• vakolatok

Különleges vakolatok

Az ún. „fehérmunkák” az épületek belső falfelületeinél fordulnak elő, ha az épülettel vagy bizonyos helyiségei­vel szemben különlegesen magas esz­tétikai igényeket támasztanak.

A fe­hérmunkák alapanyaga a gipsz, amelyből:

• gipszvakolatok;
• különböző tagozatok és párkányok, valamint
• műmárvány készíthető.

A gipszvakolatok nagy felületeken, különleges igények esetén készülnek. A gipsztagozatok a helyszínen is és előregyártva is készíthetők. Helyszí­nen készülnek a különböző méretű és kiülésű párkányok, valamint a „sza­bad kézből” felhordott ornamenti­kák. A tagozatok közé soroljuk az ún. forgatott tagozatokat (pl. baluszterek) és az egyéb forgástesteket. A műmárvány tulajdonképpen festett gipszhabarcs alapanyagú, helyszínen felhordott burkolat. Készítéséhez nagy gyakorlat, jó szín és formaér­zék szükséges.

A fehérmunkák – tekintettel a nagy élőmunka-igényre és a magas fokú szakismeret szükségességére, vala­mint a korlátozott lehetőségekre – igen ritkán fordulnak elő.

Gipszvakolatok

A gipszvakolatok elsősorban épület belső tereinél, illetve olyan külső részeknél készülnek (homlokzaton nem) (pl. tornácokon, kerengőn, ár­kádon stb.), ahol csapadék nem érheti őket. A gipszvakolat alapanyaga a gipsz, amit a helyszínen kevernek be, az adott felülethez szükséges mennyiségben, figyelembe véve a be­dolgozási időt is.

A gipszvakolatok anyaga a minőségi (friss) stukkó- vagy más néven szob­rászgipsz, amelyhez megfelelő arány­ban meszet és vizet adagolva kiváló gipszes habarcs készíthető. A kötő­anyag tehát a mész és a gipsz keveré­ke, amely egyben a töltőanyag is. A kívánt hatás eléréséhez rendkívül igényes munka kell. Keveréskor az oltott meszet sűrű, vágható, „májas” állapotban kell kimérni.

A keveréket a következő térfogatarány szerint kell összeállítani:

• 1,6 1 oltott mész;
• 4 kg gipsz;
• 1 dkg csontenyv;
• 2,5-2,8 1 tiszta víz.

Ebből a mennyiségekből 6,0-6,5 1 jól kenhető anyag áll össze, amely száraz állapotban 4,0 l-t jelent, azaz 0,004 m³-nek felel meg.

A keverés menete a következő:

• ki kell számítani a felületen kiala­kítandó kész réteghez szükséges csontenyv mennyiségét és ki kell főzni. A csontenyv a kötés lassítása miatt szükséges.
• a kifőzendő csontenyvhez a vizet az előre kiszámított és kimért összes keverővíz mennyiségből vesszük ki, majd főzés után visszakeverjük a vízhez;
• az egy keveréshez szükséges oltott-meszet a keverővízből elvett vízzel kell feltörni és finomra szűrni, és ehhez az átszűrt keverékhez ada­goljuk a bedolgozás üteme szerint szükséges gipszet. A gipszvakolatot két rétegben kell felhordani a mészhabarcsból készült alapvakolatra.

A 4-5 mm vastagságú első réteget vakoló sávok segítségével, lécezve vakolják. A gipszmasszát rozsdamen­tes anyagból készült szerszámmal kell felkenni és eldolgozni. A 2-3 mm vastagságú második réteget vezetősáv nélkül kell egyenletesen felkenni. Ehhez a munkához óriási gyakorlat és türelem kell. Ha az alapvakolat ce­mentes habarcs, akkor a gipszhabarcs felhordása előtt a cementes rétegre 4-5 mm vastagságú fehérmész ha­barcsréteget kell lécezéssel felhorda­ni.

Erre a rétegre nyáron egynapos, ősszel és tavasszal kétnapos szilárdulási idő után hordható fel a gipszva­kolat. A kiegyenlítő mészhabarcs ré­teg úgy is elkészíthető, hogy a megszilárdult alapfelületre 2-3, egyen­ként 2-4 mm vastagságú összefüggő réteget kennek fel. Ez a művelet meglehetősen emlékeztet a szobafes­tésnél megszokott falfelület gletteléshez.

4.87. ábra. Stílusok találkozása sarokpárkány sima fal- és mennyezetfelülettel.

4.88. ábra. Elektromos vezetékek szerelése az előregyártott tagozat mögötti részben.

4.89. ábra. Ablakok és erkélyajtók körüli, gipsz habarcsanyagú profilléc.

4.90. ábra. Profilok megválasztása a belső­építészet igényei szerint (legalább olyan fon­tos, mint a szín vagy az ajtó záradékának vo­nala).

4.91. ábra. Nappali „sarokpárkánya” a sík mennyezet és a fal találkozásánál 1 belső párkány; 2 mennyezeti vakolat; 3 mennyezet; 4 ragasztott vezetőléc; 5 szántalp; 6 sablon­talp; 7 sablongerinc; 8 szegezés; 9 profilge­rinc; 10 ék alakú (fa) profil; 11 fémlemez gyalulemez.

Gipsztagozatok

A gipsztagozatok az épületbelsők díszítésére készített különböző profi­lok és párkányok. A gipsztagozatok – a homlokzati ta­gozatokhoz hasonlóan – helyszíni munkával és előregyártva készíthe­tők, anyaguk és eldolgozásuk azon­ban eltérő (4.86.-4.88. ábra). A lécszerű, egyszerűen tagozott pro­filokat friss állapotban javított vagy gipszes anyagú habarccsal húzzák ki a vakolatra (4.89. ábra). A külön­böző stílusú profiltagozatoknak kö­vetniük kell a falnyílások és a nyílás­zárók alakját, valamint az ajtókat díszítő asztalosipari profilok és beté­tek alapmotívumait (4.90. ábra).

A leggyakoribb, hogy a fal és a mennyezet találkozásainál hagyomá­nyos módon egy párkányt húznak. Ehhez nem feltétlenül kell előfalazás, elég, ha a falzugnál rabicolást, esetleg egyszerű, téglatörmelékkel kiegészí­tett javított habarcsból készülő pár­kányt húzunk. A kihúzáshoz legalább egytámasztékú (vezetősínű) húzósab­lon szükséges, a felső támaszték – lécezetlen egyenes és megszilárdult mennyezeti vakolat esetén – elmarad­hat (4.91. ábra).

Gyakori megoldás, hogy a helyiség sarokpárkányzatát úgy képezik ki egy köpenylemezzel vagy párkánnyal, hogy az eltakarja a függönytartó síne­ket és a működtető szerkezeteket (4.92.-4.93. ábra). A tagozat a mennyezethez 30-40 cm-enként beépített, 3,2 mm átmérőjű lágyhuzal hor­gokra függeszthető fel.

A horgok be­építhetők:

• a födém béléstesteinek elhelyezése­kor, a hornyokba rögzítve;
• szerkezetileg kész födém esetén a födémet átfúrva és a huzalt áthúz­va, a fölső kampót cementes ha­barccsal vagy híg betonnal rögzít­ve;
• teljesen elkészült, burkolatokkal is ellátott födémnél az alulról felfúrt, 5.. .8 cm mély furatokba kampósan meghajlított huzalt helyezünk, és porán habbal „körülfújjuk”. A meg­felelően teherbíró kapcsolatra a porán legalább 1 napos kötési ide­jének eltelte után lehet számítani.

A függesztő huzalokat alul el kell haj­tani, és középmagasságban kötöző ­dróttal hosszanti huzalokat kell hoz­zájuk kötözni. A hátzsaluzatot függő­leges deszka oszlophoz szegezetten, „~ hátul támasztó ékeléssel állítják be.

4.93. ábra. Függesztett, sablonnal húzott függönysín köténylemeze, gipsztagozat 1 ta­gozat; 2 függesztés; 3 hosszanti huzal; 4 mennyezet; 5 vakolat; 6 előre elkészült furat; 7 tipli; 8 tartódeszka; 9 szalagfüggöny mű­ködtető; 10 függönysín; 11 szalagfüggöny; 12 oszlop; 13 hátzsaluzat; 14 támprofil; 15 támasztóléc (sín); 16 profilgyalu (lemez); 17 profilléc; 18 sablon.

4.94. ábra. A belső felületképzés menete a tagozat elkészítése után 1 mennyezetszíne­zés; 2 alapmeszelés; 3 glettelés; 4 színező réteg felhordása; 5 (vagy) tapétázás.

4.95. ábra. Kemencekandalló tapasztásának profilozása házilag készített célszerszá­mokkal.

A hátzsaluzatot alsó profil- vagy sínléccel kell kiegészíteni a tagozat kihú­zása érdekében. A gipsz alapanyag miatt csak horganyzott acélhuzalok használhatók. A készre kent vagy hú­zott profilok mögül a hátzsaluzatot egynapos korban le lehet venni, és felszerelhető a függönysín. A füg­gönysín és annak talpdeszkája a tago­zat készítése előtt is felszerelhető, könnyebben mint utólag. A sarok­ vagy függönytartó tagozatok elké­szülte után a helyiség falfelületei elő-készíthetők a színezéshez és elvégez­hető maga a színezés is (4.94. ábra). Egyre több helyen készül a sima – gyakran agyaghabarccsal – vakolt belső terekben kézzel formázott ke­mence, tűzhely vagy kandalló. A 4.95. ábrán látható kemencekandal­lót vezetősín nélküli sablonnal profilozottan vakolt tagozatok díszítik.

A profilozás az alapvakolással egy idő­ben készül, kézzel lehúzva, a középső tagozat készítéséhez iránylécet kell felragasztani a már készre vakolt alapfelületre. A felületeket a habarcskikenések után száraz ronggyal kell átdörzsölni, majd híg mésztejbe mártott ecsettel kell kialakítani a ta­pasztott felülethez hasonló felületet. A fehér stukkómunkák körébe tarto­zik az ornamentális részek, például dí­szes tagozatok, nyíláskeretek, akantuszok, levelek, virágdíszek, kagylók és egyéb sima vagy kidomborodó díszítmények elkészítése a fal- vagy mennyezetfelületeken.

A mintázó habarcs egy rész gipsz, három rész oltott mész, valamint – a kötés lassítása ér­dekében – enyv keveréke. A felső, befejező kéregréteghez fehér már­ványporral javított habarcsot hasz­nálnak. A stukkóhabarcsból szabad­kézzel, illetve mintázó pálcikákkal formázzák meg az ornamentális ele­meket. A jobban kiálló – emiatt töré­keny – részeket horganyzott szegek­kel és huzalbetétekkel kell mereví­teni.

Ugyanígy készültek a rokokó stílus aszimmetrikus, változatos, sokszoro­sításra nem alkalmas, gazdagon díszí­tett épületrészletei, nemcsak belső, hanem külső térben is. Külső téri díszítésekhez egészen kevés gipszet tartalmazó mészhabarcsot kell hasz­nálni, ezért ez a technika „mészstuk­kó” néven ismert. A fehér stukkómunka a szobrász­munkák körébe tartozik, és nemcsak szobrászképességeket kíván, hanem megfelelő ismereteket az ornamen­tika és a stílusok területén is.

4.96. ábra. Előregyártott gipsz sarokelem a) vastag gerincű, mintázott; b) héjelemes, ragasztható szegőkkel.

4.97. ábra. Előregyártott gipszelemek alkal­mazási lehetőségei a) rejtett világításhoz; b) függönytartóként és takaró elemként.

4.98. ábra. Előregyártott gipszelem szabási állványa.

4.103. ábra. Előre gyártott profilváltozatok I. Sarokprofilok

4.104. ábra. Előre gyártott profilváltozatok II. Fali (sík felületi) profilok

Gipszöntvények

A gipsz anyagú profilok, tagozatok és elemek elsősorban előregyártással készülnek, amelyeket a helyszínen építenek be.

Az előregyártáshoz használt sablon anyaga lehet gipsz, enyv és porán hab, sorozatgyártás esetén pedig műanyag vagy sajtolt fémlemez. A felületi ta­golás nélküli profilokat extrudálással készítik.

Előregyártott elemek a következő ke­verékekből készíthetők:

• vízzel kevert gipsz: gyorsan kell be­dolgozni, csak kis elemek gyártásá­hoz használható;
• vízzel kevert gipsz, enyv hozzá­adással: a lassúbb kötésidő miatt nagyobb és tisztább felületek készí­téséhez alkalmas;
• gipsz, oltott mész és enyv keveréke (az összetételt lásd a gipszvakolat ismertetésénél);

Nagyobb elemek és díszítő motívu­mok stabilitása érdekében az előre­gyártott elemek felső rétegét zsákszö­vettel, üvegszövettel, horganyzott lágyhuzallal kell megerősíteni. A gipszstukkó munkák körében előre gyárthatók az egyszerű párkányok, tagozatok, függönytartók és a rejtett világítás elemei. Az elemek vágóasztalban (gérdobozban), fém- vagy egyéb fűrésszel, vastagabb fémbetét esetén vágókorong­gal vághatok méretre. Az előregyártott, felületi motívumokkal díszített tagozatok és profi­lok számtalan változata a legigénye­sebb építészeti igényeket is kielégít­heti.

Kisebb ke­resztmetszetű gipsztagozatok gipszes habarccsal, az ajtók körüli díszítések és a nagyobb elemek szegezéssel vagy facsavarozással rögzíthetők a fal­ vagy mennyezetfelülethez. Fafödé­mekhez és szerelt válaszfalakhoz csa­varozott kapcsolat szükséges, de a tö­kéletes felfekvés érdekében a felüle­teket ilyenkor is össze kell illeszteni egy vékony habarcsréteggel. A csat­lakozó elemek közötti hézagokat és a csavarfejek feletti mélyedéseket szobrász-szerszámokkal, gipszes ha­barccsal kell kijavítani. A felcsavarozáshoz horganyzott vagy sárgaréz csa­varok használhatók, műanyag vagy fém tiplikkel.

Műmárványok

A műmárvány tulajdonképpen kü­lönlegesen készített, a valódi márvá­nyokat utánozó színezett gipszvako­lat; anyaga miatt stukkómárvány né­ven is ismert. Repedésmentes felület csak teljesen száraz és megülepedett falazaton készíthető, a nedves falra felhordott műmárvány felület foltosodik és hamar tönkremegy, mert a nedvesség károsítja a gipszet, így még a páralecsapódás is veszélyt jelent.

Az élethűen elkészített műmárványt a valóditól eleinte a melegebb tapin­tása különbözteti meg, később már az is, hogy a felületén idővel – általában – finom hajszálrepedések jelennek meg.

A márvány habarcs alabástromgipsz, enyv és színező (fényálló) festék­anyagok keveréke. Az enyv itt is a kötés lassítása, valamint a kész bevo­nat keménységének fokozása érdeké­ben szükséges.

A műmárvány vakoló mészhabarcs­ból készített, kétrétegű, 2-3 cm vas­tag alapvakolatra hordható fel. Az alapvakolatot – a műkőhöz hason­lóan – célszerű acélvázzal vagy rabicháló betéttel erősíteni. Az alapvako­lat felületét fel kell érdesíteni vagy karcolni, hogy a márványhabarcs jól kössön a felületre.

A márványhabarcs készítése

Az utánozni kívánt valódi márvány alapszínéből háromféle színárnyalatú vagy (többszínű márvány esetén a kü­lönböző színeknek megfelelő színű), megfelelő mennyiségű habarcspogá­csát kell készíteni. A kész pogácsákat szét kell szaggatni, egymással össze kell keverni, majd a keverékből lepényt kell gyúrni. A lepény felüle­tét (a valódi márvány foltosságának utánzására) gipsz + enyv + festék + víz keverékével végig kell csorgatni, ill. kenni. A főerezéshez a felületet késsel be kell vágni, és a megfelelő színű enyves, gipszes festékpéppel ki kell önteni. Ezután egy ugyanígy elő­állított újabb lepényt kell az előbbire fektetni, majd a két lepényt össze kell göngyölíteni vagy össze kell gyúrni.

A márványhabarcs felhordása

A kész habarcsmasszát vagy kb. 1 cm vastagságban elterítik (kinyújtják), vagy ilyen vastagságú szeletekre vág­ják és még képlékeny állapotban az alapvakolatra tapasztják (4.105. ábra). A műmárvány alapanyagát általában fa simítótáblával tapasztják fel az alj­zatra, alulról felfelé haladva. Képlé­kenyebb massza esetén a fatáblát zsákvászonnal borítják be, és a felta­pasztott márványhabarcsot a vásznon keresztül, acélkanállal és tenyérrel jól az aljzathoz nyomkodják, hogy a fel­ső és alsó réteg közötti levegő kiszo­ruljon. Amikor kész, a zsákvászon a felületről lefejthető (4.106. ábra), íves felületek esetén (pl. oszlopok­nál, fülkéknél stb.) a márványhabarcs réteg rugalmas abroncshevederre sze­gezett léc keretváz segítségével ta­pasztható fel.

A habarcslepények feltapasztása után az érintkezési hézagokat – még a kö­tés kezdete előtt – jól össze kell nyomkodni, hogy hézagmentes felü­letet kapjunk (4.107.-4.108. ábra). A márványhabarcs felhordásának más módja is van. A műmárvány ré­teg egyes foltjai elkészíthetők pl. a normál vakoláshoz hasonlóan, vakolókanállal, hígabb műmárvány ha­barcsból is, ehhez azonban nagy gyakorlat kell. Munka közben a rozsda­mentes acél anyagú kanalat enyves vízbe kell mártogatni, hogy a ha­barcsmassza ne ragadjon rá. A fel­hordott foltok a végleges vastagság­nál 5 mm-rel vastagabbak legyenek. Az idő előtt megszikkadt és a felüle­ten összemosódott (eltorzult) felesle­ges réteg ún. márványvágóval távolít­ható el.

4.105. ábra. Műmárvány előkészítése mun­kaasztalon 1 asztal; 2 műmárvány vastagsá­gát szabályozó fix léc; 3 szélességi mobil léc; 4 szorító; 5 zsákszövet; 6 készre gyúrt gipszmassza; 7 henger; 8 kész gipszlepény.

4.106. ábra. Műmárvány felhordásának technológiája falra és falsávokra, eltérő  elemrajzolatú felületi hangsúllyal a) táblák kitűzése; b) a gipszlepény felhordása a sa­roksávra; c) az élek levágása; d) tábla dilatálás; e) mezőelemek felhordása táblánként; f) felület gyalulása, csiszolása, fényezése és pasztázása 1 mészhabarccsal alapvakolt fal­felület; 2 tábla rajzolat; 3 függőzött kitűző ­léc; 4 márvány massza felhordása 8…10 mm-re; 5 ragasztás; 6 hengerezés, felületi egyen­getés; 7 zsákszövet levétele; 8 táblásítás (vá­gással); 9 végleges táblaméret; 10 dilatáció­ vágás; 11 gyalulás; 12 egyenletes falfelület; 13 csiszolás; 14 fényezett felület; 15 viaszos beeresztés; 16 fényezés.

4.107. ábra. Műmárvány oszlopburkolatok; a) négyzetes négyelemes; b) kör alakú négyelemes; c) négyzetes, sarok- és mezőelemes 1 fal; 2 sötét tónusú elem; 3 világos tónusú műmárvány felület.

A márványhabarcs felhordása és meg­kötése után a felületet kaparóvassal, vonópengével, márványvágóval vagy – gyaluval simára gyalulják, majd hab­kővel lecsiszolják, az esetleg megma­radt lyukakat, mélyedéseket márvány­habarccsal pótolják, majd a rosszul si­került foltokat kijavítják. Ezután az alaptónus híg habarcsanyagával a fe­lületet átspatulázzák, hogy a pórusok tömítődjenek. (A spatulázást a ké­sőbbi csiszolások közben többször megismétlik.)

Végezetül a felületet készre csiszolják, illetve fényezik, ami egymás után, durvább és finomabb habkővel, azután zöldkővel, kígyókő­vel, borotvalehúzó kővel, legvégül pe­dig fényezőkővel való csiszolást je­lent, úgy, hogy közben a felületet vizes szivaccsal állandóan nedvesítik. Az el­készült száraz felületet – a nedvesség elleni védelem és magas fény céljából – terpentines viasszal beeresztik, és gyapjúrongyokkal felfényesítik.

A műmárvány készítésének műveletei a következők:

• a felület kellősítése (a vakolási munkáknál elmondottak szerint);
• az alapvakolat felhordása (mészha­barcs);
• a márványhabarcs elkészítése;
• a márványhabarcs felhordása;
• a felület simára gyalulása;
• a felület csiszolása és fényezése. Párkányok, ornamentális és figurális részek többféle technológiával is elő­állíthatók, pl. helyszíni húzással, asz­talon való húzással (ez az egysze­rűbb), valamint öntéssel (a gipszönt­vényekhez hasonlóan).

A műmárvány munkákhoz az ismert kőműves-, illetve vakolószerszámokon és eszközökön kívül a 4.109. áb­rán látható szerszámok és eszközök használhatók.

A műmárvány készítése nagy szakér­telmet kíván, előállítása – amint az előbbiekből láttuk – körülményes és hosszadalmas (kb. négy hét); emiatt a költsége is magas, megközelíti a va­lódi márvány árát. Alkalmazása csak akkor indokolt, ha nagyon drága, külföldi származású márványt aka­runk vele utánozni. Rendkívül elő­nyös azonban vasbeton oszlopok bur­kolásához, ezért ilyen esetekben ma is gyakori a használata. Az előregyártott műmárvány eleme­ket méretre szabás és a felületének fényesítése után ragasztják a falra.

A helyszínen felhordott nagy, össze­függő erezetű műmárvány felületek csiszolás után vágókoronggal (4.110. ábra) vághatok táblákra, ill. elemek­re. A „fugákat” fűrészlappal, 1-2 mm-es vágókoronggal 3-5 mm vas­tagságúra kivágják, majd a hézagokat eltérő színű gipszes anyaggal kifugáz­zák, végül az egészet finoman átcsi­szolják, és még egyszer fényezik. A stukkó lusztro, vagy más néven lucido (lucsído) a műmárványéhoz ha­sonló összetételű, kétrétegű alapva­kolatra készül, két rétegben, felső rétegében az utánozni kívánt márvány alapszínének megfelelő, kb. 4-6 mm vastagságú márványhabarcsból.

Ezt a réteget kanállal kell felhordani, és nemezzel bevont simítóval kell elsi­mítani. Az így elkészített felületre gipszes festékkel, ecset, szivacs vagy rongydarab segítségével felfestik a márvány erezését vagy breccsás folt­jait, majd némi száradás után a felü­letet elektromos árammal működő, forró „vasakkal” fényesre simítják. Száradás után a felületet viaszos emulzióval beeresztik, majd gyapjú­rongyokkal felfényesítik (políroz­zák). Az emulzió viasz, borkősavas ammónia és kevés szappan főzete (4.111. ábra).

A stukkó lusztro olcsóbb, mint a mű­márvány, kb. harmadába kerül. A va­lósághű erezés felfestése nagy mester­ségbeli szaktudást igényel. A szoba­festő munkák köréből ismert módon felhordott masszából, megfelelő szer­számmal való eldolgozás, glettelés, majd lakkozás után a műmárványhoz hasonló felületet kapunk.

4.108. ábra. Falsávok és falfelület műmárvány burkolata; a) négyzetes, b) íves falsáv c) sík falfelület 1 fal; 2 műmárvány réteg.

4.109. ábra. Gipsz szobrászmunkák és mű­márvány munkák kézi szerszámai 1 fakala­pács; 2 kenő; 3 tollkés; 4-7 profilcsiszolók; 8 kaparókés; 9 kenőkés; 10 fogas gyalu; 11 nyeles kenőkés; 12 spatula; 13 gyalu.

4.110. ábra. Műmárvány táblásítása felhor­dott és csiszolt felületen 1 kijelölt horony; 2 vágott horony (fuga); 3 vágókorong.

4.111. ábra. Emulzió felhordása műmárvány felületre 1 nyúlszőr vagy teddiber henger; 2 szivacshenger; 3 lehúzó rosta; 4 tároló edény.

Sgraffitók

A sgraffitó a több rétegben felhordott díszvakolatok egyik fajtája. A külön­böző színű vakolatrétegekből álló dí­szítést előre megtervezik. Az egy­másra felhordott, rétegenként 3.. .6 mm vastag színezett vagy kőporos habarcsot szendvicsszerűen egymás fölé kenik. A rétegek közt általában a felsőnek a színe adja a legnagyobb színfelületet, a hátteret vagy a főmotívum környezetét. Az elképzelt, megtervezett mintát 1:1 méretarányban papírra kell rajzolni, és a papírt fel kell ragasztani a készre vakolt falra.

A minta határvonalainál a papíron át a megfelelő színig be kell metszeni a rétegeket, és a papírt le­véve a vakolatrétegeket ki kell kapar­ni. A rétegek felhordását, a motívum átrajzolását és a kikaparást ugyan­azon a napon kell elvégezni. A vakolatrétegekhez ugyanolyan kő­poros habarcsot kell készíteni, mint az épülethomlokzatoknál. Az adott felülethez szükséges anyagmennyisé­geket be kell keverni, és a kész – mi­nőségileg ellenőrzött – masszát, a rétegek színei szerint edényekbe rakva, a kívánt árnyalatúra kell színezni. A homokadalékkal készülő habarcs nemcsak színező festékkel, hanem őrölt téglaporral, őrölt salakkal vagy színes kőliszttel is színezhető.

Különleges igényekhez készülő vakolatok

Akusztikai vakolatok

Az akusztikai vakolatok az igények­nek megfelelően, belső oldalfali és mennyezeti alapvakolatokra készül­nek. A felső réteget pórusos felület­tel, lágy, üreges szerkezettel kell készíteni, hogy a hangokat minél in­kább elnyelje.

A habarcs töltőanyaga tajtékkő, horzsakő őrlemény, salak, cellulózrost, kötőanyaga gipsz, cement, magnezit vagy oltott mész. Régen az azbesztet is használták, ma azonban az azbeszt az egyik legegészségtelenebb anyag­nak számít, így alkalmazása kerülen­dő. Töltőanyagként egyéb, kis sűrűségű anyagok is megfelelőek, pl. fa­forgács és fűrészpor. Színező anyag­ként színálló oxid- vagy vegyi festé­kek használhatók. Az akusztikai ha­barcsot általában kézzel hordják fel.

Vakolatszigetelések (vízzáró vakolatok)

A szigetelő vakolatot több rétegben, talajnedvesség elleni szigeteléshez legalább három, talajvíz elleni, vala­mint tartály- és medenceszigetelések­hez legalább öt, egyenként 5.. .7 mm vastag rétegben kell elkészíteni. A habarcsot a kellősítő réteg meghú­zása után, de még megkötése előtt kanállal, tömören kell felcsapni. A felhordott habarcsrétegeket sem léc­cel lehúzni, sem kanállal vagy simítóval lekenni nem szabad! A vízzáró vakolat felhordását felülről lefelé ha­ladva, folyamatosan, megállás nélkül kell végezni. Az újabb réteg az alatta levő réteg meghúzása után, de annak száradása előtt hordható fel.

Nagy felületek esetén általában le­hetetlen az egymással szögben talál­kozó falak domború és homorú élei­nél, valamint a hajlatoknál megszakí­tás nélkül továbbvinni a teljes felüle­tet. Ilyenkor az egyes rétegeket átve­zetéssel, 5.. .8 cm széles sávokon, lépcsőzve, ferdén levágott felületek­kel kell készíteni. A munka folytatá­sakor a ferde csatlakozási felületet éles szerszámmal fel kell durvítani, le kell mosni, meg kell nedvesíteni, majd a felületet cementpéppel be kell vonni és átdörzsölni. A falak belső felületén lévő szigetelő vakolatra kétrétegű, alap- és színva­kolatból álló normálvakolat készít­hető.

Bevonatok

A paraffin, a cerezin, a bitumenes, a vízüveges és a különböző polimer mű­gyanta (pl. poliészter és epoxigyanta) anyagú falburkoló bevonatokat, 1.. .3 mm, esetleg 5 mm vastag rétegekben, hideg vagy meleg spatulázással, több rétegben mázolva, hideg vagy meleg szórópisztolyozással hordják fel. A rétegek nem folynak meg a függőleges falfelületeken, ha a keverékbe kormot, kaolinféléket, kovaföldet stb. adagolunk. A bevonat szívóssága az­beszt, üvegszál és egyéb rostos anya­gok hozzákeverésével fokozható. Az epoxi-amingyanta bevonatok – ki­váló vegyszer-, olaj- és oldószerállóságuk miatt – igen alkalmasak hézag­mentes falbevonatok készítéséhez.

Vízben nem oldódnak, vizet nem vesznek fel, a folyadékot nem eresz­tik át, nagy a kopásállóságuk, nem tűzveszélyesek. Fontos tudni, hogy élelmiszerrel és ivóvízzel nem kerül­hetnek érintkezésbe, mert az amin ár­talmas az egészségre. Az epoxi-amingyanta bevonat folyé­kony epoxigyantából, folyékony térhálósító aminból és gitt porból (kvarc­lisztből, bárium-szulfátból, titán­oxidból, esetleg színezékekből) ké­szül. A bevonat anyagának keverése­kor védőszemüveget és – kesztyűt kell viselni, mert az amin a felső bőrréte­gen ekcémát, a hámszövetben gyulla­dást, a szembe jutva pedig vakságot idéz elő. A bevonat – legalább +13 °C hőmérséklet esetén -, kettő-négy ré­tegben, spatulával vagy szórópisz­tollyal hordható fel.

Rabicok

A rabic rendkívül sokoldalúan alkal­mazható jellegzetes kéregszerkezet.

Jó alakíthatósága, vékony fala, kis tömege és tűzbiztossága miatt igen előnyösen használható:

• falakhoz, díszítő, díszlet- és akusz­tikai felületekhez;
• álmennyezetekhez, világítást taka­ró, vezetékeket rejtő, redőnyöket burkoló köpeny- és kéregfelületek­hez;
• szellőzők, klíma- és egyéb csator­nák, valamint csatornaburkolatok­hoz, hornyok, rések elzárásához, felületi hibák kijavítására, méretel­térések kiegyenlítésére stb.;
• íves, torz vagy ékítményes felüle­tekhez, bonyolult és szabálytalan alakú térformákhoz, vékony falú építészeti tagozatokhoz, repedés­mentes kéregszerkezetekhez, vala­mint egyéb, nehezen és költsége­sen előállítható boltozatos felüle­tekhez (4.113. ábra).

A rabic szerkezet formájának meg­adásához, függesztéséhez, rögzítésé­hez, beépítéséhez és erősítő vázához különböző acélszelvények és köracé­lok használhatók.

4.112. ábra. Szerszámok plasztikus bevona­tok készítéséhez 1 ütögető (tupf) kefe; 2 min­tázó szerszámok; 3 csíkozó henger; 4 mintás gumihengerek; 5 gumifésű; 6 fogazott acél­lap; 7 acél- és gumikaparó.

4.113. ábra. Négyzetes falnyílás íves alakí­tása, ívesre formált rabichálóval 1 válaszfal; 2 méretre szabott rabicháló.

A rabic kéreg belsejébe különböző erősségű, lyukbőségű és fonásmin­tájú huzalhálókat, terpesztett acélle­mezeket stb. kell beágyazni. Ne fe­ledkezzünk meg arról, hogy cement rabicokba megfelel az ún. feketeacél, gipsz rabicokba azonban csak hor­ganyzott acél használható. A rabic szerkezet anyaga cement- vagy gipszhabarcs. A rabic habarcsok lé­nyegesen kevesebb meszet tartalmaz­nak, mint az egyéb habarcsok. A könnyebb felhordás és alakíthatóság érdekében célszerű a habarcshoz te­veszőrt, sertéssörtét, lósörényt, aprí­tott műanyag rostszálakat és kenderrost szálakat keverni.

A rabicok szerkezeti kialakítása ak­kor megfelelő, ha:

• szilárd, megülepedett, a rákerülő kéreg hordására méretezett és al­kalmas tartófalra, födémre stb. szerelik és erősítik;
• a vázát megfelelő erősségű, sűrű­ségű és bekötésű elemekből, min­den irányban kellően merevítve készítik el;
• a habarcskérget a vázra biztonságo­san felerősített, megfelelő szálerős­ségű és lyukbőségű huzalhálóra vagy kellő merevségű terpesztett fémlemez betétre hordják fel;
• a tartóelemeket – a kéreg anyagá­tól függően – cementhabarcs bur­kolással, védő mázolással, tűzi horganyozással, műanyag bevonattal stb. védik a korrózió ellen;
• a kéreg előírt minőségű, tömören felhordott – nedves helyeken kizá­rólag cement kötőanyagú – rabic habarcsból készül;
• az egyéb anyagú szerkezetekhez való csatlakozás repedésmentes­sége érdekében az illesztési éleket megfelelően átfedő repedés gátló betéttel (háló, fonat, jutaszövet stb.) erősítik meg.