• tapétázás

A tapétázáshoz használatos ragasztók

A falburkolatokat a teljes felületre kiterjedő ragasztással erősítjük fel a szakszerűen elő­készített alapra. Erre a célra különböző összetételű, gyárilag elkészített ragasztókat hasz­nálunk, amelyeket a keverési arány helyes meg­választásával pontosan az adott tapétafajtához lehet illeszteni.

A tapétaragasztóknak száradás után átlátszó­nak kell lenniük, nehogy elszíneződést vagy foltokat okozzanak. Vegyhatásuk legyen sem­leges. Száradásuk a víztartalom elpárolgásának hatására megy végbe, ennek során semmi­féle szag nem keletkezhet. A ragasztókat a falburkolat, a ragasztási eljárás és az alap figyelembevételével kell megválasz­tani. A szükségesnél erősebb ragasztás megne­hezíti és megdrágítja a munkát, nem utolsósor­ban a régi tapéták eltávolításakor okoz gondot.

Ha kiválasztottuk a megfelelő tapétát, akkor az ahhoz megfelelő ragasztót vásároljuk meg. Ha a ragasztóerő növelésére van szükség, a ragasztóhoz 10-20 % diszperziós ragasztót lehet adagolni. Ezek vízben diszpergált spe­ciális műanyagokból (polivinil-acetát, poliakrilát) állnak, és a ragasztóerőt és egyéb tulajdonsá­gokat javító adalékokat tartalmaznak. Nehéz falburkoló anyagokhoz alkalmazhatók. Por alak­ban is kaphatók.

Különbséget kell tennünk a telítetlen, átlátszóan száradó és telített diszperziós ragasztók között. Az utóbbi csoport adalékként speciális töltőanyagokat tartalmaz. Ezekre az adalékok­ra azért van szükség, mert a viszkozitás, a ra­gasztó és a kezdeti tapadás különböző értékeit egyedül a műgyanta kötőanyaggal nem lehet elérni.

Hasznosak az instant ragasztók, amelyek gyor­san oldhatók (hideg vízben 3 perc alatt fel­oldódnak és azonnal használhatók), valamint a gépi ragasztók. Vannak ezen kívül különösen erős, por alakú ragasztók, amelyeket nehéz (pl. üvegszövet) falburkolatokhoz lehet használni.

A ragasztó keverésének helyes módja

A ragasztó megkeverésénél mindig tartsuk szem előtt a következő alapszabályt: minél nehezebb és szívóképesebb a tapéta, annál kevesebb vizet tartalmazzon a ragasztó. A ke­veréshez mindig hideg, tiszta vizet használ­junk. A meleg víz nem tárná fel a cellulózt, a ra­gasztó híg és vizenyős maradna.

A keveréshez tiszta, nem rozsdásodó edényt (műanyag vödröt) használjunk. A vizet egy keverőpálcával hozzuk köröző mozgásba, a ra­gasztóport folytonos sugárban szórjuk bele és keverjük össze a vízzel. 20-30 perc elteltével még egyszer keverjük át, ezután a ragasztó használatra kész.

(Kép fent.) A rossz minőségű ragasztók által okozott hibák

A keveréshez ne használjunk radiátorecsetet. A sörték a friss ragasztó megfertőzésére képes baktériumok és mikroorganizmusok ideális telephelyei. Ugyanez érvényes a keverőedényben maradt ragasztó- és festékmarad­ványokra és a nem kellően tiszta ragasztó­kefékre is. Ilyen körülmények között, különö­sen meleg nyári napokon, néhány napon belül a ragasztó megromlik és felhígul. A diszperziós ragasztóanyagokkal kevert tapétaragasztót néhány napon belül fel kell használni. A ragasztóvíz keverési aránya, a tapéta fajtá­jától és az alap szívóképességétől függ. A pon­tos keverési arányokat a gyártók a ragasztó csomagolásán feltüntetik.

A ragasztó megfelelő felhordása

A ragasztót a teljes felületre egyenletesen hord­juk fel, a ragasztási technikától függően a falburkolatra vagy közvetlenül az alapra. A tapéta hátoldalát kézzel, a ragasztókenő kefével, vagy tapétázógéppel lehet bekenni. Kisebb mun­káknál a ragasztó felhordására még elegendő a kefe. Általánosan elterjedtek azonban a professzionális tapétázógépek, amelyek haté­konyságát különböző tartozékokkal még tovább lehet fokozni. A méretre vágott sávokat a tapé­tázóasztalra terítjük, mégpedig színoldalukkal lefelé. A sáv vége pontosan az asztal széléig érjen. Normál papírtapétáknál ezután húzzuk elő­re a legfelső sávot, egészen az asztal széléig. A ragasztót egyenletesen, jobbról balra hordjuk fel – nem túl vastagon, és mindig a sáv közepé­től a szélek felé haladva.

Kényesebb tapéták esetén először a sáv kö­zepéig tartó túlsó részt kenjük be, majd a sávot húzzuk előre az asztal elejéig. Ezután kenjük be ragasztóval a felület többi részét. Ezzel elke­rülhető az alatta lévő következő sáv vélet­len beragasztózása

A tapétázógépek előnye: a ragasztóréteg vastagságát pontosan be lehet állítani a tapétához és az alaphoz szükséges értékre

A ragasztóval bekent sávok összehajtogatása

A ragasztóval való bekenés után a tapéta­papírnak puhulnia kell. Ha azt akarjuk, hogy ragasztásunk eredménye feszes, hólyagok és ráncok nélküli felület legyen, akkor a folyamat­nak ez a része különösen fontos. A papírrostok a ragasztó víztartalmának hatására megduz­zadnak. Keresztirányban kb. 4-5 %-kal, hossz­irányban kb. 1-2 %-kal megnyúlnak. Száradáskor a rostok ismét összehúzódnak, ettől a sávok simán kifeszülnek.

Az egyenletes lágyulás érdekében a tapétasávokat össze kell hajtogatni. A fal felső oldalára kerülő részt (a teljes sáv mintegy 2/3-részét) gyors mozdulattal félbehajtjuk, ugyanezt meg­csináljuk az alsó, mintegy 1/3-résszel is. A ke­letkező levegőáramlás a sáv átfordítandó részét megemeli, így az simán és ráncmente­sen felfekszik az alatta lévő darabra. Fontos, hogy az áthajtás után az összefektetett sáv végein enyhe hurkok alakuljanak ki. A papír megtörését feltétlenül kerüljük, mert ezek a he­lyek később, a tapétázott felületen is láthatók maradnának. A levegőbuborékokat oldalirány­ban óvatosan simítsuk ki.

Vékonyabb tapétáknál célszerű, ha a sáv alsó szélét kb. 3 cm-rel visszahajtjuk. Ezzel elkerülhetjük a megpuhult tapéta beszakadását, ami­kor az összetapadt sávokat tapétázáskor újra széthúzzuk. Néhány speciális tapétánál (pl. dombornyomott, sima vinil- és profilos tapéták esetén) a beragasztózott sávokat össze kell tekerni, ezzel megakadályozható a sáv széleinek felemelke­dése és az, hogy ezeken a részeken a ragasztó a puhulási idő alatt túl hamar megszáradjon.

A puhulási idők

A puhulási idők függenek a tapétapapír vastag­ságától és minőségétől, de a nyomtatás tech­nikájától is. Általában 5-12 perces puhulási idő elegendő. A puhulási idő az összes beragasztózott sávnál egyenlő hosszú legyen, kü­lönben előfordulhat, hogy a minták eltolódnak. A szükséges idő a belső hőmérséklettől, a ta­péta típusától és a használati utasítástól füg­gően más is lehet. Mindig tartsuk be a tapéta­gyár által megadott puhulási időket.

A nehezebb tapétákat, amelyeknek hosszabb puhulási idejük van, ajánlatos még egyszer bekenni a ragasztóval. Az első három-négy sáv beragasztózása és összehajtogatása után az első sávot ismét széthúzzuk, és ismét ragasztót terítünk szét a felületen. A sávot ezután újra összehajtogatjuk. Ezzel az eljárással a papír teljes vastagságában megpuhul és elkerülhető a ragasztófészkek kialakulása.

Tanácsok a megfelelő alap előkészítéséhez>>