• díszítés

Hogyan használjuk a díszítést?

Nemcsak a nyilvánvaló helyeken (nyomott kelmén, tapétán, szőnyegen, stukkón) ta­lálunk díszítést, hanem a különféle textú­rákban is. A szizálkendernek csakúgy, mint a dombormintás tapétának megvan a saját mintázata – és ugyanez érvényes az intar­ziás asztalra, a csipkés asztalterítőre, a szőnyegre és a székek egyszerű huzatára is.

Hogyan használjuk a textúrát, a díszí­tést, a mintákat? Sok díszes tárgy hasznos feladatra készül – a léghuzat kizárására, hibák vagy szennyezett foltok eltüntetésé­re. Az egyhangú felületek megmozgatásá­ra is mintákat használunk. Régen gyakran a mintázat feladata volt a rossz minőségű alapszövet eltakarása.

Egyszerű, dísztelen szoba dekoratív textúrájú felületekkel: virág mintás, hímzett portugál szőnyeg, szőtt párnahuzatok, nehéz, fehér hímzés a nagy karosszék fehér huzatán, bonyolult faragás az asztallábakon. A többféle felületet néhány szék határozott fekete vonalai, az asztal szigorú üveglapja és a kiállított cseréptárgyak fogják szoros egységbe.

Vegyük sorra a díszítőelemeket abban a szobában, ahol épp olvassuk ezt a cikksorozatot, és döntsük el, hogy egy-egy tárgy díszítése hat-e a funkcióra: egyszerűbb, kellemesebb vagy éppen nehezebben használható lesz-e tőle a tárgy. Mintája a miénktől eltérő kultúrából származik-e? Kézi vagy gépi munka? A dekoratív felüle­tek és tárgyak eredeti funkciójukat töltik-e be, vagy a szükség és kedvünk szerint más célra használjuk-e őket: például egy régi sálat a falra akasztva, vagy egy éjjeliedényt virágcserépnek?

A lépcső dekoratív cikcakkos vonala külön díszítés nélkül is szellemesen ellenpontozza a mozgalmas, festői ágynemű együttest.

A minták használata a szobák stílusához igazodik. A merész mintájú nyomott kelme a figyelem egyetlen középpontja lehet egy minimalista étkezőben. Egy dinamikus szobában ugyanez csak a díszítés ritmusá­nak része. Az egymáshoz hasonló, halk árnyalatokkal berendezett szobáknak tex­túrát és érdekességet ad a minta. A mintá­zat hatása szinte független a felhasznált motívumtól: az a fontos, hogy a színek hogyan olvadnak össze vagy állnak szem­ben a többi tárggyal és textúrával, hogy milyen és mennyi mintát használunk.

A választást megnehezíti, hogy a minták rendszerint erőteljesek. A mintákat általá­ban vonzó motívumaik, színösszeállításuk vagy stílusjegyeik miatt szemeljük ki, de figyelemmel kell lennünk arra, hogy mi­lyen hatást gyakorolnak majd a szobára. A mintáknak kiegyensúlyozottnak kell len­niük.

Ebben a dolgozószobában szinte minden felület mintás.
A bambuszredőny megtöri a fényt, az „egyszerű” asztal lapját és a bőrkötésű könyveket az idő patinája foltozza, az íróasztal és a pohárszék faragott, a képkeretek mintásak, a virágok is pettyesnek tűnnek.

A régi németalföldi mesterek virág­csendéleteinek klasszikus dekoratív min­táiban a virágmotívumot a kosár geometri­kus formája, esetleg egy egyszínű cserép­váza ellensúlyozza – mindez barátságos színű háttér előtt. Gyakran előfordul, hogy a képek kevésbé fontos dekoratív elemekre is utalnak – romokra vagy rovarokra. A minta, a textúra és a színek harmóniájá­nak titka az egység és az egyensúly.

Sokféle minta és textúra bőséges használata jellemzi ezt a hagyományos angol szobabelsőt. A nehéz kárpitok, a gazdagon mintázott szőnyeg, a könnyű csipke, a faragott fa, a kézi munkával tűzött ágytakaró és a dekoratív cserépedények harmonikus egységét egyszerű eszközzel érték el: a falak alján körbefutó erős vörös festéssel.

Gyűjtsünk ötleteket!

Senki sem képes rá, hogy egyetlen pillantás­sal felmérje, hogyan fog festeni végül egy szoba. Jó szolgálatot tehet, ha a lakberende­zési döntésekhez segédeszközöket gyűj­tünk. Ezek inkább benyomások legyenek, ne kész döntések, és gondolkozzunk el rajtuk, amíg szaporodnak az ötletek. Nem a szakmai források a legjobbak; a folyóiratok, könyvek, kirakatok fontos és hasznos útmutatással szolgálhatnak, de mások elképzeléseit tükrö­zik. Próbáljuk inkább saját ötleteinket meg­fogalmazni, és ne kívülről várjuk a megol­dást.

Nézzünk körül lakásunkban, és gondosan válogassuk össze azokat a dolgokat, ame­lyek vizuális örömöt nyújtanak; semmi sem lehet túl apró, túl szerény. Lehet olyasmi, ami gyerekkorunk óta a miénk; lehet egy ruhada­rab, amelyet mindig szívesen hordunk; lehet olyasmi, ami a polcunkon áll. Figyeljük meg a részleteket: hogyan készült a kiválasztott tárgy?

Mossuk le, tisztítsuk meg vagy fényesítsük ki, ismerjük meg közelebbről. Vajon magunk választottuk, vagy véletlenül került a lakásba? Gondolkodjunk el azon, mit kö­szönhetünk a szerencsés véletleneknek: van egy vég szövetünk, amelyet eredetileg füg­gönynek szántunk, de gyönyörű térítőként szolgál azóta, hogy először szétterítettük az asztalon; elővettünk egy régi párnát, amely új életre keltette a díványt.

Próbáljuk meg elképzelni, milyen kapcso­latban állhatnak ezek a tárgyak a berende­zendő szobával – hátha eszünkbe jut egy ötlet, egy motívum.

Hasznos lehet, ha összegyűjtjük az inspi­ráló színeket és textúrákat:

Vegyünk egy fo­nott kosarat, egy fatálcát vagy valami hason­lót, és töltsük meg. Kerüljön bele kelmeda­rab, gyöngysor, gyapjúminta, hímzőfonal, gyümölcs, dióhéj, színes üveg, csomagoló­papír, parafadugó, kagyló vagy cserép.

Ne siessünk, hiszen gyűjteményünkből kikerül majd egy-egy darab, de helyükre úja­kat teszünk. Elrendezhetjük a tárgyak egy részét csendéletszerűen, kipróbálva, hogy a színek, textúrák, minták hogyan illenek egy­máshoz.

Értékes inspiráció forrása lehet egy képes­lap, egy reprodukció, egy folyóiratban látott kép is. Ne felejtsük el azonban, hogy a kép csak illúzió: figyeljünk a szín- és textúra foltokra, a harmóniára és a kontrasztokra; ne akarjunk olyan szobát rekonstruálni, amely csak a papíron létezik. Lehet, hogy inspirá­ciót merítünk egy csendéletből, amelyen mély olajzöld tányéron narancsok és citro­mok gömbölyödnek a zöld fal előtt: a mű­vész tetszetős szín- és formakezelését saját céljainknak megfelelően alakíthatjuk át.

Próbáljuk a tárgyak és képek egy csoport­jának domináns tulajdonságait megnevezni. A jelző lehet „fényes” a textúra miatt, „erőtel­jes” az élénk és kontrasztos színek miatt, „természetes”, ha a csoportba a természetből származó tárgyakat tettünk, vagy „lágy”, ha gyűjteményünk hangulatát ez adja vissza a legjobban. A megtalált név vagy motívum szerint rendezhetjük ötleteinket, és további tárgyak, színek, kelmék vagy bútorok segít­ségével dolgozhatjuk ki és tisztázhatjuk el­képzeléseinket.

Az inspiráció nem mindig tudatos

A be­nyomások rögzülhetnek anélkül is, hogy észrevennénk. Próbáljunk azonban felké­szülni a tudatos befogadásra. Egy színházi zsöllyében vagy egy étteremben ülve, ahol bőven van időnk, eltűnődhetünk azon, hogy hogyan tervezzük, díszítsük, világítsuk meg szobánkat. Utazásaink idején kinyílhat a sze­münk más kultúrák színeire és mintáira, a fényjátékaira.

Ha egy indiai repülőtérről tar­tunk a város felé, az útközben látott sárga és vörös muszlinsál, türkiz bokaperec, fehér tur­bán, poros fa vagy szürkés tehén vizuálisan is roppant érdekes lehet. Az ötletek érkezhet­nek új, rejtett vagy régóta ismert forrásokból: tartsuk nyitva a szemünket.

Ez az előszoba egy XVIII. századi, rusztikus stílusú, faburkolattal épült vidéki házban áll. A faliszekrényt rejtő ajtót sok rétegnyi festék borította, amelyet lekapartak, hogy az ajtót az új festéshez előkészítsék. Az eredeti festékréteg azonban nem akart lejönni az ajtóról, ezért a kaparást abbahagyták. Eltelt egy kis idő: a régi, göcsös, kopott fafelület az előszoba dísze lett – a lakók úgy döntöttek, hogy meghagyják.

Díszítő festési kidolgozási módok>>