• anyagok
• szerszámok

Kiegészítő eszközök, segédanyagok

Kiegészítő eszközöknek nevezzük a munkafolyamatok során használt olyan eszkö­zöket és anyagokat, amelyeket az előkészítésnél, a felhordás, illetve bevonás során, vagy azt követően használunk, az anyagok közvetlen felhordásában azonban nem vesznek részt.

Ragasztószalagok

A munkavégzés előtti takarásoknál, ívek élek kialakításánál, padlószőnyegek rögzítésénél használatosak a ragasztószalagok. Több változatuk ismert. Általánosan elmondható, hogy e termékek legalább két rétegűek, hordozórétegből és az erre fel­vitt ragasztóanyagból állnak. Leginkább hordozórétegük anyaga szerint csoportosít­juk őket.

Papír ragasztószalagok

Papír ragasztószalagokat használunk a festés előtti takarásoknál, oly módon, hogy a takaráshoz használt fóliát rögzítjük a szalaggal, vagy pedig oly módon, hogy a festeni nem szándékozott felületet takarjuk, például nyílászáró és fal talál­kozásánál.

E termékek nem UV állóak, azaz a napsugárzás károsítja őket, éppen ezért csakis beltéri felhasználásuk javasolt, és ragasztómaradványok nélkül a felragasztást követően csak néhány napon belül tá­volíthatók el!

• Sima felületű szalagot használunk a hígfolyós anya­gok felvitelénél, valamint minden olyan munkálatnál, ahol egyenes élek festése követelmény.
• A krepp szalag jól nyújtható, ezt főként ívek takarásánál alkalmazzuk.
• Hőállóság szerint ismertek a 60 °C-ig, a 80 °C-ig, illetve a 120 °C-ig hőálló ragasz­tószalagok. Ez utóbbiakat főleg az autófényezők használják. Hőállóság a 120 °C-os szalag esetében 30 percig, minden más esetben 60 percig értendő.
• A ragasztóanyag minősége, valamint a szalagok papírvastagsága lényegesen be­folyásolja a termékek árát és használati értékét. Igényes felhasználóként természetes ­vagy műkaucsuk ragasztóanyaggal készült, legalább 0,11 mm vastag szalagot alkal­mazzunk, így megfelelő minőséget garantálhatunk megbízónk számára.

A következő táblázat szemlélteti a megfelelő használati értékkel rendelkező szala­gok tulajdonságait:

Műanyag ragasztószalagok

A műanyag ragasztószalagokat, (építményragasztó-, vakolat-szalag) alkalmazzuk a kültéri munkavégzés során. E termékek PVC hordozóanyaggal rendelkeznek.

A napsugárzás elleni védelemként UV-stabilizátort tartalmaznak, ezért hetekig is károsodás nélkül viselik az igénybevételt. Felragasztásuk – eltávolításuk +5 °C felett történjen, egyébként -5 °C és +70°C között hőállóak.

Speciális ragasztószalagok

Ide tartoznak a kétoldalú ragasztószalagok, amelyeket szőnyegek, szőnyegpadlók rögzítésére használunk, de ismerünk még szőnyegszegély ragasztó- és szerelőszalagot is. E termékek minőségét a hordozóanyag és a ragasztó határozza meg. A legolcsóbbak hordozóanyaga fóliacsík, az igényesebb minőségű termékeknél textil- vagy habanyagot alkalmaznak. Az alumínium, vagy alumínium bevonatú szalagokat párazáró szalagként az épületek hőszigetelésénél alkalmazzuk.

1. Jól használhatók a maszkoló szalagok, amelyek takarófólia vagy papír, illetve ragasztószalag együttes alkalmazásával létrehozott, főként takarásra használatos segédanyagok.
2. Az öntapadó repedészáró szalagot kisebb hajszálrepedések, lyukak átragasztására használjuk, ezt követően egyszerűen átfestjük. A rugalmas fátyol jól felveszi a felületek mozgásait és megszünteti a hajszálrepedéseket.
3. Ugyancsak öntapadó a rácsos szalag is, amelyet a hajszálrepedéseknél nagyobb hézagok, gipszkarton illesztések során alkalmazunk. Ezek már vastagabb, szabályos négyzetrácsozatú szalagok, ezért a festés előtt glettelési vagy gipszelő munkálatok végzése indokolt.

Takaróanyagok

Szakmánkban a takaróanyagok jelentősége egyre nagyobb. Egyre több megbízó kér a munka átadásakor tiszta munkaterületet. A kivitelezés során a felületek tisztán tartása lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, mint azok utólagos tisztítása.

E célra leginkább egyszer használatos takarófóliát és takarópapírt használunk. A többször felhasznált anyagok legnagyobb hátránya, hogy az egyik munkánk megszáradt festékét a következőn pergetjük le a takarás során. A takarópapír használata a magasabb ára miatt kevésbé elterjedt, de tudnunk kell, hogy ez a leginkább környezetkímélő megoldás, a papírtekercsek legtöbbször újrahasznosított alapanyagokból készülnek.

A takarófóliák alapanyaga a polietilén. A környezetbarát műanyag káros anyagok keletkezése nélkül semmisíthető meg, az élelmiszeripar is előszeretettel alkalmazza. Az általunk használt fóliák leginkább elsődlegesen készített, fehér, áttetsző anyagok, de egyre ismertebbek és kedveltebbek az újrahasznosított fóliák is, amelyek lényegesen olcsóbbak, hátrányuk, hogy színesek és nem áttetszők.

Az általunk használt fóliák vastagsága 7 μm – 100 μm (mikron), azaz 0,007 – 0,1 mm közötti, mérete általában 20-100 négyzetméter. 40 – 50 mikronnál nagyobb vastagság esetén beszélünk járható, illetve létrázható fóliáról.

A fóliák egy különleges fajtája az öntapadó fólia. E termék a legutóbbi évek ipari fejlesztésének eredménye, hazánkban még igen ritkán alkalmazzák. Főképpen nyílászárók, és más üvegfelületek festésénél használatos. A védendő felületre egyszerűen tapad, onnan a festést követően könnyedén, maradványok nélkül távolítható el.

Csiszolóanyagok és -eszközök

A csiszolóanyagokat a felületi egyenetlenségek simítására használjuk. A munkálatokat kézzel, vagy csiszológépekkel végezzük. A kézi csiszoláshoz is használunk eszközöket, különböző minőségű csiszolótuskók formájában. A munkavégzés során nedves és száraz csiszolási eljárás ismert.

A száraz csiszolást főképpen fán, fémen, tapaszolt és festett alapokon használjuk. Cél a felület kiegyenlítése, a rozsda, vagy a régebbi festékrétegek eltávolítása. A nedves csiszolási eljárás a festett felületek esetén és a járműfényezésnél használatos. A nedves csiszolás során nem keletkezik por, a csiszolópapír nem tömődik el, igen finom csiszolat érhető el. A csiszolóanyagok formája rendkívül változatos, készül lapban, tekercsben, végtelenített szalagban, korongban egyaránt.

Használunk papírokat, vásznakat, csiszolószivacsokat, eltérő finomságú dörzs-csiszolókat, sőt olykor még fémgombolyagot, ún. „acélgyapjút” is. Ez utóbbi termé­kek még kevéssé ismertek, de komoly használati értékkel bírnak. Mindegyik eltérő finomságban készül, akár a csiszolópapírok, a finomság jelölése legtöbbször a cso­magoláson történik.

A vásznak és a papírok esetében a csiszolószemcséket valamilyen kötőréteg segít­ségével rögzítik a hordozóanyaghoz. A csiszolóanyagok egyik csoportosítási formája is a fenti ismérvek szerint történik: A csiszolószemcsék természetes (pl. kvarc, homok) vagy mesterséges eredetű (pl. alumínium-oxid, vagy szilícium-karbid), eltérő keménységű részecskék. Az egy­ségnyi felületre juttatott szemcsék száma és mérete szerint határozzuk meg a csiszo­lóanyag finomságát.

A kötőréteg rögzíti a szemcséket a hordozóanyaghoz. Legelterjedtebb anyagai a csontenyv és a műgyanta. A csiszolási eljárás típusa (azaz nedves, vagy száraz papír gyártásáról van-e szó) meghatározza az alkalmazott kötőanyagok fajtáját is. Nedves csiszolópapírok előállításánál a például a műgyanta kötőréteget alkalmazzák. A rög­zítési eljárások közül ismert a mechanikus és az elektrosztatikus szórás.

Az előbbi során osztályozott méretű szemcséket egyenletesen szórnak a ragasztóanyagba, az utóbbinál elektromos térerő vonzásának hatására „szippantják” fel a szemcséket a még képlékeny rétegbe. Az elektrosztatikus eljárás biztosítja az egyenletesebb csi­szoló felületet, mert szemcsék azonos módon, csúcsukkal kifelé ágyazódnak a ra­gasztóanyagba. A hordozóréteg alapanyaga lehet papír, vászon, vagy fíber, de alkalmazzák a sziva­csot is, ez utóbbi a csiszolószivacsok formájában terjedt el.

A papírt mind a száraz, mind a nedves csiszolók esetében alkalmazzák, a vászon csak száraz csiszolók alapanyaga, a fíber pedig a gépi csiszolásnál használatos csiszo­lókorongok hordozója. Szakmánkban a papír a legelterjedtebb, a túlnyomórészt kézzel végzett munkálatok ideális hordozója a D és E papír. A vastagságot a papír 1 m²-re jutó súlya alapján csoportosítjuk, eszerint az „A” súlya 70 g/m², az „E” pedig kb. 220g/m².

Egyéb kiegészítők, amelyeket mind a festés, mind a tapétázás folyamán használhatunk

• A keverőszárakat az egymástól elkülönült festék összetevők ismételt elegyítése céljából alkalmazzuk. A keverést egy pálca, festékkeverő alkalmazásával, kézzel, vagy fúró- illetve keverőgép felhasználásával gépi úton végezzük. A keverőgépekről annyit kell tudnunk, hogy ezeket kifejezetten ilyen célokra fejlesztették ki, és azok sokban különböznek a fúrógépektől! Motorteljesítményük és nyomatékuk nagy, alacsony, 500 – 600 percenkénti fordulaton üzemelnek, kialakításuk is a keverési céloknak megfelelő. Ipari változataik alkalmasak habarcs, illetve beton vödörben történő megkeverésére is. Az ilyen gépek keverőszárai kiegyensúlyozottak, működtetés közben még csak nem is „ütnek”. Felhasználási területeik szerint, festék-, gipsz- vagy betonkeverés, többféle keverőszárral használhatók.
• A kinyomó pisztolyokat speciális tubusban forgalmazott tömítő- és szigetelőanyagok kijuttatásához használjuk. Rendkívül széles a választék, a legolcsóbb változatok már egy jó minőségű 50 mm-es laposecset áráért beszerezhetők, míg a legjobb, ipari kivitelű pisztolyokért ennek az árnak a 25-szörö-séért juthatunk hozzá.
• A drótkeféket főképpen a fémfelületeken, ritkábban fa- és falfelületeken használjuk, a képződött rozsda, pergő festékek és szennyeződések eltávolítására. Eltérő vastagságú acél – olykor rézhuzalból készül, 2-5 soros dróttal, a felhasználási módozatoktól függően. Ismert rozsdamentes változata is.
• A gipszelő edények használata nagyban megkönnyíti a gyorsan kötő anyaggal végzett munkánkat. A viszonylag puha gumiból vagy lágy mű-anyagból készített edényekből a rákötött gipszet egy-két mozdulattal, maradvány nélkül kipergethetjük.
• A kaparóeszközöket, nyíró spatulyákat a felületek kiegyenlítése, az azokon lévő szennyeződések eltávolítása céljából alkalmazzuk. Többféle változatban kaphatók:
  – A festékkaparó (rasketta) igényesebb kivitele cserélhető fejek-kel, vagy pengével készül. A nyíróspatulya pengéi nemcsak cserél­hetők, hanem még egyszerűen ál­líthatók is.
  – Az eltérő vastagságú és merevségű pengék többféle felhasználási módot tesznek lehe­tővé. Az üvegkaparók vékony, borotvapengeszerű, ugyancsak cse­rélhető pengéje nagyban megkönnyíti az üvegfelületek tisztítását
• A hosszmérő eszközök közül szakmánkban leginkább a mérővessző (zollstock) és a mérőszalag használatos. Csak az igényesebb termékek felelnek meg a hazai vagy nemzetközi szabványoknak, ezt a gyártók termékükön minden esetben feltüntetik. Az ilyen mérővessző általában rugós, a mérőszalagok pedig akár 2,4 méter távolságba is kinyújthatok „megtörés” nélkül. Ide soroljuk a függőónt kicsapózsinórral, amit porfestékkel egye­nesek csapatással történő jelölésére és függőónként egyaránt használhatunk.
• A kések, pengék, ollók nemcsak a festés-tapétázás során használatos eszközök. Annyiban mindenképpen speciális a felhasználá­suk, hogy szakmánkban az iparszerű alkalmazásuk miatt nagy az igénybevétel, ezért a kereslet az egyszer használatos késekre (pengékre) összpontosul. E termé­kek pengéi törhetők, illetve cserélhetők, az elhasználó­dott rész egyszerűen el­dobható. A legkiválóbb, hosszú élettartamú ter­mékek könnyen felismerhetők a pengék jelzései alapján, ilyen pl. a Solingen, vagy japán minőség.
• A portörlők, lakkszűrők kifejezetten egyszer használatos termékek. A portörlők különleges anyaggal átitatott textíliák, amelyekkel a végső bevonatké­szítés előtt a legkisebb porszennyeződés is eltávolítható.

A lakkszűrő papírok eltérő finomságú, nejlon vagy gyapot betéttel készülnek. Faj­tájuktól függően a 190, illetve 280 μm-nál nagyobb szennyező­déseket szűrhetjük ki velük. Használatuk általá­ban a már egyszer használt és újra lezárt, vagy valamilyen módon szennyeződött festékek esetében szükséges.