Erősáramú hálózatok és szerelvények felújítása panelházaknál
Az áramszolgáltatói hálózatra csatlakozás módjai
Szekciónkénti (lépcsőházankénti) kábeles csatlakozás: A csatlakozókábel az áramszolgáltatók által rendszeresített és a műszaki előírásoknak megfelelő kábelcsatlakozó-szekrénybe vezet, amely a főbiztosítót (első túláramvédelmi készüléket) is tartalmazza. A kábelcsatlakozó-szekrényt és a főelosztó-berendezést a méretlen fővezeték – kábel, illetve védőcsőbe húzott szigetelt vezeték – köti össze. Az 1970-es évek végétől a főelosztóba került a csatlakozási pont és az első túláramvédelmi készülék is.
Egy épület, egy csatlakozás: A többszekciós épületeket egy helyen, például a szerelőszinten csatlakoztatták az áramszolgáltatói hálózathoz, és leágazó berendezésen keresztül kaptak ellátást az egyes lépcsőházak a szerelőszinten vezetett kábelekkel, vagy ez a csatlakozási pont az épületbe telepített transzformátorállomás szekunder kapcsoló berendezése volt.
A házi főelosztó-berendezéseket 1976-ban tipizálták, ezáltal alkalmassá váltak a csatlakozókábel fogadására, kábelek felfűzésére (így további főelosztókat is csatlakoztattak a szerelőszinten vezetett kábelnyomvonalra), a tűzvédelmi főkapcsolók elhelyezésére, a felszálló-főbiztosítók, a felvonó, a hőközpont, a nyomásfokozó, a gépkocsitárolók főbiztosítói és fogyasztásmérői, a házvilágítási mérő és áramkörei befogadására. A tipizált házi főelosztó nézet- és egyvonalas kapcsolási rajzát mutatja az 1. ábra.
Felszálló fővezetéki hálózatok
A felszálló fővezetéki hálózatok védőcsőbe húzott szigetelt vezetékes, vezetékcsatornába fektetett szigetelt vezetékes, tokozott sínes, illetve védőcsővel burkolt sínes változatokban készültek. A sínes felszállók előregyártott elemeket tartalmaztak.
- Konyhabútorok házgyári (panel) lakások számára
- Padló festése
- Természetes palalapok lerakása
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Szintleágazó berendezések
A szintleágazó berendezések műszaki megoldására és elhelyezésére a következő típusokat alakították ki: faszerkezetű felszálló egységek, kábeles felszállóegységek, sarok-lemezszekrények, lakásonkénti beton térelemek, valamint a külön fülkében elhelyezett, falon kívüli síncsatorna (2. ábra).
A lakásonkénti beton térelem olyan felszálló rendszerelem, amely lehetővé teszi a felszálló-vezetékhálózatok továbbvezetését az egyes szintek között, ugyanakkor az egyes lakáshoz való leágazást is. Elosztási és elhelyezési rajzát a 2. ábrán láthatjuk.
A szintleágazási ponthoz kapcsolódó, univerzális fogyasztásmérő panel (UFP) lehetővé tette a vezetékezést az egyes mérők között, a méretlen felszállóhoz való és a mért lakásleágazásokhoz való csatlakozást, és ezenkívül a keménygumi mérő-alátéttáblára sincs szükség.
1. ábra: Tipizált házi főelosztó-berendezés
2. ábra: Több lakást ellátó beton térelem. Falon kívül síncsatorna
A felszálló fővezetéki hálózatok és a szintleágazó berendezések felülvizsgálata, felújítása
A panelos lakóépületek kisfeszültségű, méretlen hálózatát az áramszolgáltatás biztonsága, az esetleges szabálytalan villamosenergia vételezés felderítése céljából az áramszolgáltató bármikor jogosult felülvizsgálni. A biztonságos üzemeltetés érdekében az épület kezelőjének, a lakóközösségének legalább évenként szerelői ellenőrzést célszerű elvégeztetni, ami főként szemrevételezésből, esetleg a vezetékkötések meghúzásából, alkatrészcserékből (pl. biztosítóbetét-csere ) áll.
A jelenleg érvényben lévő 26/2005. (V. 28.) BM. rendelet, amely a tűz elleni védekezésről intézkedik, lakóépületek esetén (amelyek „D” tűzveszélyességi osztályba tartoznak) 9 évenként ír elő tűzvédelmi felülvizsgálatot. A vizsgálatnak ki kell terjednie a villamos berendezések felülvizsgálatára is.
A vizsgálatról jegyzőkönyv készítendő, amelynek tartalmaznia kell a szükségessé váló beavatkozásokat, úgymint: javítás, csere, kiegészítés, felújítás. Az évenkénti állapotfelmérés, szemrevételezés és az előfordult meghibásodások alapján eldönthető, hogy a villamos berendezés milyen mélységű felújításra szorul.
Az 1. és 2. táblázatokban összefoglaltuk a házi főelosztó-berendezés és a sínes felszálló-berendezés hibalehetőségeit és okait.
1. táblázat: A házi főelosztó-berendezés hibalehetőségei
A hibás alkatrész, a hibahely megnevezése | A jelenség leírása | A meghibásodás oka |
---|---|---|
Első túláramvédelmi szerv (áramszolgáltató főbiztosító) | melegszik, gyakran kiolvad | a kábel- és vezetékcsatlakozások meglazultak illetve túlterheltek |
Felszálló-főbiztosító | melegszik, gyakran kiolvad | a vezetékcsatlakozások meglazultak, illetve túlterheltek |
Leválasztó kapcsolók | a csatlakozókapcsok melegszenek, a ki-be kapcsolások bizonytalanok | a vezetékcsatlakozások meglazultak, illetve az érintkezők beégtek |
Kismegszakítók | búgó hangot adnak, gyakran leolvadnak | túlterhelés |
Időprogramkapcsoló | nem kapcsol be vagy ki, az idő-program hibás | a kapcsolólovasok beállítása rossz, a lovas hiányzik, hibás az óramű |
Biztosítóaljzatok, -betétek, biztosítófejek | melegszenek, gyakran kiolvadnak, hiányosak | a vezetékcsatlakozások meglazultak, az illesztő gyűrű hiányzik, törött, a fej törött |
Lépcsőházi automata | nem kapcsol be vagy ki, az idő-program hibás | elöregedett az ikerfém (GL-6-nál), hibás az elektronika (TLK, GLE) a relé beégett, az érintkező beég |
Érintésvédelmi csatlakozás | az érintésvédelmi mérések eredménye nem megfelelő | a csatlakozások korrodáltak, illetve lazák, szabálytalanok a kötések |
2. táblázat: A sínes felszálló és szintleágazó hibalehetőségei
A hibás alkatrész, a hibahely megnevezése | A jelenség leírása | A meghibásodás oka |
---|---|---|
Indítószakasz | a csatlakozások melegszenek | a csatlakozásokat üzembe helyezés után nem húzták meg újra |
Szintleágazó-egység | a csatlakozások melegszenek | a csatlakozásokat üzembe helyezés után nem húzták meg újra |
Sorkapocs-szekrény | a csatlakozások melegszenek | a csatlakozásokat üzembe helyezés után nem húzták meg újra |
Az idővezérlés csatlakozója | az idővezérléses készülékek nem működnek program szerint | a csatlakozó nincs az aljzatba bedugva, a biztosítókengyel nincs ráhelyezve |
Lakások belső villanyszerelése
Az egyes lakásokhoz tartozó elektromos hálózatok és berendezések a lakások fogyasztásmérőjétől, a fogyasztói főelosztón, vagyis a lakás-elosztótáblán keresztül az egyes csatlakozóhelyekig, szerelvényekig (dugaszolóaljzatok, lámpatestek), elektromos háztartási gépek csatlakozóhelyei (villanytűzhely, hősugárzó stb.) terjed.
A csatlakozóvezetékek lakáson kívüli szerelése – a fogyasztásmérő és a fogyasztói főelosztó (lakáselosztó) között – általában vagy megegyezik a lakás vezetékhálózatának szerelési technológiájával (pl. védőcsövezéses), vagy attól részben vagy teljesen független kialakítású is lehet, ha például a lakásokat ragasztott vezetékezéssel szerelték, a mért lakás-fővezetékeket a lépcsőházakban, közlekedőkben a vezetékcsatornába tették, és az előregyártás során kiképzett nyílásokon, faláttöréseken keresztül juttatták a lakáselosztóhoz.
Ezt a szerelési módot lakások szerelésénél is alkalmazták. A felszálló-fővezeték, ill. az arról való leágazás is lehet a lakásszerelés része, mint pl. a lakásonkénti beton-térelemes megoldásnál. A lakás fővezetéke a fogyasztásmérőtől a lakás-elosztótábláig az 1974 előtt épült épületeknél egyfázisú, háromvezetékes, 6 mm2 keresztmetszetű alumínium-, illetve a később épülteknél háromfázisú, 4×10 mm2 keresztmetszetű alumíniumvezetékezéssel készült.
Felújítás során jelenleg az érvényben lévő MSZ 447-nek megfelelően 5×6-4×10 mm2 keresztmetszetű lakás-fővezeték építendő ki, illetve a felújítás idejében érvényes szabványt, műszaki előírást kell figyelembe venni. A vezeték felújításoknál a fenti vezetékmennyiség elhelyezhetőségét kell figyelembe venni, így például a Mű I 21 védőcső 4×10 mm2 vezeték behúzására alkalmas. Több lakás egy vezetékcsatornában vezetett mért fővezetékei esetén a vezetékek összes keresztmetszete ne haladja meg a csatorna belső keresztmetszetének 60-70%-át. Csatornában a vezetékeken kötés nem lehet, és az összes vonatkozó szabványt, gyártói műszaki előírást is figyelembe kell venni.
Vezetékezési módok
A lakások villanyszerelésének módja az elemgyártástól, a szerkezettervezéstől, az építéstechnológiától, az építészeti, statikai adottságoktól, a pillanatnyilag rendelkezésre álló anyagoktól stb. függően alakult ki. Tekintsük át, hogy egy-egy lakás felújítása, illetve az ahhoz szükséges bontás, a szerkezet lecsupaszítása során milyen adottságok várhatók, és hogyan célszerű ezekhez az új szerelési módot megválasztani.
Az első hazai házgyárnál a teljesen új technológia – főleg a szak-és szerelőipar területén – egy sor probléma menet közbeni megoldását vonta maga után. A villanyszerelés tulajdonképpen teljesen perifériálisnak számított. Az elemek gyártása során a süllyesztett szerelés érdekében hagytak ugyan helyet, pl. üregeket a kötő- és szerelvénydobozoknak, hornyokat a függőleges vezetékezésnek, de vízszintesen kialakított hornyokat csak a Győri házgyár területén találunk, viszont a vezetékek vízszintes elhelyezése, a falon történő átvezetések esetlegesen alakultak ki.
A szereléshez csak hagyományos anyagok álltak rendelkezésre. Az üregekbe a hagyományos szerelésnél alkalmazott dobozokat rögzítettek. Időközben kifejlesztették a horonyba ragasztható M-falra 1 kV, alumíniumerű vezetéktípust, ezt szerelték a függőlegesen kialakított hornyokba, és vízszintesen is, a 6 cm vastag válaszfalak feletti hézagba vagy helyezték padlóburkolat alá, a főfalaknál pedig a csomópontokon vitték át a vezetékeket. Valószínű, hogy a nyomvonal csak a vezetékek bontása, feltépése után lenne egyértelműen megállapítható.
A vezetékezés 1,5 mm2, illetve 2,5 mm2 műanyag szigetelésű, alumíniumerű, a kötések többnyire sodrottak, mindenképpen javasolható a teljes cseréjük. A szerelvényeket időközben korszerűbbre cserélték vagy cseréltették. A vezetékezés bontása, mint az előbbiekből már kiderült, a lakás fal- és padlóburkolat rongálásával, szakipari szerkezetek megbontásával jár, és a falhornyok csak alapos tisztítás, pl. homokfúvás után használhatók újra.
Az előbbinél lényegesen szerencsésebbek a védőcsövezett panelekből összeszerelt épületek (3. ábra). Ezeknél a panelgyártás során az elemekbe építették a kötések és a szerelvények részére a dobozokat, és a vezetékek behúzására alkalmas védőcsöveket. A panelok közötti csomópontok kibetonozása során „folytonosították” a védőcsőhálózatot, az elemek csővégeinek összekötésével. A felhasznált anyagok a későbbiekben bővültek, például a hajlékony gégevédő csövekkel, speciális karmantyúkkal, dobozokkal, tömítődugókkal, rögzítőgyűrűkkel stb.
A csövezés házgyáranként és lakástípusonként különböző mértékű
Vannak teljesen védőcsövezett lakások, amelyeknél a mennyezetlámpa áramköre is csövezett, ill. olyanok is, amelyeknél még a vezetékelosztás is a csövezett födémekben történik; és vannak vegyes szerelésűek, ahol csak a falakban függőlegesen találunk csövet. Vízszintes védőcsövezést a panelgyártási technológia igyekezett kerülni, főleg a függőlegesen – csoportzsaluban – történt gyártásnál.
A fenti két mód (a süllyesztett-hornyos, illetve a teljesen védőcsövezett) alapvetően meghatározó a felújítások szempontjából, mivel az épületszerkezettől független vezetékcsatornás szerelés önállóan is kialakítható és alkalmazható. Az eddigiekben is sok lakás javítását, bővítését, átépítését falon kívüli, vezetékcsatornás szerelési móddal oldották meg.
Egy-egy házgyár, ill. építési területei időben és térben is keveredő szereléstechnológiákat alkalmazott, ezenkívül az útkeresések során kis mennyiségű, egyedinek számító kísérleti épületek (lakások) is készültek, ezért a felújítás megkezdésekor – illetve még az előtt – feltétlenül szükség van az alkalmazott módszer azonosítására. Felhívjuk a figyelmet, hogy ennek során előfordul, hogy egy lakáson belül is különböző szerelési módok találhatók, más lehet a vízszintes vezeték elhelyezési módja és más a függőleges szerelésé, sőt a lakás egyes részei is különbözhetnek a szerelési mód szempontjából, mint pl. a fürdőszoba-térelem.
Természetesen ez épületenként igaz, egyazon ház lakásaiban általában azonos a villanyszerelés. Vezetékcserénél ügyelni kell arra is, hogy szakipari szerkezetet is felhasználták a villanyszerelésnél. Fentiek miatt nemcsak egy épületnél, de egy-egy lakáson belül is több helyen ajánlatos felmérni, feltárni az alkalmazott villanyszerelési technológiát, a lehetőségek, a javítási, bővítési és a teljes felújítási mód megválasztására
Felújítás szempontjából a házgyári lakások villanyszerelése három csoportba osztható:
- A) Rugalmasan változtatható szerelés: ez új, ill. megváltozott igények szerint az épületszerkezet rongálása nélkül alkalmazható, pl. a teljesen védőcsövezett rendszernél, amelynél a régi alumíniumvezeték kihúzásával és helyette rézvezeték behúzásával új, tartósabb, nagyobb terhelhetőségű hálózat alakítható ki, és a szerelvénydobozok, a kötő- és elágazó-dobozok helye is változatlanul hagyható. Idetartozik néhány olyan kísérleti szerelés is, amely a védőcsövezéses technológia további fejlesztését célozta: pl. védőcsövezés helyett az üregképzés. Felújítás előtt meg kell állapítani a csövezettség mértékét, kiterjed-e a teljes lakásterületre vagy sem, vagy csak függőleges csövezés készült. Az 1970 körül épült lakások védőcsőhálózata pl. a fürdőszobák magasított födémében, a padlóban vezetve is előfordulhat. Ezek még inkább figyelmesen megvizsgálandók, mivel a vezetékek műanyag szigetelése a csőzsákban rekedt nedvesség, szenny stb. miatt nem kiszámítható többlethatásoknak is ki lehetett téve.
- B) Kötött szerelés: változtatás csak a meglévő villamos hálózat bontásával és teljes felújításával, ill. a meglévő szereléstől függetlenítve valósítható meg. Ilyen például az M-falra horonyba ragasztott vezetékezés, elvakolva; illetve az MM kettős szigetelésű vezeték, horonyba vagy falon kívül felragasztva, amelyeknél a bontott és kitakarított hornyok vagy ugyanolyan technológiával, de rézvezetékek alkalmazásával modernizálhatok, vagy azok figyelmen kívül hagyásával a szükséges bontásokkal új hálózatot kell kiépíteni. A padló- és födémszerkezetbe helyezett vezetékezés bontása még körülményesebb, mint a falakon, részben a padlóburkolat – ami általában szőnyegpadló – miatt, részben pedig a födémfal csatlakozások miatt, mivel ezek gyakran – pl. a védőcsövezett panelokkal kombinált födémszerelésnél – a fal alá eshetnek.
Ugyancsak idetartoznak a bebetonozott vezetékes szerelési móddal készült lakások és szinte valamennyi házgyári villanyszerelés, az a), és c) csoport kivételével, hiszen a vezetékek szem előli elrejtésére cső híján a teherhordó szerkezetekkel, a szakipari munkákkal úgymint festés, tapétázás, asztalos-, lakatos-, kőművesmunkák stb., látszottak legalkalmasabbnak. - C) Falon kívüli szerelés: ide tartozik a vezetékcsatornás szerelés, amelynél a vezetőcsatorna fedél levétele után új áramköri vezetékezés kialakítására adódik lehetőség.
Szerelvények
Lakás-elosztótábla (fogyasztói főelosztótábla):
A lakás áramköreinek vezetékei zárlat, túláram ellen az elosztótáblákon elhelyezett készülékekkel vannak védve. Az 1976 előtt épült lakásoknál olvadóbiztosítóval felszerelt elosztótáblák találhatók, külön kiképzett földelő dobozokkal kiegészítve. Az újabb épületeknél már a jelenlegi szabványelőírásokat kielégítő kismegszakítós táblákat szereltek fel, biztosítva az EPH- (egyen potenciálra hozó hálózat) kiképzést is. A biztosítók, kismegszakítók száma is igen változó, az 1972 előtti 2,2 kW/lakás méretezési teljesítmény figyelembevételével lakásonként 2-4 áramkör létesült.
A lakás- alapterület növekedésével, valamint az új előírások szerinti, a méretezési teljesítménynek 3 x 3,3 kW-ra történő emelésével a lakásáramkörök száma 6-8 áramkörre bővült. Természetesen a fogyasztói főelosztó tábla áramköri felépítése a lakások teljes villamosenergia-felhasználása szerint alakul: például villanytűzhely, villamos üzemű forró víz-tároló, villamos fűtés, valamint a világítási és dugaszolóaljzatok száma együtt határozzák meg az áramkörök számát.
A táblák az egy- és háromsarkú kismegszakítók, a kapcsolókészülékek mellett igen gyakran magukban foglalják a lakásbejárati jelzőcsengőt is. Megjelenésükben legtöbbször falon kívüliek, de pl. a Veszprémi házgyár épülettípusainál kísérleteztek süllyesztett elhelyezésükkel is. Ez utóbbi nem terjedt el, mert a befogadásukra alkalmas műanyag dobozok deformálódását a panelgyártás során nem sikerült kiküszöbölni.
Kapcsolók, dugaszolóaljzatok, nyomógombok:
Többnyire süllyesztett kivitelűek, egészen kevés kivétellel falon kívüliek. Látszólag ellentmondásos módon éppen a házgyári technológiához kifejlesztett szerelvények egy része falon kívüli: pl. a padlódugaszolóaljzatok. Ezek között a védőföldelést általánosan előíró szabvány megjelenése előttiek vagy süllyesztettek vagy falon kívüliek, sok a kétsarkú, védőföld nélküli, amelyek ma már mindenképpen védőérintkezősre cserélendők ki. Ugyanez vonatkozik az ún. padlódugaszolóaljzatokra is. Felújítás során falon kívüli szerelvények használhatóak helyettük, illetve meg kell vizsgálni, a korszerű süllyesztett szerelvények elhelyezhetőségét.
Szinte minden szerelvény a KONTAKTA gyár terméke, a régebbiek KONTÁL, a későbbiek KONTÁLLUX típusúak.
A szerelvények megválasztásánál a házgyári technológiai kötöttségek miatt arra is vigyázni kell, hogy a dugaszolóaljzatok számának növelésére legkézenfekvőbb a kettős szerelvények alkalmazása. A különböző típusok együttes megjelenítése (kapcsolók és dugaszolóaljzatok stb.) esztétikai szempontból megfontolandó.
Itt említjük meg, hogy a falon kívüli szerelések egyik rögzítési módja a ragasztás volt, de egyéb rögzítési móddal együtt is gyakran előfordulhat. A falon kívüli szerelvények felerősítési módja ma is elsősorban a fúrt lyukba helyezett fali ék és facsavar.
A mai korszerű szerelvényeket a megfelelően kialakított süllyesztett dobozokba csavarosán is rögzíteni lehet. A házgyári lakások felújítása során elsősorban olyan szerelvények alkalmazhatók, amelyek körmös rögzítésűek, mivel a csavarok befogadására a panelok dobozai nem alkalmasak.
A szerelvények egy része ma már a csavaros vezetékmegfogó helyett rugós megoldású. Természetesen ezek a házgyári épületeknél ugyanúgy alkalmazhatók, de csak akkor használhatók, ha a vezetékezés nem alumínium-, hanem rézvezetőjű.
Világítótestek:
Bármilyen, azaz izzós, fénycsöves vagy energiatakarékos kompakt fénycsöves, illetve hidegtükrös halogén fényforrású lámpatest falra vagy mennyezetre erősítése azonos, azaz csavarral, ütvefúrással készült furatba ütött műanyag fali ékkel készült. A bontások során találkozhatunk még faékekkel (fürdőszobai térelemeknél találhatók elsősorban beépített fabetétek), menetes végű lőtt szegre csavarozott lámpával, és különböző, például: mennyezeti lámpadobozba csavart, facsomagba csavart, magába az elembe fali ékkel csavarozott, kengyelre akasztott stb. felerősítő horoggal, csillárok részére.
A világítás korszerűsítésénél a kereskedelemben jelenleg kapható világítótestek használata egyénileg eldöntendő, mindössze arra kell vigyázni, hogy a lámpatestek fémrészei érintésvédelméről előírásszerűen gondoskodjunk. Vigyázni kell arra, hogy vannak bútorra (pl. konyhai felsőszekrény aljára) szerelt világítótestek is, amelyek vezetékezése a panelos hálózattal összefüggő.
Berendezési tárgyak (villanytűzhely, hő sugárzó, fűtőtest):
A gázellátás nélküli területeken a konyhák villanytűzhellyel rendelkeznek. Ezek a lakás nagyságától szinte függetlenül 5,6 kW-osak, egy fázisra reteszelve kötötten, illetve három fázisra kötve üzemelnek. Telepítésük, vezetékezésük általában megfelel a mai előírásoknak, de a felújításnál célszerű felülvizsgáltatni a vezetékhálózatukat és magukat a készülékeket is.
Villamos fűtés, illetve fűtés kiegészítés általában a fürdőszobákban található, kétsarkú kapcsolóval, dugaszolóaljzatról, vagy fix bekötéssel üzemeltetve. Fentiek a felújítás során valószínűleg nem változnak, szerelésüket a jelenlegi szabvány- előírásoknak megfelelően kell felújítani.