Magasépítészet

Magastetők felépítése

A magastetők már az építő tevékenység kezdetén kiala­kult és azóta is a leggyakrabban alkalmazott épületet le­záró (lefedő), összetett épületszerkezetek. A hagyományos magastetők alapvetően két fő részből állnak: a fedélszerkezetből és a tetőfedésből (1.8. ábra).

Magastető szerkezeti felépítése

1.8. ábra. Magastető szerkezeti felépítése

Fedélszerkezet

A fedélszerkezet a magastető teherhordó szerke­zeti része (váza), amely viseli és továbbítja a tető terheit az alsó teherhordó szerkezetek (koszorú, födém, fal, gerenda stb.) felé. Meghatározza a tető formáját (a tetősíkokat) és a lejtésviszonyokat.

A fedélszerkezetek anyaga lehet fenyőfa, fém és vasbeton. Ezek közül a legrégebbiek és még napjainkban is a legelter­jedtebbek a fa anyagú fedélszerkezetek.

Tetőfedés

A tetőfedés a magastetők külső felületét képező, többrétegű szerkezet, amely biztosítja a csapa­dék és az egyéb külső hatások elleni védelmet.

A magastetők alapvető formáival, geometriájával (a fe­délidomokkal) a fejezet elején már megismerkedhettünk. A továbbiakban látni fogjuk, hogy a formai megjelenésen túl – ami egy külső szemlélő számára a legszembeötlőbb, – számtalan típusa létezik a magastetőknek.

A magastetők kialakítását egészében és szerkezeti rész­leteiben is számos szempont és tényező befolyásolja. Ilyen a lefedendő épület alaprajzi elrendezése, mérete, tömege, a teherhordó (alátámasztó) szerkezetek elhelyezkedése, a kí­vánt építészeti hatás, az esztétikai igények, az épület kör­nyezete, az anyagválasztás, a vonatokozó előírások és kö­vetelmények (balesetvédelem, gazdaságosság) stb. Ezen szempontok között nem adható meg egyértelműen egy hie­rarchia (nem rendelhetők egymás alá), mivel minden épület és minden magastető kialakítása egyedi feladatnak tekint­hető, ahol más-más szempontok kerülhetnek előtérbe.

A magastetők (szerkezeti) kialakítását mégis alapvetően meghatározó tényező a tető által lehatárolt tér hasznosítottsága. Ez alapján beszélhetünk beépítetlen tetőtérről (más­képp: padlástérről), valamint állandó emberi tartózkodásra szolgáló beépített tetőtérről.

Beépítetlen tetőtér

Beépítetlen tetőtér (padlástér) esetén (ilyen látható az 1.8. ábrán is) a tetőszerkezet kialakítása egyszerűbb, mint a tetőtér beépítésnél, mivel nem kell figyelembe venni az ál­landó emberi tartózkodás feltételeit biztosító kötöttségeket. Ez elsősorban a hajlásszög-tartomány és a fedélszerkezet szabadabb megválasztását teszi lehetővé.

A fedélszerkezet és a tetőfedés részletesebb ismerete nélkül is megfogalmaz­ható néhány – beépítetlen tetőtér esetén alkalmazott – szerkezetalakítási jellemző. A zárófödém (padlásfödém) alatti lakótér hővédelmét a födém felső síkjára helyezett hőszige­telő réteg biztosítja, az ide vonatkozó hőtechnikai számítá­sok alapján meghatározott vastagságban. A további rétege­ket (ha vannak) az adott igényeknek és követelményeknek megfelelően kell felépíteni.

Zárófödém padozata

Természetesen a zárófödém padozatát célszerű úgy kialakítani, hogy az emberi közlekedés számára alkalmas legyen. A tetőszer­kezet, a kémény, illetve egyéb – csak a padlástérből megközelíthe­tő – szerkezetek ellenőrzése, karbantartása céljából mindenképpen szükséges járható felületet és padlásfeljárót kialakítani. Ennek megfelelően általában egy egyszerű padozati réteg kerül a hőszige­telésre (pl. technológiai szigetelés + aljzatbeton).

A beépítetlen magastetőket rendszerint kéthéjú tetőként alakítják ki, mivel a zárófödémen lévő hőszigetelő- és egyéb rétegek nedvesség elleni védelme csak így biztosított. Alap­vető követelmény a padlástér megfelelő szellőztetésének biztosítása. A tetőfedést ezért úgy kell kialakítani, hogy mind a padlástérbe, mind a két héj közötti légrétegbe lét­rejöhessen légáramlás. (Alsó levegőbeömlő és felső kiömlő nyílásokat kell kialakítani úgy, hogy a tető vízhatlansága megmaradjon.)