A fémes festés fortélyai: patina
A patina sárgaréz vagy vörösréz felületeken, savak maró hatására képződött kristályos oxid-, ill. só-réteg. A patina zöldes árnyalatú anyag, és más felületeken felhasználva, azoknak is „koros”, érett jelleget kölcsönözhetünk. Belső terekben igen jól érvényesül ez a hatás, különösen az olyan bonyolult szerkezetű vagy mintás építészeti elemeken, mint a párkánykoszorú. Szép patinát kap hatunk, ha színezőanyagokkal két vagy háromféle árnyalatú zöld akril-festéket keverünk ki, és ezeket sorban felvisszük egymásra, követve a gyártó használati útmutatóját. Léteznek készen kapható patinakészletek is, amelyek használatához már nem kell kevernünk a különböző anyagokat, csak kiválasztani a megfelelő árnyalatokat, amelyeket azután egyenként felhordunk.
- Hordjuk fel az emulziós alapréteget a párkánykoszorúra, és hagyjuk megszáradni. Használjunk nagyméretű sablonecsetet és a zöld leghalványabb árnyalatait. Próbáljuk meg teljesen átjárni a felületet az ecsettel anélkül, hogy a színnel teljesen telítenénk.
- Töröljük át a párkánykoszorút enyhén megnedvesített ruhával, mielőtt megszárad rajta a festék. Ezzel a domborulatok tetejéről leszedünk némi festéket, míg az alsó rétegekben nagyobb koncentrációban marad.
- Fessük fel a második, határozottan sötétebb zöld réteget a párkánykoszorúra, még mindig a nagy sablonecsetet használva (ezt előtte tisztítsuk meg), és a domborulatokra koncentrálva. Ha ez megszáradt, ugyanezzel a sötétzölddel húzzuk ki a felső részt vékonyabb sablonecsettel. Hagyjuk megszáradni.
- Végül hígítsuk a legsötétebb zöldet valamennyi alapfestékkel, hogy áttetszőbb legyen. Fessük át ezzel az egész párkánykoszorút. Ez utánozza az „idő fogát”, és a domborminta alsóbb rétegeibe behatolva, fedi az eredetileg még be nem festett részleteket.