• padlóápolás

Hogyan kezeljük a fapadlónakat olajjal és viasszal? Padlóápolás

Felületkezelés olajjal

A parkettaolajok természetes anyagok fel­használásával készülő, környezetbarát bevo­natok. Matt felületet képeznek, de nem alkotnak zárt, filmszerű réteget, mint a lakkok. Elsődleges rendeltetésük a fa eszté­tikai értékkének hangsúlyozása és színezése, nem pedig a felületi védelem.

Alapozóként csak a gyártók által megadott anyagok használhatók (lehetséges, hogy nincs szükség alapozóra). Felhasználás előtt mind az alapozót, mind a parkettaolajat fel kell keverni.

Az olajok felhordása előtt a fa felülete legyen száraz, a nedvességtartalma pedig 8 és 16% közötti. Csak tiszta, egyenletes szívóképes­ségű felületre hordható fel az olaj. A korábbi festékeket, lazúrokat és egyéb bevonatokat csiszolással, maratással vagy égetéssel távo­lítsuk el! A keletkezett port a felületről el kell távolítani.

Olajok felhordása

Az olajokat hasonlóan kell felhordani, mint a lakkokat: ecsettel, hengerrel vagy spaklival. A henger alkalmazása kedve­zőbb, mivel így egyenletesebben teríthető az olaj. A felhordott réteget pamutronggyal töröljük át, hogy a felületen ne maradjon felesleges olaj. Ugyanis lassan szárad meg, és gyűrött, rücskös felületet ered­ményez.

A parkettaolajok száradási ideje 1 nap. Ezt követően kezdhetjük meg a finomcsiszolást, majd a portalanítás után a második réteg olaj felhordását. (A felhordás legalább két réteg­ben történik.) A második réteg lassabban szí­vódik a fába, és kisebb mennyiség is elegendő belőle (de azt egyenletesen kell eldolgozni). A felület nedvességgel szembeni teljes ellen­álló képessége kb. 10 nap után alakul ki.

Egyenletes felhordás során az olaj beszívódik a faanyag felső rétegébe. Nem jön létre karc­álló felület, viszont bármilyen sérülés utólag könnyen javítható. Az olajjal kezelt felületek gyakrabban igénylik a karbantartást. Évente egyszer ajánlott olajjal újra kezelni a padló­felületet. Fontos tudni, hogy az olajjal kezelt felület nem lakkozható!

Felületkezelés viasszal

A fa legrégibb felületkezelő anyaga a ter­mészetes viasz. A viasz behatol a fába, nem marad a felületén, selyemfényű bevonatot képez. Védi a fát a víztől és a nedvesség egyéb formáitól. A viaszos felületkezelés esztétikus, és a fának bársonyos tapintást biztosít.

A viaszolásra legalkalmasabb a nyers, keze­letlen fa felülete, tehát elsősorban az új faszer­kezeteknél adott. A viasznak be kell jutnia a fa pórusaiba, ezért olyan felületet kell bizto­sítani, amely nem tartalmaz eltömődött póru­sokat. Ha valamilyen anyaggal már kezeltük a fafelületet, a bevonatot csiszolással teljes vastagságában el kell távolítani.

A nyers fafelületet csiszolás után jól kicsa­vart nedves kendővel vagy szivaccsal át kell törölni. Ekkor a nedvesség fel­húzza a fa szálait, amelyeket finom (P240) papírral szálirányban át kell csiszolni. így tökéletesen sima alapfelületet kapunk.

Az alapozó olajozás ecsettel, hengerrel és szórással vihető fel a fafelületre. Ügyelni kell arra, hogy a teljes felületen egyenletesen vigyük fel az anyagot. Amennyiben a kezelt fa könnyen beissza az olajat, akkor további réteget kell felvinni. Az alapozó olajozáshoz egyfajta anyagot használjunk! A 10 perc alatt be nem szívódó olajat ecsettel vagy ronggyal el kell oszlatni, és be kell dörzsölni. A felesle­get le kell törölni. (Ellenkező esetben az olaj egy fényes filmréteget képez a felületen, és elválasztó rétegként működik). Az olaj szára­dásához oxigén szükséges, ezért a helyiség­ben a légcserét szellőztetéssel folyamatosan biztosítani kell.

Optimális körülmények esetén 24 óra eltel­tével az olaj megszárad. Ekkor finom (P240) csiszolóval a felületet újra finoman át kell csiszolni (köztes csiszolás). A keletkező, fino­man érdes felület biztosítja a viasz megfelelő tapadását.

A viasz felhordásakor vékony, de össze­függő és egyenletesen eloszlatott réteget kell képezni. Amennyiben sok viasz kerül a felületre, akkor az tartósan ragacsos marad, mert a viasz nem tud kikeményedni. Az ilyen felület elkoszolódik, nehéz tisztán tartani, hiszen a porszemcsék megtapadnak rajta.

A viasz általában nem folyékony, de kenhető bevonóanyag. Viszkozitásától függően a fel­hordáshoz különböző szerszámokat, segéd­eszközöket használhatunk. A hígabb, több oldószert tartalmazó viaszokat kenőlemezzel, spaklival, ecsettel lehet a felületre hordani.

Tiszta, nem szöszölődő ronggyal a méz sűrűségű viaszt hordhatjuk fel. A rongyot a fa szál­irányában mozgassuk, és közben kenjük el a felületre helyezett viaszt. Hasznos szerszám lehet egy fogkefe és egy borzecset is, amelyekkel a különböző profilok mélyedéseibe tudjuk juttatni a felületkezelő anyagot.

Eszközök tisztítása

Az eszközöket munka után lakkhígítóval azonnal meg kell tisztítani a viasztól, különben beragadnak, tönkremennek. A felületet a száradási idő lejárta előtt (anyagtól függően kb. 40 perc) padlófényező (polí­rozó) géppel, tiszta pamutronggyal vagy lószőr kefével polírozni kell. Fontos, hogy minél tovább hagyjuk a viaszt száradni, annál nehezebben, de annál fényesebbre és keményebbre lehet polírozni. Két óra elteltével a felület már nem polírozható. Általában két réteg viaszt hordunk fel, ugyanazokat a lépéseket elvégezve.

A polírozott felületet azonnal lehet használni, de nem érheti nedvesség, amíg a viasz ki nem keményedik (min. 2 hét). Ügyeljünk arra, hogy a viaszolt padló csak száraz ronggyal taka­rítható. A viasszal kezelt padlófelületet ajánlott évente legalább egyszer (de inkább kétszer) újra viaszozni. így hosszú ideig megőrizhető az esztétikus padlóburkolat.

Padlóápolás

A fa padlóburkolatok megfelelő karbantartás és ápolás mellett akár több mint 20 éven át a rendeltetésüknek megfelelő, esztétikus burkolatot képezhetnek. A rendszeres ápolás, tisztítás, karbantartás módja minden esetben az adott parketta típusától, anyagától (fafaj) és felületkezelésétől függ. Célszerű a vonatkozó gyártói utasításoknak megfelelően ápolni.

Az ápolás lényegében azt jelenti, hogy a felületet megfelelő szerekkel és eszközökkel tartjuk tisztán. A lakkbevonatra kerülő szilárd, szemcsés szennyeződéseket minél előbb el kell távo­lítani (száraz tisztítás), mivel ezek mély sérüléseket okozhatnak a bevonaton. Ezt követően nedves tisztítás következik. A különböző lakkbevonatokat gyártók az adott típusú lakknak megfelelő tisztítószereket forgalmaznak. Ezek alkalmasak a guminyomok eltávolítására is. Vizet nem vagy csak nagyon kis mennyiségben szabad használni, mivel a legapróbb felületi hiányon átjutva is károsítja a fapadlót.

Olajjal és viasszal kezelt felületek esetén az ápolás kizárólag száraz takarítás lehet. Mivel az olaj nem képez a lakkhoz hasonló zárt felületi réteget, ezért a legkisebb nedvességtől is óvni kell. A viaszbevonatot legalább évente egyszer újabb réteg viasszal kell bevonni.