Allergiamentes otthon

Allergiás betegség diagnózisa és kezelése

Egy allergiás betegség diagnózisát orvos­nak kell megállapítani a kórtörténet gon­dos felvételével, s esetleg szakorvosi ki­vizsgálással. Minden tünetről részletesen be kell számolni, mielőtt az orvos el­döntheti, hogy valóban allergiás meg­betegedésről van-e szó, illetve mielőtt kiválasztja a megfelelő kezelést.

Kiváltó tényezők

Minden olyan körülményt, ami sú­lyosbítja a tüneteket, továbbá a kiváltó tényezőket, valamint a tünetek gyakori­ságát és hosszúságát, figyelembe kell venni. Nem minden esetben beszélhe­tünk allergiáról, még akkor sem, ha be­tegségünk nagyon hasonlít az allergének által kiváltott betegségekre.

Több, az alábbi kérdésre adott igen­lő válasz a házi poratkaallergiára való hajlamot – mely az egyik leggyakoribb al­lergiás megbetegedés – valószínűsíti kis­gyermekeknél:

  • Tüsszög-e csecsemője, amikor reggel az ágyra fekteti?
  • Gyakran van gyermekének kötőhártya-gyulladása vagy ekcémája?
  • Tapasztalt-e „megfázást” és köhö­gést, amikor kisgyermekét átköltöz­tették a ,,nagy” ágyba, s szipog-e az­óta is?
  • Hajlamosnak tűnnek-e gyermekei a „megfázásra”, amikor rokonoknál vagy barátoknál alszanak?
  • Mutatott-e ki pozitív eredményt a bőrpróba atkákra?

Felnőttek és nagyobb gyermekek eseté­ben a kérdések az alábbiak:

  • Tüsszög-e, viszket-e a keze vagy ar­ca, esetleg kapkodva szedi-e a levegőt ágyazáskor és takarításkor, por­szívózáskor?
  • Tüsszög-e vagy érez-e szorító érzést mellkasában reggel vagy este lefek­véskor?
  • Felébred-e éjszaka viszkető ekcéma vagy orrdugulás, illetve orrfolyás mi­att, s előfordul, hogy emiatt nem tud elaludni?
  • Van-e éjszakai asztmája?
  • Jobban érzi magát a szabadban?
  • Megszűnnek-e tünetei meleg, száraz éghajlatú nyaraláskor, csak hogy viszzaérkezését követően hamarosan újra jelentkezzenek?
  • Súlyosbodnak-e tünetei ősszel?

A családban előforduló allergiás megbe­tegedések az allergiás hajlamot való­színűsítik, s ez megerősíthető egy vizsgá­lattal, melynek során az immunoglobin E-szint (IgE) emelkedését mérik.

Prick-féle bőrteszt

A leggyakrabban használt allergiateszt a Prick-féle bőrteszt. Alapja, hogy az IgE speciális sejtekhez kötődik a bőrben, és amikor az allergének és az IgE kapcsolatba kerül egymással, ezek a sejtek olyan kémiai anyagokat választanak ki, melyek viszkető bőrpírt okoznak, középen duz­zanattal. A duzzanat nagysága mutatja a reakció hevességét. Több tesztet is le le­het egyszerre folytatni különböző allergénekre. Az eredmények körülbelül tizenöt percen belül megvannak.

Vérvizsgálat

Vérmintával is lehet IgE-vizsgálatot vé­gezni. A laboratórium ellenőrzi mind az egyes, mind a többszörös allergéneket. A vérvizsgálat előnyei, hogy gyógyszeres kezelés nem befolyásolja, illetve hogy ki­terjedt bőrbetegségben szenvedőkön is el lehet végezni. A hátránya a Prick-féle bőrteszttel szemben, hogy drágább, ke­vésbé érzékeny, valamint az eredmé­nyek nem azonnaliak.

Patch-teszt

A kontakt-allergiák diagnózisának felállí­tásában igen elterjedt módszer a Patch-teszt, azaz tapaszos bőrpróba. Többféle standard kontakt allergénsorozat van forgalomban. Ezt a bőrre helyezik, gyakran a háton, oda tapasztják és negyvennyolc-hetvenkét órára a bőrön hagyják, mielőtt elle­nőriznék. Ezeket a teszteket csak szak­ember végezheti el, mert fontos, hogy elkülönítsük az allergiás reakciót az irritációtól.

Kezelés

Az allergia diagnózisának megállapítását követően három főbb kezelési mód le­hetséges, amelyek kiegészítik egymást, ám viszonylagos előnyeik és fontosságuk az egyéni körülményektől függnek. Ez a három megközelítési mód az allergén kerülése, a gyógyszeres kezelés, illetve az immunterápia.

A Prick - féle bőrteszt

A Prick – féle bőrtesztet standardi­zált allergénkivonatokkal végzik, melyeket egy oltótűvel (kiszéle­sedő tű, ami megakadályozza a tű túl mélyre hatolását) juttatnak a bőrbe. Ez általában biztonságosan használható az átlagos otthoni allergénekre és eredménye meg­bízható is.

Az ételallergén kivona­tok esetében azonban nem ennyire megbízható. Nagyon nagy körülte­kintéssel kell ételallergia-próbát végezni földimogyoróra érzékeny embereknél, az anaphylaxia veszé­lye miatt. A próbát gyakran hígított oldattal kezdik.

Az allergén kerülése

Minden allergiás kezelés alapja az allergén kerülése, amennyiben lehetsé­ges; ez remélhetőleg javulást eredmé­nyez, bármi legyen is a kiváltó ok. A sze­zonális szénanáthánál ez nyilvánvaló, minthogy a pollenidény végével a tüne­tek is megszűnnek. Hasonlóképp, a ma­gasan fekvő klinikákon, ahol a körülmé­nyek nem kedveznek a házi poratkának, egyértelmű javulást tapasztaltak azoknál a gyermekeknél és felnőtteknél, akiknél az atkák váltották ki a betegséget.

A munkahelyi asztma esetében, amennyiben időben sikerül felismerni a betegséget, javulást hoz, ha a betegség­ben szenvedőt eltávolítjuk az allergén környezetből. Továbbá az allergiás bőr­betegségek, mint például a kontakt dermatitis is enyhül, ha sikerül azonosítani és elkerülni az allergia okát.

Tehát az allergén elkerülésének kul­csa a pontos kórmeghatározás és a kivál­tó allergén azonosítása. Az Allergiamen­tes otthon című rész, aprólékosan tárgyalja a lakás helyiségei­nek különböző allergénjeit, és bemutat­ja, hogyan csökkenthetjük számukat vagy kerülhetjük el őket otthoni környeze­tünkben.

Gyógyszeres kezelés

Számos gyógyszeres terápia – ami csök­kenti az allergén okozta tüneteket vagy gyulladást – alkalmazható a különböző betegségek, így az asztma, a nátha, a kötőhártya-gyulladás, a csalánkiütés és az ekcéma kezelésére. Azonban mindet meg kell beszélni orvosunkkal, aki eset­leg szakorvoshoz küld. Ezek a kezelések nem gyógyítanak ki az allergiából, és gyakran előfordul, hogy a gyógyszeres terápia befejeztével a betegség visszatér. Azok számára azonban, akiknek tünetei mindennaposak, hatékony segítségnek bizonyulnak.

Vannak bizonyos gyógyszercsopor­tok, melyek közösek több betegségnél, ezek közül is a legáltalánosabban hasz­náltak az antihisztaminok.

Az antihisztaminok

Ez a gyógy­szercsoport használható a szemre (csep­pek), az orra (spray), bevehető szájon át (tabletta vagy folyadék formájában), és az egyik első lépés enyhe szénanátha, az egész éven át tartó nátha és kötőhártya-gyulladás kezelésében, valamint a legfon­tosabb terápiája a csalánkiütésnek és az egyszerű angioedemának.

Az antihisztaminok, mint nevük is mutatja, a testben található hisztamin ha­tását ellensúlyozzák. A hisztamin az egyik legfontosabb kémiai anyag, amely az al­lergiás reakció során termelődik, s a ta­pasztalható tünetek kialakulásának egyik fő okozója.

Sokféleképpen léphet reakcióba a hisztamin

Allergia esetén a -antihisztaminokat használják kezelésre. Ez csökkenti a viszketést, a váladékkép­ződést (könnyezést vagy orrfolyást) és a tüsszögést, de kevésbé hatásos az obstrukciós tünetekre, mint például az orr­dugulás. Az asztmás megbetegedéseknél hasonló a helyzet. Asztma esetében álta­lában nem használnak hisztaminokat.

Sokféle antihisztamin van forgalom­ban, egyesek nyugtató hatásúak is, má­sok nem. Mivel a nyugtató antihisztaminok mellékhatása kedvezőtlenül befolyásolhatja társas érintkezésünket, a vezetési képességet, valamint a munkára, tanulásra való koncentrálást, napközben a nem nyugtató antihisztaminok szedése javasolt tabletta formájában.

Leukotrén-anatgonisták

Egy másik gyógyszercsoport, amely az allergi­ás tünetek ellen folytatott harcban használható a leukotrén-anatagonisták. A leukotrének fontos kémiai anyagok, me­lyeket a test allergiás és más gyulladásos reakciók során választ ki. A leukotrén-anatagonisták használata kitágítja a légutakat és enyhíti az asztma tüneteit.

Le­hetséges, hogy ezek a gyógyszerek a hát­térben meghúzódó légúti gyulladás bizo­nyos jellemzőit is befolyásolják, de ez még vizsgálat alatt áll. Mivel a leukot­rének kiválasztása az allergiás reakciónak csak részei, kísérletek folynak arra, hogy a leukotrén-anatagonisták és más gyógy­szerek, például a -antihisztaminok kombinált terápiája jobb eredményt hozhatna-e.

Gyulladáscsökkentő terápia

Az allergiás gyulladás kialakulása az alapvető oka az asztmának, a náthának, a kötőhártya-gyulladásnak és az ekcé­mának. Azok a gyógyszerek enyhítik leginkább a tüneteket, melyek ezt a gyulladást csökkentik. A legfőbb gyul­ladáscsökkentő szerek a kortikoszteroidok, bár a kromoglikátok is használa­tosak. A kortikoszteroidok az orron, légutakon, szemen és bőrön át is bead­hatók spray formájában, belélegezhető aeroszolként, cseppekben, krém, illetve kenőcsként a nátha, az asztma, a kötőhártya-gyulladás, valamint az ekcé­ma kezelésére.

A tünetek súlyosságától függően a szteroidok szájon át is beszedhetők a fenti betegségek és a csalánkiütés kezelésére. Szívesebben ja­vasolják azonban a külső/inhalált alkal­mazás, mert így kisebb dózisok is ele­gendőek, és hosszú távú használat esetén kisebb a valószínűsége valami­lyen esetleges mellékhatás előfordulásá­nak.

Ezt a fajta, kezelést naponta kell alkal­mazni a gyulladás csökkentésére, és pre­ventív vagy proflaktikus terápiaként tart­ják számon. A tünetek akut enyhítéséhez másfajta kezelés szükséges.

Enyhítő kezelés

Általában azt a faj­ta, gyógyszerezést hívjuk enyhítő terápiá­nak, amit az asztmában szenvedők szed­nek légzési nehézségeik csökkentésére, azoknak a légutak körüli izmoknak az el-ernyesztéséhez, amelyek a gyulladás ha­tására összehúzódtak. Ebbe a kategóriá­ba rendszerint a gyorsabb hatás érdekében belélegezhető gyógyszerek tartoznak, nem pedig szá­jon át szedhetők.

A rövid ideig ható faj­tákat az asztmások akkor használhatják, amikor csak légzési nehézségeik vannak. A hosszú távú hatással rendelkező variá­ciókat, melyek tizenkét órán át hatnak, rendszeresen kell szedni, naponta két­szer vagy lefekvéskor, a légutak össze­szűkülésének megakadályozására, s így a tünetek csökkentésére. Ezeket a gyógy­szereket valamilyen gyulladáscsökken­tővel együtt kell szedni.

A theophyllin terápia is hörgőtágítóként és légzéskönnyítésre alkalmaz­ható. A gyógyszerek szájon át szedendők, naponta, fenntartó kezelésként a tünetek minimalizálására. A theophyllint általában a megelőző kezelések kiegészítéseként használják az asztmában szenvedőknél. Toxicitási arányához ké­pest terápiás hatása nagyon szűk, orvosi felügyelet nélkül nem szedhető.

Immunterápia

Az immunterápia során a beteg abból az allergénből kap egyre növekvő dózisú in­jekciókat, amelyre érzékeny. A cél az im­munrendszer reakciójának megváltozta­tása az adott allergénre, és az allergén vagy allergének által kiváltott válaszreak­ció csökkentése. Ez a fajta, kezelés hosszú ideig tart, az injekciókat kezdetben hetente vagy kéthetente kell beadni, s a terápia három-öt évig tart.

Mivel az in­jekciók súlyos reakciókat válthatnak ki, a kezelést szakembernek kell végezni. Azonban ha sikerrel jár, ez a fajta, kezelés az egyetlen (az allergén elkerülésén túl), amely alapvető változást hozhat az allergiás reakcióban. Legnagyobb sikere­ket a pollenallergiában szenvedőknél értek el vele, de másfajta allergiáknál korlátozott és változó eredmények mu­tatkoztak.

Az immunterápia alkalmazhatóságá­ról szakembernek kell döntenie. Kutatások folynak olyan módszerek kidolgozására is, ahol az allergént nem injekcióval juttatják a szervezetbe.