• tető

A fedélszerkezetek átalakítása

Az utólagos tetőtér-beépítés során szükség lehet a fedél­szerkezet egyes elemeinek áthelyezésére, sőt részleges, ill. teljes cseréjére is, ami a beépítés költségét növeli. A tetőszerkezet átalakításának megtervezése körültekintő, minden lehetőséget figyelembe vevő tervezési munkát igényel, amit csak szakember végezhet. Ez is az átalakítás költségeit emeli, de a beépített tetőtér későbbi használhatósága, valamint a tartószerkezet állékonysága – vagyis a használók biztonsága –  miatt nagyon fontos. A tetőtér beépítése során ugyanis az új anyagok, szer­kezetek súlya többletteher a meglevő fedélszék számára, amely a faelemeknek, az elemek közötti kapcsolatoknak jelentős igénybevételét okozhatja.

A hagyományos tetőszerkezet elemeinek keresztmet­szetét és az elemek kapcsolatait pontos tartószerkezeti méretezés nélkül, a gyakorlatban szerzett tudás alapján állapították meg, és többnyire arra az esetre számítottak, hogy nem épül be a tetőtér. A fedélszék tartószerkezeti vizsgálatát a többletteherre akkor is el kell tehát végezni, ha a tetőtér hasznosítását lehetővé tevő átalakításokra nincs szükség. Ha nem kellő teherbírásúak egyes faele­mek, megerősítésük vagy cseréjük elengedhetetlen.

A fedélszék elemeinek terhelése a faanyag és a tető­fedés súlyából (az ún. önsúlyból), a télen rárakódó hó súlyából és a szélteherből származik.

Ezeknek a terheknek a viselését (és továbbítását a födémekre, falakra), valamint a szerkezet állékonyságát a tetőszerkezet elemei biztosítják. Az átalakítást tehát úgy kell megoldani, hogy a fedélszék a többletterhelést is károsodás nélkül viselje, és állékonysága is megfelelő legyen. A megmaradó faelemeket, sőt az azok közötti kapcsolatokat is meg kell vizsgálni, hiszen elképzelhető, hogy az egyes elemek eltávolítása után a bennmaradó gerendák, dúcok terhelése növekszik. Az átalakított fedél­szerkezet teherviselésébe és merevítésébe célszerű be­vonni a meglevő vagy újonnan tervezett falakat, falszaka­szokat is. A merevítés megoldható az oromfalak megfelelő átalakításával vagy egyéb merevítőelemek, ún. szélrácsok beépítésével is.

Kötőgerendák

A tetőszék fajtájától függően különböző átalakításokra lehet szükség. A tetőtér-beépítés során a legtöbb gondot a padlásfödém fölötti kötőgerendák okozhatják.

Főként a II. világháború előtti évtizedekben épültek kötő­gerendás fedélszékkel lakóépületek. A háborús készülődés éveiben a hatósági előírások a kötőgerendák létesítését megtiltották, ezért abban az időben a fedélszékek anélkül vagy csonka kötőgerendával készültek.

A tervezés során mérlegelni kell, hogy a kötőgerendák áthelyezése, vagy a gerendák felső síkjához igazodó, új padlószerkezet készítése ad-e kedvezőbb megoldást. A kötőgerenda áthelyezésére módot nyújt például a fő­állások síkjában a födémfelöltésbe helyezett acélgerenda, amelyre a székoszlopok, a dúcok — amennyiben továbbra is a helyükön maradnak — ráállíthatók. Abban az esetben, ha a födém kellő teherbírású, a kötőgerenda eltávolítása során a székoszlopok, dúcok arra támaszkodhatnak.

A ma­gasabban levő, új padlószerkezet készítésének ellent­mondhat a kötőgerenda és a torokgerenda, ill. fogópár közötti kis távolság. A tetőtér beépítéséhez — a helyiségek használhatósága miatt — egymástól mért legkisebb távol­ságuk legalább 2,20 m. Új vasbeton födémszerkezet készítésekor a székoszlopok minden nehézség nélkül a födémre állít­hatók. A tervezőnek ebben az esetben a födémet a fedél­szerkezetből átadódó erőre is méretezni kell.

Torokgerendák vagy a fogópárok

A torokgerendák vagy a fogópárok áthelyezését a fö­démtől vagy a kötőgerendától mért kis távolságuk indokol­hatja. Szelemenes tetőszéknél ez együtt járna a szék­oszlopok áthelyezésével is, amennyiben átalakítás után is teherhordó szerepük van. Nagyon költséges és munka­igényes volta miatt ez esetben célszerű új tetőszerkezetet készíteni.

A vízszintes irányú közlekedést akadályozhatják a ferde dúcok, könyökfák is. Ez elmondható a kontycsúcsot alá­támasztó oszlopról is, ha az kötőgerendára támaszkodik. A szarufák kiváltására az ablakok elhelyezése miatt lehet szükség.

A tetőtér-beépítés következtében megnőhet a kötő­gerenda, ill, a födém — szarufákból, dúcokból átadódó — oldalirányú terhelése. Az üres és a torokgerendás fedél­szék esetében ez az ún. oldalnyomás jelentős lehet. Ha az ilyen fedélszerkezet szilárd födémre támaszkodik, a koszorú (a födémek magasságában végigfutó, az épület állékonyságát fokozó vasbeton gerenda) az oldalnyomást felveszi, de ha az üres vagy a torokgerendás fedélszék fafödémre támaszkodik, a szarufa és a kötőgerenda kap­csolatának vizsgálatát feltétlenül el kell végezni.

Süllyesztett fedélszerkezet váltógerendái

A süllyesztett fedélszerkezet váltógerendái — mint már említettük — a kialakítható helyiségek szélességi méretét korlátozzák, és meglevő, magas térdfal esetén a tető­ablakok kezelését is akadályozhatják. Áthelyezhetők a külső teherhordó fal közelébe, de ennek mértékét az eresz „kiülése” szabja meg. Megszüntetésükre is mód van, amennyiben a fiókgerendák szilárd rögzítését más módon oldják meg (pl. a födémhez való lehorgonyzással vagy hajlító igénybevételre méretezett és utólag készülő térd­fallal).

A kontytető nyeregtetőre való átépítése esetén számolni kell azzal, hogy a tető hosszirányú merevsége a kontyolt szakasz megszűnésével csökken, tehát az állékonyságot más módon kell biztosítani. A fafödémmel egybeépített fedélszerkezet átalakítására födémcsere esetén kerül sor. Az oszlopok, dúcok minden nehézség nélkül az új (rendszerint vasbeton) födémre állíthatók.

Tető átépítése meredekebb hajlás­szögűre

Ha a tetőszerkezetben szükséges átalakítások nagyon költségesek, vagy szűkös a tető belső tere (a családi házak fedélszerkezete rendszerint minimális hajlásszöggel ké­szült), indokolt lehet a tető átépítése meredekebb hajlás­szögűre. Javasolható, hogy az alkalmazott fedélszerkezet ne hagyományos, hanem korszerű, új típusú, gazdaságos anyagfelhasználású fedélszék legyen. Ilyen esetben — csakúgy, mint az emeletráépítéssel kombinált tetőtér-­beépítés esetén — a fedélszék térdfalról indítva is készít­hető, a beépíthető tetőtér növelése érdekében. A térdfal kialakításához az új típusú fedélszerkezeteknél elmondot­tak értelemszerűen alkalmazhatók.

Szarufák megerősítése

A szarufák megerősítésére a családi házak tetőtér-­beépítésekor gyakran szükség lehet, hiszen többnyire anyagtakarékosan épültek, kis keresztmetszetű gerendák­kal. Mivel alsó felületük rendszerint, az eltérő szarufa­-keresztmetszetek miatt, nem egy síkban fekszik, célszerű a szarufák mellé egy-egy pallót szögezni, hogy a belső burkolat felszerelhető legyen. Ezzel egyúttal a szarufák keresztmetszetének „növelése”, vagyis a teherbírásuk fokozása is elérhető. A megerősítésre akkor is szükség lehet, ha a tetőszerkezet elemeinek nagy a lehajlása, ami nemcsak a tetőszerkezet biztonsága szempontjából, hanem esztétikai okokból is kedvezőtlen.

A szarufák közbenső alátámasztásával teherbírásuk növelhető. Célszerű az alátámasztást a tetőtérben kialakí­tott és a tetőtér beépítéséhez szükséges térdfalak síkjában megoldani. A támasztóoszlop és a födém megfelelő kap­csolatáról gondoskodni kell (42. ábra).

42. ábra: Szarufák közbenső alátámasztási lehető­ségei a tetőtér beépítése során készített térdfalnál a) metszet a fedélszékről; b) alátámasztás szelemennel; c) alátámasztás oszloppal; 1 szelemen; 2 oszlop; 3 szarufa: 4 talp­szelemen; 5 heveder, 6 ácskapocs; 7 lekötőcsavar.

A fedélszék elemeinek megerősítését el lehet kerülni, ha a beépített helyiségek határoló szerkezetei a fedél­szerkezettől függetlenek. Ebben az esetben azok a födémre (43. a) ábra) vagy a gerincre merőleges teherhordó falra, az ún. harántfalra (43. b) ábra) támaszkodhatnak. Nem oldható meg így a beépítés akkor, ha a födém nem kellő teherbírású, és nem képes a többletteher hordására, vagy az épületnek nincsenek gerincre merőleges teherhordó falai, vagyis az épület nem harántfalas rendszerű.

43. ábra: A fedélszerkezettől független határoló fal és tetőtéri födém kialakítása a) födémre támasztással; b) harántfalra támasztással; 1 meglevő tetőszerkezet; 2 talpszelemen; 3 keretváz; 4 gerenda: 5 oszlop; 6 gerendacsonk; 7 harántfalra támaszkodó gerendák; 8 harántfal; 9 bur­kolat.

A fedélszerkezetre háruló terhek csökkenthetők a meg­levő tetőfedés könnyebbre való cserélésével (pl. cserép­fedés helyett palafedés készítésével). Előfordulhat azon­ban az is, hogy egyedi kívánságok miatt nehezebb fedést kell készíteni (pl. műemléki környezetben álló épület fedé­sének cseréje hódfarkú cserépre).

A könyökfák eltávolítása előtt a szelemenek teherbírását ellenőrizni kell, megnövekedett fesztávolságuk miatt. Ha az alaprajzi kialakítás megengedi, közbenső alátámasztással igénybevételük csökkenthető.

Az ide vonatkozó elő­írások a következők:

• Építmények teherhordó szerkezeteinek erőtani ter­vezése, MSZ 15 020;
• Magasépítési szerkezetek terhei és különleges köve­telményei, MSZ 15 021;
• Faszerkezetek, MSZ 15 025.

A tetőszerkezetnek az egyéb szerkezetekkel (kémények, szellőzők, alátámasztó falak, válaszfalak) való kapcsolatát víz-, hő- és hangszigetelő módon kell kialakítani. A beázás, a nem szakszerű kialakításból eredő zajhatás például a helyiségek használatát korlátozza.

A fedélszerkezet elemeinek cseréjét rovar- vagy gomba­fertőzés is indokolttá teheti. A tetőszerkezet megtervezése, ill. átalakítása során mindig figyelembe kell venni a helyi adottságokat, körül­ményeket is. Ezeknek megfelelően alakíthatja ki a tervező — de csakis ő — az új tetőszék elemeinek egymással, a födémmel és a teherhordó falakkal való kapcsolatát.