• záróvakolat

Szilikátvakolatok kötőanyagai, színtartóssága, maró hatásuk

A szilikátvakolatokat is gyakran sorolják az ásványi vakolatok közé, hiszen ezeknek hasonlóan jó a páraáteresztő képessége, az ásványi alapfelületekkel is jó affinitást mutatnak, valamint összetételüket is egyfajta „ásványi” karak­ter jellemzi. A szilikátvakolatok kálivízüveg kötésű bevonatok, amelyek tulajdonságait műgyanta hozzá­keverésével javítják. A kálivízüveg kötőanyagot ha­muzsír és kvarchomok beolvasztásával (1000-1 200 °C-on) nyerik. Hűlés közben üveg képződik, amit magas hőfokon és nyomás alatt vízben oldanak fel. Ezeket a „kolloid”-oldatokat megszűrik és használ­ják kötőanyagként kálivízüveg néven.

Kötőanyagok

A kálivízüveg kötőanyag mellett (az adott gyár­tótól függően) különböző mértékben diszperziós adalékot is adnak a szilikátvakolatokhoz. Ezekkel a hozzáadott anyagokkal javítják a színtartóságot és a tapadási tulajdonságokat. A diszperziós adalé­kok adagolásánál a legtöbb gyártó a DIN 18 363 szabvány előírásait követi, amelyben a diszperziós­ szilikátos vakolatok összetételét szabályozzák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szilikátvakolatok max. 5% szerves adalékszert tartalmaznak (a be­vonat anyagának teljes tömegére vonatkoztatva).

A kötőanyag-tartalom átlagban 2,5-5% között van (ez is függ a gyártótól). A szilikátvakolat tulajdonságait alapvetően meghatározza a kivá­lasztott polimerdiszperzió. A polimerdiszperzió, az adalékszer és a szilikát kötőanyag kiválasztását össze kell hangolni, hogy megfelelően működjenek együtt. így például a diszperziónak nem szabad ki­csapódnia a szilikátvakolatban! A diszperzió aránya alapvetően befolyásolja a vízfelvételi képességet, a páraáteresztő képességet, a színtartóságot, a feldol­gozási tulajdonságokat, a viszkozitást, az aljzathoz való tapadást és hasonlókat is.

Fehér pigmentként kezelt titán-oxidot használnak. A cink-oxid (horgany) nem megfelelő, mert a szilikát kötőanyaggal reakcióba lép és ez keményedéshez, ill. a viszkozitás változásához vezethet. Különös figyelmet kell szentelni az erőteljes színárnyala­toknak, mert rossz körülmények között (lásd lent) színárnyalatbeli eltérés, foltképződés léphet fel.

Színtartóság

A színárnyalattól való eltéréseket viszonylag egyszerűen meg lehet állapítani, ki lehet értékelni. Ehhez olyan cementkötésű faforgácslapot hasz­nálnak, amit részben kezeltek a megfelelő szili­kátalapozóval, majd szobahőmérsékleten tároltak. Például az építőlemezt az alsó és felső negyedében kívül lealapozzák, majd a szárítószekrényben kb. 60 °C-ra melegítik.

Meleg állapotban aztán a le­mez két oldala közül az egyiket lefestik. Miután kihűlt, befestik a másik oldalát is. További 1 nap szobahőmérsékleten való tárolás után analóg mó­don járnak el, és a lemezt még egyszer befestik, így összesen négy mezőt kapnak. További 24 óra múltán értékelni lehet az eredményt. Akkor jó a színtartóság, ha a négy mező egyikében sem látni eltérést a színárnyalatban.

Szilikátvakolatok előnyei

A szilikátvakolatok jó tulajdonságai közé tar­tozik, hogy jó a színtartóságuk és ellenállók az időjárás hatásaival szemben, valamint külön ki kell emelni magas páraáteresztő képességüket. A szilikátos vakolatokat csak „kovásodó” alapfelüle­teken lehet felhasználni. Mindezen tulajdonságuk miatt a szilikátbevonatokat általánosságban, és ezzel együtt a szilikátvakolatokat is elsősorban a műemlékvédelem területén, épületfelújításoknál használják, például könnyű- és/vagy javítóva­kolatokon. Az elmúlt években az ásványi dryvit­rendszerek záró bevonataként is nagyobb piaci részesedést szereztek.

A szilikátvakolatok fő kötőanyaga, a vízben old­ható vízüveg nemcsak a víz elpárolgásának segít­ségével köt (fizikailag), hanem közben egy kémiai folyamat is végbemegy. A levegőben található szén-­dioxidot ennek során felveszi, így kialakul a vízben oldhatatlan polimer szilikát váz, emellett hamuzsír képződik. Ezt a folyamatot nevezik kovásodásnak. Fontos figyelembe venni, hogy az ennek során keletkező hamuzsír vízben oldható! Színezett szili-kátos vakolatokban a hamuzsír fehér kivirágzásokat alkothat, amelyek idővel ugyan eltűnnek, mert az eső kimossa őket, de közben az építtető és/vagy tervező általában panaszt tesz a probléma miatt.

A kovásodás folyamatát a hőmérséklet, a levegő páratartalma és az alapfelület fajtája befolyásolja döntően. +5 °C alatti hőmérséklet esetén már károk keletkeznek, mert a folyamatban zavar következik be, a vízüveg egy része megmarad vízben oldha­tó állapotban. Fagypont körüli hőmérsékleten a folyamat teljesen leáll. A levegő tartósan magas páratartalma is akadályozza a vízüveg átalakulását. A harmat, köd vagy eső hatására a vakolat felszínén víz képződik, ami ebben az esetben a kovásodáson még át nem esett vízüveget a felszínre szállítja. Ha a színezett szilikát vakolatok felszínén fehér kiülések, kiszivárgások keletkeznek, annak oka mindig a kovásodási folyamat zavaraiban keresendő.

Maró hatásuk

A szilikátvakolatok feldolgozás közben erősen maró hatásúak, így a még nem megkötött vízüveg egy másfajta kár lehetőségét hordozza magában: ha a feldolgozás közben a vakolat cseppjei üvegre, fára, eloxált felületekre, fémekre vagy hasonlókra kerülnek, akkor azokat kimarják. A roncsolódott felületeket alig vagy egyáltalán nem lehet eltá­volítani! Ezért a szilikátvakolatok kivitelezését gondosan és lelkiismeretesen kell végezni.

A szilikátvakolatok megjelenési formái

A kenhető szilikátvakolatokat kapart, barázdált, ill. mintázóvakolat készítésére alkalmas keverék­ként, fehér vagy más színben kínálják. Már évek óta kaphatók por alakban is szilikátvakolatok, de piaci részesedésük elenyésző, az elkövetkező években kell bizonyítaniuk alkalmasságukat. A készen kapható vödrös vagy kimért szilikátvako­latoknál mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy erősen hajlamosak az utólagos sűrűsödésre, és ebből következően problémákat okozhatnak a felhordás során. Ezért szinte mindig szükséges a megfelelő mennyiségű víz hozzáadása, a víztarta­lom beállítása.