Váltsuk valóra ötleteinket! (Lakásunkban)
Gyűjtsük össze azokat a tárgyakat, amelyek igazán tetszenek, amelyeket egész életünkben magunk körül szeretnénk tudni – futószőnyeget, képet, kerámiát -, és a színekre, textúrákra vonatkozó elképzeléseink szerint osszuk szét őket a megfelelő szobákban, ahol központi témaként szerepelhetnek.
Ha pénztárcánk nem engedi, hogy megunt bútorainkat kicseréljük, gondolkozzunk el azon, hogyan kendőzhetnénk el kedvezőtlen vonásaikat. Például a szörnyű, de drága szőnyeget átfesthetjük, a jól felrakott, de tolakodó fürdőszobacsempe hatását elevenebb színekkel és fénylőbb textúrákkal enyhíthetjük. A bevásárlás során megtörténhet, hogy elképzeléseinken változtatni kell.
Példa – bútprvásárlás
Egy barátom például elment konyhabútort venni. Leverten jött haza – a számára megfizethető konyhabútor szerinte csak „hulladék farostlemezből összetákolt tömegáru” volt. Nem találta meg azt, amit keresett, bár pontosan tudta, mire volna szüksége: halvány, textúráit, rusztikus és kézzel faragott, csiszolt tölgyre.
Mivel nem volt pénze arra, hogy bútorasztalostól rendelje meg a darabokat, úgy döntött, megveszi az olcsó konyhabútort, és maga fest rá repedezettnek tűnő mintázatot. Pontosan tudta, mit szeretne, ezért a konyha berendezése gyerekjáték volt.
Türelem és kitartás
A bevásárláshoz idő, türelem, kitartás és néha végtelen optimizmus szükséges. De minél biztosabb az ízlésünk, annál könnyebben alkalmazkodhatunk az üzletben talált tárgyakhoz. A szobák színeinek összeállítása is időbe telik. El kell döntenünk, hogy valamennyi helyiség színe azonos mélységű legyen-e (például középkék, középszürke, középzöld és így tovább), vagy inkább erős kontrasztokat szeretnénk a felületek, dekorációs témák között, esetleg az egész házat egyetlen szín különféle tónusaival akarjuk kifesteni.
Dönthetünk úgy is, hogy a keletre néző szobák friss kékes árnyalatot kapjanak, a nyugatiakat pedig festhetjük meleg sárga árnyalatokra – de ekkor meg kell oldanunk a közbenső térben az átmenetet.
Kezdjük a legfontosabbal
Kezdjük azzal a szobával, amelynek berendezését a legfontosabbnak tartjuk. Próbáljuk megérezni a hangulatát: üljünk le benne különféle napszakokban. Képzeljük el használat közben. Hívjuk be azokat, akikkel együtt lakunk, és vitassuk meg közösen az elképzeléseket. Döntsük el, mire szolgál majd a szoba, és tervezzük meg a praktikus részleteket: a tárolótereket és a közlekedő útvonalakat.
Ez nagyon fontos, ha nem akarjuk később kényelmetlenül érezni magunkat. Készítsünk költségvetést, de tartsuk észben, hogy a dolgok kiválasztása időbe és energiába kerül, és ha anyagi okokból a kevésbé tetsző, de olcsóbb megoldást választjuk, sok későbbi csalódás és újabb kiadások veszélyét kockáztatjuk, mert kiderülhet, hogy mégsem tudunk együtt élni a végeredménnyel.
Készítsünk listát a bevásárláshoz
A jellegzetes bútorok, a meglévő tárgyak, szín- és textúra gyűjteményünk áttekintésével ellenőrizzük, hogy eredeti elgondolásunk valóban illik-e a kérdéses szobához. Csináljunk bevásárló listát a fontosabb tételekről: a bútorszövetről (nyomott vagy szőtt), a padlóról (szőnyeggel borított vagy kemény, mintás vagy festett), a falakról (festett, textúráit vagy tapétázott). Csak ezek után dönthetjük el, hogy melyik felülettel kezdjük. Én általában a padló textúrájával és hozzávetőleges színárnyalatával szeretek először tisztában lenni, ezután választok mintás kelméket.
Kísérletezzünk színes felületekkel – napfényben és mesterséges világításnál, verőfényben és árnyékban. Egy csöpp doboznyi festék vagy egy kis festékminta jó befektetés ahhoz, hogy megtaláljuk a keresett színárnyalatot. Fessünk be minél nagyobb felületet, lehetőleg a szoba sarkában. Rövid időre együtt kell élni ugyan egy furcsa folttal, de ez a kényelmetlenség bőven megtérül, ha magabiztosan dönthetünk, amikor majd az egész szobát festjük ki.
Színek hatása
A szín hatását egyetlen foltból nem könnyű felmérni, de ugyanez szinte lehetetlen, ha csak a színminta kicsiny csíkjával próbálkozunk. Kísérletezzünk annyi festékfolttal, amennyi csak jólesik: az eredmény biztosan meglepő lesz.
Nyugodt hangulatú szoba – tervezése nagy magabiztosságról és jó stílusérzékről tanúskodik. A domináns témát a bútorszövetként és párnahuzatként használt, gazdagon mintázott, erős színű szőttes és az erőteljes mintázatú szőnyeg adja.
A színek kiterjedése is nagyon lényeges. Ha az egész szobát egyetlen színnel festjük ki, gondoljunk arra, hogy eredményül a szín különféle árnyalatait kapjuk majd – mást a világos és az árnyékos felületeken, mást a szomszédos színek, textúrák és tárgyak mellett.
Tapéta
Ha tapétát választunk, ugyanúgy járjunk el, mint festésnél: szerezzünk be egy minél nagyobb mintát, vagy vegyünk egy tekercset, és nézzük meg, hogyan fest a szobában különféle megvilágításnál. Ha lehet, vásárláskor vigyünk magunkkal olyan tárgyakat – például egy párnát -, amelyen megvannak a szoba színei.
A legtöbb boltban nemtörődöm módon rakják ki az anyagokat, gyakran gyűröttek, piszkosak vagy túl közel vannak más, kevésbé rokonszenves társaikhoz. Különítsük el a kelmét, és önmagában próbáljunk összpontosítani rá.
Tartsuk nyitva a szemünket a berendezés során
Kellemes meglepetést szerezhet egy ajtótok, egy takaróléc, a természetes fény szépsége vagy a kandalló alakja. Az is előfordulhat, hogy kellemetlen meglepetések érnek: valamit tévesen tartottunk nagyszerűnek és kiemelésre érdemesnek.
Ott állunk végül a frissen elkészült, régi-új szobában. Paradox módon túl tisztának, túl tökéletesnek tűnhet. Az idő azonban megérleli: a felületek megkarcolódnak, lecsiszolódnak, megfoltosodnak. Mivel ez rendszerint jóval előbb következik be, mintsem hogy az újrafestésen gondolkoznánk, ez újabb szempontot ad a berendezéshez: hogyan hat az idő múlása a tárgyakra?
A munka kezdetén pontos elképzeléseink voltak arról, hogyan használjuk majd a szobát – nos, a meghozandó döntések szempontjai között ne feledkezzünk meg a dolgok öregedéséről sem.