• felület
• tisztítás

Csiszolópapírok és vásznak, felületek tisztításának módjai

A csiszolópapírok és vásznak hordozóanyagra felragasztott, ásványi eredetű vagy mesterséges anyagú csiszolószemcsék, esetleg valamilyen bevonattal ellátva.

A csiszolószemcsék anyaga meghatározza a szemcsék keménységét, kopásállóságát és szívósságát. A természetes vagy mesterséges eredetű szemcsék keménységének kifejezésére a Mohs-féle skálát alkalmazzuk. Ez 1-től 10-ig terjedő relatív mérőszámokat tartalmaz, melyek a gyémánt 10-es mérőszámú keménységi értékéhez vannak viszonyítva.

Régi, mázolt felületeknél alkalmazzuk, ha az lakk- vagy zománcréteggel bevont. Ekkor lakkbenzinnel erősen hígított sovány festékkel addig csiszoljuk a felületet, míg a régi festékréteg fényét nem veszti. A két anyag között súrlódás jön létre, és a keletkező hő hatására a gyanták egymáshoz sülnek. így nem tud az új réteg levelesen leválni, a bevonat tartós lesz. A kereskedelmi forgalomban kapható mesterséges habkő gondosan szitált homokkőből készül, melyet agyaggal keverve csonka gúla alakúra préselnek, szárítanak és égetnek.

Keménységi fokozatát római szám, szemcsefinomságát arab szám jellemzi:

• I. puha.
• II. középkemény.
• III. kemény.

Kemény, finom felületek megbontásához alkalmazzuk. Hátránya, hogy a tapadó szennyeződésektől (pl. zsírosság) erősen kopik, és a lekopott szemcsék a festékben maradnak. Ez a tulajdonsága azonban bizonyos esetben előny is lehet, mert a festékben maradt szemcsék tovább koptatnak. Előnye, hogy kész felülettel rendelkezik, és nem zsírosodik el.

A természetes habkő őrölt, iszapolt pora a habkőpor. Nedves csiszoláshoz alkalmazzák, selyemfényű csiszolt felület készíthető vele. Pórustömítőként is használják. Hab-kőport tartalmaznak a különböző gyárilag készített pórustömítő anyagok is. A csiszolószemcsék anyaga lehet például természetes és mesterséges habkő, kvarc, kova, üveg, szilícium-karbid (karborundum), elektrokorund.

A leggyakrabban alkalmazott csiszolószemcse anyagok az alábbiak:

• Üveg. Közönséges nátronüveg zúzaléka, mely zöldesfehér színű. A darabolás következtében számtalan éles éllel rendelkezik.
• Szilícium-dús gumók vagy réteg alakjában, főleg üledékes kőzetekben található. Szürkés színű, egyenetlen vagy kagylós törésű, kemény kőzet (KO).
• Mesterséges korund, melyet timföldből ill. bauxitból állítanak elő. Keménysége meghaladja a természetes korundét, annál szívósabb. Szemcséi ék alakúak. Színe a világosbarnától a sötétbarnáig terjed. Előállításától függően megkülönböztetünk nemes elektrokorundot (KA), elektrokorundot (KB) és másodrendű elektrokorundot (KC).
• Szilícium-karbid. A legkeményebb csiszolószemcse. Kvarc és koksz együtt olvasztása útján keletkezik. A színtelen kristályait a felesleges vastartalom zöldre (SCZ), a szükségesnél több széntartalom feketére (SC) színezi. Csiszolóképességük azonos. A szilícium-karbid csiszolás közben szilánkosra törik, és újabb csiszolásra alkalmas élek keletkeznek.

A szemcsefinomság a szemcsék méretét fejezi ki. A tényleges méretek helyett relatív mérőszámokat használunk, melyeket szemcseszámnak is nevezünk. Ennek a kiszámolása úgy történik, hogy a 25,4 mm-t (= 1 coll) elosztjuk a szemcse mm-ben kifejezett valódi méretével, mely megegyezik az osztályozási frakció szitájának a lyukméretével. Minél finomabb a szemcseméret, annál nagyobb lesz tehát a szemcseszám. A faipari gyakorlatban alkalmazott szemcsetartomány a 16-300-as, amely az 1,59 mm-től a 8,5 mikrométerig terjedő valós méreteknek felel meg. A szemcsefinomságot, a szemcsék anyagát és a műveletek számát a csiszolási feladat szerint kell megválasztani.

Csiszolópaszták

A csiszolópaszták a festékbevonatok kisebb egyenetlenségeinek lecsiszolására szolgáló anyagok. Csiszolóanyagként kovaföldet, habkőport vagy egyéb csiszolóanyagot tartalmaznak, melyet viasz- vagy paraffinemulzióba kevernek. Általában a kész festékbevonatok finomcsiszolásához alkalmazzák őket.

A felületek gyantamentesítését követően számítani kell arra, hogy magasabb hőmérsékleten a gyanta utánfolyhat az alsóbb rétegekből. Az oldószerek tűzveszélyes, egészségre ártalmas szerves anyagok. Hátrányuk, hogy száradás után a felületen vékonyan eloszló gyantaréteg marad, valamint mérgező hatásuk miatt felhasználásuk körültekintést igényel.

Gyantaoldószerek:

• Denaturált szesz (spiritusz).  A denaturált szesz ipari etil-alkohol, melyet különféle szerekkel fogyasztásra alkalmatlanná tesznek (rossz íz- és szaghatás). Víztisztaságú folyadék, tűzveszélyes, és gőzei hosszabb időn át belélegezve bódító hatásúak.
• Aceton. Víztiszta, átlátszó, aromás illatú, kiváló oldóhatású, gyors párolgású, könnyen gyulladó folyadék. Vízzel és alkohollal is elegyíthető. Az egészségre ártalmas.
• Terpentinolaj. A fenyőfélék gyantájának desztillációsával előállított főtermék (a melléktermék a rideg kolofónium). A fenyőgyanta mellett olajok, viaszok oldószere.
• Benzin. Víztiszta, jellegzetes szagú, tűzveszélyes és az egészségre ártalmas folyadék.
• Benzol. Víztiszta, kellemes illatú folyadék. Alkohollal elegyített keverékként is alkalmazható. Tűzveszélyes, az egészségre ártalmas.
• Oldószerkeverékek. Gyantamentesítésre a leggyakrabban alkalmazott anyag az ún. nitrohígító. Ez alkoholok, észterek és aromás szénhidrogének elegye. Víztiszta, gyorsan párolgó, kellemetlen szagú, tűzveszélyes és mérgező anyag.

Az elszappanosító szerek lúgos anyagok, melyek a gyantát vízben oldhatóvá teszik, így az a felületből kimoshatóvá válik. Az elszappanosított gyanta mechanikai úton, pl. kefékkel is eltávolítható. A gyantamentesítést követően a felület lúgosságát gyenge ecetsavas átmosással semlegesíteni kell.

Gyanta elszappanosító szerek:

• Nátrium-karbonát (szóda). Vízben jól oldódó, színtelen vagy fehér kristályos anyag. Lúgos kémhatású vizes oldatával 6%-os koncentrációban lehet gyantamentesíteni.
• Kálium-karbonát (hamuzsír). Nevét onnan kapta, hogy régen az elégetett fa hamujából állították elő. Gyantamentesítésre a nátrium-karbonáthoz hasonlóan használható.
• Kenőszappan. Magas zsírsavtartalmú, kenőcsszerűen kenhető anyag. Elszappanosításra 3%-os, forró vizes oldatát lehet alkalmazni.
• Szalmiákszesz (ammónium-hidroxid). Kiváló nedvesítő képessége miatt mélyen a felületekbe szívódó anyag.