Iparosított technológiával készült épületek

Panelfelújítás: tető és épületgépészeti berendezések karbantartása

A tetőt évente legalább kétszer (tavasszal és ősszel) szemrevételezés­sel ellenőrizni kell, és javasolt legalább háromévenként szakember­rel felülvizsgáltatni. Célszerű a szakkivitelezővel karbantartási szer­ződést kötni. A tető rendszeres ellenőrzésekor a tetőfelületről el kell távolítani a felgyülemlett hulladékokat, szennyeződést, és az esetleg megtelepe­dett növényzetet.

A tetőszigetelés védelme szempontjából elsődleges, hogy a nem járható tetőkön csak karbantartás, takarítás céljából közlekedjenek. A tetőn végzett szerelési munkák (pl. tetőantennák, napkollektorok sze­relése stb.) során a szigetelést ideiglenes védelemmel kell ellátni, a munka befejezése után pedig a szigetelés épségét kell ellenőrizni.

A gépészeti berendezések karbantartása, az összefolyók tisztítása, esetleg avar, hordalék takarítása miatti forgalom főbb útvonalain nem célszerű beton járólap sort, vagy betontuskókra szerelt acélkorlátokat elhelyezni, mert ezek a vízszigetelés helyi (a szigetelésre me­rőlegesen és a szigetelés síkjában is) igénybevételét eredményezik, és gátolják a víz szabad, gyors elfolyását is.

A gyakran járt útvonalak forgalmát inkább a szigetelés anyagából vagy azzal kompatibilis anyagból készített járólap sorra vagy járósáv­ra kell terelni. A karbantartási munkák szabályait célszerű a tetőkijárókba tájé­koztatóként kifüggeszteni. Ez a kezelési-karbantartási útmutató a szigetelési vagy a szigetelés-felújítási terv melléklete kell, hogy le­gyen.

A csapadékvíz-szigetelés kezelési-karbantartási útmutatóját a szi­getelés átadásával az épület kezelőjének rendelkezésére kell bocsáta­ni. Célszerű a különböző, tetőn nem végezhető tevékenységek listá­ját is összeállítani és kifüggeszteni a tetőkijárók mellett.

A tetőn végzett munkák szabályai pl. alábbiakra terjedhetnek ki:

  • oldószerek, hígítók, vegyi anyagok kezelése,
  • nyílt lánggal végzett tevékenységek szabályai,
  • a szigetelésen viselhető lábbelik korlátozása,
  • a szigetelésre terhelhető legnagyobb pontszerű terhelés megha­tározása,
  • a szigetelésre terhelhető legnagyobb megoszló teher meghatáro­zása,
  • alpinisták kikötési pontjai, illetve a kikötési lehetőségek megha­tározása stb.

Épületgépészeti berendezések karbantartása

Központi fűtőberendezések

Távfűtéses lakóépületekben a hőközpontokat a szolgáltató üzemelte­ti, ekkor a lakóközösségnek nincs közvetlen ráhatása az üzemelteté­si módra. Célszerű azonban az üzemeltetővel felvenni a kapcsolatot, és meggyőződni arról, hogy rendszeresen vezetnek-e üzemeltetési naplót, abban feljegyzik-e a fűtő víz utántöltéseket. Az üzemeltetési napló pontos vezetése azért fontos, mert egy ké­sőbbi hiba ok meghatározásánál vagy egy nagyobb javítás szükséges­ségének eldöntésénél a szakember számára fontos információkat tartalmaz.

Acéllemez radiátorokkal felszerelt épületben figyelni kell arra, hogy a fűtési hálózatot minél ritkábban és minél rövidebb időre ürít­sük le. Az esetleg szükségessé váló radiátorcseréket lehetőleg egy időpontra kell koncentrálni, és jó szervezéssel elérni, hogy a csere minél rövidebb ideig tartson. A gyakori ürítések az acéllemez fűtő­testek élettartamát lényegesen csökkenthetik.

Ha a fűtési rendszerbe vízveszteség következtében havonta a tel­jes vízmennyiség 2%-át meghaladó mennyiségű vizet kell pótolni, feltétlenül érdemes szakember bevonásával a veszteség okát megkerestetni. Az ilyen mértékű rendszeres vízpótlás valószínűleg valami­lyen rendszer hiba következménye, és előbb-utóbb radiátor korrózi­ót fog okozni.

Felújítások esetén ajánlott a radiátorok szerelésénél előírni, hogy mindkét bekötésbe elzáró szerelvényt építsenek be. Ebben az esetben a fűtőtestek szükség esetén egyenként leszerelhetők anélkül, hogy a rendszer többi részét üríteni kellene.

A saját kazánházzal rendelkező épületekben az üzemeltetés és a karbantartás a lakóközösség feladata. Fontos, hogy egy megfelelő képesítésű fűtőt bízzanak meg a rendszer üzemeltetésével, és a mun­káját rendszeresen ellenőrizzék.

A korszerű kazánok kényesek a fűtő víz minőségére. A fűtő vizet a kazán gépkönyvében előírtaknak megfelelően kell kezelni, lágyítani. Saját kazánház esetén is törekedni kell a vízutántöltés lehető legala­csonyabb értéken tartására, az ürítések számának és időtartamának minimalizálására.

Acéllemez fűtőtestek esetében a legfontosabb előírás, hogy a víz oldott oxigéntartalma ne haladja meg a 0,1 mg/dm3 értéket. A víz pH-értéke 7-10 közötti legyen. Alumínium fűtőtestek esetében fontos szabály, hogy a fűtővíz pH-értéke 7,0-8,5 közötti értékű legyen, a fűtővíz oldott oxigéntartalma itt sem haladhatja meg a 0,1 mg/dm3 értéket.

Vízellátás, csatornázás

A hideg- és melegvíz-ellátási csőhálózat és a csatornavezetékek jó állapotban tartása azért fontos, mert egy esetleges „csőrepedés” rend­kívül nagy közvetett kárt okozhat. Egy néhány forint értékű szerel­vény meghibásodása kedvezőtlen esetben több milliós kárt is okoz­hat.

Az épületen belül nyilvánossá váló meghibásodásokat javasoljuk regisztrálni. Ha sorozatos csőrepedések fordulnak elő, a helyi javít­gatások helyett célszerűbb lehet a tönkrement hálózat egy behatárol­ható részének teljes körű felújítása. Ha azonban rövid üzemidő után hirtelen gyakorivá válnak a meghibásodások, akkor a javítás előtt ok­vetlenül fel kell tárni a hibák okait.

A melegvíz-vezetékek elvízkövesedése a cső hasznos keresztmet­szetének és vízszállító képességének csökkenését okozza. A vízkő a hőmérséklet növekedését meghaladó mértékben válik ki. A nagyobb mértékű vízkövesedést elkerülhetjük, ha a víz hőmérsékletét 50 °C alatti értéken tartjuk.

A vízhálózathoz csatlakozó szerelvények, a mosó- és mosogatógé­pek kényesek a víz mechanikai tisztaságára. Normál esetben a háló­zati víz szilárd szennyeződéseket nem vagy csak elhanyagolható mértékben tartalmaz. Egy földben haladó vezeték törése, javítása so­rán azonban elkerülhetetlenül jelentős mennyiségű szennyező anyag kerülhet a vízhálózatba. Ugyancsak szennyeződhet a hálózat, ha egyes részei korrodálnak, vagy a már elvízkövesedett felületekről vízkőrészecskék válnak le.

A szerelvények és gépi berendezések védelme érdekében érdemes a hidegvíz-vezeték épületbe lépésének környezetében, még a szét­osztás előtt egy nagy teljesítményű vízszűrőt beépíteni. A vízszűrő rendszeres tisztítást igényel, ennek elmaradása esetén csökken a rendszer vízátbocsátó képessége. Ma már kaphatók olyan korszerű vízszűrő berendezések, amelyek szétszedés nélkül tisztíthatók, illet­ve olyanok is, amelyek egy előre beállított idő program szerint auto­matikusan végrehajtják a tisztítást.

Nagyon fontos, hogy egy horganyzott acél csőhálózat javítása so­rán rézcsövet csak akkor szereltessünk a hálózatba, ha a korábban már jelzett szabály betartható, azaz a víz áramlását tekintve a hor­ganyzott csőszakaszt kövesse a rézcső. Cirkuláltatott csőhálózatba vegyes, azaz horganyzott acélcső és rézcső nem szerelhető.

Műanyag csövek alkalmazása esetén a műanyag csövek nagymér­tékű hőtágulását (hőtágulásuk az acél 8-10-szerese) mindig figye­lembe kell venni. Ha a hőtágulás feltételeit nem biztosítják, a cső falában olyan nagy feszültségek keletkeznek, amelynek következtében csőtörés vagy az élettartam jelentős csökkenése következik be.

Gázellátás

A gázellátó berendezések üzemeltetése során fontos szabály, hogy gázkészüléket javíttatni, cserélni csak arra a feladatra engedéllyel rendelkező szakemberrel szabad. Gázkészülékek cseréjét minden esetben be kell jelenteni a gázszol­gáltatónak és az ő műszaki átvételüket követően szabad csak a ké­szüléket üzembe helyezni.

Szellőztető berendezések

A szellőztető berendezések üzemeltetésére a jó közérzet megvalósítá­sáért, ezenkívül biztonságtechnikai okokból van szükség. A szel­lőztető berendezések működése szempontjából a ventilátoroknak ki­tüntetett szerepük van. Ezek a készülékek általában hosszú időn át különösebb karbantartás nélkül üzemelnek. Ennek ellenére javasolt évente ellenőriztetni állapotukat. A jól karbantartott készülékek élet­tartama rendkívül hosszú, a karbantartások hiánya ugyanakkor az élettartam-csökkenés mellett az akusztikai jellemzők jelentős romlá­sával is jár.

Elsősorban higiéniai, de üzemviteli szempontból is fontos a laká­son belüli légszelepek tisztítása. Az elpiszkolódott, eltömődött szelep felületeken kevesebb levegő képes átáramlani, a szennyeződésekben viszont a baktériumok kiváló táptalajra lelnek.

A szelepek tisztításakor ügyelni kell arra, hogy az eredetileg beál­lított szelepálláson ne változtassunk. Erre nincs is szükség. A légel­szívó szelepek egy mozdulattal kiemelhetők a bekötőcsonkból (álta­lában három 120°-kal eltolt lemezrugó rögzíti őket) és langyos mo­sószeres vízben lemoshatok.

A légcsatorna-hálózatokban – különösen a konyhai vezetékekben – az idő folyamán jelentős mennyiségű szennyező anyag, zsír rakó­dik le, ami táptalaja lehet a különböző baktériumoknak, de még a ro­varoknak is. Ezért bizonyos időszakonként érdemes a szellőzőcsator­na-hálózat tisztítását elvégeztetni.

Szemétledobók

A szemétledobók általában strapabíró szerkezetek. Meghibásodást a szándékos károkozáson kívül a túlméretezett tárgyak bedobása okoz­hat.

Rendeltetésszerű üzemeltetés esetén alapvetően csak a rendszeres tisztításra kell figyelmet fordítani. A szemétledobók környezetének tisztán tartása a kellemetlen szagok kialakulásának elkerülése és a különböző rovarok, rágcsálók elterjedésének megakadályozása szempontjából nagyon fontos. Mivel a szemétledobók ejtőcsövében fokozott mértékben rakódik le szennyező anyag, ezért ajánlatos rend­szeres időközönként a berendezések belső felületét tisztítani.