• falazás
• téglakötések

A hagyományos falazási módszer

Kőműves szerszámok

Alihoz, hogy a kőműves a falazatot téglából és habarcsból össze tudja építeni, néhány fontos kézi szerszámra és egyéb kisegítő munka­eszközre van szüksége. A hagyományos kőműves szerszá­mok a következők:

Kalapács (44 c ábra). A kőműves ezzel töri, faragja a darabtéglákat, ezzel ütögeti a habarcsba berakott téglákat, hogy alattuk a habarcsréteg összetömörüljön;

44. ábra. Hagyományos kőműves szerszámok; a) serpenyő, b) kanál, c) kalapács, d) függőón, e) derékszög, f) vízmérték

Serpenyő (44 a ábra). Kb. 1 liter űrtartalmú szer­szám, amellyel a kőműves a habarcsládából a habarcsot a már lerakott téglasorra felhordja, vagy felcsapja a vakoló habarcsot a vakolandó felületre.

Kanál (44 b ábra). A serpenyővel felhordott habarcs elegyengetésére, az álló hézagok kitöltésére, betömkö­désére, a hézagokból oldalt kitüremkedő habarcs levágá­sára, valamint a vakolási művelet egyes részlegeinek elvégzésére szolgál.

Vízmértek (44 f ábra). Vízszintes hézagfelületek víz­szintezésére és rövidebb függőleges vonalak ellenőrzé­sére szolgál.

Függőón (44 d ábra). A falak függőlegességének ellenőrzésére és a zsinórállásokról való levetítésekre használatos.

Derékszög (44 e ábra). Rövidebb szárú derékszögek kitűzésére szolgál.

Kisegítő munkaeszközök

A kőműves egyszerű, de igen fontos munkaeszköze még a kb. 2 m bosszú, gyalult, egyenes deszka, az ún. kőműves léc és a kitűző zsinór, melyek a vonalak egyenes, illetőleg a falfelületek sík, valamint vízszintes voltának ellenőrzésére szolgálnak.

Nem közvetlenül a kőműves által használt, de az ő munkáját alátámasztó kisegítő munkaeszközök még az építési anyagot (téglát, habarcsot) helyszínre szállító légláhordó saroglya és habarcshordó láda (45 a -b ábra). A kőműves keze ügyébe a habarcsot egy másik, 80×45 cm méretű habarcsládába (45 c ábra) öntik.

45. ábra. A kőműves kisegítő munkaeszközei; a) téglahordó láda (saroglya), b) habarcshordó láda, c) habarcstartó láda

Csöves vízmérték. Egymástól távol eső pontok víz­szintezésére és az ún. vízszintvonal (wagriss) kitűzésére szolgál. A csöves vízmértéket nem a kőművesek, hanem az építésvezető, illetőleg az alkalmazására betanított segéderők használják. Hosszú gumicsőből és két végén – a víz kifolyását megakadályozó – csappal ellátott üvegcsőből áll. A vízzel megtöltött cső függőleges szaka­szán a közlekedő edények törvénye alapján egy szintbe kerülnek a vízoszlopok. A magasságkülönbségek az üveg­csövek beosztásán olvashatók le.

A vízszintvonal azt a célt szolgálja, hogy tőle vissza­mérve a padlószint bárhol pontosan meg legyen állapít­ható. Erre a padlók fektetésénél, az ablakok és ajtók elhelyezésénél, a szegező asztalos és a szegező lakatos, valamint a különböző elhelyező munkákkal, nemkülön­ben az épületgépészeti munkákkal kapcsolatosan lépten-nyomon szükség van. A vízszintvonalat a kész padló­szinttől felfelé mért egy méter magasságban a nyers falra meszelt fehér sávon, fekete ceruzavonallal jelölik meg. A vakolás végrehajtása után a vízszintvonalat újra felrajzolják a vakolt falfelületre.

A munka elkezdésének körülményei

A hagyo­mányos falazási módszernél a munka megkezdése előtt a falazó kőműves legtöbbször előkészítve kapja a munkahelyét. Az esetleg szükséges áll­ványzat össze van állítva, a habarcsláda mellett tégla van felhalmozva.

Hagyományos falazási mód

A hagyományos falazási mód jellegzetessége, hogy a kőműves minden műveletet maga végez. Egyedül emeli fel és teríti el a habarcsot, faragja meg és helyezi el a téglákat. A zsinórfeszítés, a függőzés és lécezés munkáját és végül a falfelüle­tek tisztítását is egyedül végzi. Ezen sokoldalú munkája közben többféle munkaeszközt használ, amelyeknek váltogatásával is jelentős időt tölt el. Ha többen dolgoznak ugyanazon a munkaszaka­szon, a falazási munka minden műveletét külön-külön maguk végzik el.

Falazás munka­menete

A hagyományos módszer szerinti falazás munka­menete. A munkálatok a falsíkok helyének, illetve a faltest alaprajzi kontúrjainak meghatározásával kezdődnek. A legalsó (pl. az alapozási vagy pince) szinten a faltest jellegzetes pontjait a zsinórállás nyomjelző huzaljairól függőónnal levetítve tűzik ki (46-47. ábra).

46. ábra. Zsinórállás alaprajzi elrendezése

47. ábra. Zsinórállás

A munkafolyamatot ezután a falvégek, fal­sarkok vagy középrészek tégláinak (a vezető tégláknak) megfaragásával, az ezekhez szükséges habarcs terítésével, valamint a téglák elhelyezé­sével kell folytatni.

Az első téglaréteget rendsze­rint az erre a munkára kijelölt jó képességű szakmunkás, az ún. kitűző kőműves (régebben a pallér) rakja le. A fal egyenességét a kife­szített falazó zsinórhoz való igazodással érik el. A külső oldalon mindegyik, a belső oldalon pedig minden harmadik sort falazzák zsinór  mellett.

A fal közbülső részeit a zsinóron kívül függőón, vízmérték és a kőműves léc segítségével építik (48. ábra). Az elsorolt eszközök segítségével lehet elérni, hogy a fal mindkét oldalon egyenletes felületű legyen. A nem egyenletes felületű falnál a bemélyedő vagy a kiemelkedő részek miatt a vakolásnál csak feleslegesen vastag (költséges és a lehullás veszélyét magában hordó) vakolat­réteggel lehet az egyenetlenségeket kiküszöbölni.

48. ábra. Hagyományos falazás kivitelezésének szemléltetése; 1 – zsinór; 2 – függőón; 3 – kőműves léc; 4 – vízmérték; 5 – sorvezető léc (Kohl)

A téglarétegek beosztását gyalult, ún. sorvezető lécen ceruzavonásokkal jelölik meg (48. ábra).

A habarcsolás, téglarakás és faltisztítás műve­letei

A kőműves egy tégla sor kirakása után a függőleges hézagokat hígabb habarccsal kitölti; a szükségnek megfelelően a kanál élével segíti elő a habarcsnak a hézagokba jutását;  azonkívül a kisebb felületi egyenetlenségeket kanállal véko­nyan kikeni.

A lekent téglasorra ismét habarcsot terít, mégpedig úgy, hogy a kanállal a fal két szé­lére húz ki egy-egy keskeny, sűrűbb habarcssávot, (az ún. göndörfugát), majd a sávok közét kitölti a hígabb habarccsal Ezután következik az újabb téglasor lerakása. Ha a kőműves 4-5 sort kirakott, a fal külső felületet le szokta tisztítani; a belső felületet pedig akkor, amikor az állványváltozta­tás nélküli legutolsó sort felrakta.

A hagyományos falazási módszer termelékeny­sége

A fent leírt módszerrel az átlagos teljesít­mény nem nagy; egy kőműves napi 8 órás munka­idő alatt 1000 téglát tud bedolgozni. Ezt a munkamennyiséget a fejlett, 5000-6000 téglát bedolgozó korszerű munkamódszerhez viszonyítva igen las­sú és nagy fáradsággal járó munkával végzi el; minden tégláért és habarcsért le kell hajolnia, s így a munkaidő végére a dolgozó a leglassúbb munkatempó mellett is elfárad.