Mit jelent az építőiparban a „nedves” szó?
A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.
A nedves jelző a megnövekedett nedvességtartalmat jelöli az építőanyagokban, vagy általánosságban véve az átnedvesedett anyagokat jelöli. Szigorúan véve nedvesség alatt az atmoszféra levegőjének vízgőztartalmát értjük. Ha egy vízfelszín feletti légréteg állandó hőmérsékleten hosszabb időn keresztül nyugalomban van, dinamikus egyensúly alakul ki az elpárolgó és a kondenzálódó vízmolekulák között. Ennek következtében a levegő telítődik nedvességgel, a vízgőz parciális nyomása megegyezik a telített gőznyomással. Ilyenkor a levegő relatív páratartalma 100%.
Száraz épület víztartalma
Száraz épület esetén is szinte minden építőanyag tartalmaz bizonyos mennyiségű vizet. A mennyiség a környezeti körülményektől függ, ezáltal nem állandó. Továbbá az építőanyagok nedvességtartalmát kültéren a tájoltság, beltéren pedig a használat is erősen befolyásolja. Ezenkívül a sók és egyéb higroszkópos hatású összetevők is mértékadók a nedvességtranszport szempontjából.
Az építőanyagok tömegre vonatkoztatott víztartalma az anyagban jelenlevő víz és a szárazanyag tömegének viszonyaként definiálható. Epületfizikailag az építőanyag akkor tekinthető száraznak, ha egyensúlyi állapotot tart fent vízgőzmentes levegővel, tehát olyan levegővel, amelynek a relatív páratartalma nulla. Ilyen szintű szárazságot eredményez, ha az anyagokat exikkátorba helyezik szárítóanyag fölé, esetleg keringetett levegőjű kemencében vagy vákuum alatt szárítják. A nedvesség mennyisége kalcium-karbidos (CM-) eljárással, vagy az elektromos vezetőképesség mérésével határozható meg.
Átnedvesedett fal esetén az összes olyan építőanyag nedvességtartalmát meg kell határozni, amely a fal alkotóeleme. Így tehát figyelembe kell venni a vakolatot, a fugázó- és falazóhabarcsot és a természetes és mesterséges falazóelemeket egyaránt. Az egyes építőanyagokat külön megvizsgálva következtethetünk arra, hogy melyik anyag nedvesedik át jobban a többihez képest. Amennyiben sikerül igazolni a vízfelvétel különböző módjait és a nedvesedési jelenségeket a nedvességprofilok meghatározásával együtt, úgy jó eséllyel ténylegesen megnövekedett a nedvességtartalom a falban.
Ezzel azonban nem találtuk meg a nedvesség okát és eredetét
Kapillárisnedvességre lehet következtetni, ha a falak alsó része egészen a belsejükig átnedvesedett, és a nedvesség a felsőbb részeken és a falfelszín közelében kevesebb. Ezzel szemben a külső falak gyakran bekövetkező átnedvesedése, amelyet higroszkópos sók okoznak, csak a felszínhez közeli részeket érinti. Ilyenkor a nedvesség nagy foltokban jelenik meg, de csak pár centiméter mélyen hatol a falba. Ilyen esetben a fal belseje száraz.
Összefoglalás
Mindezek mutatják, hogy a falak átnedvesedésének megítélése során minden egyes épületet külön kell vizsgálni. Az is nagyon fontos, hogy amikor megállapítjuk, hogy a falak nedvesek-e, és döntünk a szükséges helyreállító eljárásról, kizárólag kvalifikált és szakszerű nedvességmeghatározó módszereket válasszunk, továbbá az adott szituáció hozzáértő megítélése is elengedhetetlen.