• passzívház

Gyorsan reagáló fűtési rendszer

Egy alacsony energiafelhasználású házban a teljes fűtési rendszernek gyorsan kell tudnia reagálni a gyorsan változó hőszükséglet-re: erős napsugárzás, vagy a helyiségben tartózkodók számának megnövekedése miatt gyakran erősen visszaesik a hőszükséglet, akár egészen nulláig. Ilyenkor a fűtési rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy a hőleadást azonnal elfojtsa, különben túlfűti a helyiségeket, és felesleges többletenergiát használ fel.

A technika mai állásának megfelelő fűtési berendezéseknek a következő feltételeket kell teljesíteniük: a fűtőtesteknél jól beállított, szabadon hozzáférhető hőfokszabályozó-szelepekkel kell rendelkeznie, a berendezés pedig legyen felszerelve egy, az időjárás változásait követő központi vezérléssel, amely automatikusan leállítja a fűtést, ha a hőszükséglet megszűnt.

Ezekben a helyiségekben hasznosabb (a viszonylag lapos) hőfokszabályozó-szeleppel felszerelt lapradiátorok illetve fűtőtestek beépítése. A padlófűtés alkalmazása ellen semmilyen kifogás sem hozható fel a napsütéstől elzárt helyiségekben, mint pl. az északi homlokzatra néző fürdőszoba esetében.

Ha a tervezés során a fenti hét konstrukciós ismertetőjegyre támaszkodunk, kétségtelenül alacsony energiafelhasználású házat kapunk, amelynek energiamérlege a pozitív tartományban van – még a vastag szigetelésrétegek és a szellőztető berendezés beépítéséből adódó többletköltségekkel együtt is.

Így a szigetelés és a szellőztető berendezés előállítási primerenergia-felhasználása már 13 hónapon belül megtérült a ráfordításokkal elért fűtési energia megtakarítása révén!

Amennyiben a szellőztető berendezés tekintetében 15, a szigetelés tekintetében pedig 50 éves élettartammal számolunk, alacsony energiafelhasználású házunk környezetünknek 30-50-szer több energia felhasználását és káros anyag kibocsátását takarítja meg, mint amennyire a szigetelés és a szellőztetés létrehozásához szükség volt.

A Lakás és Környezet Intézet szerint ez a kijelentés akkor is igaz, ha tekintetbe vesszük a szigetelőanyagok jövőbeni ártalmatlanításának kérdését, mivel az élettartam alatt felhasznált primerenergiának csak mintegy 0,2-0,5%-a esik a ház elemeinek ártalmatlanítására és újrahasznosítására. Egyre több szigetelőanyag újrahasznosítható. Gyakran akár hagyományos, nem újrahasznosítható tömör építőelemeket is helyettesíthetnek, és így pozitív irányba tolják a mérleg nyelvét.

A passzívház szabvány (PH)

A történet az első passzívház felépítésével kezdődött 1990-ben Darmstadtban, amelyben négy lakóegységet alakítottak ki, és amelyet 1991 óta „sikeresen” laknak. Mára Németország-szerte több mint 2.000 passzívházban lévő lakóegységet laknak, és további több száz áll tervezés, illetve építés alatt. Vannak úgynevezett nem lakás céljára szolgáló épületek, pl. iskolák, szolgáltató és termelő épületek is a passzívházak között. A passzívház hagyományos, aktív fűtési rendszer nélküli épület.

Az építés többletköltségei a Németországban jelenleg hatályban lévő kötelezően alkalmazandó szabvánnyal összehasonlítva 1990 óta egy hetedükre csökkentek. A több mint 50.000 € helyett ma már mintegy 7.500 €-t tesznek ki lakóegységenként. Ez azt jelenti, hogy a passzívház ma már mindenki számára elérhető.

Továbbá az elvárásokon felüli energiamegtakarítás miatt megéri passzívházat építeni. Ha átlagosan 4 cent/kWh energiaköltséggel számolunk (földgáz vagy fűtőolaj esetében), amelyet a passzívházzal teljes egészében megtakarítunk, a többletköltségek az épület élettartamán belül megtérülnek.

Passzívházak aránya

Bár a passzívházak mintegy 0,15%-os aránya az épülő új házak számához viszonyítva még nagyon alacsony de nyilvánvaló, hogy ennek jelentős növekedésére van kilátás. Minél több passzívházat építenek, annál több alkalmas építőanyag kapható a piacon. Míg a minőség egyre nő, az árak tovább csökkennek majd. A kivitelezett épületek sokrétűsége pedig egyre növekszik: így érthetővé válik, hogy a passzívház egy szabvány nem pedig egy speciális építkezési mód.