• tetőszigetelés

A nem hasznosított tetők hibái és károsodásai – Tetőszigetelési hibák

Az ún. egyhéjú lapostetők szigetelése a leg­kényesebb és legigényesebb feladat, mivel az egymásra épített vagy egymáshoz csatlakozta­tott, eltérő fizikai és épületfizikai jellemzőjű szerkezeti rétegek és kiegészítő szerkezetek a közel vízszintes tetőfelületet érő külső hatá­sok miatt (fokozott hőterhelés és hőmozgás, UV sugárzás, elszennyeződés és a vízmegállás veszélye, fagyveszély stb.) különösen gondos szerkezettervezést és kivitelezést igényelnek. Ennek tulajdonítható, hogy a tervezési és ki­vitelezési hibák gyakrabban bekövetkeznek, mint más épülethatároló szerkezeteknél.

A leg­jellemzőbb hibák okai lehetnek:

• nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem;
• alkalmatlan szigetelőanyagok használata;
• tetőszigetelő rétegek kúszása;
• vízelvezetési hibák;
• növényzet megtelepedése;
• rögzítési hibák;
• dilatációs hibák;
• szigetelőanyagok öregedése.

A nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem

Az alkalmatlan rétegfelépítés leggyakrabban a csapadékvíz elleni szigetelések nem megfe­lelő belső nedvesség elleni védelmében, ún. páradiffúziós károsodásban nyilvánul meg. Ezek a károsodások elsősorban az egyenes rétegrendű lapostetők külön védelem nélküli csapadékvíz elleni szigeteléseinél fordulnak elő.

Ennek lehetséges okai:

• párazáró réteg hiánya;
• nem megfelelő párazáró réteg beépítése;
• gőznyomást kiegyenlítő réteg hiánya;
• nem megfelelő gőznyomást kiegyenlítő réteg beépítése;
• nem megfelelő páraelvezetés és kiszellőztetés.

A felsorolt hibák közül akár egyetlen is ele­gendő ahhoz, hogy a csapadékvíz elleni szige­telés károsodjon (felválás, felpúposodás, hólyag- és hullámképződés, levegő- és vízzár­ványok keletkezése stb.) vagy teljesen tönkre ­menjen (átlyukadás, átrepedés). A felsorolt károsodások oka, hogy a nyári napsütés hatására a csapadékvíz elleni szigetelés alatt megrekedt nedvesség, víz időszakosan gőz halmazállapotba kerül, és a gőznyomás hatá­sára a szigetelés gyenge pontjai felválnak, amely értelemszerűen a lemezfelület meg­növekedését, ezzel egyidejűleg a szigetelőle­mez elvékonyodását okozza. Ráadásul ez a folyamat ismétlődő, ami a szigetelés korai fáradását, élettartamának csökkenését vonja maga után.

PVC lemezszigetelés felhólyagosodása.

Fényvédőmázas bitumeneslemez szigetelés felhólyagosodása.

Műanyaglemez-szigetelés átlyukadása.

A nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem gyakran nem csak a csapadékvíz elleni szigetelést károsítja, hanem a tetőszer­kezeti rétegeket is elnedvesíti. Ha a hőszige­telés nedvességre érzékeny, vízfelvevő képessége jelentős, a szerkezet hőszigetelő képessége csökken.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti óvodaépület.

Károsodás: A csapadékvíz elleni bitumenes­lemez-szigetelés erősen hólyagos, hullámos, ezért a lemez átlapolások helyenként szétvál­tak. A feltárás során kiderült, hogy a szigetelés alatti hőszigetelés 8 cm vastag, erősen nedves, porló perlitbeton.

Csapadékvíz elleni szigetelés károsodása.

Elnedvesedett perlitbeton hőszigetelés.

A károsodás oka: A nem megfelelő belső ned­vesség elleni védelem (gőznyomást kiegyen­lítő réteg és páraszellőzők hiánya) következté­ben a szerkezetbe jutó és ott bezárt nedves­ség a nagy vízfelvevő képességű perlitbeton hőszigetelésben rekedt és annak hőszigetelő képességét lerontotta.

A javítás módja: A csapadékvíz elleni szigete­lés felvágása, perforálása, lépésálló kőzet­gyapot kiegészítő hőszigetelés és új csapadék­víz elleni szigetelés készítése. A nem megfelelő belső nedvesség elleni védelem oka esetenként a hanyag, szaksze­rűtlen kivitelezés is lehet. A csapadékvíz elleni szigetelésen ugyan bejelölték a páraszellőző helyét, de a szige­telést nem perforálták. Ilyen módon a páraszel­lőző nem működik, csupán „tetődísz”.

Páraszelőző hibás beépítése.

Csapadékvíz elleni szigetelés felgyűrődése.

Alkalmatlan szigetelőanyagok használata

Noha a vízszigetelő lemezek termékválasztéka igen gazdag, gyakran előfordul, hogy a vállal­kozók nem az adott tetőszerkezet jellemzőiből, vagy – felújítás esetén – a meglévő csapadék­víz elleni szigetelés károsodási módjából in­dulnak ki. Választásukat kizárólag a szigetelő­termékek ára befolyásolja, és ezt általában akkor tehetik meg, ha nincsenek tervek.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Budapesti oktatási épület földszintes épületszárnya, bitumenes lemez csapadékvíz elleni szigetelésű, belső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A csapadékvíz elleni szigetelés fel­újításakor beépített új szigetelés a tetőfelületen feltorlódott, felgyűrődött, az attikafal koronáján átrepedt.

Tönkrement attikafal lefedés.

A károsodás okai: Az új szigetelést a célra alkalmatlan minőségű oxidált bitumenes záró­lemezekből készítették egy rétegben, perem­rögzítés nélkül. A szigetelési terv nélkül dol­gozó kivitelező nem vette figyelembe az ere­deti tetőszigetelő rétegek mozgását, elkúszását, ennek következménye volt a szigetelés károso­dása, helyi tönkremenése.

A javítás módja: Kavics leterhelésű EPDM lepelszigetelés beépítése peremrögzítéssel.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Budapesti többlaká­sos lakóépület, bitumenes lemez csapadékvíz elleni szigetelésű, belső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A csapadékvíz elleni szigetelés felújításakor beépített új szigetelés a tetőfelüle­ten sok helyen átrepedt. A repedések „javí­tása” bitumenes kitt kenéssel nem volt ered­ményes, és rendre újabb repedések keletkez­tek.

A károsodás okai: Az új szigetelést alkalmatlan minőségű, 3 mm vastag oxidált bitumenes zárólemezekből készítették, egy rétegben. A kivitelező nem vette figyelembe az eredeti csapadékvíz elleni szigetelés károsodási okait: a tetőszigetelő rétegek mozgását, elkúszását, elnedvesedését,a szigetelés alatti expan­dált polisztirolhab hőszigetelő lemezek zsugo­rodását. A zsugorodás és kúszás hatására megnyílt hézagok tágassága helyenként elérte a 40-50 mm-t is.

Szigetelőlepel kiterítése.

A felújított tető képe.

Csapadékvíz elleni szigetelés szakszerűtlenül javított repedései.

Hézagképződés a hőszigetelő táblák csatlakozásánál
a vízszigetelés repedéseinek kereszteződésében.

A javítás módja: Filcalátétes, sávos ragasztás­sal rögzített EPDM lepelszigetelés beépítése peremrögzítéssel, páraszellőzőkkel. A ragasz­tásos rögzítést az indokolja, hogy a födém­szerkezet teherbírási tartaléka nem ismert, leterheléses rögzítés nem tervezhető.

Évtizedekkel ezelőtt divatossá vált a szórt poliuretánhabból készített „egyesített hő- és víz­szigetelés”. Sajnálatos módon bizonyos vállal­kozók manapság is ezt tartják a csapadékvíz elleni szigetelések hatékony felújítási módjá­nak és mindent megtesznek a módszer elter­jedéséért.

Az eljárás lényege, hogy a PUR habot három­négy rétegben, rétegenként kb. 1,5 cm vastag­ságban hordják fel az aljzatra úgy, hogy a ré­tegek testsűrűsége (egyben nyomó- és nyíró­szilárdsága) alulról felfelé növekszik. Végül az elkészült 4-6 cm vastagságú habréteg felületére fényvédő mázat hordanak fel.

A szigetelési eljárásnak számos esetenként nehezen teljesíthető – feltétele van: pl. a tökéle­tesen tiszta és repedésmentes, minimális alak-változású (lehajlású) vasbeton födémaljzat, a komponensek pontos keverési aránya, az aljzat- és levegő-hőmérséklet szúk határértékei, szélcsend, egyenletes rétegvastagság, az egyes rétegek felhordásának pontos időzítése, a fényvédő máz felújítása két-három évenként. Utóbbi követelmény teljesítése általában elmarad, mivel ez – karbantartási szerződés hiányában – az épület üzemeltetőjétől függ.

Ha a csekély szilárdságú szigetelőhabot alkal­matlan aljzatra hordjuk fel, a szerkezet alakvál­tozásait nem tudja követni, és felválik, átreped. Ha pedig elmarad a védőmáz felújítása, hamarosan bekövetkezik a felső habréteg kor­róziója, pusztulása. Mindkét hatásról tanúskodik: a szigetelést rugalmas alumínium trapézlemezre hordták fel (a felületen leolvas­hatók a trapézhullámok nyomvonalai) és a fény­védő máz felújítása is elmaradt.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti óvodaépület.

Károsodás: A PUR-hab hőszigetelés (mint az első felújításkor felhordott csapadékvíz-szige­telés és kiegészítő hőszigetelés) a tetőfelületen sok helyen felpúposodott, kisebb, nagyjából korong alakú felületeken felvált. A nagyobb fel-púposodásokon esetenként a felső hab­réteg átrepedt. Ugyanez a jelenség sokkal erőteljesebben következett be az attikafalak mentén, ill. az attikafalak belső felületére fel­hordott habrétegeknél, valamint a tetősarkok­ban, a víznyelők környezetében.

Az attika­falakon általánosan tapasztalható a habrétegek megcsúszása, redőképződése, esetenként átrepedése. Általában tapasztalható, hogy a felpúposodás a felső habrétegben következett be, de a feltárás során tapasztal­ható volt az is, hogy az egyes habrétegek ta­padása egymáshoz, a bitumenes lemezhez nem megfelelő, a rétegek könnyen elválaszt­hatók egymástól. Később BITULAX szórt szige­teléssel kísérelték meg a PUR-hab réteg „megerősítését”, amely azonban a tetőfelület egy ré­szén tönkrement. Az épület több helyen beázott.

Tönkrement szórt poliuretánhab egyesített hő- és csapadékvíz-szigetelés.

A károsodás oka: Alkalmatlan aljzatra (az ere­deti, károsodott NEOACID szigetelésre) nem megfelelő technológiával felhordott, a függő­leges felületeken megfolyt, szórt habréteg rész­legesen tönkrement.

Alkalmatlan bevonatszigetelés

A bevonatszigetelések (kent vagy szórt szige­telőbevonatok) alkalmazása akkor jöhet szóba, ha az adott szigetelési feladat lemezszigetelés­sel nem teljesíthető. Nehezen hozzáférhető, bonyolult keresztmetszetű felépítmények vagy azok tartóoszlopai, esetenként a tetőszerkeze­ten átvezetett rudak, csövek ebbe a kategóriá­ba tartozhatnak, és számos vegyi anyag alkal­mas ilyen – kiegészítő – szigetelés készítésére.

Más a helyzet, ha a teljes tetőfelület szige­teléséről van szó. Ilyen estekben ugyanis csak olyan szigetelőbevonat jöhet szóba, amely képes követni aljzatának mozgását, alkalmas a várható repedések vagy dilatációs hézagok áthidalására és a síkváltozások feszültség­mentes követésére. Maga a szigetelés különö­sen gondos munkát igényel, ezért a hibalehe­tőségek száma jóval nagyobb, mint a lemez­szigeteléseknél.

Különösen nagy a kockázat, ha a szigetelő­bevonat a tetőszerkezet legfelső rétege, hiszen ilyenkor a külső hatások (hőterhelés, UV sugár­zás, fagyveszély, elszennyeződés stb.) közvet­lenül érik a szigetelést. Ezt példázza a követ­kező esettanulmány.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Bevásárlóközpont többszintes, monolit vasbeton vázszerkezetű, nyitott parkolóházának bevonatszigetelésű zárófödéme.

Károsodás: A szigetelés tervezői több hibát is elkövettek. Egyrészt a monolit vasbeton záró­födém közbenső dilatációs szakaszát 66 m-ben határozták meg, másrészt az elvileg víz­záró vasbeton födémlemez kiegészítő víz szige­teléseként csak egy vékony, rideg, repedésát­hidalásra nem alkalmas műgyanta alapú bel­téri bevonatszigetelést terveztek. A károsodás szinte azonnal jelentkezett, a vasbeton födém­szerkezet gátolt hőmozgása következtében a dilatációk közötti szakaszon a födémlemezek átrepedtek.

Szórt poliuretánhab megcsúszása és átrepedése.

Vasbeton födém átrepedése és beázása.

A károsodás okai: Az átmenő repedéseket a bevonatszigetelés nem tudta áthidalni, és számos helyen beázott a tető, ezért a felső parkolószintet hónapokra lezárták. Később próbálkoztak a repedések átfedésével, majd egy újabb bevonatsáv felhordásával, de ez sikertelennek bizonyult; a repedések ezeken a helyeken újra megjelentek.

A repedések sikertelen átfedése.

Repedések átfedése csak a szélein leragasztott bitumenes lemezsávokkal.

Aszfaltburkolat készítése az új csapadékvíz elleni szigetelés felett.

A javítás módja: A felújítás során a repedések fölé egy harmadik, csak a szélein leragasztott bitumenes lemezsáv került majd egy aszfaltburkolattal ellátott, kétrétegű, SBS-modifikált bitumeneslemez-szigetelés készült.

Csapadékvíz elleni acéllemez-szigetelés

Az elmúlt évtizedek során kísérletek folytak a „hagyományos” szigetelési módok és anyagok felváltására. A gyártók nyilván a korábbinál jobb minőségű, tartósabb, hosszabb élettartamú tetőszigetelést kívántak létrehozni, ám e kísér­letek gyakran sikertelenek voltak. Ezek közé tartozik a következő esettanulmányban bemu­tatott különleges szigetelés is.

Épületek: Egy budapesti iskola és lakótelepi közösségi ház.

Tetőszerkezetek: Könnyűszerkezetes, acél rá­csostartó teherhordó szerkezetű kéthéjú tető, csapadékvíz elleni acéllemez-szigeteléssel és kiegészítő szerkezetekkel. Az acél rácsos­tartók felső övét változó magasságú acéllemez burkolattal takarták le.

Acéllemez-szigetelés (iskolaépület).

Károsodás: Az iskolaépület tetőjének 1,5 mm vastagságú acéllemez-szigetelése helyenként erősen lehajlott, a hegesztési varratok egy része tönkrement. A keletkezett vízmegállások­nál a tetőszerkezet több helyen be­ázott. Egy közösségi ház hasonló módon és mértékben károsodott tetőszigete­lése látható.

A károsodás oka: Az eredeti típusmegoldás (PVC-szigetelés deszkaaljzaton) módosítása során nem számoltak az alulméretezett acélle­mez-szigetelés esetleges károsodásával és karbantartási követelményeivel.

A javítás módja: A tetőfelület kiegyenlítése po­lisztirolhab lemezekkel, a kéthéjú tető szellőzésének részleges lefojtása, mechanikai rögzítésű PVC-lemezes szigetelés beépítése.

Acéllemez-szigetelés károsodása.

Acéllemez-szigetelés károsodása (közösségi ház).

Felületkiegyenlítés EPS-lemezekkel (iskolaépület).

PVC-lemezek mechanikai rögzítése (iskolaépület).

Tetőszigetelő rétegek kúszása

Korábban, amikor az egyenes rétegrendű lapostetők hő- és vízszigetelő rétegeit forró bitumennel ragasztották az aljzathoz és egymás­hoz, bekövetkezett a károsodás, azaz a viszony­lag nagy szigetelőértékű műanyaghab vagy szilikátszálas hőszigetelésen fekvő vízszigetelő réteg az attikafalaktól, felépítményektől és egyéb, a tetőbe szilárdan beépített szerkezetektől elhúzódott, majd idővel megrepedt. Az el­húzódás mértékét kedvezőtlenül befolyásolta a vízszigetelés anyagának hőmozgási tulaj­donsága, valamint a tetőszigetelés rétegeinek szélszívás elleni rögzítésére használt ragasztó­bitumen lágyuláspontja és a ragasztórétegek száma is.

Hőszigetelés elhúzódása az attikafaltól.

A tetőszigetelések elhúzódását a vízszigetelő réteg hőmozgása okozza, mert a bitumenes ragasztott rétegrendben készített és elemekből álló, nagy hőszigetelő értékű rétegre ragasztott vízszigetelés lehűléskor (éjszakai lehűlés, hideg eső, téli hideg) összehúzódik. Lehűléskor ugyanis a vízszigetelés – a vízszigetelő réteget a hőszigetelésre mereven leragasztó megder­medt bitumenréteg nagy nyíró-tapadó szilárd­sága révén – a táblákból álló hőszigetelő réte­get a magasabb hőmérsékletű alsó bitumen­ragasztás síkjában a tető peremétől alkalman­ként néhány tizedmilliméterrel – elhúzza. Az alsó bitumenréteg nagyobb hőmérséklete annak tulajdonítható, hogy helye lehűléstől védett, és a fűtött belső terek melegítik. Az elhúzódás mértéke – a tető nagyságától is függően – leg­többször 5-10 cm, de tetősarkokban (ahol a két irányú húzóerők mintegy összeadódnak) mértek már 14-15 cm-es hézagot is.

Felmelegedéskor azonban (hideg éjszakát követő meleg nappal, záporeső utáni tűző nap­sütés stb.) a ragasztó bitumenrétegek képlékeny­sége szempontjából a helyzet fordított, mert a hőszigetelés feletti bitumenragasztás a hő hatására lágyabb állapotba kerül, mint a hő­szigetelés alatti bitumenréteg. A meglágyult ragasztórétegen fekvő, síkbeli merevséggel nem rendelkező vízszigetelés lineáris hőtágulása a viszonylag nagy merevségű hőszigetelő lemezeket, Hl. táblákat nem képes „visszatolni”. A hajlékony vízszigetelő réteg hőtágulása azonban „helyet kér magának”, ezért a leg­gyengébben leragasztott vagy ragasztó­hiányos helyeken felfelé kitér, és redők formá­jában jelenik meg a tetőfelületen.

Ez volt a múlt, de a jelenség (a károsodott tetőszigetelések felújítása híján) ma is sok helyen megfigyelhető. A helyzet ugyan javult (hiszen ezeknél a tetőknél a hőszigetelő rétegeket ma már legtöbbször nem bitumen­nel, hanem műanyag alapú ragasztókkal rögzítik, és a modifikált bitumenes lemezek lágyuláspontja is nagyobb), de kisebb mérték­ben fennáll a kúszás veszélye. Ezért előírás, hogy a nem ragasztással rögzített csapadékvíz elleni szigeteléseket (új és felújítandó tetőknél egyaránt) a vízszintes irányú erőhatások felvételére a tető szélekhez, falakhoz, tetőfel­építményekhez – a szigetelés síkjában – sáv­szerűén (a függőleges szerkezetekhez) vagy vonal mentén (az aljzathoz) mechanikailag rögzíteni kell.

Vízelvezetési hibák

A hibás lejtésképzés egyik „eredménye” a csapadékvíz tartós megmaradása, megál­lása a tetőfelületen, ami különböző károsodá­sokhoz vezethet.

Nyári napsütésben a víztócsákkal borított és a szárazon maradt szigetelés-felületek hőigény-bevétele jelentősen eltérő lehet, és ez feszült­ségeket okoz a szigetelőlemezekben az eltérő mértékben igénybe vett tetőszakaszok határ­vonalán. Mivel ez a hatás ciklikusan ismétlődik, bekövetkezik a szigetelőlemezek „fáradása”, élettartamuk csökkenése, esetleg repedés­képződésük is.

A víz tartósan megállhat hibás tervezés vagy hanyag kivitelezés miatt olyan esetekben is, amikor az előírásszerű lejtéskialakításnak nincs semmi akadálya. A tartós és jelentős mértékű vízmegállás különösen jellemző bizonyos építésű tető­szerkezetekre és vízelvezetésekre. A vázas épületek nagy fesztávolságú tetőin növeli a víz­megállás esélyét a teherhordó szerkezet statikai szempontból megengedett, de víz­elvezetési szempontból túlzott mértékű alak- változása, másrészt az, hogy a víznyelőket általában valamelyik tartópillér mellett építik be, így azok a tető magas pontjaira kerülnek.

Vízmegállás paneles lakóépület tetőfelületén.

Tetőfelület elszennyeződése.

Vízmegállás a tetőfelület nagy részén.

Vízmegállás tetőcsatornában.

Szennyezett tetősáv.

Lejtéskorrekció lejtésbe szabott hőszigetelő táblákkal.

Ugyancsak ezekre az épületekre, tetők­re jellemző, hogy a tetőfelületekről hosszú folyókákban vagy tetőcsatornákban vezetik el a csapadékvizet, de ezek megfelelő lejté­sét (helyhiány miatt) nem tudják kialakítani.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti egész­ségügyi épület földszintes épületszárnya, káro­sodott csapadékvíz elleni műanyag lemez szigetelésű, alul hőszigetelt, belső víz elvezetésű, nem járható tető.

Károsodás: Az eredeti tetőszigetelés az attika­falak és tetőösszefolyók közötti 3 m-es tető­sávban lejtésmentes, „kontralejtéses” volt, ezért a tetőfelület erősen szennyeződött, eső­zés után a víz megállt rajta, az épületrész több helyen beázott.

A károsodás oka: Az attikafalak mentén elma­radt a lejtéskorrekció.

A javítás módja: Az alul hőszigetelt tetőszer­kezet felújítása 2 x 5 cm vastag expandált po­lisztirolhab-lemez kiegészítő hőszigeteléssel készült. A lejtéshibás tetősávban az alsó hő­szigetelő réteg 1-5 cm vastag, lejtésbe szabott hőszigetelő tábláival lehetett megfelelő lejtést kialakítani.

Növényzet megtelepedése lapos tetőkön

A vízmegállási helyeken a tetőfelület elszennyeződik, ami elősegíti a különféle kedvezőtlen vegyi és biológiai hatások létrejöttét, amelyek a szigetelőlemezek élettartamát csökkenthetik. Ezek közé tartozik a gyomnövényzet megtele­pedése, amelynek nyomán általában a tető­felület elmohosodik, de előfordul, hogy gaznövények, bokrok, sőt cserjék is kifejlőd­nek a tetőkön.

Elmohosodott tetőfelület.

Attikacsatornából eltávolított növényzet.

4.1.6. Rögzítési hibák

A nem hasznosított (nem járható) lapos tetőkön a csapadékvíz elleni szigetelések és kiegészítő szerkezetek szélhatások elleni biztonságos védelme, rögzítése alapvető követelmény.

A szélhatás fajtája és mértéke számos ténye­zőtől függ: pl. az építés helye, védettsége, tájolása, az épület magassága, a tető alakja, magassága és méretei. A szélhatás lapostetők­nél legtöbbször szélszívásként és örvényha­tásként jelentkezik. Elsősorban a szélszívás jelent veszélyes igénybevételt, főként azért, mert eloszlása nem egyenletes. A tető széleken, tetősarkokon és a közbenső tetőszakaszokon jelentkező szívóhatás többszöröse lehet a mér­tékadó teher, a csapadékvíz elleni szigetelések és kiegészítő szerkezetek rögzítését vagy leter­helését ennek figyelembe vételével kell meg­tervezni és kivitelezni. Emellett természetesen számolni kell a szélnyomás hatásával is, külö­nösen a csapadékvíz elleni szigetelés és a tetőt szegélyező szerkezetek, tetőfelépítmények csatlakozásánál.

A csapadékvíz elleni szigetelések rögzítését – a ragasztásos, leterheléses és mechanikai rögzítésnél egyaránt – szabályok határozzák meg, és ugyancsak részletes előírások tartal­mazzák a szigeteléseket kiegészítő szerkezetek rögzítési módját is. Ennek ellenére gyakran találkozhatunk hibás rögzítésekkel, amelyek sok esetben részlegesen vagy teljesen tönkre­teszik a szigeteléseket és a kiegészítő szerke­zeteket, és gyakran a tetőszerkezet beázásá­hoz vezetnek.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti hét­szintes szakorvosi rendelő, kaviccsal leterhelt PVC-lemez csapadékvíz elleni szigetelésű, belső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A csapadékvíz elleni szigetelést leterhelő kavics részleges lepusztulása (a szi­getelés felválása, túlzott igénybevétele, amely később tönkreteszi a szigetelést).

A károsodások okai: Az épület összesen négy eltérő szinten beépített tetőin a lágy PVC-lemez csapadékvíz elleni szigetelést kaviccsal ter­helték le. Valamennyi tető magassága megha­ladja a terepszinttől számított 20 m-t, ugyan­akkor mindenhol 5-6 cm vastag (fajlagos tömegük 90-108 kg/m²) leterhelő kavicsréteg készült. Ez a VI. emelet feletti tetőkön (+24,5 m) már szabálytalan leterhelési mód, de a magas attikafalak miatt nem okozott problémát. Ugyanakkor az ennél is magasabb (pl. lép­csőház, gépház feletti) tetőkön jól látszik a szél­szívás hatása a tetőszéleken és a tető sarkokon, ahonnan a kavicsréteg lepusztult. A képeken látható, hogy az alacsony szegélyező falak teteje a szigetelés síkja felett mindössze 12- 13 cm-re van, vagyis a leterhelő kavicsréteg felett mindössze 6-7 cm-re. Ez azt jelenti, hogy ezek a tetők gya­korlatilag az „attika nélküli” tetők kategóriájába sorolhatók, vagyis kavicsréteg egyáltalán nem alkalmazható leterhelő rétegként.

A javítás módja: A csapadékvíz elleni szigete­lés – más okokból szükséges – felújítása során az előírásoknak megfelelő betonlapleterhelés készítése.

A leterhelő kavicsréteg részleges lepusztulása.

A leterhelő kavicsréteg részleges lepusztulása.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti hétszintes szakorvosi rendelő (az előző esettanulmányban ismer­tetett épület).

Károsodás: A csapadékvíz ellen szigetelő HUNGISOL márkanevű lágy PVC-lemez az attika­falak és a falak mentén gyakorlatilag tönkre­ment. „Enyhébb” esetekben a szigetelés ferde gyűrődések formájában deformálódott, súlyo­sabb esetekben azonban a szigetelés az attika­fal szegélyezéssel együtt több deciméterre elhúzódott az attikafalaktól, helyen­ként pedig felszakadt. Az egyik fal ­szegélyezésnél már olyan mértékű deformáció keletkezett, amelynek hatására a csapadékvíz elleni szigetelés „kibújt” az ETERNIT falburko­lat alól és ezzel szabaddá tette a falburkolaton lefolyó csapadékvíz bejutását a szerkezetbe.

A károsodás okai: Alapvető kivitelezési (eset­leg tervezési és kivitelezési) hibának minősít­hető a képeken bemutatott eset. A kivitelező súlyos hibát követett el: megszegte a PVC-lemezes csapadékvíz elleni szigetelésekre elő­írt, és alkalmazástechnikai útmutatókban pon­tosan rögzített szakmai szabályokat. A leterhelt PVC-lemezes csapadékvíz elleni szigetelése­ken (a PVC-lemezmembránokon) ugyanis – a hő­mérséklet-változásból eredően – jelentős sík­beli méretváltozások és így viszonylag nagy sajátfeszültségek keletkeznek.

Ezért ezeket a tető széleken és a nagyobb méretű felépítmé­nyek mentén mechanikailag rögzíteni kell, mégpedig a csatlakozó szerkezetekbe (pl. fal­szerkezetekbe) lehorgonyzott L keresztmet­szetű fóliabádog (PVC bevonatú acéllemez) profilokkal. Ez az adott tetőszigetelésnél el­maradt, ill. helyette a kivitelező a saját szak­szerűtlen megoldását alkalmazta. A felső hő­szigetelő rétegre visszahajlított HUNGISOL D párafékező réteget egy keskeny horganyzott acéllemez szalaggal rögzítették, majd ehhez ragasztották pontonként a csapadékvíz-szige­telő PVC-lemezeket. A PVC-lemez membránban ébredő vízszintes erőhatások, feszültségek hatására a szigetelés helyenként, hosszabb szakaszokon felszakadt a rögzítő­szalagról, a ragasztások tönkrementek.

PVC-lemezes szigetelés elhúzódása az attikafaltól.

PVC-lemezes szigetelés elhúzódása és átszakadása az attikafalból kinyúló pillércsonk körül.

PVC-lemezes csapadékvíz elleni szigetelés hibás rögzítése falszegély mentén.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti többlakásos lakóépület. Károsodás: A képen is látható, hogy a szél­kár először a tetősarokban az attikafal-lefedést tette tönkre: felszakította a bitumenes fallefe­dés rögzítőprofilját. Ezt követően a szélszívás az attikafalat lefedő és szegélyező bitume­neslemez-szigetelést, majd a tetősíkban be­épített szigetelést is felszakította.

A károsodás oka: Az attikafal-lefedés és a csa­padékvíz elleni szigetelés hibás rögzítése. Ez azért okozta a szigetelés felválását, mert az olvasztásos leragasztás során a megolvadt forró bitumen csak a szigetelés alatti gőz­nyomást kiegyenlítő, kavicsolt bitumenes lemez perforációinak egy részén hatolt át. A felépítmények akadályozták meg, hogy a szigetelés teljesen tönkre menjen. A javítás módja: A csapadékvíz elleni szige­telés teljes felújítása az új szigetelés leterheléses vagy mechanikai rögzítésével.

Tönkrement csapadékvíz elleni szigetelés (szélkár).

TAURUS W EPDM lemezszigetelés tönkrement szegélyezése (eredeti szigetelés).

Tönkrement bitumenes zárólemezes attikafal szegélyezés
(felújítás során beépített szigetelés).

A rögzítési hibák gyakran a csapadékvíz elleni szigetelést kiegészítő szerkezeteknél is meg­figyelhetők. A képeken lényegében olyan, azonos kivitelezési hibákat szemléltet, ame­lyek főként csapadékvíz elleni szigetelések szakszerűtlen felújítására jellemzőek, de előfordul(hat)nak új tetőszigetelések beépítése­kor is.

Ilyen esetekben – ha az attikafalak lefedése (még) kielégítő állapotban van, és így nem kell cserélni – a szegélylemezeket értelemszerűen nem vezethetik fel a falkoronára, ám gyak­ran elmulasztják azokat rögzíteni a meglévő fallefedés belső, a falsíkon túlnyúló széle alatt. Ha a tetősíkban lévő csapadékvíz elleni szige­telés valamilyen okból (pl. vízszintes erőhatá­sok következtében) a tető belseje felé elhúzó­dik, a szegélylemezt is „magával viszi”, és ezzel meg is szűnik a szigetelés vízhatlansága.

A csapadékvíz elleni szigetelés elhúzódását (kúszását) gyakran (elsősorban akkor, ha alatta eredetileg alacsony lágyuláspontú bitumennel leragasztott polisztirolhab lemezeket és víz­szigetelést építettek be) az okozza, hogy sem az eredeti tetőszigetelés készítője, sem a fel­újítás kivitelezője nem rögzítette a szigetelést a szegély mentén. Az eredeti kivitelező nem okolható ezért, hi­szen a kúszás jelensége akkor még nem volt ismert. A felújító kivitelező azonban már ismer­hette ezt a jelenséget, mégsem rögzítette a csapadékvíz elleni szigetelést a szegély mentén.

Esettanulmány

Épület: Egy budapesti VÁZPANEL építési rend­szerű, 16 tantermes iskolaépület.

Károsodás: A felújítás során beépített bitume­neslemez szigetelés szegélyezése kézzel bont­ható. A kis kiülésű fémlemez attika­fal-lefedés nem alkalmas a csapóeső elveze­tésére, így az bejuthat a helyenként rögzítetlen szegély mögé. A tetők több helyen beáztak. (A ferde szegély ez esetben nem a tetőszige­telés elkúszására utal, az attikafalak mentén betonból alakították ki a 45°-os hajlásszögű aljzatot.)

A károsodás okai: A szegélyt mechanikusan nem rögzítették a ragasztás pedig hiányos.

Bitumeneslemez-szigetelés nem megfelelő szegélyezése
(felújítás során beépített szigetelés).

Bitumeneslemez-szigetelés tönkrement szegélyezése
(felújítás során beépített szigetelés, a kép bal oldalán a feltárási hely látható).

A javítás módja: A szegélylemezeket utólag kell leragasztani a fallefedés alatt, vonal men­tén, megfelelő profilú, a fallefedéshez kapcsolt, alumíniumlemezből hajlított szegélyrögzítővel kell rögzíteni.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti nyomda­üzem csarnoképületének belső víz elvezetésű, nem járható lapostetője, ragasztott bitumenes­lemez-szigeteléssel.

Károsodás: A képen egy hatalmas, össze­sen 11 600 m2-es lapostető felújításának egyik nem kívánatos „eredménye” látható, vagyis az, hogy az attikafalak szegélyei hullámosak, a lemez átlapolások elváltak, a szegélyek kézzel is könnyedén felszedhetők.

A károsodás okai: A felújítás 1998-ban történt, amikor már régen ismert volt a mindkét oldalán bitumenes csupaszlemezzel kasírozott EPS hablemez („NIKEPANEL”) anyagú hő­szigetelés feletti csapadékvíz elleni szigetelé­sek szegély menti rögzítése, de erről a kivitelező bizonyára nem értesült, vagy ha mégis, nem tartotta fontosnak. Az ebből eredő hibákat még azzal is megtoldotta, hogy a nem megfelelő minőségű alsó szigetelő lemez­réteget (a vállalásában beígért módon és sűrűséggel) a tetősíkokban sem rögzítette, és a felső szigetelő zárólemezek olvasztásos rögzítése sem volt mindenhol hibátlan. A tető évekig rendszeresen, minden esőzéskor be­ázott.

A javítás módja: A teljes csapadékvíz elleni szigetelés felújítása EPDM lepelszigeteléssel.

Tetőfelújítások esetén a cserére nem szoruló felülvilágító kupolák szegélyezésénél az elő­zőekhez némiképpen hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a kivitelező ez esetben még inkább elmarasztalható.

A kupolák le- és visszaszerelése, valamint a fogadóperemek cseréje ugyanis nem bo­nyolult feladat, és arra is jó alkalom, hogy a kupolák korrodált, vagy eleve alkalmatlan rögzítőcsavarjait kicseréljük. Ha viszont az új csapadékvíz elleni szigetelés szegélyét nem vezetjük rá a kupolalábazatok felső, vízszintes peremére, bekövetkezhetnek a képeken látható szegélyelválások – annál is inkább, mert a kupolalábazatok korábbi változatai általában vékony üvegszálvázas poliészter­gyanta (ÜP) kéreglemezekkel készültek, így a mechanikai rögzítés nem jöhet szóba. Mivel a régi felülvilágító kupolák igen alacsony lábazattal készültek, a hibás rögzítés miatt a tető beázhat, főként a lábazathoz kerülő, a szél által felhalmozott hó olvadása idején.

ÜP felülvilágító kupola elvált lábazati szegélye.

Plexiüveg felülvilágító kupola elvált lábazati szegélye.

Dilatációs hibák

A lapostetők (esetenként „kontakt” módon egymáshoz csatlakozó) rétegeinek, ill. kiegé­szítő elemeinek, anyagainak lineáris méretvál­tozása sokszor nagyságrendileg eltérő. A való­ság pedig még ennél is lényegesen bonyo­lultabb.

A térbeli kiterjedés és méretváltozás, vagy pl. az árnyékos és napsütötte helyek váltako­zásából eredő egyenlőtlen hőeloszlás ugyanis minden esetben többirányú, térbeli alaktorzulást okoz, s igen jelentős lehet a napi hőin­gadozás befolyása is: ezek a vékony szerkezeti rétegek gyakorlatilag szüntelenül mozgásban vannak. A lapostetőkben kialakítandó mozgási héza­gokra a következő esetekben van szükség:

• ha az épület két vagy több önálló, de egy­máshoz csatlakozó épületrészből áll, és ezeket valamennyi szerkezeten (többek között a zárófödémen is) „átmenő” hézag­gal kell elválasztanunk a függőleges és vízszintes irányú méretváltozások feszült­ségmentes kiegyenlítésére és levezetésére; ha csak a lapostető egyes rétegeinek (pl. csapadékvíz elleni szigetelés, szigete­lés aljzata) dilatálására van szükség, első­sorban a méretváltozások korlátozásához. (Ez a megoldás napjainkban a korszerű szi­getelőanyagok és beépítési és rögzítési tech­nológiák miatt már ritkaságszámba megy);
• ha a csapadékvíz elleni szigetelést kiegé­szítő, hosszabb „vonalas” szerkezetek meg­szakítására van szükség, jelentős mértékű, ill. a csapadékvíz elleni szigetelésétől eltérő méretváltozási képességük miatt. Ide tartoz­nak elsősorban a fémlemez, ül. műanyag kiegészítő szerkezetek.

Esettanulmány

Épület és tetőszerkezet: Egy budapesti iskola­épület, ragasztott bitumeneslemez csapadék­víz elleni szigetelésű, külső víz elvezetésű, nem járható lapostető.

Károsodás: A tetőszerkezet dilatációját meg­szakították, az egyik tető beázás a dilatáció sávjában következett be.

A károsodás oka: Az iskolaépület bővítése során toldalék épületrészt csatoltak az eredeti épülethez. Az új lapostetőszakasz rétegfelépí­tése és felső síkja az eredetiével azonosra sike­rült, de a tető vízelvezetését nem módosították: a mozgási hézag a korábbi ereszcsatorna helyére került. így viszont a régi tetősíkon össze­gyűlt csapadékvizet csak a horganylemez anyagú dilatációs elem megszakításával lehe­tett átvezetni az új tetőszakaszra. Ezzel természetesen a dilatáció működéskép­telenné vált.

A javítás módja: A csapadékvíz elleni szige­telés felújítása során az új szigetelés dilatálását a VM ZINC dilatációs szalagjával oldották meg, amelyet a fémlemez tetőfedéseknél és azok kiegészítő szerkezeteinél használnak a bádo­gosok. Ez egy 39 cm széles szalag, amely a két szélső titáncink lemezsávra vulkanizált, közbenső, hosszirányban bordás neoprén sávból áll és lehetővé teszi a csapadékvíz át­vezetését, valamint az épületrészek mozgás­különbségeit is kiegyenlíti.

Egy hosszú, szerkezetileg dilatált paneles lakó­épület csapadékvíz elleni szigetelésének rész­letét szemlélteti a kép. A szigetelést egy réteg palazúzalékos modifikált-bitumenes záró­lemezzel felújították, ám ennek szakszerűtlen­ségéről a lehegesztett lemez szélek állapota árulkodik. Ennél súlyosabb hiba, hogy az új csapadékvíz elleni szigetelést egyszerűen átvezették a mozgási hézag felett, majd egy félszélességű zárólemezzel védték azt. A felvé­tel időpontjában (nem sokkal a felújítás után) ezen a tetőszakaszon még nem ázott be a tető, ám nem kétséges, hogy ez előbb vagy utóbb, a lemezek felrepedését követően be­következik.

Megszakított dilatáció

Megszüntetett dilatáció

Csapadékvíz elleni szigetelések kiegészítő szerkezeteinek hibás kialakítása

A tetősíkokat szegélyező, általában 10 °C levegő­hőmérséklet fölött szerelt, nem, vagy nem megfelelően dilatált horganylemez vagy ötvözött horganylemez szerkezetek síkjában nyáron a hőmérséklet-emelkedés a nyomóerők, a téli lehűléskor a húzóerők miatt deformációk, horpadások, alaktorzulások,szakadások, repe­dések keletkezhetnek. (Pl. egy 10 m hosszú, megfelelően kialakított mozgási hézaggal meg nem szakított horganylemez fallefedés – a téli­nyári hőmérséklet-különbséget 100 K-nek fel­tételezve – évente periodikusan 30 mm-rel vál­toztatja meg a hosszát.)

Összehúzódáskor a repedések mindig a húzó­erőnek legkevésbé ellenálló helyeken, pl. lemez átlapolások (általában) gyenge minőségű for­rasztásainál, forrasz repedésekként jelennek meg.

Ha a méretváltozás gátolt (vagyis a szer­kezet egyáltalán nem, vagy nem szakszerűen dilatált), táguláskor először:

• a lemezszerkezet minden esetben de formálódik;
• az ismétlődő téli-nyári mozgások miatt az anyag kifárad és átreped;
• a gyengébb forrasztási varratok felreped­nek.

A torzulások ráadásul nem egyenletesen oszlanak el, a hibák koncentráltan, általában az előbbi helyeken jelentkeznek.

A lemez átlapolásoknál ugyanakkor kisebb mértékű deformáció esetén is előfordulhat, hogy ezek a szerkezetek felrepednek a szak­szerűtlen forrasztási munka miatt. Ebben az esetben a repedésképződés oka az is lehet, hogy a sósavas, folyasztószer maradékot a for­rasztás után nedves ronggyal nem törlik le és így az korrozív tulajdonsága miatt a forrasztási varrat mentén a horganylemezt meggyengíti.

A különálló mozgási egységekre nem osztott horganylemez szerkezetek forrasztási varratai hosszabb szakaszokon gyakran szinte „szabály­szerűen”, egymástól közel azonos távolság­ban, ritmusosan felrepednek. A legnagyobb mértékű károsodás általában az épületszer­kezet „pozitív” sarkain tapasztalható, ahol a korábban többször is említett „térbeliség” nyilvánvaló, s a két irányú hőmozgás összeadó­dik.

Dilatációs fal dilatálatlan falszegélyének erős deformációja és
felrepedése a forrasztási varrat mentén.

Attikafal dilatálatlan falszegélyének deformációja
és kiakadása a fallefedés visszahajtásából.

Egy teljesen tönkrement dilatálatlan attikafal-lefedés.

Súlyos hiba, és hasonló jelenséget okoz az épületbádogos szerkezetek merev, közvetlen, pontszerű rögzítése (szegezése, csavarozása) is, mivel a károsodást ekkor is a gátolt hőmozgás okozza.

Dilatálatlan, deformálódott falszegély forraszrepedése.

Dilatálatlan, deformálódott falszegély 2-4 m-enkénti forraszrepedése.

Jellegzetes sarokrepedés a „pozitív” épületsarok fölötti attikafal-lefedésen.

Az attikafal-lefedések erős deformációja a forrasztási varratot teljesen tönkretette.

A kép bal oldalán látható a fallefedés forrasszal takart szegezése,
középen pedig a tönkrement lemezkapcsolat sikertelen „javítása”.

Az attikafal-lefedés dilatációs tagozata már felrepedt,
a „javítás” sikertelennek bizonyult.

Az attikafal-lefedést nem dilatálták,
ezért a falszegély dilatációs tagozata elvált, tönkrement.

A hibásan összeépített, tönkrement csatlakozó fallefedés.

Általában nehéz szakszerűen kivitelezni a szer­kezeti dilatációk kapcsolatát a három (folytató­lagosan) csatlakozó síkban (tetősík, attikafal szegélye és lefedése), mivel a líra tagozatos hézagtakaró elemek összeépítése igen gon­dos bádogosmunkát igényel.

Különösen kontár bádogosmunkára utal a kép. Itt az attikafalhoz csatlakozó dilatá­ciós fal líra tagozatos mozgásihézag-takaró elemét mereven ráforrasztották az ugyancsak hibásan kivitelezett fallefedés mindkét csat­lakozó lemezére, ezért mindkét elemnél a for­rasztási varratok felrepedtek. A károsodások keletkezésében szerepe volt annak is, hogy a 12 m hosszú líra tagozatos fallefedést hossz­irányban nem osztották fel különálló mozgási szakaszokra, így e helyen jelentős erők kon­centrálódtak.

Mozgásihézag-takaró elem lepusztulása a síkbeli
dilatációs tagozat hibás kialakítása miatt.

Mozgásihézag-takaró elem lepusztulása a síkbeli
dilatációs tagozat hibás kialakítása miatt.

Gyakran láthatók olyan megoldások, ahol a dilatációs elemek valójában csak „tető­díszek”, mivel kialakításuk nem alkalmas a szer­kezeti- és hőmozgások követésére, kiegyenlí­tésére, nem teszi lehetővé a feszültségmentes hőmozgásokat. Ilyenkor a lemezszerkezetek a dilatációs hézagtakaró elemek közelében repednek át, vagy éppen ezek az elemek men­nek tönkre. Más esetben a csatlakozó szer­kezetek között meghagyják a megfelelő hézagot, de hibás kialakításuk miatt mégis károsodnak, tönkre mennek.

Kiegészítő szerkezetek dilatációinak javítása

Laikusok és „szakemberek” egyaránt próbál­koznak olyan „javítási” megoldásokkal, ame­lyek az esetek többségében nem vezetnek, nem is vezethetnek eredményre. Az ilyen mód­szerek közé tartozik pl. a keletkezett repe­dések „forrasztása”, vagy horganylemezzel való „foltozása”, továbbá a repedések átfedése a legkülönbözőbb „kenhető” anyagok­kal.

Valamennyi módszerre jellemző, hogy a méret­változások feszültségmentes kiegyenlítésére tartósan nem alkalmasak, a szerkezetek a leg­több esetben ismételten átrepednek.

Horganylemez attikafal-lefedés repedésének sikertelen javítása forrasztással.

Horganylemez attikafal-lefedés repedésének sikertelen javítása
elridegedett, átrepedt, alkalmatlan tömítőanyaggal.

Horganylemez attikafal-lefedés repedésének sikertelen javítása
üvegszövet erősítésű masszával.

Károsodott horganylemez attikafal-lefedés utólagos dilatálása.

Védelem nélküli, elöregedett bitumeneslemez-szigetelés.

A tönkrement helyekre beépített, fokozottan vízzáró, a fallefedés anyagából készített fém­lemez szerkezet lehet csak alkalmas a javítá­sokra. Ilyen látható a képen, ahol a falle­fedés lemezeire forrasztott rögzítősávokkal és azokhoz egyszeres fekvőkorccal csatlakoz­tatott takaróelemmel alakították ki a mozgó­hézagot.

A szigetelőanyagok öregedése

Öregedésnek azokat a változásokat nevezzük, amelyek különböző, az anyagban adott idő alatt, nem teher jellegű hatásokra jönnek létre. Ide soroljuk a hőmérséklet, a víz, a fény hatá­sát, valamint a klimatikus hatásokat. Az időjárás­állóság összetett fogalom, amely magába foglalja az ultraibolya sugárzás, a szél, az eső hatását, valamint az ezek által közvetített mechanikai és kémiai hatásokat.

A szabadban lévő bitumenben egyre gyorsuló öregedési folyamatok játszódnak le (ridegedik, törékennyé válik). A levegő oxigénje vízképző­déssel hidrogént von el a bitumenből, ezt a folyamatot gyorsítja a napfény, a nagyobb hőmérséklet, ezért a bitumen és a bitumenes anyagok felülete védelemre szorul. Ez lehet gyárilag felvitt palaőrlemény vagy vastag védő­réteg. Ezek a szigetelést nem csak az UV su­gárzástól védik, hanem a felületi hőmérsékletet is csökkentik. Ezen kívül az öregedési folya­matot lassítja a töltőanyag, amely a bitumen nagy olajtartalmát kezdetben megköti, majd visszaadja. Védelem híján az anyag elörege­dett, „kiszáradt” állapotba kerül.

A ma már általánosan használt modifikált bitu­menes lemezek kevésbé érzékenyek az örege­désre. A modifikálás során a desztillációs alap­bitument műanyaggal keverik. A módosított anyag rugalmasabb, hőállósága, hideg hajlíthatósága jobb, öregedésállósága kedvezőbb, de utólagos védelemre mégis szükség van. A műanyagok öregedése során megindul a polimerek bomlása, kémiai szerkezetük átala­kul, és megváltoznak az anyag tulajdonságai.

Az öregedés során végbemenő változások szerint megkülönböztetünk:

• depolimerizációt, amikor a polimer mono­merekre bomlik (PMMA, PIB);
• degradálódást, amely során csökken a polimenzádé foka (pl. hő hatására a PP és PE polimerláncában bárhol szakadás következ­het be);
• eliminációs bomlást, amely során a polimer­ről kis móltömegű anyag (pl. PVAc bomlása­kor víz, PVC bomlásakor HC1) hasad le.

Elöregedett, tönkrement műanyaglemez csapadékvíz elleni szigetelés.

Hőöregedés során a műanyagok oxidatív lebomlása megy végbe. A hőöregedés legha­marabb az anyagok külső megjelenésén észlelhető (elszíneződés), amely a szilárdság­csökkenést jóval megelőzi, így a túlzott hőigénybevételre figyelmeztetnek. Ezzel egyidejű­leg felületi repedések keletkeznek.

Korábban gyakori károkat okoztak az elkészült szigetelésre felhordott „fényvédő” mázbevona­tok. Mivel a mázak fizikai tulajdonságai (rugal­masság, nyúlóképesség) eltértek a műanyag lemezekétől, idővel átrepedtek. A hajszálrepedések élfeszültségeket keltettek a szigetelő­lemezben, amelyek hatására a műanyag lemezben is bekövetkezett a repedésképző­dés, esetenként a vékony műanyag lemez tel­jesen átrepedt. A kedvezőtlen tapasztalatok miatt később a fényvédő mázak használata megszűnt.

Szerző: Osztroluczky Miklós okl. építészmérnök, PhD, c.egyetemi tanár