Magasépítészet

Szigetelés célja, nedvességhatások

A szigetelés célja és feladata

Az épületek egyes helyiségeiben a helyiséget határoló kü­lönböző épületszerkezeteket és közvetetten az egyéb szerke­zeteket a rendeltetésszerű használatból adódó, eltérő mennyi­ségű és kémiai hatású nedvesség károsíthatja. A használati és üzemi víz elleni szigetelés célja a nedvesség szerkezet­be jutásának megakadályozásával a helyiség és az egész épület védelme.

A kialakított nedvesség elleni szigetelés­nek több elvárásnak kell megfelelnie.

  • Védenie kell a nedvességre érzékeny szerkezeteket az átnedvesedés korróziós hatásaitól, melyek szerkezeti, esztétikai és élettani problémákhoz vezethetnek (az át­nedvesedett szerkezetek miatt a helyiség páratartalma folyamatosan magas).
  • Meg kell akadályoznia a kémiai hatású nedvesség szer­kezeti rétegekbe jutását, mivel az a különböző anya­gokkal reakcióba lépve előidézheti azok viszonylag gyors tönkremenetelét.
  • Akadályoznia kell a használati és üzemi vizet használó helyiségekből a határoló szerkezeteken át a nedvesség szomszédos helyiségekbe jutását, károsítva ezzel azok használhatóságát.
  • Meg kell akadályoznia a nedvesség bejutását az épület­határoló szerkezetekbe. (Külső falba jutva a nedvesség korróziós és fagykárokat okozhat, talajon fekvő padló esetén a nedvesség kimoshatja a szerkezetek alatti ta­lajréteget, ami akár épületsüllyedéshez is vezethet.)

Nedvességhatások

Az épületeket belülről veszélyeztető nedvességhatásokat két csoportba lehet sorolni. Használati víz: általában a lakóépületek „vizes” helyi­ségeinek (zuhanyzó, fürdő, WC, konyha, háztartási helyi­ség) rendeltetésszerű használatakor keletkező nedvesség. A helyiségek használata időszakos, a nedvesség kis mennyi­ségű, kémiai hatása nem számottevő, általában nem tartal­maz káros anyagokat.

Üzemi víz: épületek egyes helyiségeinek üzemszerű használatakor (pl. üzemi konyha, mosoda) keletkező ned­vesség. A helyiségek használata folyamatos, a nedvesség mennyisége számottevő, vegyianyag-tartalma miatt a szer­kezetekre fokozott veszélyt jelenthet.

A két nedvességtípus -tulajdonságaik alapján- egymástól különböző, viszont a szigetelési munkáknál egy fogalom­ként használatosak, mivel a szigetelés kialakításánál csak a használat időbeli eloszlását és a keletkezett víz mennyisé­gét kell figyelembe venni. Ez alapján a használati- és üze­mi víz elleni szigetelést az alábbi nedvességhatási szintek alapján lehet csoportosítani.

Ezek:

  • Mérsékelt nedvességhatás: a helyiségben fellépő ned­vesség időszakos és kis intenzitású (jellemzően lakó­épületek vizes helyiségei).
  • Közepes nedvességhatás: ide tartozik minden olyan helyiség, ahol a különböző OTEK és ANTSZ előírá­sok miatt padlóösszefolyót kell kialakítani (pl. üzemi konyha, a szakaszos használatú középületek vizes he­lyiségei, valamint azok a helyiségek, ahol a használt víz mennyisége alapján biztonsági okok miatt ez szük­séges lehet).
  • Fokozott nedvességhatás: a helyiségek nedvességhasz­nálata folyamatos vagy nagy intenzitású (ipari jellegű helyiségek, pl. autómosó).

Védelmi igények

A használati és üzemi víz elleni szigetelés kialakításá­ra nincsenek előírások, a szükséges minőséget és mértéket a helyiséggel szomszédos terek funkciója, a helyiségben végzett tevékenység és a kapcsolódó szerkezetek tulajdon­ságai alapján kell meghatározni.

A szigeteléssel szembeni elvárásokat három igényszintre lehet osztani:

  • Mérsékelt védelmi igényszint: ide tartoznak azok a helyiségek, amelyek alatt azonos funkciójú helyiség található (pl. többszintes lakóépületben egymás felett kialakított fürdők), és a kapcsolódó terek nem huza­mosabb emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek (pl. közlekedő), illetve alárendelt helyiségek (pl. raktár, gépkocsitároló).
  • Közepes védelmi igényszint: ebbe a csoportba tartoz­nak a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyisé­gekkel határos terek.
  • Fokozott védelmi igényszint: ide tartoznak a különle­ges rendeltetésű és nagy értéket képviselő helyiségek­kel szomszédos terek.