• falak
• falburkolat

Falburkolatok, falborítások és előtéthéjak

Falburkolatok

Az épület belső tereit (helyiségeit) határoló falak felüle­tén az igényektől és követelményektől függően többféle burkolat képezhető. A padlóburkolatokhoz hasonlóan a falburkola­tok feladata is az, hogy az adott helyiség funk­ciója alapján a használatnak megfelelő (tartós, esztétikus stb.) felületet képezzen.

A falburkolatokkal szembeni általános követelmények megegyeznek a korábban megismertekkel (tartósság, ellenállóság, esztétikus felületi megjelenés stb.).

A falburkolatokat elsődlegesen szintén a felületi hőérze­tük szerint csoportosítjuk:

• meleg falburkolatok: fa és műanyag lambériák, para­fa falburkolatok, textilburkolatok (vászonburkolatok);
• hideg falburkolatok: kerámia lapburkolatok (csem­pék, majolikák, kismozaik lapok stb.), természetes és mesterséges kőburkolatok, fém vagy üvegburkolatok (tükörburkolatok).

A falburkolat a rögzítési módja alapján lehet:

• ragasztott;
• szerelt (mechanikusan rögzített).

A falburkolat szükségességét és annak típusát, kialakítá­sát főként funkcionális és esztétikai szempontok határozzák meg. Az épületek lakóhelyiségeinek vakolt falfelületeit álta­lában festik vagy tapétázzák. A jellemzően falburkolattal el­látott terek az ún. vizes helyiségek (WC, fürdőszoba, konyha stb.). Ezeken kívül elsősorban közlekedőterekben (folyosók, lépcsőházak stb.), nagy forgalmú vagy fokozott igénybevé­telnek kitett közösségi terekben (várótermek, óvodák, aulák stb.), valamint magas esztétikai értéket képviselő belső te­rekben készülnek falburkolatok.

A falburkolatok aljzatát képezheti:

• nyers falszerkezet (kerámia, beton, építőlemez (szerelt fal esetén) stb.);
• vakolt falszerkezet;
• meglévő burkolat;
• falborítás;
• előtéthéj.

Falborítások, előtéthéjak

A falborítások és az előtéthéjak egy már meglévő falszer­kezet felülete előtt kialakított új (közvetlenül burkolható, tapétázható stb.), sík felületet képező szerkezetek. Elsősorban esztétikai, esetleg épületfizikái (akusztikai) okokból alkal­mazzák őket.

A falborítások közvetlenül a falszerkezethez erő­sített (ragasztott), sík, egyenletes, sima felületet biztosító kéregszerkezetek (5.40. ábra).

5.40. ábra. Falborítás

Rendszerint a falszerkezet felületi hibáinak, egyenlőt­lenségeinek eltakarása céljából készítik. A falborításokat általában ragasztóhabarccsal pontonként, sávosan vagy tel­jes felületen a falhoz ragasztott egyszerű egyrétegű vagy a hátoldalán hőszigetelés-kasírozással ellátott (gipsz vagy fa alapanyagú) építőlemezek képezik. Az így létrejött füg­gőleges sík felület az illesztések eldolgozása után szinte bármely beltéri burkolatnak és felületképzésnek (hideg-, melegburkolatok, tapétázás, festés stb.) megfelelő egyenle­tes aljzatot képez.

Az előtéthéjak a meglévő falszerkezet elé épített külön tartószerkezetre (vázszerkezetre) szerelt kéregszerkezetek (5.41. ábra).

5.41. ábra. Előtéthéj

A falszerkezet és a kéreg közötti légréteget gyakran hő­szigeteléssel töltik ki. Előtéthéjakat elsősorban hőtechnikai, akusztikai okokból, illetve nagy mennyiségű gépészeti ká­belek, vezetékek elrejtése céljából készítenek. A fa vagy fém vázszerkezet (az igényektől függően) közvetlenül a falszer­kezet előtt vagy attól távolabb helyezkedik el, csavarozással rögzítve. Az előtéthéjak kéregrészét egy vagy két réteg (gipsz vagy fa alapanyagú) építőlemez képezi.