Előre gyártott profilváltozatok

4.104. ábra. Előre gyártott profilváltozatok II. Fali (sík felületi) profilok

Gipszöntvények

A gipsz anyagú profilok, tagozatok és elemek elsősorban előregyártással készülnek, amelyeket a helyszínen építenek be.

Az előregyártáshoz használt sablon anyaga lehet gipsz, enyv és porán hab, sorozatgyártás esetén pedig műanyag vagy sajtolt fémlemez. A felületi ta­golás nélküli profilokat extrudálással készítik.

Előregyártott elemek a következő ke­verékekből készíthetők:

  • vízzel kevert gipsz: gyorsan kell be­dolgozni, csak kis elemek gyártásá­hoz használható;
  • vízzel kevert gipsz, enyv hozzá­adással: a lassúbb kötésidő miatt nagyobb és tisztább felületek készí­téséhez alkalmas;
  • gipsz, oltott mész és enyv keveréke (az összetételt lásd a gipszvakolat ismertetésénél);

Nagyobb elemek és díszítő motívu­mok stabilitása érdekében az előre­gyártott elemek felső rétegét zsákszö­vettel, üvegszövettel, horganyzott lágyhuzallal kell megerősíteni. A gipszstukkó munkák körében előre gyárthatók az egyszerű párkányok, tagozatok, függönytartók és a rejtett világítás elemei. Az elemek vágóasztalban (gérdobozban), fém- vagy egyéb fűrésszel, vastagabb fémbetét esetén vágókorong­gal vághatok méretre. Az előregyártott, felületi motívumokkal díszített tagozatok és profi­lok számtalan változata a legigénye­sebb építészeti igényeket is kielégít­heti.

Kisebb ke­resztmetszetű gipsztagozatok gipszes habarccsal, az ajtók körüli díszítések és a nagyobb elemek szegezéssel vagy facsavarozással rögzíthetők a fal­ vagy mennyezetfelülethez. Fafödé­mekhez és szerelt válaszfalakhoz csa­varozott kapcsolat szükséges, de a tö­kéletes felfekvés érdekében a felüle­teket ilyenkor is össze kell illeszteni egy vékony habarcsréteggel. A csat­lakozó elemek közötti hézagokat és a csavarfejek feletti mélyedéseket szobrász-szerszámokkal, gipszes ha­barccsal kell kijavítani. A felcsavarozáshoz horganyzott vagy sárgaréz csa­varok használhatók, műanyag vagy fém tiplikkel.

Műmárványok

A műmárvány tulajdonképpen kü­lönlegesen készített, a valódi márvá­nyokat utánozó színezett gipszvako­lat; anyaga miatt stukkómárvány né­ven is ismert. Repedésmentes felület csak teljesen száraz és megülepedett falazaton készíthető, a nedves falra felhordott műmárvány felület foltosodik és hamar tönkremegy, mert a nedvesség károsítja a gipszet, így még a páralecsapódás is veszélyt jelent.

Az élethűen elkészített műmárványt a valóditól eleinte a melegebb tapin­tása különbözteti meg, később már az is, hogy a felületén idővel – általában – finom hajszálrepedések jelennek meg.

A márvány habarcs alabástromgipsz, enyv és színező (fényálló) festék­anyagok keveréke. Az enyv itt is a kötés lassítása, valamint a kész bevo­nat keménységének fokozása érdeké­ben szükséges.

A műmárvány vakoló mészhabarcs­ból készített, kétrétegű, 2-3 cm vas­tag alapvakolatra hordható fel. Az alapvakolatot – a műkőhöz hason­lóan – célszerű acélvázzal vagy rabicháló betéttel erősíteni. Az alapvako­lat felületét fel kell érdesíteni vagy karcolni, hogy a márványhabarcs jól kössön a felületre.

A márványhabarcs készítése

Az utánozni kívánt valódi márvány alapszínéből háromféle színárnyalatú vagy (többszínű márvány esetén a kü­lönböző színeknek megfelelő színű), megfelelő mennyiségű habarcspogá­csát kell készíteni. A kész pogácsákat szét kell szaggatni, egymással össze kell keverni, majd a keverékből lepényt kell gyúrni. A lepény felüle­tét (a valódi márvány foltosságának utánzására) gipsz + enyv + festék + víz keverékével végig kell csorgatni, ill. kenni. A főerezéshez a felületet késsel be kell vágni, és a megfelelő színű enyves, gipszes festékpéppel ki kell önteni. Ezután egy ugyanígy elő­állított újabb lepényt kell az előbbire fektetni, majd a két lepényt össze kell göngyölíteni vagy össze kell gyúrni.

A márványhabarcs felhordása

A kész habarcsmasszát vagy kb. 1 cm vastagságban elterítik (kinyújtják), vagy ilyen vastagságú szeletekre vág­ják és még képlékeny állapotban az alapvakolatra tapasztják (4.105. ábra). A műmárvány alapanyagát általában fa simítótáblával tapasztják fel az alj­zatra, alulról felfelé haladva. Képlé­kenyebb massza esetén a fatáblát zsákvászonnal borítják be, és a felta­pasztott márványhabarcsot a vásznon keresztül, acélkanállal és tenyérrel jól az aljzathoz nyomkodják, hogy a fel­ső és alsó réteg közötti levegő kiszo­ruljon. Amikor kész, a zsákvászon a felületről lefejthető (4.106. ábra), íves felületek esetén (pl. oszlopok­nál, fülkéknél stb.) a márványhabarcs réteg rugalmas abroncshevederre sze­gezett léc keretváz segítségével ta­pasztható fel.

A habarcslepények feltapasztása után az érintkezési hézagokat – még a kö­tés kezdete előtt – jól össze kell nyomkodni, hogy hézagmentes felü­letet kapjunk (4.107.-4.108. ábra). A márványhabarcs felhordásának más módja is van. A műmárvány ré­teg egyes foltjai elkészíthetők pl. a normál vakoláshoz hasonlóan, vakolókanállal, hígabb műmárvány ha­barcsból is, ehhez azonban nagy gyakorlat kell. Munka közben a rozsda­mentes acél anyagú kanalat enyves vízbe kell mártogatni, hogy a ha­barcsmassza ne ragadjon rá. A fel­hordott foltok a végleges vastagság­nál 5 mm-rel vastagabbak legyenek. Az idő előtt megszikkadt és a felüle­ten összemosódott (eltorzult) felesle­ges réteg ún. márványvágóval távolít­ható el.

Műmárvány előkészítése mun­kaasztalon

4.105. ábra. Műmárvány előkészítése mun­kaasztalon 1 asztal; 2 műmárvány vastagsá­gát szabályozó fix léc; 3 szélességi mobil léc; 4 szorító; 5 zsákszövet; 6 készre gyúrt gipszmassza; 7 henger; 8 kész gipszlepény.

Műmárvány felhordásának technológiája

4.106. ábra. Műmárvány felhordásának technológiája falra és falsávokra, eltérő  elemrajzolatú felületi hangsúllyal a) táblák kitűzése; b) a gipszlepény felhordása a sa­roksávra; c) az élek levágása; d) tábla dilatálás; e) mezőelemek felhordása táblánként; f) felület gyalulása, csiszolása, fényezése és pasztázása 1 mészhabarccsal alapvakolt fal­felület; 2 tábla rajzolat; 3 függőzött kitűző ­léc; 4 márvány massza felhordása 8…10 mm-re; 5 ragasztás; 6 hengerezés, felületi egyen­getés; 7 zsákszövet levétele; 8 táblásítás (vá­gással); 9 végleges táblaméret; 10 dilatáció­ vágás; 11 gyalulás; 12 egyenletes falfelület; 13 csiszolás; 14 fényezett felület; 15 viaszos beeresztés; 16 fényezés.

Műmárvány oszlopburkolatok

4.107. ábra. Műmárvány oszlopburkolatok; a) négyzetes négyelemes; b) kör alakú négyelemes; c) négyzetes, sarok- és mezőelemes 1 fal; 2 sötét tónusú elem; 3 világos tónusú műmárvány felület.

A márványhabarcs felhordása és meg­kötése után a felületet kaparóvassal, vonópengével, márványvágóval vagy – gyaluval simára gyalulják, majd hab­kővel lecsiszolják, az esetleg megma­radt lyukakat, mélyedéseket márvány­habarccsal pótolják, majd a rosszul si­került foltokat kijavítják. Ezután az alaptónus híg habarcsanyagával a fe­lületet átspatulázzák, hogy a pórusok tömítődjenek. (A spatulázást a ké­sőbbi csiszolások közben többször megismétlik.)

Végezetül a felületet készre csiszolják, illetve fényezik, ami egymás után, durvább és finomabb habkővel, azután zöldkővel, kígyókő­vel, borotvalehúzó kővel, legvégül pe­dig fényezőkővel való csiszolást je­lent, úgy, hogy közben a felületet vizes szivaccsal állandóan nedvesítik. Az el­készült száraz felületet – a nedvesség elleni védelem és magas fény céljából – terpentines viasszal beeresztik, és gyapjúrongyokkal felfényesítik.

A műmárvány készítésének műveletei a következők:

  • a felület kellősítése (a vakolási munkáknál elmondottak szerint);
  • az alapvakolat felhordása (mészha­barcs);
  • a márványhabarcs elkészítése;
  • a márványhabarcs felhordása;
  • a felület simára gyalulása;
  • a felület csiszolása és fényezése. Párkányok, ornamentális és figurális részek többféle technológiával is elő­állíthatók, pl. helyszíni húzással, asz­talon való húzással (ez az egysze­rűbb), valamint öntéssel (a gipszönt­vényekhez hasonlóan).

A műmárvány munkákhoz az ismert kőműves-, illetve vakolószerszámokon és eszközökön kívül a 4.109. áb­rán látható szerszámok és eszközök használhatók.

A műmárvány készítése nagy szakér­telmet kíván, előállítása – amint az előbbiekből láttuk – körülményes és hosszadalmas (kb. négy hét); emiatt a költsége is magas, megközelíti a va­lódi márvány árát. Alkalmazása csak akkor indokolt, ha nagyon drága, külföldi származású márványt aka­runk vele utánozni. Rendkívül elő­nyös azonban vasbeton oszlopok bur­kolásához, ezért ilyen esetekben ma is gyakori a használata. Az előregyártott műmárvány eleme­ket méretre szabás és a felületének fényesítése után ragasztják a falra.

A helyszínen felhordott nagy, össze­függő erezetű műmárvány felületek csiszolás után vágókoronggal (4.110. ábra) vághatok táblákra, ill. elemek­re. A „fugákat” fűrészlappal, 1-2 mm-es vágókoronggal 3-5 mm vas­tagságúra kivágják, majd a hézagokat eltérő színű gipszes anyaggal kifugáz­zák, végül az egészet finoman átcsi­szolják, és még egyszer fényezik. A stukkó lusztro, vagy más néven lucido (lucsído) a műmárványéhoz ha­sonló összetételű, kétrétegű alapva­kolatra készül, két rétegben, felső rétegében az utánozni kívánt márvány alapszínének megfelelő, kb. 4-6 mm vastagságú márványhabarcsból.

Ezt a réteget kanállal kell felhordani, és nemezzel bevont simítóval kell elsi­mítani. Az így elkészített felületre gipszes festékkel, ecset, szivacs vagy rongydarab segítségével felfestik a márvány erezését vagy breccsás folt­jait, majd némi száradás után a felü­letet elektromos árammal működő, forró „vasakkal” fényesre simítják. Száradás után a felületet viaszos emulzióval beeresztik, majd gyapjú­rongyokkal felfényesítik (políroz­zák). Az emulzió viasz, borkősavas ammónia és kevés szappan főzete (4.111. ábra).

A stukkó lusztro olcsóbb, mint a mű­márvány, kb. harmadába kerül. A va­lósághű erezés felfestése nagy mester­ségbeli szaktudást igényel. A szoba­festő munkák köréből ismert módon felhordott masszából, megfelelő szer­számmal való eldolgozás, glettelés, majd lakkozás után a műmárványhoz hasonló felületet kapunk.

műmárvány burkolata

4.108. ábra. Falsávok és falfelület műmárvány burkolata; a) négyzetes, b) íves falsáv c) sík falfelület 1 fal; 2 műmárvány réteg.

Gipsz szobrászmunkák

4.109. ábra. Gipsz szobrászmunkák és mű­márvány munkák kézi szerszámai 1 fakala­pács; 2 kenő; 3 tollkés; 4-7 profilcsiszolók; 8 kaparókés; 9 kenőkés; 10 fogas gyalu; 11 nyeles kenőkés; 12 spatula; 13 gyalu.

Műmárvány táblásítása

4.110. ábra. Műmárvány táblásítása felhor­dott és csiszolt felületen 1 kijelölt horony; 2 vágott horony (fuga); 3 vágókorong.

Emulzió felhordása műmárvány felületre

4.111. ábra. Emulzió felhordása műmárvány felületre 1 nyúlszőr vagy teddiber henger; 2 szivacshenger; 3 lehúzó rosta; 4 tároló edény.

Sgraffitók

A sgraffitó a több rétegben felhordott díszvakolatok egyik fajtája. A külön­böző színű vakolatrétegekből álló dí­szítést előre megtervezik. Az egy­másra felhordott, rétegenként 3.. .6 mm vastag színezett vagy kőporos habarcsot szendvicsszerűen egymás fölé kenik. A rétegek közt általában a felsőnek a színe adja a legnagyobb színfelületet, a hátteret vagy a főmotívum környezetét. Az elképzelt, megtervezett mintát 1:1 méretarányban papírra kell rajzolni, és a papírt fel kell ragasztani a készre vakolt falra.

A minta határvonalainál a papíron át a megfelelő színig be kell metszeni a rétegeket, és a papírt le­véve a vakolatrétegeket ki kell kapar­ni. A rétegek felhordását, a motívum átrajzolását és a kikaparást ugyan­azon a napon kell elvégezni. A vakolatrétegekhez ugyanolyan kő­poros habarcsot kell készíteni, mint az épülethomlokzatoknál. Az adott felülethez szükséges anyagmennyisé­geket be kell keverni, és a kész – mi­nőségileg ellenőrzött – masszát, a rétegek színei szerint edényekbe rakva, a kívánt árnyalatúra kell színezni. A homokadalékkal készülő habarcs nemcsak színező festékkel, hanem őrölt téglaporral, őrölt salakkal vagy színes kőliszttel is színezhető.

Különleges igényekhez készülő vakolatok

Akusztikai vakolatok

Az akusztikai vakolatok az igények­nek megfelelően, belső oldalfali és mennyezeti alapvakolatokra készül­nek. A felső réteget pórusos felület­tel, lágy, üreges szerkezettel kell készíteni, hogy a hangokat minél in­kább elnyelje.

A habarcs töltőanyaga tajtékkő, horzsakő őrlemény, salak, cellulózrost, kötőanyaga gipsz, cement, magnezit vagy oltott mész. Régen az azbesztet is használták, ma azonban az azbeszt az egyik legegészségtelenebb anyag­nak számít, így alkalmazása kerülen­dő. Töltőanyagként egyéb, kis sűrűségű anyagok is megfelelőek, pl. fa­forgács és fűrészpor. Színező anyag­ként színálló oxid- vagy vegyi festé­kek használhatók. Az akusztikai ha­barcsot általában kézzel hordják fel.

Vakolatszigetelések (vízzáró vakolatok)

A szigetelő vakolatot több rétegben, talajnedvesség elleni szigeteléshez legalább három, talajvíz elleni, vala­mint tartály- és medenceszigetelések­hez legalább öt, egyenként 5.. .7 mm vastag rétegben kell elkészíteni. A habarcsot a kellősítő réteg meghú­zása után, de még megkötése előtt kanállal, tömören kell felcsapni. A felhordott habarcsrétegeket sem léc­cel lehúzni, sem kanállal vagy simítóval lekenni nem szabad! A vízzáró vakolat felhordását felülről lefelé ha­ladva, folyamatosan, megállás nélkül kell végezni. Az újabb réteg az alatta levő réteg meghúzása után, de annak száradása előtt hordható fel.

Nagy felületek esetén általában le­hetetlen az egymással szögben talál­kozó falak domború és homorú élei­nél, valamint a hajlatoknál megszakí­tás nélkül továbbvinni a teljes felüle­tet. Ilyenkor az egyes rétegeket átve­zetéssel, 5.. .8 cm széles sávokon, lépcsőzve, ferdén levágott felületek­kel kell készíteni. A munka folytatá­sakor a ferde csatlakozási felületet éles szerszámmal fel kell durvítani, le kell mosni, meg kell nedvesíteni, majd a felületet cementpéppel be kell vonni és átdörzsölni. A falak belső felületén lévő szigetelő vakolatra kétrétegű, alap- és színva­kolatból álló normálvakolat készít­hető.

Bevonatok

A paraffin, a cerezin, a bitumenes, a vízüveges és a különböző polimer mű­gyanta (pl. poliészter és epoxigyanta) anyagú falburkoló bevonatokat, 1.. .3 mm, esetleg 5 mm vastag rétegekben, hideg vagy meleg spatulázással, több rétegben mázolva, hideg vagy meleg szórópisztolyozással hordják fel. A rétegek nem folynak meg a függőleges falfelületeken, ha a keverékbe kormot, kaolinféléket, kovaföldet stb. adagolunk. A bevonat szívóssága az­beszt, üvegszál és egyéb rostos anya­gok hozzákeverésével fokozható. Az epoxi-amingyanta bevonatok – ki­váló vegyszer-, olaj- és oldószerállóságuk miatt – igen alkalmasak hézag­mentes falbevonatok készítéséhez.

Vízben nem oldódnak, vizet nem vesznek fel, a folyadékot nem eresz­tik át, nagy a kopásállóságuk, nem tűzveszélyesek. Fontos tudni, hogy élelmiszerrel és ivóvízzel nem kerül­hetnek érintkezésbe, mert az amin ár­talmas az egészségre. Az epoxi-amingyanta bevonat folyé­kony epoxigyantából, folyékony térhálósító aminból és gitt porból (kvarc­lisztből, bárium-szulfátból, titán­oxidból, esetleg színezékekből) ké­szül. A bevonat anyagának keverése­kor védőszemüveget és – kesztyűt kell viselni, mert az amin a felső bőrréte­gen ekcémát, a hámszövetben gyulla­dást, a szembe jutva pedig vakságot idéz elő. A bevonat – legalább +13 °C hőmérséklet esetén -, kettő-négy ré­tegben, spatulával vagy szórópisz­tollyal hordható fel.

Rabicok

A rabic rendkívül sokoldalúan alkal­mazható jellegzetes kéregszerkezet.

Jó alakíthatósága, vékony fala, kis tömege és tűzbiztossága miatt igen előnyösen használható:

  • falakhoz, díszítő, díszlet- és akusz­tikai felületekhez;
  • álmennyezetekhez, világítást taka­ró, vezetékeket rejtő, redőnyöket burkoló köpeny- és kéregfelületek­hez;
  • szellőzők, klíma- és egyéb csator­nák, valamint csatornaburkolatok­hoz, hornyok, rések elzárásához, felületi hibák kijavítására, méretel­térések kiegyenlítésére stb.;
  • íves, torz vagy ékítményes felüle­tekhez, bonyolult és szabálytalan alakú térformákhoz, vékony falú építészeti tagozatokhoz, repedés­mentes kéregszerkezetekhez, vala­mint egyéb, nehezen és költsége­sen előállítható boltozatos felüle­tekhez (4.113. ábra).

A rabic szerkezet formájának meg­adásához, függesztéséhez, rögzítésé­hez, beépítéséhez és erősítő vázához különböző acélszelvények és köracé­lok használhatók.

 plasztikus bevona­tok készítéséhez

4.112. ábra. Szerszámok plasztikus bevona­tok készítéséhez 1 ütögető (tupf) kefe; 2 min­tázó szerszámok; 3 csíkozó henger; 4 mintás gumihengerek; 5 gumifésű; 6 fogazott acél­lap; 7 acél- és gumikaparó.

Négyzetes falnyílás íves alakí­tása

4.113. ábra. Négyzetes falnyílás íves alakí­tása, ívesre formált rabichálóval 1 válaszfal; 2 méretre szabott rabicháló.

A rabic kéreg belsejébe különböző erősségű, lyukbőségű és fonásmin­tájú huzalhálókat, terpesztett acélle­mezeket stb. kell beágyazni. Ne fe­ledkezzünk meg arról, hogy cement rabicokba megfelel az ún. feketeacél, gipsz rabicokba azonban csak hor­ganyzott acél használható. A rabic szerkezet anyaga cement- vagy gipszhabarcs. A rabic habarcsok lé­nyegesen kevesebb meszet tartalmaz­nak, mint az egyéb habarcsok. A könnyebb felhordás és alakíthatóság érdekében célszerű a habarcshoz te­veszőrt, sertéssörtét, lósörényt, aprí­tott műanyag rostszálakat és kenderrost szálakat keverni.

A rabicok szerkezeti kialakítása ak­kor megfelelő, ha:

  • szilárd, megülepedett, a rákerülő kéreg hordására méretezett és al­kalmas tartófalra, födémre stb. szerelik és erősítik;
  • a vázát megfelelő erősségű, sűrű­ségű és bekötésű elemekből, min­den irányban kellően merevítve készítik el;
  • a habarcskérget a vázra biztonságo­san felerősített, megfelelő szálerős­ségű és lyukbőségű huzalhálóra vagy kellő merevségű terpesztett fémlemez betétre hordják fel;
  • a tartóelemeket – a kéreg anyagá­tól függően – cementhabarcs bur­kolással, védő mázolással, tűzi horganyozással, műanyag bevonattal stb. védik a korrózió ellen;
  • a kéreg előírt minőségű, tömören felhordott – nedves helyeken kizá­rólag cement kötőanyagú – rabic habarcsból készül;
  • az egyéb anyagú szerkezetekhez való csatlakozás repedésmentes­sége érdekében az illesztési éleket megfelelően átfedő repedés gátló betéttel (háló, fonat, jutaszövet stb.) erősítik meg.