• növények

Növények a verandán és a földszinti teraszokon

A zárt veranda átvezeti az embert a ház­ból a kertbe – és nemcsak szép, hanem praktikus is. A házfal felmelegíti a levegőt, ezért a veranda fűtése kevés energiát igé­nyel. Másrészt a veranda „kiegyenlítő tar­tály” a környezet és a ház között. Kora ta­vasszal, amikor kint még hűvös van, a ve­randán már virágok között üldögélhetünk. Sokszor még az oldalt nyitott, üvegtetős veranda is elég védelmet nyújt azoknak az évelő növényeknek, amelyek nem bír­nák ki télen a szabadban. A verandán meghosszabbítjuk a kertészkedés évadját, és egzotikus fajtákat is nevelhetünk.

Asztal és szék a verandán

Ha utólag építünk verandát a házhoz, úgy tervezzük meg, hogy egy asztalnak és néhány széknek is jusson hely. A pad­ló megválasztása segít eldönteni, hogy a veranda inkább a házhoz vagy a kerthez tartozik-e. Lakás hangulatát kelti, de a ned­vességet is állja a mozaiklap, a pala, a már­vány, a hajópadló vagy a csónaklakkal bevont fapadló. A tégla, a kockakő vagy a gránitlap inkább a kertre emlékeztet. A ka­vicson nehéz járni; ne vigyük túlzásba hasz­nálatát. Akármilyen padlót fektetünk le, ügyeljünk arra, hogy a házfalaktól az ajtó, illetve az oldalfalon vágott lyuk felé vezes­se le a vizet.

Úszómedence hatású márványtáblák a lombsátor alatt

Bár a veranda építése nem olcsó mulat­ság, érdemes némi pénzt tartalékolni nagy cserepekre és szép növényekre. Ha köl­tünk rá, verandánk bizonyosan eltér majd a szokványostól. Értenünk kell a kertész­kedéshez, mert nehezebb kifejlett növé­nyeket telepíteni, mint palántákat. Akkora cserepeket vagy dézsákat vegyünk, ame­lyekben elfér néhány kúszó növény és egy mutatós, nagy növény is. Jó minőségű vi­rágföldet használjunk! Csinálhatunk né­hány „ágyást” a veranda szélén, de ne a házfal és az oldalfal közvetlen közelében, hogy a szigetelőréteget ne tegyük ki állan­dó nedvességnek.

A veranda kis méretéhez egységes han­gulat illik. Ne keverjük a bozótot a kényes virágokkal, és ne neveljünk tüskés növé­nyeket, ha romantikus lugasra vágyunk. Akármilyen stílust választunk, néhány örök­zölddel teremtsük meg az alapot.

A cserepek nagyobb szabadságot en­gednek a veranda rendezgetésekor, mint a vályúk. Az elvirágzott növényeket félre­rakhatjuk vagy kivihetjük. Érdemes virág­állványt használni, hogy a kis cserepek is érvényesüljenek. Az állványra kerülhet a kényesebb cinerária vagy az igénytele­nebb sarkantyúka.

Öntözés, világítás és fűtés

Gondolni kell az öntözésre, a világításra és a fűtésre is. A locsoláshoz ugyan elég egy csap, de van, aki bonyolult rendszert szereltet be. Az árnyékos terasz talán meg­érdemel néhány olyan égőt, amely mes­terséges napfényt áraszt, és a közönsé­ges foglalatba lehet becsavarni. Ügyeljünk arra, hogy a lámpák vízállóak legyenek.

A növényeket általában könnyebb télen melegíteni és „napoztatni”, mint nyáron ár­nyékba vonni. Ha a terasz délre néz, érde­mes ventilátorokat és redőnyöket felsze­relni. Akinek erre nem telik, fesse be nyár­ra az üveget (a zöld hatékonyabb, mint a fehér), vagy szögezzen zöld műanyag fó­liát az üveg elé, kívül vagy belül. A veran­da köré ültetett fák és bokrok (vagy kúszó­növények) „élő” árnyékot vetnek a veran­dára.

Nincs szükség sok fűtésre, hacsak nem vágyunk trópusi üvegházra vagy nem akar­juk télen lakószobának használni a veran­dát. A fűtőrendszerhez külön termosztátot kell beszerelni, és a berendezést mágne­ses szeleppel kell leválasztani a ház rend­szeréről, hogy télen napi huszonnégy órán át működjek.

Növények gondozása

Bármilyen bonyolult vagy drága beren­dezéseket használunk is a verandán, a növények gondozása alól nem kapunk fel­mentést. Ne öntözzük túl a virágokat, de ne is szárítsuk ki őket. Nyáron naponta el­lenőrizzük, hogy elég nedves-e a talaj. Már léteznek olyan szerkentyűk, amelyek „szólnak”, ha száraz a föld, de ezek drá­gák. A cserepet tegyük tálra vagy ágyaz­zuk kavicsba. Ha a cserép még akkor is vízben áll, amikor az idő hidegre fordul, nehezen kerülhetjük el a baleseteket. A haj­tás idején hetente egyszer tápoldatot kell adnunk a növényeknek, és az elhervadt virágokat el kell távolítanunk. Enélkül a nö­vények előbb-utóbb abbahagyják a virág­zást. Tavasszal és ősszel néhány napot rá kell szánnunk a metszésre, a trágyázásra és az átültetésre.

Ebben a szép, üvegtetős, mozaikpadlós helyiségben a növények mindössze a háttér szerepét játsszák.

Egy festőművész szép, kőfalú házának modern, előre gyártott elemekből készült verandáján a növényekre terelődik a hangsúly. A kúszónövények és a különböző szinteken elhelyezett cserepek dimbes-dombos hatást keltenek.

Belső udvarok, földszinti teraszok és növények

A belső udvar olyan fényűző legyen, ami­lyen csak lehet, és ugyanúgy tükrözze az íz­lésünket, mint a nappali. A hangsúlyt a zárt­ságra helyezzük: alacsony téglafallal, ráccsal, illatos „sövénnyel”, pl. rozmaring- vagy levendulabokorral, esetleg egy sor cserép­pel válasszuk el a kert többi részétől.

Kisebb hibát követünk el, ha a belső ud­vart nagyra tervezzük, mint ha a kelleténél kisebbre zsugorítjuk. Ha a ház körül nagy területet kerítünk körül, az épület könnyeb­ben beleolvad a tájba; de semmi sem ne­vetségesebb, mint egy kis kő- vagy be­tonlapon gubbasztó ház.

Ez a barcelonai kapu vidáman hívogatja a vendégeket. A háziak kellemes órákat tölthetnek az árnyas udvaron.

A külső beszélgetősaroknak, étkezőnek a ház mellett, a napon van a legjobb helye. A nyári ebédekhez árnyékról is kell gon­doskodnunk, de a fákat nem helyes a ház mellé ültetni – megrongálhatják az alapo­zást, és a lehulló ágak is veszélyesek lehet­nek -, ezért használjunk inkább ponyvate­tőt vagy napernyőt, alakítsunk ki lugast.

Nem hiányozhatnak a belső udvarról az illatos növények és a figyelemfelkeltő virágok (pl. a liliomfélék) sem, akár cserép­ben, akár ágyasban neveljük őket. Az örök­zöldek télen is megmentik az udvart a si­várságtól. A citromvirág, a táskavirág és a szuhar (amelynek gyantaillatú a levele) igen egzotikus hatást kelt. Az árnyékos udvar­ba érdekes levelű fajtákat, például páf­rányt, gyöngyvirágot, apácavirágot tele­pítsünk. Ültessünk közéjük egy-egy édes illatú dohánypalántát és borostyánt. Egy egyszerű falikút, nem több egy kőteknőbe vagy egy nagy kagylóba csörgedező víz­sugárnál, kiteljesíti a hűvös, sötét atmosz­férát és párássá teszi a levegőt.

A lilaakác lombsátor alatt íriszek virítanak. A növények színfoltjai kellemesen ellenpontozzák a franciaudvar egyszerű kövezetét.

A cserepek és dézsák a belső udvar­ban mutatnak a legjobban, különösen a be­járat mellett vagy egy sarokban csoporto­sítva. Olyan virágtartókat válasszunk, ame­lyek illenek a növényekhez. Az agyagcserepek mindenütt megállják a helyüket. A műanyag cserepekben tovább marad nedvesen a talaj. Meszeljük a cserepeket fehérre, ha nem tetszik a téglaszín. A méz­színű cserepek, az ólom- vagy az üvegszál-erősítésű edények, a fadézsák (ezek­be évelő, magas növényeket ültessünk), a kőurnák és a rusztikus fahordók ugyan­csak szóba jöhetnek. Szépek a modern, mázas cserepek is, de ellenőrizzük, hogy fagyállók-e.

Ezüstlevelű cinerária és apró, tarka muskátli keveréke: dekoratív nyári növények a zöld háttér előtt.

Az asztal készülhet keményfából, pél­dául tíkfából, amely idővel megszürkül, vagy palából, márványból, ha a klasszikus stílust kedveljük; a festett puhafa és mű­anyag színes, vidám színfolt. Érdemes roston sütőt beépíteni, ha sokat főzünk a szabadban, és ha szeretjük családias stí­lusát. A hordozható roston sütő ugyanilyen praktikus, és több helyet hagy az embe­reknek és a virágoknak.

Ne feledkezzünk el a személyes jegyek­ről sem. Egy-egy szabadtéri szobor, ka­vics- vagy kövületgyűjtemény nagyon mu­tatós lehet. A régi kéményfej is látványos, de ne ültessünk bele semmit. Minden, amit szépnek látunk és állja az időjárás vi­szontagságait, kedvessé teheti a belső udvart.

A sarkantyúka, mely gyorsan kiszínezi a kertet, csak egy ideig virágzik. A futórózsa lágyabbá teszi a fából épített terasz kemény vonalait.

Az idényjellegű virágok és az érdekes virágládák életet lehelnek a kopár sarokba. Ha a fukszia és a zöldike pompás együttese elhullatja a virágát, a gyönyörű, ódon vízgyűjtő önma­gában is kellemes látványt nyújt.

A belső udvarhoz sok türelem kell. Még a gyorsan fejlődő kúszónövények elterjedéséhez is időre van szükség. Az ívelt sarkot futórózsa-zuhatag ékesíti.

Az élénk virágot, például a körömvirágot nehéz elhelyezni a kertben, mert nem engedi, hogy a többi növény érvényesüljön. A liliomokkal és a szokatlan székkel együtt azonban jól megfér.