A népi építészet elemei belsőépítészetünkben, búbos kemence
Építészek, főként belsőépítészek gyakran „visszanyúlnak” az elmúlt századok építészeti szokásaihoz. Hazánkban egyre többen építenek és újítanak fel házat kül-, vagyis mezőgazdasági területeken. Ezeknél az embereknél a paraszti vagy népi építészet eszközei igényként merülnek fel, olyannyira, hogy az ominózus belsőépítészeti alkotást abszolút új építésben, de a letűnt idők építészetére jellemzően kell megvalósítani.
Ezek a belsőépítészeti formaelemek a berendezés bútoraiban és a belsőépítészet mestermunkáiban valósulnak meg a padozattól a mennyezetig, illetve a köztük lévő „épített” eszközökben (berendezésekben). Az épített berendezések legfontosabb megnyilvánulásai a tűzhely, a kályha, a kandalló és a kemence tömegében jutnak érvényre.
Vályogból épített kemence-kályha; a tapasztott fal, a laptégla padozati burkolat, a rongyszőnyeg mind része népi építészetünknek.
Ezeket a berendezéseket természetesen a hagyományos használathoz formálták meg, de előfordulhat, hogy azok belső technikája a legkorszerűbb, csak éppen az nem látszik.
Bármennyire is igyekszünk azonban követni a múlt örökségét, a kemence fűtőajtaját akkor sem hagyjuk szabadon – mint az nagyszüleink korában szokás volt -, ha a lakótérben van pitvar. A korom és a kátrány szaga nehezen volna elviselhető. Ugyanakkor díszítőelemként hozzátervezzük a lakótérhez a kályhát, még ha konkrét használatuk ki is szorul onnan
A külső fűtésű kemence-kályha vályogból falazott tömege, az agyag-tapasztásos felületébe süllyesztett mázas kerámialapok alkotta tömeg fő eleme a helyiség lakberendezésének. A hasonló ihletésű bárpult inkább a mai kort szemlélteti, de együtt az ezredforduló belsőépítészetében szerencsésnek mondható párosítás.
A helyiségek padozatánál a rusztikus lap vagy a hagyományos laptégla, egyes esetekben a durva megmunkálású hajópadló a domináns. A sártapasztású padló sem idegen, de ezeket már kötőanyagként is évente 1-2-szer átmeszelik normál mésztejjel. A tégláknál a nagy fuga a domináns. Ez utóbbi hátránya a rések szeméttel való gyors kitöltődése. A deszkaburkolat natúr felületével ugyan „melegséget” visz be a térbe, de hátránya a korhadékonyság, tehát ha időtállót akarunk, akkor alul azt víz ellen szigetelnünk szükséges.
Ácsolt tetőszerkezet, nagyelemes cseréppadozati burkolat; a téglából és vályogból kombináltan készült hátsó tüzelésű kemence-kályha tömegében, struktúrájában egy kort képvisel, még egy kicsit idegen a nútféderes mennyezeti burkolat.
A tüzelőberendezések népies változatait legtöbbször vályogtéglából, sárból tapasztott ún. „tapics” eljárással falazzák, de ugyanúgy lehet elem a kézi formázott, de égetett agyagtégla is. A tüzelőberendezések felületét ún. tapasztassál vakolják, legtöbbször gabonatörekes agyaghabarccsal. Ezek tűztérbelsőinél viszont jelen van a technika, ha kell, a legmodernebb változatokban.
Népi ihletésű lakásbelsőknél megjelennek a felületi motívumok újabb kori elemei, ilyenek a tapasztott felülethez kapcsolt kerámiabetétek vagy kerámia padkák és ülőkék. A népies tűzhelynél az öntöttvas „platni” karikabetétjeibe a legkorszerűbb kerámiabetétes főzőlapok kerülnek beépítésre.
Fekvő füstjáratú, falazott szerkezetű kályha-kemence tapasztott felülete, népi ihletésű karaktere és a fehérre meszelt falfelület. A falusi gazdaság eszközei: a kosár, a faragott támlás szék mind-mind részei népies építészeti szokásainknak.
A búbos kemence
Az itt bemutatott búbos kemence a régi hagyományokban őrzött építési technológiával épül, a ma rendelkezésünkre álló anyagokból. A kemence elhelyezhető épületben, fali és sarokelrendezésben, valamint a szabadban.
Belső fűtésű kettőzött légfűtő falú kályha-kemence abszolút népies architektúrával; a fehér színek, a karakter, a mennyezet, a bútorozás együtt már a modern-népies kategória alakuló stílusának jellemzői.
Épületben fűtési szempontból külső vagy belső fűtésű lehet; példánk mindkét esetre megfelelő. Építéséhez jó huzatú, legalább 4 m magas, 27 x 27 cm-es keresztmetszetű kémény álljon rendelkezésre. Külső fűtés esetében ez a magasság 2-3 méterre is csökkenthető. Fali kemence esetén az ábra szerint, sarokelhelyezés esetén az ülőrész (padka) elhagyásával a sarokba építhetjük. Ilyenkor a kemence és a fal között hézagot (kuckót) kell hagyni.
Készíthetünk fűtő- és sütő-, szabadon sütő és aszalókemencéket. A fűtőkemence fő- és kiegészítő (időszakos) fűtésre alkalmas. Fűtőanyaga háztartási hulladék, szalma, gallyak, fahulladék, fatuskók stb.
Alap:
Új házban szükséges, de régi, meglevő alap nélküli parasztházban a kemence alatti talajt elegendő tömöríteni. Talajnedvesség ellen szigeteléssel védeni kell.
Falszerkezet:
Készülhet téglából, kőből, vályogból, vert falból is. A kívánt lábazati formát tömören kell kialakítani a hőtárolás érdekében. A falazóhabarcs anyaga mindenkor a megfelelő falazat kötőanyaga (pl. tégla esetén mészhabarcs, vályog esetén agyaghabarcs). A kemence belső kitöltő alj szerkezete száraz és döngölt föld vagy homok.
Tűztér- és kemencefal:
Anyaga lehet kör keresztmetszet esetén kisméretű fél- vagy negyed tégla, vagy szalmás agyaghabarcsba rakott cseréptörmelék. Négy- vagy sokszögű változat esetén készíthető kisméretű egész téglából vagy vályogtéglából. Mészhomoktégla és kő kemence-tűztérfal építésére nem alkalmas. A tégla- vagy vályogfalazat kötőanyaga lehetőleg agyaghabarcs legyen, a tűzteret a falazat anyagával, téglával vagy vályoggal kell lefedni. A kör alakú vagy négyzetesre szűkített felső részen 10-12 cm-enként keresztvasakat kell berakni a téglák habarccsal ragasztott rétegének teherviselésére. A téglaréteg tetejére kiegyenlítő agyaghabarcs, szalmás vagy dróthálóbetétes, esetleg javított (sovány) mészhabarcsréteg kerül a légtömör zárás miatt.
A tűztér belső vakolata lehetőleg agyaghabarcsból, a külső agyag- vagy javított mészhabarcsból készülhet. Az agyaghabarcs-vakolás (tapasztás) tudományát sajnos már csak kevesen ismerik. A vakoló (tapasztó) agyaghabarcs minősége legyen azonos a vályognak való agyag minőségével. Szerves kötőanyagként ajánlatos hozzátenni gabonatöreket (pelyvát) vagy kőzetgyapotot, természetesen tépett állapotban, ömlesztve.
Tűztalaj:
Lehetőleg samott-téglából készüljön, homokágyba rakva, homok hézagtömítéssel.
Tűztérnyílás:
A kemence nyílása általában íves, magassága és szélessége a kemence fele, de legalább 50-50 cm. A tűztér lezárására való vessző- vagy drótváz – népies nevén előke – szalmás agyaghabarccsal formázható.
A külső tűztérajtó (kamen) lehetőleg nem éghető anyagú, levehető vagy nyitható legyen.
Hamuzás:
A kémény meghosszabbított vetülete vonalában levő szabad nyíláson át a kemence alatt külön erre a célra kiképzett hamutárolóból.
Égési levegő:
Kizárólag a fűtés időtartamára szükséges, a nyitott tűz-térnyíláson keresztüljut be.
Burkolat:
A lábazati rész és a tűz-térpalást lehetőleg agyaghabarcs vakolattal készüljön. A kézzel és léccel tapasztott felület kellemes, rusztikus hatású. A padka általában ugyancsak tapasztott, de lehet deszka, lóca is, gyalult vagy ácsolt és csiszolt kivitelben.
Fekvő járatú tűztér működési vázlata 1 lábazati elem; 2 samott tűztéralsó; 3 samott tűztértakaró elem; 4-6 samott járatelemek; 7 tűztérajtó; 8 kiegészítő hőhasznosító.
Búbos kemence építésének vázlata a) nézet; b) alaprajz; c) metszet 1 sütőtér; 2 samott tűzpadló; 3 tégla vagy vályog palástfal; 4 (búb) vasalt agyag vagy téglafalazatú fedés; 5 nyakrész; 6 élőké; 7 támasztó; 8 hamutér; 9 kémény; 10 boltozat; 11 ajtó; 12 hamuzó; 13 hamuzónyílás; 14 homokágy; 15 feltöltés; 16 vízszigetelés; 17 tégla- vagy vályogfal; 18 vakolás (vagy tapasztás); 19 padka.
Népies lakásbelső a modern paraszti építészetben. A lakótér fő attrakciója a legújabb technikával készült mázaskerámia-kemence hagyományos építésű padkával. Az egész belső a hagyomány iránti tisztelet jegyében, de az új kor szellemében lett az, ami.