Magasépítészet - 10. oldal

A nyers kiképzésű falakat anyaguk szerinti csoportosításban célszerű tárgyalni. Ezek szerint vannak: a) nyers téglafalazatok, b) nyers kőfalazatok, c) nyers betonfalazatok.

a) Nyers téglafalazatok

A nyers – vakolatlan – téglafalazatok jó minőségű, tömör, nem nedvszívó, fagyálló falazó géptéglából készülnek, a téglakötés korábban meg­ismert szabályai szerint. Tervezésüknél és megépítésüknél mennél nagyobb mértékben kell érvé­nyesülnie annak a korábban hangoztatott elvnek, hogy a szabadon álló, illetőleg a nyílások közti pillérnek, sőt lehetőleg a hosszabb falszakaszok is, a féltégla egész számú többszörösének megfelelő mére­tűek legyenek.

A nyílások magassága a tégla­rétegek egész számú többszörösének feleljen meg. A falakat, pilléreket, falkávákat, boltöveket stb. gondosan kell falazni, tehát a vízszintes hézagok pontosan vízszintesek, egyenlő vastagok legyenek, az egymás fölé eső álló hézagok pontosan egy függőlegesbe essenek stb.

Kívánatos, hogy más építőanyag, pl. vasbeton koszorú vagy áthidaló gerenda, úgyszintén a falazótéglától eltérő égetett építőelem ne mutatkozzék a homlokzaton. Ez alól kivétel a vasbetonvázas épület architektonikus rendben (egyenlő vagy ritmikusan változó pillértávolságokkal) megtervezett vázszerkezete, amely sok esetben leplezetlenül jelentkezik a homlok­zaton.

Az ablakkönyöklőket, amennyiben azok bádog­borítás nélkül maradnak, rézsűsen elhelyezett tégla magas, álló helyzetű téglákból kell kifalazni (401. ábra). Ennél a megoldásnál a téglákat keretfűrésszel, körfűrésszel, szélező géppel vagy golyós sajtóba szerelt nyíró ékkel lehet a megfelelő alakúra idomítani. A könyöklőtéglák alá és mellé célszerű szigetelő lemezt helyezni.

401. ábra. Ablaknyílás kiképzése vakolatlan tégla homlokzaton; a) nézet, b)-c) fűrésszel alakított könyöklő téglák

Az oromfalaknál és lépcsőmellvéd-falaknál kívánatos a téglákat a ferde élekre merőlegesen falazni, amivel egyrészt kedvező építészeti hatást érünk el, másrészt szerkezetileg is helyesen járunk el (402. ábra).

402. ábra. Nyerstégla kiképzésű oromfalnál a téglákat az oromélre merőlegesen kívánatos falazni

Dörzsölt téglafalak. A nyers téglafalak igen gyakran téglával dörzsölt kivitelben készülnek, amin azt kell érteni, hogy a hézagokat kikaparják, majd habarccsal bőségesen kikenik, és utána a felületet puhább téglával átdörzsölik, minek következtében a hézagok tömítődnek. Ez általában a pincefalaknál szokásos olcsó eljárás.

A dörzsölés egy másik, jobb fajtája a papírral dörzsölt kivitel, amikor a hézagok kikaparása és habarccsal való kikenése után kanállal annyi híg habarcsot hordanak fel a felületre, hogy ezáltal a felület egyenetlenségeit is eltüntetik, majd az egész felületet papírral ledörzsölik. A végleges állapotban a téglák egyes részei fedetlenül, egyes részek vékony habarcsréteggel fedve mutat­koznak. Külső homlokzati felületeken is gyakran alkalmazzák ezt az eljárást, mely az időjárási hatásokat jól bírja. A dörzsölt tégla homlokzat-kiképzés megfelel olyan gyárépület esetében is, amelynél a homlokzat az üzem természetéből kifo­lyólag bepiszkolódásnak, állandó beporosodásnak van kitéve, pl. cement- vagy gipszgyárak esetében.

A dörzsölt felületet mindkét esetben utólag meszeléssel lehet ellátni.

Péppel meszelt téglafalak

A nyers tégla­homlokzatokat szokás vékonyan folyó mészpéppel bevonni. Erre a célra inkább a durva felületű, kézi vetésű téglákból készült falak felelnek meg. A hézagkiképzés ez esetben is bemélyedő, kitöltött vagy esetleg – már a falazás alkalmával – szán­dékosan kicsurgatott, kitüremkedő lehet. Esztéti­kai cél ilyenkor, hogy a bemeszelt felületen a falazat struktúrája mennél jobban előtűnjön, érvényesüljön.

A mészpép a következő kötő-, illetve adalékanyagok­ból áll:

• Tiszta éles folyami homok: 75 liter
• Oltott mész: 25 liter
• Tömítő szer: 12 liter
• Víz: 38 liter
• Lenolaj: 3 liter

Összesen: 153 liter, ez a mennyiség kb. 100 m² felület bevonására elegendő. A tömítő szer védi a falazatot a nedvesség behato­lása ellen, a lenolaj pedig megakadályozza a pépréteg lepattogzását.

Az előbbi összetételű pépet felhasználás közben állandóan keverni kell. A mészpépet (amelyet esetleg színezni is lehet) lapos ecsettel hordják fel. Ez az eljárás a koromtól nem szennyezett, zöld környezetben igen tetszetős és tartós homlokzati felületet eredményez.

b) Nyers kőfalazatok

A nyers (vakolatlan) kőfalazatok — mint a korábbiakból tudjuk – lehetnek faragott kő és terméskő falazatok.

Ezeknél is – mint a nyers téglafalaknál – fontos, hogy a falak, pillérek, falkávák és boltövek gondosan legyenek falazva. Kerülni kell, hogy az idegen anyagok leplezetlenül jelentkezzenek a homlokzaton; viszont nem kifogásolhatók az idegen fajtájú vagy jobban megdolgozott kövek, sőt a fokozott igénybevételnek kitett helyeken (a sarkokon, éleken és a nyílások körül) ezek kívánatosak lehetnek (403 a-c ábra).

403. ábra. Nyers kőfalazatok bizonyos részeit faragott kőből, esetleg jobb minőségű kőből kívánatos készíteni; a) sarkon, b) ablak-, c) ajtónyílásnál levő kövek

A faragott kő és a terméskő falazatok felület­képzése szempontjából az előbbieken kívül számba jön a hézagosztás és a kövek felületi megdolgozási módja. A kőfalak ilyen természetű kérdéseit a „Kőfalazatok” című részben részletesen tár­gyaltuk. A hézagosztás olyan legyen, hogy a szer­kezeti követelmények egyidejű kielégítése mellett mennél jobb homlokzati hatást eredményezzen. A kövek felületi megdolgozásának sokféle lehető­sége közül mindenkor az épület arányának, illetőleg az egyes kövek nagyságának, az elérni kívánt építészeti hatásnak megfelelőt kell választani.

A hézagkiképzés többféle lehet: mélyített, teli és domborúan kiálló. A szélesebb és mélyebb hézagok a felület élénkítését szolgálják, sötét árnyéksávot eredményeznek. A teli hézagolás – különösen a hézag közepébe vassal bemélyített vonalakkal — bár vidéken igen elterjedt, kevésbé mondható szerencsésnek. A hézagoló habarcs utólagos meg­festése vagy egyenesen színezett hézagoló habarcs használata szintén fokozza a homlokzati hatást. Amennyiben arra tartunk igényt, hogy a hézag színe a kő színéhez hasonlítson, úgy az illető kő őrleményéből kell a habarcsot előállítani.

c) Nyers betonfalazatok

A nyers (vakolatlan) betonfalazatok vagy egész keresztmetszetükben egyneműek, vagy a homlokzati felületükön előnyösebb tulajdonságú kéregrésszel ellátottak lehetnek. Az utóbbi meg­oldást a német Vorsatzbeton lefordításával – bár rossz kifejezéssel – előtétbetonnak is hívják, ki­fejezőbbnek tartjuk azonban a kéregbeton elnevezést. A hátbetonnal együtt csömöszölt kéregbeton készítésének módját szemlélteti a 404. ábra.

404. ábra. A hátbetonnal együtt csömöszölt kéregbeton készítésének változatai

A nyers, vakolatlan betonfelületek marad­hatnak megdolgozatlanul is úgy, ahogy a zsaluzat­ból kikerülnek. A szőrös deszkazsaluzat erezése érdekes nyomot hagy a betonfelületen, ugyan­akkor azonban a zsaluzó deszkák illeszkedési hézagaiba befolyt habarcs plasztikája előnytelenül jelentkezik. Ezen, a zsaluzó deszkák illeszkedési felületeinek összegyalulásával, gondosabb zsaluzat­tal lehet segíteni. Szó lehet azonkívül gyalult kivitelű, esetleg gipsz simítással bevont vagy acél­lemezzel burkolt zsaluzat alkalmazásáról is. Kül­földön újabban teljesen sima műanyag zsaluzatot is alkalmaznak, Diesel-olaj bekenéssel.

A beton felületét azonkívül lehet kőfaragó szerszámokkal (a leggyakrabban hegyes vésővel) kőszerűen is megdolgozni. Ilyen esetben a beton kéregrésze nem kavicsbetonból, hanem jobb minőségű kőzúzalékból, esetleg oxidfestékkel szí­nezve készülhet. Sötét barnásvörös színű felületet lehet elérni azzal, ha a kéregréteget téglazúzalék (esetleg klinkerzúzalék) adalékanyaggal készítjük.

Külföldön azonkívül elterjedt á betonfelület­nek homokfúvással történő megdolgozása is, aminek révén a beton adalékszemcséi láthatóvá válnak. A homokot sűrített levegővel fújják a felületre. Nagyobb vagy kisebb szemnagyságú homok alkalmazása, másrészt erősebb vagy gyengébb fúvóerő kifejtése révén különféle felületi textúrát, illetve építészeti hatást lehet elérni.

A nem monolitos, hanem műhelyben készülő betonelemek (burkoló lapok, lemezek, panelek stb.) felületéről, – röviddel a bedolgozás után – pusztán nyomás alatti vízsugárral történő kimosással vagy drótkefével is el lehet távolítani a cementkő anyagú takaró kérget.

Kontex-beton esetében a beton homlokzati felületén levő 25-30 mm vastag kéregrétegbe 3-10 mm-es szemnagyságú mosott, esetleg szí­nes adalékanyag kerül, a kötő anyaghoz pedig a kötéslassító szer (pl. trasz). A kizsaluzás után a felületen mutatkozó cement habarcsrészeket víz­zel és erős kefével eltávolítják; így előtűnnek és érvényesülnek az adalékanyag-szemek. Ez a breccsás jellegű kövekre emlékeztető, aránylagosan olcsó felületképzés igen alkalmas épület­lábazatok, kerítések, támfalak, mérnöki mű­tárgyak céljára.

A „Kontex” betonnal tévesztik össze a nyers kavics felületképzést. Utóbbinál akár tégla, akár beton anyagú falra felhordott habarcsrétegbe – utólag – mosott, válogatott kavicsot ragasztanak fel.

A többrétegű válaszfalak – mint ahogy erről már korábban is szó volt – nedvesség-, hő- és hanghatások elleni védelem céljából készülnek.

A többrétegű hőszigetelő válaszfalak szerkesz­tési elvei

Ezek a falak általában két szilárd réteg között alkalmazott valamilyen hőszigetelő réteg­gel készülnek. Azonkívül vékony légréteg közbeiktatásával is lehet fokozni a hőszigetelő képes­séget. Kívánatos, hogy maguk a szilárd rétegek is fokozott hőszigetelő tulajdonságúak legyenek, tehát porózus vagy soklyukú anyagból készül­jenek. Lényeges azonkívül az, hogy a fal ne tar­talmazzon hőhidakat.

A többrétegű falak hőszigetelési képességét is a hőátbocsátási tényező alapján ítélhetjük meg. A belső lakott helyiség és a lépcsőház, bejárati és előcsarnok stb. helyisé­gek közötti fal hő átbocsátó képessége legfeljebb 1,8; az idegen lakásokat egymástól elválasztó falaké 2,2 kcal/m² ó C° lehet.

Ahol nagy hőszigetelő képességre van szükség, ott nem a hőszigetelő lemez vastagságát növeljük, hanem két réteg lemezt fektetünk egymásra. A két rétegben a vízszintes és a függőleges hézagok egymáshoz képest el legyenek tolva. Ezen a réven a légáthatolás lehetőségét magában rejtő átmenő illesztési hézagok elkerülhetők.

A légréteges falaknál a különböző vastagságú légrétegek hőszigetelő értékére jellemző a hőátbocsátási tényező (k). Az erre vonatkozó adatokat, úgyszintén a légréteggel egyenértékű tömör téglafal vastagságokat (δ_t) a 46. táblázat tartalmazza.

Hangvédelem

A többrétegű fokozott hanggátló tulajdonsággal rendelkező válaszfalak szerkesztési elvei. A zajvédelem szempontjából megfelelő válaszfalaknál a hanggátlás és a hangszigetelés kérdéseit kell meg­oldani. A hangszigetelés megoldása ezeknél jelen­tősebb tényező, mint a vastag falak esetében.

Hogy a továbbiakban kifejtendő szerkesztési szempontok helyességét belássuk, ismernünk kell a vékony falakban a hanghatásra végbemenő fizikai jelenségeket. Az aránylag vékony válaszfalak a hanghatásra – a kifeszített rugalmas hártyákhoz hasonlóan – membránszerűen viselkednek. A rájuk ható hang­hullámok nyomásától meghajolva rezgésbe jönnek. A fal rezgése az érkező hang irányával ellentétes oldalon ugyanolyan hangrezgést ébreszt.

Az egyrétegű falak léghangok elleni hanggátló képessége egy bizonyos határon belül fokozható a fal m²-enkénti súlyának, valamint merevségének növelésével.

A többrétegű hanggátló válaszfalak általában vékony szilárd rétegekből, közöttük keskeny, 1-5 cm-es hanggátló légrétegből, illetve az utóbbit kitöltő laza hangtompító anyagból állnak. Az ilyen szerkezetű falak esetében a léghangok terjedésénél a következő folyamat játszódik le: a hang az egyik szilárd falréteget rezgésbe hozza, a továbbiakban a közbeiktatott levegőréteg vagy hangtompító anyag a rezgéseket csökkentve adja tovább a soron következő szilárd rétegnek. Ez a körülmény magyarázza a többrétegű falak nagyobb hanggátló képességét.

Önrezgés, rezonancia

A két szilárd falréteget közel egyenlő súlyú, de eltérő hajlító szilárdságú anyagból célszerű készíteni. Ezáltal ugyanis elérjük azt, hogy a két merev réteg önrezgés száma^, különböző lesz, aminek következtében a falnak mint szerkezeti egésznek nem lesz egy határozott rezgésszáma, amelyre különben a falban könnyen állhatna elő a rezonancia jelensége.

Éppen ezért nem kí­vánatos a két szilárd réteget azonos anyagból készíteni. Ha pl. a két szilárd falréteg soklyukú válaszfallapokból készül, akkor az egyik réteg akusztikus tulajdonságát azáltal lehet megváltoz­tatni, hogy a lapokat cementhabarcsba, mártjuk. Gyakori az a megoldás is, hogy az egyik szilárd réteget élére állított és „Katona”-kötésben falazott tömör téglából, a másikat pedig soklyukú válasz­fal-lapból készítik.

A két szilárd réteg közötti légréteg a több­rétegű válaszfal hanggátlási fokát emeli. A légréteget nem érdemes 5 cm-en felül növelni, nemcsak abból a meg­gondolásból, hogy ezzel a fal vastagsági méretét feleslegesen növelnék, hanem azért is, mert a hanggátlási érték tekintetében sincs érdemleges növekedés, sőt a 12 cm-es vastagságon túl már csökkenés következik be.

Számos szerző véleménye szerint a hang keresztirányú terjedésének elkerülése végett kívánatos a szilárd rétegek közti légrétegnek rezgéscsillapító anyaggal történő kitöltése. Ilyen anyag: a) valamilyen nem ülepedő, hanggátló szemes anyag, b) a födémre felakasztott lebegő állapotú hanggátló függöny vagy c) az egyik falra lazán felerősített üvegpaplan. Az ülepedett szemes hézagkitöltés mint hanghíd működne, és lerontaná a fal hanggátlási értékét. A falra közvetlenül felragasztott hangszigetelő lapok a fallal együtt rezegnének, és így nem akadályoznák a hang­átvitelt.

Hanglágy anyagok felhasználásával készült válaszfalak

Az előbbiekben tárgyalt többrétegű válaszfalak esetében a két szélső réteg hajlítás merev anyagból készült. Számottevően nagyobb hanggátlási értéket érünk el akkor, ha a szélső rétegeket hajlítás lágy anyagokból készítjük, Hajlítás merev anyagok: a beton, tégla, acél stb. Hajlítás lágy anyagok; a gumi, fagyapotlemez és általában az igen vékony lemezek.

Ilyen természetű hanggátló válaszfalat tüntet fel a 398 a ábra, ahol belső hevedervázra kétoldalt felerősített 35 mm vastag fagyapotlemezzel és közöttük 10 cm vastag légréteggel, összesen 20 cm vastagsággal, a lég-rétegben ásványigyapot-paplan alkalmazásával 52 dB közepes hanggátló értéket érhetünk el. A heveder vázat – mint látjuk – a hanghíd kiküszöbölésének figyelembe­vételével alakították ki.

A 398 b ábra szerinti 12 cm vastagságú lépcsőház-elhatároló téglafal mellett elhelyezett léc vázra felerősí­tett 35 mm vastag fagyapotlemezzel és a közbezárt 6 cm vastagságú légréteggel, összesen 24,5 cm vastag­sággal együttesen 55 dB közepes hanggátló értéket érhetünk el, ami egyenértékű a 35 cm vastag téglafal hanggátlási értékével.

398. ábra. Hanggátló falak; a) lakáselválasztó fal, b) lépcsőházi fal a 1 – fagyapotlemez; 2 – légréteg

A hanggátló lépcsőházi falaknak légréteggel történő kialakítása a gőzdiffúzió szempontjából kifogásolható, ugyanis a gőzzáró réteg nélküli és fűtetlen lépcsőházzal határos ilyen falaknál megvan a lehetőség a fal átned­vesedésére és esetleg a víz kondenzációra is.

Hanghíd

A hangtechnikai szempontból két­rétegű szerkezetekben nem kívánatosak és minden­képpen kerülendők az olyan megoldások, melyek következtében a hang vezetés útján az egyik rétegből a másik rétegbe hatolhat. A különböző szerkezetek ilyen jellegű részeit hanghídnak nevez­zük. A hanghíd különböző formációit tünteti fel a 399 a-c ábra. A hanghíd kiküszöbölésének egyik módja a hangszigetelés.

399. ábra. Hanghíd; a) kettős válaszfal fal és váz csatlakozásánál, b) mennyezet és c) födém csatlakozásánál

A hangszigetelés

A válaszfalak – amennyiben azt nem gátoljuk meg – az általuk felvett hangrezgéseket vezetés útján továbbítják a falaknak, illetve a vázszerkezeteknek, valamint a födémek­nek. Ezt a körülményt a már korábban ismer­tetett meggondolások szerint azzal lehet kiküszöbölni, hogy a csatlakozási helyeken az azonos vagy hasonló akusztikus keménységű anyagokból létesült szerkezetek közé puha, rugal­mas („hanglágy”) építőanyagot (parafát, nemezt, „Isotex”-et stb.-t) iktatunk közbe.

Az előbbi követelmény fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A legtökéletesebb hanggátló tulajdonságokkal rendelkező válaszfal sem tölti be rendeltetését, ha nem gondoskodunk a falban vezetés útján terjedő hangenergia továbbjutásá­nak elszigeteléséről. A lakáselválasztó falak építésénél erre a körülményre a legtöbb esetben nincsenek figyelemmel.

Megjegyzés. Az előbbiek összevetéséből kitűnik, hogy a hőszigetelő és a hanggátló tulajdonságú többrétegű válaszfalak sok tekintetben rokon­ságot mutatnak. Mivel a többrétegű válaszfalaktól gyakran kívánunk egyidejűleg fokozott hőszigetelő és hanggátló tulajdonságokat, azért – a különböző cél elérése végett – gyakran használjuk fel a közös anyagtani és szerkezeti sajátosságokat.

Nedvesség és hő ellen szigetelt többrétegű válaszfalak hűtő helyiségeknél, laboratóriumoknál, proszektúráknál stb. szükségesek. Anyaguk, illető­leg rétegelrendezésük a következő:

[table id=441 /]

A fal hőtechnikai méretezését – a kívánalom­nak megfelelően – esetenkénti hőveszteség-számítás alapján kell megejteni.

Fokozottan hőszigetelő és hanggátló tulajdon­ságú, többrétegű válaszfal alkalmazására lépcsőházaknál, irodák és lakások között kerül sor. Anya­guk, illetőleg rétegelrendezésük a következő:

[table id=442 /]

Az ilyen összetételű fal hőszigetelési értéke (hőszigetelési egyenértékben kifejezve: 64,7 cm) a 41 cm vastag vakolt, tömör téglafalénál nagyobb, tehát a szóban forgó célra megfelelő.

Fokozott hőszigetelő képességű, többrétegű vá­laszfal alkalmazására a szokásosnál magasabb hőmérsékletre igényt tartó, egyébként normális használatú helyiségek között kerül sor. Anyaguk, illetőleg rétegelrendezésük a következő:

[table id=443 /]

A fal hőszigetelési értéke a 41 cm vastag vakolt tömör téglafalénál nagyobb, tehát a szóban forgó célra megfelel.

Kisebb mértékben hanggátló, többrétegű válasz­falat szokás alkalmazni lakáselválasztó fal céljára. A fal ebben az esetben egy réteg 6 cm-es válaszfal­lapokból, valamint egy réteg cementlébe áztatott és cementhabarcsba rakott 6 cm-es válaszfal­lapokból falazott részből áll, köztük egy réteg 1,3 cm vastagságú hanggátló „Isotex” betétből. A fal ezek szerint a kétoldali vakolattal egyetem­ben 16,3 cm vastagsággal megépíthető.^ Az ilyen összeállítású fal megfelel a Budapesti Építésügyi Szabályzatban kikötött 47 decibel hanggátlási értéknek.

A hanggátló réteg a hazai gyakorlatban rend­szerint növényi rostanyagú, 6-20 mm vastag („Isotex” stb. gyári elnevezésű) lemez vagy hullámpapír-betét. A hanggátló lemezeket két rétegben is elhelyezhetjük, és ekkor rendszerint a két válaszfal közé 2-3 cm-es hanggátló réteg kerül.

Hangtechnikai szempontból helyesen járunk el, ha a két szilárd réteg lapjait egymáshoz viszonyítva függőleges és vízszintes irányban egyaránt eltolva építjük be.

A zajvédelem követelményeit kielégítő, több­rétegű válaszfalak részletmegoldásai. A 400 a ábra három lakás elválasztó falainak |- alaprajzú találkozását mutatja. Lakáselválasztó falak szer­kezeti falakhoz való csatlakozását látjuk a 400 b ábrán. Itt a válaszfalak számára hornyot készí­tünk a szerkezeti falba, és a horonyba beeresztett lakáselválasztó falat a falak közé helyezett hanglágy építőlemezzel vagy kb. 2 cm vastag sajtolt parafalemezzel vesszük körül, hogy ennek folytan a hanghatásból származó rezgése ne adódjék át a vastag falra.

400. ábra. Többrétegű lakáselválasztó falak csatlakozása; a) egymáshoz, b) szerkezeti falhoz, c) födémhez

Van olyan megoldás is, hogy a két réteg közül csak egyik réteg köt be a falba vagy a vasbetonvázban ki­hagyott horonyba; ilyenkor ennek a rétegnek a huzalmerevítését magában a falban vissza kell hajtani.

Ha a lakások közti áthallást még jobban ki akarjuk küszöbölni, akkor meg kell akadályozni, hogy a válaszfal – miként az előbb tárgyalt esetben a főfalat – rezgésbe hozza a födémet. A födémre átadódó rezgések semlegesítése céljából hanglágy, de egyszersmind teherbíró (szárazon fek­tetett), 6-10 mm vastag növényi rost- vagy sajtolt parafalemezt helyezünk a födémre a válaszfal alá (400 c ábra). A válaszfal felső födémcsatlakozásánál ugyanúgy járunk el, s a válaszfal és a födém közé rezgéstompító anyagból való sávot iktatunk be.

Többrétegű hanggátló válaszfalak építésénél a külső rétegek közé kerülő „Isotex” vagy hasonló réteget a második falréteg építésével egyidejűleg szárazon helyezik el. Ha a hanggátló réteget ún. hullámpapír függöny képezi, akkor az 1 m széles sávokat a mennyezetre erősítve lógatják le.

A monolit jellegű válaszfalak rabitzanyagból vagy vasbetonból készülnek. (A rabitz szerkezetek első alkalmazójuktól, Rabitz német építőmestertől nyerték nevüket; vasbetétből és arra felhordott különleges habarcsból készülnek.)

A rabitz válaszfal 5-10 cm-es vastagsággal, a falakhoz és födémekhez szilárdan odaerősített 5-8 mm-es átmérőjű keretvassal, ehhez szerelt 5 mm-es átmérőjű betonvasakból álló, legfeljebb 50×50 cm-es hálózattal és erre kötözött 20-25 mm-es lyukbőségű, 1-1,5 mm-es huzalerősségű rabitzhálóból álló vasszerelésre felhordott különleges habarcsból készül (394. ábra).

394. ábra. Rabitzfal szerkezete; 1 – válaszfaltok; 2 – keretvas; 3 – vázat alkotó vasszerelés; 4-rabitzháló; 5 -rabitzhabarcs

A hálózatot 5 mm-es átmérőjű, ferde irányú beton-vasakkal a falakhoz felfüggeszthetjük, és így a rabitzfalat önhordóvá tehetjük.

A fal készítésekor egyik oldalon deszka zsalu­zatot állítanak fel, ez egyaránt megkönnyíti a vasszerelést és a rabitzhabarcs felhordását is. A habarcsot kanállal csapják fel és simítják el. A falat esetleg lehet zsaluzat nélkül is készíteni, ilyenkor a habarcsot két oldalról hordják fel. (Elrabitzolások, rabitzmennyezetek stb. készí­tésénél nincs is mód zsaluzat alkalmazására.)

A rabitzhabarcs lehet:

Gipsz-rabitzhabarcs (jele: gr/300), ennek összetétele:

• 0,85 m³ bányahomok,
• 0,3 m³ oltottmész
• 300 kg gipsz,
• 3 kg enyv,
• 8 kg tiszta és egyenletesen elkevert állati szőr.

Cement-rabitzhabarcs, ennek összetétele:

• 1 rész homok,
• 2 rész salak,
• 260 kg 400-as vagy 360 kg 280-as cement.

A gipsz-rabitzhabarcsban az enyv a habarcs megkeményedési idejének meghosszabbítása végett szükséges. A cement-rabitzhabarcsban a salak a fal térfogatsúlyának csökkentése és a jól ismert hőtechnikai előnyök miatt kívánatos.

Cement-rabitzhabarcsnál a fal acélanyaga fekete acél. Gipsz-rabitzhabarcs eseten azonban az acélanyagokat a korrózió ellen horganyozni kell. Ugyanis a gipsz jelentős porozitása következtében a habarcs a nedvességet magába szívja. Ebből kifolyólag a szerkezetbe ágyazott vas megrozsdá­sodik és megfesti a gipszet; az elszíneződés igen hamar átüt a vakolaton is.

A kész rabitzfal gyorsan megszilárdul, de lassan szárad. A benne levő vasbetet révén szívós, rugalmas, anyaga könnyű, jól véshető, szegezhető. Íves alaprajzú, valamint szabad sarkú falak céljára és felszálló gépészeti vezetékek burkolására igen megfelelő szerkezet. A felsorolt előnyös tulajdonságai ellenére alkalmazására ritkán kerül sor, mert igen költséges. (A gipsz-rabitzhoz szükséges gipszet külföldről kell hozatni.)

Vasbeton válaszfal

A vasbeton válaszfalak a vasbetonépítés elvei szerint készülnek. A vasakat rendszerint a fal vastagságának közepén helyezzük el. A vasakat a falakba, pillérekbe, gerendákba, illetőleg a födémbe be kell kötni. Ebből a célból a falakba és pillérekbe, valamint a födémekbe és gerendákba a megfelelő helyeken betonvas tüskesorozatot kell elhelyezni, vagy a szélső vas­szálakat kampós szögekkel kell a határoló szer­kezetekhez kötni. A megfelelően vasalt vasbeton válaszfal (395. ábra) teljesen önhordó, és még ha nyílással van is áttörve (mivel monolit kéttámaszú gerendaként működik), csak a főfalakra, illetőleg a pillérekre ad át terhet.

395. ábra. Önhordó vasbeton válaszfal

A vasbeton falakat nagy térfogatsúly és nagy szilárdság jellemzi. Hőszigetelő képességük igen kicsi, a pára lecsapódik rajtuk. Nem véshetők, nem szegezhetők. Tűzbiztosak, betörésmentesek. Nedvességnek, nyirkosságnak kitett helyen jól megfelelnek. Leginkább gyárakban és üzemekben, pénztárhelyiségekben, üzletekben, raktárakban kerül sor alkalmazásukra.

Féltégla vastag válaszfalak

A ½ tégla vastag­ságú tömör és soklyukú téglából épített válasz­falat futókötésben falazzuk. Minden második sor téglát ½ tégla mélyen bekötünk a szerkezeti falba. A válaszfalat a mennyezetnél kettős össze-faragással ki kell ékelni. A németek az utolsó három sor helyett ferdén elhelyezett álló téglákat ékelnek be a födém alá (381. ábra). A 3 m-nél nem magasabb terheletlen válaszfal H4 jelű falazó mészhabarccsal falazható.

381. ábra. Féltégla vastag fal mennyezethez való kiékelése

A féltégla vastag válaszfal szilárdságilag és merevségi szempontból egyaránt megfelelő; tömör tégla esetén – kisebb épületeknél – könnyű födémmel is megterhelhető. Hátránya azon­ban a nagy súlya. Emiatt nem lehet ráállítani a födémre; acél vagy vasbeton kiváltó gerendát kell alája tenni. Súlycsökkentés miatt kívánatos soklyukú téglát alkalmazni, utóbbi a jó vés­hetőség miatt is előnyös.

A fenti szempontokat figyelembe véve, emeletes épületeknél a födémterhelés miatt ma már ritkábban – csak szükség esetén – alkalmazzuk ezeket. Különösen megfelelnek ott, ahol fokozott rongálódásra lehet számítani; másrészt ahol súlyos berendezési tárgyakat (mosdókat stb.-t) kell a falra felszerelni. A féltégla vastag válaszfalakban levő ajtó­tokok fölé minden esetben teherhárító boltövet kell falazni. Szélesebb ajtók fölött pedig vas­beton áthidaló gerendát kell készíteni.

Válaszfalak beépítése, képekkel, lépésenként.

Éltégla válaszfalak

Az élére állított tömör téglákból épített válaszfalat kötésben, H4 jelű javított falazó mészhabarccsal kell falazni. Minden második vízszintes habarcsrétegbe 2,8 mm át­mérőjű lágyvas huzalt kell beágyazni (382. ábra). A merevítő vashuzalokat egyrészt a főfalakhoz, másrészt egyéb szerkezetekhez, így a válasz­falban levő tokokhoz kell erősíteni.

382. ábra. Élére állított tömörtégla válaszfal, minden második sorban lágy acélhuzal vagy minden negyedik sorban laposvas merevítéssel

A „Katona”-fal, más néven „Z” fal szintén élére állított tömör téglából készül, vasbetét nélkül. A fal merevségét különleges (a halszálkára emlékeztető) kötése biztosítja (383. ábra). Az ajtótokoknál kétsoronként bevert 75 mm-es rabitzszegekhez 50 cm hosszú, 2,6 mm átmérőjű lágyvas huzaldarabokat kell kötözni, abból a célból, hogy azok (a hézagokban vízszintesen és esetleg függőlegesen is felvezetve) a tok és válasz­fal tökéletes kapcsolatát biztosítsák.

383. ábra. Élére állított téglákból készülő Katona-fal nézete

„Katona”-kötésben nemcsak éltéglafalak, hanem nagyobb magasságú féltégla vastag válaszfalak is készülnek. Az élére állított téglafalaknál nagy óvatossággal kell a vezetékek elhelyezését szolgáló hornyokat kivésni.

Égetett agyag (tégla) válaszfal

Égetett agyag (tégla) válaszfallapokból épített válaszfalak szerkezetét és építési módját mutatják a 384-391. ábrák. A válaszfallapok 6 cm-es és 10 cm-es vastagsággal, soklyukú és üreges kivitelben, a vízszintes hézagok árokeresztékes csatlakozó felülettel készülnek. Hosszúsági méretük 40 cm, magasságuk 19 cm. Az oldallapjuk a vakolat jobb tapadása végett párhuzamos vájatokkal van ellátva (384. ábra).

384. ábra. Soklyukú és üreges válaszfallapok

A válaszfallapokat szabályos kötésben, H4 jelű javított falazó habarcsba rakva kell falazni. A legalsó sor lapjainak eresztékét le kell faragni. A válaszfalat a födémekhez jól ki kell ékelni. Ezt a legfelső sorban levő néhány válaszfallap ferde irányú átvágásával és az egyes válaszfallapokból nyert kettős ékek egymáshoz feszítésével érjük el (385. ábra).

385. ábra. Lapokból épült válaszfal kiékelése a födémhez

A fal merevségének elérése végett mindegyik vagy minden második fekvő hézag árkába 2,8 mm átmérőjű lágyvas huzalt kell helyezni. A huzalokat megfeszítve rabitzszegekkel vagy bekötő kampókkal a főfalakhoz, pillérekhez vagy ajtótokokhoz hozzá kell erősíteni. A huzalokat azonkívül minden második válaszfallaphoz rabitz­szeggel le kell erősíteni. Ilyenkor a szeg behato­lásának megkönnyítése végett a kalapács éles végével előbb lyukat kell ütni a lapokba. Amennyiben a merevítő huzalokat nem jól feszítik meg, úgy a vakolaton repedések keletkeznek,

Válaszfalaknak vastagabb szerkezeti falhoz való csatlakozását, illetve a merevítő huzalok kikötésé­nek módját szemlélteti a 386 a-d ábra. Mint látjuk, a merevítő huzal csatlakozása melletti vagy alatti téglahézagba egy 2,8 mm átmérőjű – és a falba ½ tégla mélyen bekötő – kétágú, kampós horgot helyezünk el, amelynek horgába a merevítő huzalokat belehurkoljuk.

386. ábra. Válaszfal szerkezeti falhoz való csatlakozásának változatai

A csatlakozás másik, régebbi, manapság ritkábban alkalmazott megoldásánál egy 8 mm átmérőjű függő­leges helyzetű betonvasat kötünk kampós horgokkal a szerkezeti falhoz, abból a célból, hogy a merevítő hu­zalok ahhoz bárhol hozzá­erősíthetők legyenek (386 a-b ábra). Ebben az esetben a falhoz csatlakozó lapokba ékszelvényű árkot kell vésni a szóban forgó betonacél számára A legegyszerűbb kivitel esetén a merevítő huzalokat pusztán 76 mm-es rabitz­szeggel erősítik a szerkezeti falhoz.

Válaszfalnak vasbeton­pillérhez való csatlakozását látjuk a 387 a ábrán. A me­revítő huzalokat ez esetben is egy függőleges vashoz kötözzük, melyet a vasbeton pillérből – zsaluzáskor a zsaluzó deszkán fúrt lyukakon át kinyújtott – kinyúló tüskékkel erősítünk a pillér vasbetétjéhez.

387. ábra. Válaszfal csatlakozása: a) vasbeton pillérhez, b) ajtótokhoz

Válaszfalnak ajtótokhoz való csatlakozását, illetőleg ajtótoknak válaszfalba való építését mutatja a 387 b ábra. Az ajtótokba kampós szegeket ütünk, és a kifeszített huzalokat ezekhez erősítjük.

A ꓕ alakban találkozó válaszfalakat soronként váltakozóan egymásba kell kötni. Ilyenkor a merevítő huzalokat a 388. ábra szerint építjük be.

388. ábra. Egymásra merőleges válaszfalak csatlakozása

Sarokban találkozó válaszfalak összeépítésének kétféle megoldását mutatja a 389 a- b ábra, Az első megoldásnál a hornyokban futó vashuzalt az ellenkező irányban futó válaszfal utolsó lap­jain átkötve visszafordítjuk, és úgy feszítjük ki. A második megoldásnál a saroknál függőleges helyzetű, 6 mm-es átmérőjű betonvasakat alkalmazunk, és ezekhez kötjük ki a hornyokban futó huzalokat.

389. ábra. Sarokban találkozó válaszfalak csatlakozásának a) és b) változata

Nyílásáthidalások

Válaszfalban levő keske­nyebb nyílások fölött ≤ 1,0 m szélesség esetén átfuttatjuk a válaszfallapokat; ≤ 1,6 m szélesség esetén álló helyzetű lapokból boltövet készí­tünk. A 2 m-nél szélesebb nyílás fölé rabitz vagy vasbeton áthidalót kell készíteni. Ezekkel a meg­oldásokkal tehermentesítjük az ajtótokot a felette levő faltest súlyától (390 a-c ábra).

390. ábra. Lapokból készült válaszfalban levő nyílások áthidalási módjai

Keskeny falsávok

Főfalakhoz, pillérekhez vagy egymáshoz közel kerülő ajtótokok esetében ki­alakuló 10 cm-nél keskenyebb falsávokat sovány­betonból vagy cementrabitzból (lásd később) készítjük. A 10-40 cm közötti szélességű fal­sávokat a lapok befaragásával állítjuk elő.

391. ábra. Válaszfal és szerkezeti fal |- alaprajzú találkozásának helyes megoldása; a) rabitzháló vakolat betétsávval, b) a válaszfalnak a szerkezeti fal előtti kifuttatásával

Ha egy vastagabb szerkezeti fal |- alakban találkozik egy válaszfallal, a szerkezet Helyes megoldására két mód kínálkozik. A 391 a ábrán a vastagabb fal megszakítja a válaszfalat, vagyis a falvég a válaszfal külső síkjával van egy síkban. Ilyenkor, ha nem járna el gondosan, úgy a faltalálkozások helyén a vakolaton repedések keletkeznek. Ennek megakadályozására a rajzon jelölt helyeken vakolattartó rabitzsávot kell alkalmazni. A másik megoldást a 391 a ábra mutatja. Itt a válaszfal áthalad a vastagabb fal előtt, és így az előbb vázolt problémák elmaradnak. Vasbetonoszlop és válaszfal találkozásánál a kérdést hasonlóképpen kell megoldanunk.

Könnyűbeton anyagú lemezekből épített válaszfalak

A különböző könnyűbeton, válaszfallapok salakbetonból, tufabetonból, kovaföld betonból, horzsakő betonból és egyéb porózus betonokból készülnek. Vastagságuk 5-6 cm. Legnagyobb méretük 50×100 cm. Ilyen nagy méret az anyag könnyűsége miatt engedhető meg. Az 50 x 100 cm-es méret osztásával kisebb méretű elemek is készülnek. A lapok lehetnek tömörek vagy üregesek.

Olyan lemezfalaknál, melyeken a vakolat nem tapad jól (pl. kovaföld lapoknál) a vakolat alá legalább 1,1 mm huzalerősségű, 50 mm lyukbőségű huzamaiét (gipszvakolat alá horganyzottat) kell felerősíteni.

A gipszlapokból és pallókból való válaszfalak

Régeb­ben nálunk is használatosak voltak. Újabban, a gipsz költséges és nehezen beszerezhető volta miatt (hazánk­ban nem gyártják) nem időszerűek. A nagyobb méretű (1,5-2,0 m hosszú, 30-40 cm széles) nád- vagy rabitz-hálóbetétes pallókat horganyzott szegekkel kötötték egymáshoz. A külföldön ma is használatos kisebb méretű, tömör vagy üreges lapok vízszintes hézagfelületei árokeresztékkel csatlakoznak egymáshoz (392. ábra). A vakolat jobb tapadása végett a felületek rovátkolással vannak ellátva. A lapokat és pallókat egyaránt kötésben helyezik el.

392. ábra. Gipsz anyagú válaszfallapok

Könnyű építőlemezes válaszfalak

A különböző ter­mészetes, szerves alapanyagokból sajtolt lapokból, az ún. könnyű építőlemezekből épült válaszfalak nálunk mint önálló válaszfalak nem terjedtek el. Leginkább a farost, nádpalló, szurkolt parafa, sajtolt nádlemez, sajtolt fagyapot anyagú építőlemezekből készülhetnek válaszfalak. Az ilyen természetű építőlemezek vastagsága általában 6 cm, szélességük 25-50 cm, hosszúságuk pedig 100- 200 cm között változik.

A lemezeket kötésben építik össze. A hézagok közé esetleg vashuzalokat helyeznek, ezeket pedig U szögekkel szegezik az alsó lapokhoz. Kis falfelületeknél a lemezek minden vázszerkezet nélkül, kötésben épülnek, fejetlen szegekkel és gipszhabarccsal összeerősítve.

Repedések

Hátrányos oldala ezeknek a válaszfalaknak az a körülmény, hogy az anyag mozgása következtében a vakolaton repedések keletkezhetnek. Repedések kelet­keznek azonkívül az illeszkedési hézagok mentén is; ennek elkerülése végett a falsíkon mutatkozó hézagokat rugalmas vakolattartó betéttel (rabitzhálóval, juta­sávval) kell ellátni.

Az ilyen válaszfalak előnye kis térfogatsúlyuk, jó hanggátló és hőszigetelő képességük. Utóbbiakból kifolyólag a többrétegű hanggátló és hőszigetelő válasz­falak építésére igen alkalmasak.

Acél merevítő betétekkel ellátott csempe, illetőleg kerámia anyagú válaszfalak nedves üzemű helyiségeknél (pl. zuhany- és W. C. csoportoknál stb.) megfelelők. Bár nálunk ezeket nem gyártják, mégis kívánatos róluk megemlékezni abból a célból, hogy a figyelmet rájuk tereljük, és ezáltal hazánkban való bevezetésüket szorgalmazzuk. Egyébként szerkezetük az előzőkben tárgyalt, elemekből álló, vasbetétes válaszfalak szerkeze­tével rokon természetű (393. ábra).

393. ábra. Vasbetétes csempe anyagú válaszfal idomdarabjai; 1 – közbülső válaszfal-elem; 2 – főfalhoz csatlakozó idomdarab; 3 – falburkoló csempék; 4 – ajtóütközéshez való idomdarab (külföldi példa)

A csempeelemeken a vasbetétek számára árkok és lyukak vannak. Falvégződésekhez, ajtó-, padlócsatlakozásokhoz, hajlatokhoz stb. idomdarabok készülnek.

A 4 m-nél magasabb és széles válaszfalak függőleges vagy vízszintes irányú kimerevítéséről is gondoskodni kell. Különösen szükség van erre az ajtónyílásokkal áttört falaknál. Ebből a célból fa, acél, vasbeton merevítő oszlopokat vagy gerendákat kell a válaszfalba beépíteni. Meg kell említeni, hogy a magas és széles válaszfalak építés közben – a habarcs megkötéséig terjedő időben – a léghuzam következtében is eldőlhetnek. Az ilyen lehe­tőség ellen ideiglenes kitámasztással kell védekezni.

Válaszfal építése

A boltöv ma is előforduló alakjai: a félkörív, szegmensív, ellipszis és a kosárgörbe. A boltöv 140-160 cm szélességig egyenes alsó felülettel is megépíthető. Ez az ún. egyenes boltöv. A boltív két kiinduló pontját összekötő egyenes a boltív alapvonala. Ennek hossza l a boltív ívköze vagy nyílásköze; h-val jelöljük a boltív magasságát (357. ábra)

Önboltozás

A helyes kötésben épített faltestből egy lépcsős vonallal elhatárolt részen eltávolíthatjuk a kő vagy tégla egységeket anélkül, hogy az így létrejött nyílás feletti falrész állékonyságát veszélyeztetnénk (356 a ábra). A lépcsős vonal feletti falrészben az önboltozás jelensége lép fel. Ezen az elven alapszik az ókorban épített ún. álboltövek erőjátéka. Az álboltövek a nyílást fokozatosan előre ugratott, háromszög alakú lezárást képező kövekkel, illetőleg téglákkal hidalják át.

356. ábra. Az önboltozás szemléltetése; a) önboltozási ábra, b) az áthidaló gerendát csak a parabolával, határolt falrész terheli

Az önboltozás jelenségét felhasználhatjuk arra, hogy elemekből készülő falak építése közben – a közlekedés számára – lépcsős elhatárolású ideig­lenes nyílást hagyjunk ki; vagy átalakítások alkalmából ilyen jellegű ideiglenes nyílást törjünk ki,

Az önboltozás tényéből következik, hogy egy bizonyos áthidaló gerendát nem kell a felette levő összes fal és egyéb teherre méretezni. A gerendát csak a 356 b ábra szerinti parabolával határolt falrész terheli, mert a parabola területén kívüli faltest – önboltozás folytán – a nyílás melletti faltestre adja át a terhét. A német szabályzat szerint a nyílások feletti áthidaló gerendákat egy olyan egyenlő szárú háromszög homloklapú faltömeg súlyára kell méretezni, amelynek oldalhossza megegyezik az illető nyílás széles­ségével.

357. ábra. Boltövekkel kapcsolatos fogalmak: l a boltív ívköze vagy nyílásköze, h a boltív magassága; 1 – gyámfal; 2 – vállvonal; 3 – vállkő; 4 – intradosz felület; 5 – extradosz felület; 6 – záradéklap; 7 – zárókő ; 8 – közbülső boltozati kő

A boltövekkel kapcsolatos fogalmakat a 357. ábra szemlélteti. Az áthidalt nyílás szélessége a nyílásköz vagy ívköz (l). Azok a falak, amelyekre a boltöv támaszkodik, a gyámfalak. A boltöv és a gyámfal találkozása, illetőleg a boltöv felfekvési helye a boltöv válla. A boltöv legalsó köve a vállkő.

Ha a boltöv ívének a nyílás szélső függőle­gesével való találkozási pontjából a boltöv hom­lokzati síkjára merőlegest húzunk, nyerjük a vállvonalat. A cd, illetőleg c’d’ távolság a boltöv vastagsága; a cc’, illetőleg a dd’ távolság pedig egyenlő a falvastagsággal. A boltöv külső felülete latin szóval extradosz, belső felülete intradosz. A boltöv legfelső pontja a boltöv záradéka. A leg­felső kő a záradékkő vagy zárókő.

A boltöv szerkezete

A boltöv lényegében szer­kezetileg nem más, mint egy meghajlított pillér. Ebből következik, hogy a boltövek tégla-, illető­leg kőkötése azonos a pillérekével. A boltövek szerkezetét metszetükben és nézetükben tanulmá­nyozhatjuk.

358. ábra. a) káva nélküli, b) kávás boltöv téglakötése

A 358 a-b ábrák egy 1 ½ X 1 ½ tégla méretű boltöv téglakötését ábrázolják káva nélküli, ille­tőleg kávás kialakításban. A 359 a-c ábrák a gyakorlatban leginkább előforduló boltövek tég­lakötését szemléltetik. A kávás boltöveket lehet összefüggően, kötésben (359 b ábra) és két részből, egymástól függetlenül megépíteni (359 a és c ábra). Utóbbi esetben a káva fölött egy önálló ½ tégla vastagságú boltöv, a fülke felett pedig egy másik önálló boltöv készül; ez a megoldás a téglakötést igen leegyszerűsíti.

359. ábra. A boltövek leggyakoribb téglakötési módjai

A felül íves elhatárolású kapcsolt gerébtokos, vala­mint a redőnyszekrényes ablakok (a fogalmakat lásd később) tokjai a fal külső részén íves, a fal belső részén egyenes áthidalást igényelnek. Ennek megfelelően a fal külső felén íves boltövet falazunk, míg a fal belső felén az egyenes boltöv helyett acél vagy vasbeton áthidaló gerendát kell alkalmazni. A boltövvel és vasbeton gerendával vegyesen áthidalt nyílás külső és belső kópét mutatják a 360 a-c ábrák.

Ha a boltöv nézetét vizsgáljuk, akkor a követ­kezőket állapíthatjuk meg:

Nagy görbületé, kis sugarú (domború) boltöveknél a téglákat ék alakúra kell megfaragni, viszont a sugárirányú hézagok egyforma vagy közel egy­forma szélesek lesznek (361 a ábra). A kis gör­bületit, nagy sugarú (lapos) boltöveknél a téglák faragatlanul maradhatnak, viszont a hézagok lesznek ék alakúak (361 b ábra).

360. ábra. Kívül boltövvel, belül vasbeton gerendával áthidalt nyílás; a) külső, b) belső nézete, c) metszete

361. ábra. Bolt övek nézetbeli sajátosságai; a) nagy görbületű boltöv (a téglák ék alakúak), b) kis görbületű bolt­öv (a hézagok ék alakúak)

A habarcshézagok ékalakja korlátozott: az intradosz felületen a legkisebb hézagvastagságnak 7,5 mm-nek; az extradosz felületen pedig a legnagyobb hézagvastagságnak csak 20 mm-nek szabad lennie. A hézag élek – ék alakú hézagok, illetőleg faragatlan téglák esetén – nem egy pontban futnak, hanem egy v sugarú kört érintenek, ahol v egyenlő a téglaelem- vastagságával (362. ábra).

362. ábra. A hézag élek nem egy közép­pontba futnak, hanem 6,5 cm-es átmérőjű kört érintenek

Nagy boltöv vastagságnál, hogy a hézagok ne legyenek túlzottan szétnyílóak, a boltövet egymás fölött végigfutó és egymástól független (nem kö­tésben falazott) ún. gyűrűs boltövekkel építjük meg (363. ábra).

363. ábra. Gyűrűs falazású boltöv

A nagyobb terhelésű – ennek megfelelően vasta­gabb — bolt öveket (pl. a pillér- és kútalapozások teherhárító boltöveit) is legfeljebb 1 ½ tégla vastagságú boltöv gyűrűkkel kell készíteni.

A gyűrűs boltövnek jelentősége van abból a szem­pontból is, hogy az elsőnek megépített legalsó boltöv gyűrű bizonyos mértékig tehermentesíti az állványzatot. Utóbbit nem kell a boltöv teljes súlyára méretezni. Nyilván ez a körülmény a nagy fesztávolságú boltöveknél, főleg mérnöki létesítményeknél lényeges. Ügyelni kell arra, hogy a kedvezőbb erőátadás végett a boltöv záradékába mindig zárókő vagy tégla és ne hézag kerüljön. A záró elem mindig szo­rosan illeszkedjék az utolsó elemek közé.

A terméskőből és a kváderkőbőlkészült boltövek építése az előbbiek figyelembevételével – egyébként a réteges kőfalazatok szabályának megfele­lően – történik (364. ábra). A kő boltövek homlok­zati hézagosztására jellemzők a 302 c-e ábrák.

364. ábra. Terméskő boltöv hézagosztása, illetőleg kötése

Kávás terméskő boltöv esetében csak a fal külső homlokzati részén alkalmazunk terméskő anyagú boltövet, míg a belső oldalon az igen munkaigé­nyes kő boltöv helyett inkább tégla boltövet vagy vasbeton gerendaáthidalót készítünk. Az egyenes vagy lapos ívű boltöveket 120 cm nyílásközig legalább H 4 jelű, 120 cm-nél nagyobb nyílásköz esetén legalább H 10 jelű javított mész­habarccsal kell falazni.

A boltváll kialakításának helyes és helytelen módját a 365. ábra mutatja. A 365 a ábrán az ívek felfekvését a gyámfalból előre ugratott kellően megfaragott téglákból falazott váll meg­felelően biztosítja. A 365 b ábrán viszont az összemetsződő boltövek nehézkes falazásmódot és a teherátadás szempontjából tökéletlen kiala­kítást jelentenek.

365. ábra. Boltváll helyes (a) és helytelen (b) kialakítása

A boltöv felfekvési lapját (síkját), illetőleg ennek a második képben jelentkező nyomvonalát úgy állapítjuk meg, hogy a gyámfal függőleges vonalát metszésbe hozzuk a boltöv extradosz vonalával, a metszéspontból a középpont felé irányuló sugár határozza meg a felfekvési lapot.

A szegmensívű bolt övek felfekvési lapját nem a téglák előreugratásával, hanem a gyámfalban vagy pillérben kialakított fészekkel oldjuk meg (361. ábra). Ilyenkor a boltöv intradosz éle a felfekvési lap legalsó téglasorának alsó éléhez 2-3 cm-rel magasabban csatlakozzék.

A boltövek (és boltozatok) vállai általában a gyámfalazat készítése alkalmával falazandók. Boltövek (és boltozatok) fel­fedéseinek kihagyása I tégla vastagságú és ennél véko­nyabb falaknál, utólagos kivésése pedig 1 ½ tégla vastagságú és ennél vékonyabb falaknál semmi esetre sem engedhető meg.

A boltövek vastagsága függ a nyíláshoz méretétől és az ív alakjától. A laposabb ún. nyomott ív nagyobb vastagságot kíván, mint a körív. Kedvezőbb alakú és ezért még a körívnél is kisebb vastagságot kíván a körívnél is magasabb, ún. emelt ív, (Ennek alkalmazására a mai építési gyakorlatban csak ritkán kerül sor.)

366. ábra. Egyenes boltövek

Az egyenes boltövek szerkezeti sajátosságait mutatják a 366 a-c ábrák. Az egyenes boltövet középen, a vízszintes alapvonalhoz 1/50 l mértékig (kb. 3-4 cm-rel) megemeljük (366 a-b ábra). Ez az emelés vagy vakolattal, vagy a tégláknak utólagos vízszintesre faragásával tüntethető el. Vakolattal tüntetjük el a 366c ábra szerinti lépcsős intradosz felületet. A 366 a-b ábrákon a hézag élek egy pontban futnak össze.

Ezt a középpontot vagy a 366 b ábra szerint, vagy az intradosztól lefelé mért 2 l távolságra vesszük fel. A 366 c ábra szerinti esetben a hézag élek nem egy pontba futnak, hanem egymással pár­huzamosak. Itt a záradékba ók alakú téglák kerülnek. Ezt a megoldást, kedvezőtlen homlokzati rajza miatt csak vakolt homlokzatnál választ­hatjuk. A vállban összefutó hézag élek zavarának kiküszöbölésére a boltövet a nyílás szélétől csak kb. 6 cm-re kezdjük falazni.

A 367. ábra arra a kérdésre ad megoldást, hogy miként lehet szélesebb nyílásközt is egyenes boltövvel áthidalni. Az egyenes boltöv felett egy vastagabb íves, ún. teherhárító boltövet falazunk. A falterhet tulajdonképpen ez a boltöv viseli. A vízszintes boltöv csak a közte és a teherhárító boltöv közti kis falrész súlyát hordja. Előfordul az az eset is, hogy két keskenyebb nyílás boltövei felé egy nagyobb közös teherhárító boltöv kerül.

367. ábra. Szélesebb nyílás áthidalása egyenes boltövvel, felette teherhárító „íves” boltöv

A teherhárító boltöv nyerstégla homlokzatnál mint architektonikus motívum is szerephez jut. A vízszintes boltöv hézag éleinek középpontját nem az egyenlő oldalú háromszög szerkesztés alapján, sem a kétszeres nyílásköz távolságában vesszük fel, hanem a legszélső hézagoknak a függőlegessel 15°-ot bezáró meghosszabbí­tásának és a boltöv tengelyvonalának metszéspontjában.

Az egyenes boltöv építésénél a szükséges alá­támasztó deszkákat vagy pallókat a vállnál előugratott téglákra helyezzük (366 a ábra). Utób­biakat az alátámasztás kibontása alkalmával le­faragják. Az intradosz felület megemelését a zsaluzatra felhordott homokréteggel érik el. Széles nyílások esetén a deszkákat oszlopokkal lehet alá­támasztani.

Szegmens ívű boltöv mintaállványát tünteti fél a 368. ábra A mintaállványzat a következő elemekből áll: a) az intradosz alá kerülő zsalu­zatból, b) a zsaluzatot alátámasztó mintaívből és c) a mintaívet alátámasztó állványzatból. A minta-ívek és az állványzat köze – később részletezendő okokból – ékeket helyeznek el. Az állványzat merevséget átlósan fölszegezett deszkákkal kell biztosítani.

368. ábra

Laposabb ívű és keskenyebb nyílások esetén a mintaívet egy szál deszkából vagy pallóból is ki lehet fűrészelni. Domborúbb ívű és szélesebb nyílások esetén hevederekkel összefogott deszkalapból kell a mintaívet kifűrészelni. A hézag élek sugárirányát mind az egyenes, mind az íves boltövek falazásakor úgy tartják be, hogy az alá­támasztó oszlopokra szegezett deszkába, a pontosan kimért hézagsugár-középpontba szeget vernek, erre zsineget kötnek, melyet a falazáskor kifeszítve, sugár­irányban mozgatnak.

Kör és ellipszis alakú boltövek mintaállványzata szintén zsaluzatból, mintaívből és állványzatból áll.

1,5 m-nél kisebb nyílásköz esetén egymás mellé helyezett és hevederekkel összefogott deszka­lapra kell az ívet felrajzolni és kifűrészelni (3696 ábra).

1,5 m-nél nagyobb nyílások esetében a minta-ívet nem volna gazdaságos deszkalapból készíteni. Ilyenkor a mintaív az intradosz vonalának meg­felelően ívesre kifűrészelt kétrétegű, egymásra szegezett deszkákból, az ún. deszkaívből áll (369 a ábra). A deszkaívet alul vízszintes, középütt pedig függőleges helyzetű deszkákkal építik össze merev szerkezeti egésszé, tartóvá (369 c ábra).

369. ábra. Mintadeszkázat és mintaállványzat: a) mintaív, b)-e) mintaállványzat

A 369 d ábra nagyobb (4 m-es) nyílásközű boltöv mintaállványzatát mutatja. Itt a minta­ívet átlós irányban is ki kell merevíteni, és nem­csak a szélein, hanem középütt is oszlopokkal kell alátámasztani. Utóbbi természetesen munka köz­ben a nyíláson át való közlekedés útjában áll. Ha a közbülső alátámasztást ki akarjuk küszö­bölni, a mintaívet függesztő műves szerkezettel kell elkészíteni (369 e ábra).

A 370. ábra egy 6,0 m-es nyílásközű, ennek megfelelően bonyolultabb szerkezetű mintaállványzatra nyújt tájékoztatást. Itt már nincsenek deszkaívek, hanem a szükséges ívalakot a legyező-szerűén kialakított állványzat felső övrúdjaira helyezett íves elhatárolású deszkákkal érik el.

370. ábra. 6 m-es nyílásközű boltöv mintaállványzata

Az ékek szerepe és a mintaállvány elbontása

Az előbbi példák szerint a faoszlopok és a mintaívek között kettős puhafa ékek helyezkednek el. Ezekkel szabályozzák be az ív pontos magasságbeli helyzetét. Az ékeket még a habarcs megszi­lárdulása előtt meglazítják, mire a boltöv erőjá­téka megindul. A boltöveknél mindenképpen elkerülhetetlen kisméretű alakváltozás így még a habarcs teljes megszilárdulása előtt megy végbe. Ezáltal elérjük, hogy utólagos repedések ne keletkezzenek. Az ékek a mintaállvány elbontá­sánál is szerepet játszanak, mert csak ezek meglazítása révén lehet az intradosz felület alá egyébként befeszülő állványzatot szétszedni.

Általában ékek alkalmazására van szükség bár­milyen zsaluzatot alátámasztó vagy kitámasztó oszlopok és dúcok végei alá (vagy föle) azért is, mert ezeket a faelemeket nem tudjuk pontosan a megkívánt méretűre darabolni.

A mintaíveket, illetve a mintaállványzatot csak a habarcs teljes megszilárdulása után szabad elbontani. A tégla- és kőboltövek, valamint a vasalt tégla-áthidalók (lásd később) mintaíveinek eltávolíthatósági ideje függ a habarcs minőségétől és az ív alakjától. Erre vonatkozólag lásd a 44. táblázatban foglalt szovjet­unióbeli előírásokat.

Megjegyzés. +10 C°-nál alacsonyabb külső hőmérsék­letnél a mintaív eltávolításának ideje a következőképpen meghosszabbodik: + 5° – +10° hőmérsékletnél 20%-kal, + 1° – +5° hőmérsékletnél 40%-kal.

A boltövek falazása

Kisebb nyílásközű bolt­öveknél úgy kell eljárni, hogy a válltól kezdve az egyik oldalon kb. 10 sort, azután a másik oldalon 20 sort kell falazni, majd újra az előbbi oldalon kell folytatni a munkát; erre az aszimmetrikus terhelés elkerülése végett van szükség. Egész nagy boltövek esetében a két vállnál egyidejűleg kell elkezdeni a falazást. A boltöv falazását meg a műszak tartama alatt be kell fejezni.

A boltövek és gyámfalak sztatikái vizsgálata

A boltövek erőtani szempontból görbe vonalú tartóknak tekinthetők. A magasépítési gyakor­latban előforduló boltövek felfekvései (boltvállai) csukló nélkül – pusztán kifalazással – készülnek, ebből kifolyólag a boltvállaknál fellépő ún. támaszerők nagysága, helye és iránya ismeretlen, tehát a szerkezet sztatikailag háromszorosan határo­zatlan. Mindebből az következik, hogy számításuk bonyolult és hosszadalmas.

A magasépítési gyakorlatban előforduló bolt­övekkel kapcsolatban lényeges azonban a gyámfalak stabilitásának és szilárdsági körülményeinek vizsgálata. Ehhez elsősorban is a vállnál fellépő támaszerőket, illetőleg vállnyomásokat kell ismerni.

A külső erők hatására a boltöv rétegeire ható belső erők eredői rétegről rétegre haladva erősokszöget eredményeznek. Ezt a vonalat nevezzük a boltöv támaszvonalának (371. ábra). Az utolsó erő a támaszerővel, illetőleg a vállnyomással lesz egyenlő.

371. ábra

Bizonyos megfontolásokkal a boltövön ki­jelölhetünk három olyan pontot (a csuklópontokat), amelyeken a támaszvonalat keresztül kényszerítve, a boltöv határozatlansága megszűnik, és a szerkezet határozottá válik. A szóban forgó három pontot úgy kell kijelölni, hogy a rajtuk áthaladóan szerkesztett támaszvonal minél jobban simuljon a boltöv középvonalához (371. ábra). Szilárdsági szempontból kívánatos, hogy a támaszvonal a keresztmetszeten belül maradjon, mert így érhető el, hogy csak nyomó feszültségek keletkezzenek a keresztmetszet külpontosán terhelt részén. Utóbbi körülmény pedig a tégla, kő és beton boltöveknél elengedhetetlen.

A vállnyomás nagyságának, helyének és irányának ismeretében megvizsgálhatjuk a gyámpillér, illetve gyámfal sztatikái viselkedését, még­pedig három szempontból: a) az elcsúszás, b) a felbillenés és c) a fellépő igénybevételek tekin­tetében.

Elcsúszás tekintetében akkor megfelelő a gyám­fal, ha a számba jöhető függőleges erőkből és a vállnyomásból származó eredő a falazat fekvő hézagaira állított merőlegessel kb. a ≤30°-os súrlódási szöget zár be.

Felbillenés szempontjából a gyámfal akkor megfelelő, ha a függőleges erőkből és vállnyomásból származó eredő a gyámfal vagy gyámpillér alaprajzi kontúrjain belül marad (372. ábra).

372. ábra. A gyámpillér felbillenése (R₁ eredő esetén a pillér felborul, R₂ esetén stabil)

A fellépő igénybevételek a határ-igénybevételnél nagyobbak nem lehetnek. A falazatban az eredő a magon kívül is támadhat, de a külső 1/7 fal­szélességen kívül nem eshet.

Az elcsúszás és a felbillenés lehetősége csak az épület szélén levő, illetőleg a kellően meg nem támasztott vagy le nem terhelt pilléreknél jelent­kezik. Közbülső pillérállásoknál ilyen probléma nem merül fel. Különösen jelentős az épület sarkán két irányból találkozó boltövek gyámpilléreinek ilyen természetű kérdése. Régebben a sarokpilléreket szokás volt támpillér-szerűen, ferde homlokzati felülettel kialakítani, azaz a pillér területét az eredő által megkívánt mértékben lefele fokozatosan kibővíteni.

Amennyiben az épület adottságaiból kifolyólag a gyámpillér állékonysága nincs biztosítva, úgy a boltöv, oldalnyomását vonóvassal kell felvenni.

A boltívek alakja és a boltöv vállnyomásának iránya között olyan összefüggés van, hogy minél nyomottabb az ív, annál laposabb a vízszinteshez viszonyítva a vállnyomás iránya, és fordítva. Nem szorul bizonyításra, hogy a lapos irányú vállnyomás előnytelen, és az emelt ívből származó meredekebb irányú előnyös.

A boltövek alakváltozása

373. ábra. Bolt övek meghibásodásának módozatai

A különböző alakú boltövek a felfekvési lapok elmozdulása vagy a túlterhelés következtében a 373. ábrán látható módon változtatnák alakjukat. Az ábrák érzékeltetik azokat a kritikus helyeket, ahol a bolt­öveken – a fellépő húzások következtében – repedések keletkeznek, illetőleg ahol a kedvezőt­len körülmények növekedése esetén a boltöv hézaglapjai szétnyílnak.

1. Egycsöves szellőző rendszer

A legegyszerűbb szellőző berendezés az ún. egycsöves rendszerű (350. ábra). Ennél minden szellőztetendő helyiség­ből egy szellőző eső (kürtő) indul felfelé a tetősík fölé, a szabadba. A csövek legkisebb belső kereszt­metszete 20 X 20 cm (0,04 m²).

350. ábra

A szellőző kürtők működése a kemények huzatá­hoz hasonlóan a külső és belső levegő fajsúlykülönbségén alapszik. Egyrészt a léghuzam növelésére, másrészt az egycsöves rendszer eseten is kívánatos friss levegő utánpótlás céljából ajánlatos a helyiség ajtólapján a padlótól 20-25 cm magasságban szellőző lyukat létesíteni.

Nyilván az előszoba vagy előtér levegője, ha nem is tökéletesen tiszta, de mégis alkalmas a fürdőszoba, WC és a hasonló helyiségek levegőjének felfrissítésére. A szélső faltól 3,0 m-nél nem messzebb levő éléskamrák részére a padló alatt, a födémben létesített, téglá­ból épített vagy 10 cm átmérőjű betoncső csator­nán tudunk a szabadból tökéletesen friss levegőt juttatni (351. ábra).

351. ábra. A szellőztetendő helyiségek friss levegővel való ellátása a födémben levő betoncsövön keresztül; a) emeleti, b) földszinti helyiség esetében

A szellőző kürtők elvezető nyílását a födém alatt, a friss levegő betorkolló nyílását pedig a padló felett kell kiképezni. Mindkét nyílást 20 X 24 cm méretű, szögvas tokos, nyitható zsa­lus bádogajtóval kell ellátni.

Télen, amikor a külső levegő jóval hidegebb, mint a helyiség levegője, ez a rendszer jól működik. Nyáron azonban, araikor a külső és belső levegő fajsúlya közti különbség csekély, működésükben zavar állhat be. A rosszul szellőző kürtő légelvezető nyílásának torkolatába villany üzemű ventillá­tort kell helyezni a léghuzam növelésére.

A felfelé indított szellőző kürtők, melyek mindegyikébe csak egy helyiség szellőzése van bekötve, vékony falú, egymás mellé állított egyes elemekből vagy 2-3 csövet közös fallal körülvevő, idomdarabokból állnak. A csövek esetleg kör, de leggyakrabban négyszög keresztmetszetűek. Belső felületük igen sima az áramló levegő súrlódásának csökkentésére.

Anyaguk: a) cserép_} b) könnyűbeton, c) műpala és esetleg d) fém. Régebben ilyen szellőző kürtőket válaszfallapok­ból is falaztak. Ma kész idomdarabokat gyártanak a felsorolt anyagokból. A csöveket vagy beépítik a kéménynyílásokhoz hasonlóan a szerkezeti falba, vagy – ez a gyakoribb – ráállítják a födémre. A csöveket a szomszédos pillérekhez vagy válasz­falakhoz, illetőleg a csatlakozó födémekhez szilár­dan oda kell erősíteni. A szellőző kürtőket lehet azonkívül a főfalak­ban is kialakítani. Ilyenkor azokat élére állított téglával falazzák el.

A műpala anyagit szellőző kürtőket (batériákat) – különösen gépi szellőző berendezések esetén – szög­vasakból álló szerelő vázhoz erősítik (352. ábra). Ez a megoldás módot ad a kürtőknek meg a válaszfalak megépítése előtti elhelyezésére.

352. ábra. Mechanikus üzemű szellőzőkürtök szerelőváza; 1 – födém; 2 – szerelőváz; 3 – műpala anyagú szellőzőkürtők

A 350. ábrán az egycsöves szellőző rendszer adott esetnek megfelelő alkalmazását és működését tanulmá­nyozhatjuk. Az emeletenként három helyiség szellőzését biztosító szellőző csoport emeletenként a három új helyiség számára 3-3 kürtővel bővül.

A szellőző csövet, illetve batériát a tetőtérben hőszigeteléssel kell ellátni, nehogy a fizikai folyamatban zavar keletkezzék. A szellőző kürtők tetőhéjazaton kívüli végződé­seinél zsalus kiképzésű védő fejet kell készíteni.

2. Kétcsöves (gyűjtő) szellőző rendszer

Az egycsöves szellőzésnél jobb a kétcsöves, ún. gyűjtő rendszer (353. ábra). Ennél a friss, tiszta levegő egy fölfelé szűkülő csövön (de minden helyiséghez ugyanazon a csövön) jut el a helyiségekbe, míg a második, fölfelé állandóan bővülő keresztmet­szetű csövön az elhasznált levegő távozik.

353. ábra. Kétcsöves (gyűjtő) szellőzőrendszer működésének ábrája; a) metszet, b) a különböző emeleti alaprajzok, c)-d) alaprajzi elrendezések

A friss levegőt rendszerint a földszinti födém­hez simuló csatornán keresztül – a tisztább levegőjű környezetből (lakóudvarból, kertből stb.) – vezetjük a függőleges kürtőbe, ahol az felmele­gedve felfelé áramlik a helyiségekbe. Az elvezető cső a terhelésnek megfelelően bővül. Mindkét eső belső keresztmetszeti méretét számítások alapján kell megállapítani.

A kétcsöves rendszer sokkal jobb az egycsövesnél, mert erősebb léghuzatot biztosít, de még mindig nem a legjobb megoldás. Egyik hátránya az, hogy minden helyiség ugyanazon (és nem külön-külön) csövön kapja a friss levegőt. Másik hátránya az, hogy a bevezető és elvezető eső közti vékony válaszfal könnyen átadja a hőt. Így a bevezető csatornába jutó hideg levegő lehűti az elvezető csatorna meleg levegőjét, és ennek következ­tében annak felfelé áramlását lassítja.

A vékony falú kürtőt rendszerint vasbeton anyagú, egymásra állított, a „termofor” kémények köpenydarabjaihoz hasonló elemekből építik.

A nyári kritikus időkben, amikor a külső és belső levegő közti hőmérsékletkülönbség csekély, ajánlatos a melegvíz szolgáltató berendezésnek egy csőkígyóját keresz­tülvezetni az elvezető kürtőn; vagy más módon meg­teremteni annak lehetőségét, hogy a kürtőben levő levegő a külső levegőhöz mérten erősen felmelegedjék, és gyorsan távozzék felfelé. A szellőzőnek a tető feletti részén ajánlatos zsalus szellőző fejet alkalmazni.

A 353 d ábra szerinti esetben a szellőztetendő helyiségek be- és elvezető nyílásai közvetlenül betorkollhatnak a szellőző kürtőbe. A 353 c ábra szerinti alaprajzi adottság esetén egyes helyiségek bekötése csak úgy lehetséges, hogy az ábrán szaggatott vonallal rajzolt, mennyezetre erősített rabitz-csatornákat alkalmazunk.

Meg kell jegyezni, hogy ugyanarra a kétcsöves rendszerre, az esetleges működési zavarra gondolva, nem szabad kamrát és WC.-t is kapcsolni. Ha a szellőz­tetendő helyiségek között kamra is, WC. is szerepel, okvetlenül még egy kétcsöves rendszert kell beépíteni. Általában WC. és fürdőszoba egy rendszerbe bekapcsol­ható, míg a kamrát konyhával vagy ruhatárral lehet egy rendszerbe kapcsolni. A csőrendszer betorkolló nyílásait a padlóvonalhoz közel, az elvezető nyílásokat pedig a födémhez közel kell elhelyezni.

3. Áramló levegős gyűjtő szellőző rendszer

Mind az egy-, mind a kétcsöves rendszernél jobb az ún. áramló levegős gyűjtő szellőző rendszer (354. ábra). Ez egy függőleges, felfelé megfelelően bővülő gyűjtő csőből, azonkívül a szellőztetendő helyiségbe a szabadból betorkolló csőnyílásból áll. A friss levegő betorkolló nyílása vagy a fal­ban van, vagy pedig a födémbe helyezett csövön át vezetjük a levegőt a helyiségbe.

354. ábra. Áramló levegős gyűjtő szellőzőrendszer működésének elvi ábrája; (a szaggatott vonallal jelzett áramlási irány a nyári, a folytatólagos vonallal jelzett a téli működésnek felel meg)

A szellőző rendszer működése télen és nyáron ellentétes irányú. Nyáron a gyűjtő csőben levő levegő hidegebb és így nehezebb, mint a külső meleg levegő. A nehéz levegő leesik a csőben, és a nyílásokon át a helyiségekbe áramlik. Egyidejű­leg utána áramlik fentről lefelé a meleg külső levegő, mely útközben fokozatosan lehűl. A helyi­ségekbe bekerülő hideg levegő a padlóig nyomul, és kinyomja a melegebb, elhasznált levegőt. A levegőnek ezt a nyári áramlási kányát az ábrán szaggatott vonalra rajzolt nyilak jelzik.

Télen az áramlás iránya fordított

A gyűjtő csőben levő légoszlop melegebb, mint a külső levegő, így a csőben felfelé áramlik. Egyidejűleg a helyiségben levő levegő a nyíláson át a gyűjtő csőben felfelé haladó légoszlop után hatol, miközben a szabadból beve­zető vízszintes nyíláson vagy csövön friss levegőt szív maga után a helyiségbe. A téli áramlási irányt a rajzon folyamatos vonalra rajzolt nyilak jelzik.

Mind a függőleges gyűjtő, mind a vízszintes csövek belső keresztmetszetét pontos hőtechnikai számítás alapján kell megállapítani (figyelembe véve az áramló levegő mp-enkénti sebességét). Ha a szellőztetendő helyiség az alaprajz belsejében van, a friss levegőt akkor csak a födémben vezethetjük. Ezek a vízszintes bevezető csövek ne legyenek 3 m-nél hosszabbak, mert működésük bizonytalanná válik. A födémbe beépített csövek anyaga: műpala vagy beton.

A függőleges gyűjtő cső kör vagy négyszög (belső) szelvényű, vasbeton anyagú idomtestekből áll. A gyűjtő cső elemeit a falazással egyidejűleg lehet beépíteni; vasbeton vázas épületek esetén pedig a födémre állítva utólag elhelyezni.

Meglevő épületekben utólag létesített ilyen berende­zések szintén a födémre helyezett, szabadon álló, illető­leg apaiakhoz simuló gyűjtőesővel készülnek. Általában az elemek szerkezete és összeépítése a „termofor” kéményekre emlékeztet. Az egész csőrend­szer egyszeres falvastagságú. A padlástérben és a tető felett kettős köpenyfallal építjük a csövet (úgy, mint a „termofor” kéményeket). A betorkolló nyílások szabályozhatók, illetőleg teljesen elzárhatok. Érre a szerkezet esetleges túlerős működése miatt van szükség.

Falazott szellőző kürtők

Az előbb tárgyalt szellőző berendezéseken kívül alkalmaznak még falazott szellőző kéményeket (gyári, laboratóriumi szellőző kürtőket). Ezeket égéstermékek elvezetésére szolgáló kémények közelébe szokták elhelyezni, esetleg gyárkémények köré, hogy a bennük levő légoszlop felhajtó ereje a melegítés révén növekedjék.

Nyáron nem jól működnek, vagy éppen nem szívják a helyiségek levegőjét, hanem fordítva, a külső levegő nagyobb hőfoka miatt fordított huzat keletkezik, és a szellőző csatornában lerakódott piszok, esetleg a szomszédos kémények füstje a helyiségekbe jut.

A szellőztetést legegyszerűbben az ablakon, illetve az ajtón keresztül biztosíthatjuk. Azonban ha a helyiségek nem nyithatók a szabad levegőre, vagy a homlokzat ablakain át kapott légcsere nem elegendő (pl. egyes gyári, üzemi helyiségek­ben, tantermekben stb.), mesterséges szellőzésről kell gondoskodnunk.

Légakna

Azokat a helyiségeket, amelyek az alaprajz belső területén vannak, és így homlok­zatra nyíló ablakuk nincs, régebben világító udvarra vagy ennél kisebb méretű légaknára szellőztették. A légaknás. valamint a továbbiak­ban ismertetésre kerülő szellőzőkürtős megoldások­nál az alábbi óránkénti légcserét kell biztosítani.

• WC helyiségekben ötszöröset.
• Fürdőszobákban ötszöröset.
• Kamrákban háromszorosát.

A légakna minimális belső alapterülete 1,2 m² legyen; kisebbik méretét (a) a következő gyakorlati képlet alapján kell megálla­pítani;

a = 0,34 * √Q,

ahol 0,34 gyakorlati szorzó tényező, Q az aknára szellőztetendő összes mellékhelyiségek térfogatának és az előírásos légcserének szorzata.

A légaknát általában a földszintről in­dítják el. Az akna fenekét nedvességszige­teléssel kell ellátni; lejtéssel és bűzelzárós csatornaszemmel kell a vízelvezetésről gondos­kodni. Az aknába való bejutás végett a leg­alsó szinten ajtót kell készíteni. Kívánatosnak tartjuk a légaknát friss levegővel el­látni. A friss levegőt a szabadból, a pince födém aljához simuló, megfelelő szelvényű rabitz csatornán keresztül juttathatjuk a légaknába.

A légakna fala általában ½  tégla vastagság­gal, soklyukú téglából készül. Ez a méret hőtechnikai szempontból elegendő, mert a légudvarral rendszerint csak mellékhelyiségek határosak, más­részt a légudvarban télen 4-6 C°-kal magasabb a hőmérséklet a külső levegő hőmérsékleténél. Azonban a legfelső emelet légakna falait, valamint a páralecsapódás elkerülése végett az aknával határos fürdőszoba falakat (minden emeleten) hőszigetelő réteggel kell ellátni, A légakna falát emeletenként önállóan, a födémet szegélyező tartókra állítjuk.

Átszellőzés

A homlokzati fallal nem határos mellékhelyiségek (kamra, fürdőszoba, WC.) szellőzését a homlokzati fallal érintkező egyéb mellékhelyiségek felett történő átszellőzéssel is meg lehet oldani. Ilyenkor a homlokzati fallal határos mellékhelyiségek fölötti födém alatt egy kb. 4-5 cm vastag, felül hőszigetelő burkolattal ellátott álmennyezetel létesítünk. Az átszellőzés hossza nem lehet több 3,0 m-nél. A homlokzati falon levő nyílást szög­vas keretes perforált lemezzel zárjuk el. A szellőz­tetendő helyiségben pedig egy kb. 40 X 60 cm-es bukó vagy billenő ablakot szerelünk fel.

A szellőző berendezések

A nagy helyet el­foglaló és a tervezést megkötő légaknák vagy a csak bizonyos esetekben alkalmazható átszellőzés Helyett a nem homlokzatra nyíló helyiségek szel­lőzését újabban szellőző berendezésekkel biztosítjuk. Ezek lehetnek: a) nehézségi erőn alapuló ún. gravitációs szellőzések, melyek működési elve a külső és belső levegő fajsúlykülönbségén alapszik és b) gépi szellőző berendezések. Lakóépületeknél túlnyomóan gravitációs szellőzések alkalmazására kerül sor, míg a gépi üzemű szellőzéseket inkább ipari, valamint középületeknél alkalmazzuk.

A gépi szellőző berendezések az épületgépészet körébe tartoznak, ezért azokkal nem foglalkozunk. A gravitációs szellőző berendezések építését, illetőleg elhelyezését azonban a kőműves munkák keretében hajtják végre. Ezek a mai – különösen lakó – épületeknél igen gyakoriak.

Rendeltetés

A falkötő vasak és vasbeton koszorúgerendák a szerkezeti falak vízszintes irányú összetartására szolgálnak. A falak esetleges szétnyílása az altalaj egyenlőtlen ülepedéséből, másrészt egyes falszakaszok habarcsrétegeinek eltérő mértékű ülepedése folytán állhat elő.

A falkötő vasak 40X10 mm-es, vagy ehhez hasonló méretű, élére állított helyzetű lapos vasak, amelyeket a szerkezeti falakban egy hosszanti álló hézagban, a födémek alatt szokás elhelyezni (313. ábra). A falkötő vasak végein kialakított fülekbe a behorgonyzás céljára egy kb. 60-80 cm hosszú, ún. áttoló vas kerül. A falsarkoknál és faltalálko­zásoknál az egyik irányból jövő falkötő vas a másik irányban futóhoz viszonyítva 1-4 tégla-réteggel magasabban, illetőleg mélyebben helyez­kedik el.

313. ábra. Falkötővas; a) elhelyezkedése a falban; b) toldása, illetőleg megfeszítése

A falkötő vasak esetleges toldása és kívánatos megfeszítése ékelt kötés segítségével történik (313 b ábra). A megfeszítésre azért van szükség, mert a falkötő vas csak ilyen állapotban töltheti be szerepét, csak így veheti fel a falban keletkező vízszintes irányú húzásokat. A lazán elhelyezett, ki nem feszített vas csak akkor kezdene húzást kifejteni, amikor már a falazatban repedések kelet­keztek. A falkötő vasat az utóbbi évtizedekben nálunk kiszorította a vasbeton koszorú, ezért jelen­leg csak igen ritkán kerül alkalmazásra.

A vasbeton koszorúgerenda a szerkezeti falakon körbefutó, három-négy sor tégla magasságával megegyező, tehát 24-32 cm magas szerkezet, amelyet az esetleg fellepő vízszintes húzó erők felvétele végett legalább 4 db 8 mm átmérőjű (min. 2 cm² területű) hosszanti vassal és 30-40 cm-enként legalább 5,5 mm átmérőjű kengyellel kell ellátni (314. ábra).

314. ábra. Vasbeton koszorú; a) szélső főfalban, b) középfőfalban

A vasbeton koszorú fafödém eseten a fagerendák felfekvése alatt, szilárd födém eseten pedig a födém magasságában helyezkedik el Van olyan eset is, amidőn a vasbeton koszorú a födémnél lényegesen mélyebben levő vasbeton áthidalók magasságában, azokkal egyesítve alakul ki.

A koszorúgerenda felfekvési síkja a szilárd födém alsó felületéhez viszonyítva 2-3 cm-rel alacsonyabb legyen. Erre azért van szükség, hogy a födém acél vagy előregyártott vasbeton gerendái a koszorú alsó hosszvasai felett helyezkedhessenek el; valamint, hogy a koszorú vasbetétei ne álljanak útjába a helyszínen készülő vasbeton födém­gerendák, nemkülönben az egyéb természetű vas­beton födémek vasbetét jelnek se.

Az acél és előregyártott vasbeton gerendák felfek­vését, ha erre elegendő idő van, gyorsan kőtő betonanyagból elő kell készíteni. Amennyiben erre nem áll kellő idő rendelkezésre, úgy cserép vagy tégladarabokra kell a gerendákat elhelyezni.

Csökkentett méretű vasbeton koszorú

Ott, ahol a födémgerendák befogását nem kell biztosítani, kisebb falkoszorú is megfelel. Emeletes, nem különleges terhelésű vagy szerkezetű épületeken 25 cm széles, két vagy három téglasor magas; földszintes épületeken 12 cm széles és két vagy három téglasor magas falkoszorú is megfelel, utóbbi esetben egy vagy két szál hosszvas-­betéttel. Megfelelő műszaki adottságok (jó altalaj stb.) ese­tén az emeletes épületek pince fölötti és legfelső emeleti koszo­rúja kivételével 12 cm széles, ún. csökkentett méretű koszorú építhető, esetleg minden máso­dik emeletsoron a koszorú el is hagyható. A keskeny falko­szorú alakját és helyzetét mu­tatja a 315. ábra.

315. ábra. Csökkentett méretű vasbeton koszorú

A csökkentett méretű ko­szorú hátrányos oldala, hogy az orosz kémények környékén bonyolultabb vasalást és egyéb tekintetben is körülményesebb megoldásokat tesz szükségessé.

Vakolt homlokzat esetén a külső falakba kerülő koszorút – a vakolat elszigetelődésének meggátlása céljából – cseréppel (314 a ábra), ketté­hasított soklyukú téglával, élére állított tömör téglával vagy fekvő helyzetű tömör futó téglasorral kell bur­kolni. A vasbeton koszorú homlokzati bur­kolására nemcsak az elszíneződés meggátlása miatt van szükség, hanem azért is, mert ilyen hőszigetelő jellegű burkolat nélkül a koszorú „hőhídként” működne.

A vasbeton koszorú zsaluzása – mint ahogy az a 316. ábrából kitűnik – különösen a homlok­zati falakon elég körülményes. A zsaluzat megtakarítása végett újabban hatósági rendelkezések írják elő a koszorú készítésének a 317. ábrán lát­ható módját. Ebben az esetben a homlokzati oldalon tömör téglából készült futósor, a belső oldalon pedig a gerendák közt kifalazott egyenes boltöv képezi a zsaluzatot.

316. ábra. Vasbeton koszorú zsaluzata

317. ábra. Vasbeton koszorú készítése zsaluzat nélkül; 1 – féltégla homlokzati burkolat; 2 – előregyártott vasbeton gerendák; 3 – a vasbeton gerendák között falazott egyenes boltöv

A nyers (vakolatlanul maradó) homlokzatú tégla és terméskő falaknál a koszorú előtt ½ tégla vastagságú burkoló falat kell készíteni. A légudvarral megszakított hat ár fal esetén a vas­beton koszorút szabadon (bádoggal lefedve) átvezetjük a légudvaron.

Sok esetben az ablaknyílások olyan magasra kerülnek, hogy a fölöttük levő vasbeton áthidaló gerenda egybeesik a koszorúval, vagy attól csak keveset nyúlik le. Ilyenkor koszorúval egyesített ablakáthidaló gerendáról beszélünk (318. ábra). Ebben az esetben a koszorú vasbetétjeit nem szabad beleszámítani az áthidaló gerenda szük­séges húzott és az esetleges csavarásból származó húzást felvevő vaskeresztmetszetbe.

318. ábra. Vasbeton koszorúval egyesített ablakáthidaló (az áthidalóba torkolló acélgerendák alá felkötő vasat kell helyezni, és befogás esetében a koszorút meg kell magasítani)

Koszorúval egyesített áthidaló gerendával old­juk meg a legtöbb esetben a középfőfal kiváltásait is. Ilyenkor a) a födémből lelógó, b) a födémben rejtett, koszorúval egyesített kiváltó gerendát készí­tünk (319. ábra). Ugyancsak koszorúval egyesített vasbeton kiváltó gerendáról beszélünk akkor, amidőn a homlokzaton zárterkély-kiugrást léte­sítünk, és a szélső főfalat vagy a födémet ki kell váltani; ez esetben is lelógó vagy rejtett meg­oldást lehet alkalmazni.

319. ábra. Vasbeton koszorúval egyesített kiváltó gerenda középfőfal felett; a)-b) lelógó, c)-d) födémben rejtett megoldással

A vasbeton koszorú jelentősége. A koszorú a) mint láttuk, alkalmas a falban jelentkező víz­szintes húzó erők felvételére, b) a koncentrált erőket, valamint a koncentrált nyomatékokat a fal nagyobb szélességű szakaszára osztja el, c) a födém vagy a fedélszók vízszintes oldalnyomásából származó és a megtámasztási pontok (pl. a vonórudak) közt keletkező erőket képes felvenni, d) a más módon nem merevített falak kifelé dőlését akadá­lyozza.

A b) pontban foglaltakból következik, hogy a vasbeton koszorúgerendába torkolló födémgeren­dáknál jelentékenyebb befogásról beszélhetünk, mint ha a gerendák csak a téglafalazatba lennének behelyezve. E gondolat alapján, hogy – kellő leterhelés fennforgása esetében – a vasbeton koszorúhoz csatlakozó szilárd födémnél a födémgerendák vagy a sűrű­bordás, illetőleg idomtestes födémek befogott tar­tóként számíttassanak.

A falak gazdaságossági kérdéseit nem lehet pusztán csak az előállítási ár szempontjából vizs­gálni, hanem egyéb, alább felsorolt tényezőket is figyelembe kell venni.

Fontos ilyen vonatkozásban:

• A hőszigetelési szempontból közel egyen­értékű falvastagság mértéke.
• Az 1. pontbeli falvastagságnak megfelelő m² súly.
• A térfogatsúly.
• 1 m³ fal falazóhabarcs szükséglete.
• Azonos karcsúsági szám mellett a határ­feszültség nagysága.
• A hővezetési, illetőleg a hőszigetelési té­nyező.
• A hőtároló képesség.
• A hanggátló képesség mértéke.
• 1 m³ fal elkészítéséhez szükséges összes munkaidő, valamint az anyag-, a szállítási és a munkabérköltségek viszonya.
• 1 m³ fal ára.

Természetesen a külső és belső, vagy a sza­badon álló falak vizsgálatánál az elsorolt tényezők közül nem mindegyik játszik szerepet.

A gazdaságosság tudományos kiértékelése során főleg gazdaságpolitikai szempontból az sem lehet közömbös, hogy a vizsgált falazat anyagai milyen mennyiségű tüzelőszer felhasználása révén állíthatók elő.

A gazdaságossági körülmények teljesen tárgyilagos kutatásánál az épület fűtési berendezésének beruházási, valamint a szükséges tüzelőanyagnak legalább tíz évre ter­jedő költségeit, mint a falazat gazdaságosságát lényegesen befolyásoló tényezőket szintén tekintetbe kell venni.

Legolcsóbb fal nem mindig a leggazdaságosabb!

A fenti adatok egybevetése után kitűnik, hogy a beruházási költségek tekintetében legolcsóbb fal nem mindig a leggazdaságosabb is. Az első pilla­natban olcsóbbnak látszó fal költségesebb lehet kihatásaiban, valamint bizonyos előnytelen tulaj­donságai következtében.

Pl. a vékonyabb, de költségesebb fal előnyösebb lehet az alatta levő különböző épületszerkezetek erőtani méretezése szempontjából. A hőszigetelési és hőtárolási szempontból költségesebb fal előnyösebb lehet az egyéb tekintetben (így pl. szilárdságtani szempontból) meg­felelő, olcsóbb falnál. Az olcsóbb fal elégtelen hőszigetelő és hőtároló képessége következtében nagyobbak lesznek a fűtési berendezések beruházási költségei, azonkívül a későbbiek során túl nagy tüzelőanyag-költségek állnak elő.

A falak vastagsági méretének megállapításánál több szempontot kell figyelembe venni.

Ezek fon­tosságuk sorrendjében a következők.

• Szilárdságtani követelmények.
• Hőtechnikai követelmények.
• Hanggátlási követelmények; különösen a lakáselválasztó falaknál, azonkívül hangstúdióknál, laboratóriumoknál.
• Betörés biztonsági követelmények; inkább csak üzlethelyiségeknél, valamint banképületek páncéltermeinél stb.
• A fal vastagsági méretét néha esztétikai szempontok is befolyásolják.

Ezek közül leglényegesebbek a szilárdságtani kérdések. A falvastagság empirikus megállapítása. A falak szilárdsági szempontból szükséges vastagsági méretét régebben táblázatok alapján állapították meg. Ha egynél több egymás fölötti födém terhét hordó vagy egyébként erősen igénybe vett falak, továbbá karcsú vagy az épület beugró sarkán álló pillé­rek igénybevételéről sztatikái számításokat kell készí­teni, és méretüket azok alapján kell megállapítani.

A mellékfalak terhét kellő teherbírású szerkezetekre kell átvinni. A mellékfajiak igénybevételéről azonban csak az építésügyi hatóság felhívására kell erőtani számításo­kat bemutatni.

Az újabb rendelkezések a faltestek méreteinek megállapítása terén az esetenkénti részletes erő­tani számításokat kívánják meg. Ezek az előírások a biztonság követelményeinek kielégítése mellett nyilvánvalóan a gazdaságosság elvét tartják szem előtt.

Konzolos szerkezetek

A konzolos szerkezetek (mint a lebegő lépcsők, erkélyek, függő folyosók stb.) befogó (leterhelő) falait legalább 38 cm vastagsággal, tömören kell készíteni. E tömör falrészen csak akkor szabad nyílást létesíteni, ha a befogás lehetőségét kellő szilárdságú áthidaló szerkezet biztosítja.

Zárt erkély

A zárt erkélyek falait 1 tégla vastagságú sok­lyukú téglából lehet építeni, és belül néhány cm vastag hőszigetelő lemezzel kell burkolni.

Ablakmellvéd falak

Az ablakok talprésze alatti ablakmellvéd (más néven parapet) fal a falnál keskenyebb (1 tégla vastag) szokott lenni. Ennek oka régebben – nagyobb falvastagság esetében – az volt, hogy az ablakfülkében könyökölve jobban ki lehessen hajolni az utcára. A vékonyabb parapet módot ad a központi fűtés fűtőtesteinek elhelyezésére is. Ha a parapet fal még véko­nyabb, pl. ½ tégla vastagsággal készül, úgy okvetlen hőszigetelő réteget kell alkalmazni.

Orom és tűzfalak

Az orom- és tűzfalakat 7 m magasságig 10 cm vastagságú vasbetonból vagy ½ tégla vastag fallal kell megépíteni. Utóbbi esetben a falat 3 m-enként pillérekkel kell megerősíteni, valamint a fedélszékkel gerendakapcsok segítségével kell összekötni (311. ábra).

A terhelő erők

A felmenő falak és pillérek méretezésénél a következő erőhatásokat kell figye­lembe venni: a) a fedélszerkezet önsúlyából és a fedélre ható hó-, valamint szélnyomásból, b) a falak önsúlyából adódó terhelést, c) a födémek önsúlyából származó és d) a hasznos terhelést. Kapcsolódó cikkünk: Az építményeket érő behatások

A födémekkel, keresztfalakkal, válaszfalakkal sűrűn kimerevített tömör falú épületeknél általá­ban nem vesszük számításba a falakra ható szél­nyomást. Utóbbi azonban jelentős akkor, ha nincs belső főfal, és nincsenek (merevítést adó) végigmenő haránt válaszfalak (pl. bizonyos középületek esetében). Ilyen épületeknél meg kell vizsgálni a falakat szélnyomásra is.

A falra esetleg ható egyéb természetű terhelésekből, mint a konzolos szerkezetekből, a boltövek és boltozatok oldalnyomásából származó, egyáltalán a ferde irányú erőhatásokról ez alkalomból nem beszélünk, ezeket a megfelelő helyen tárgyaljuk.

Mozgó jellegű (rezgéssel vagy lökésszerűen működő) terhelés esetén a hasznos terhet növelő tényezőkkel megszorozva kell számításba venni. Több emelet terhét hordó szerkezetek méretezésekor a hasznos terhek összegét csökkentő tényezőkkel megszorozva szabad számításba venni, azonban hó-, illetőleg szélterhekre a csökkentés nem alkalmazható.

A méretezés elvei

A sztatikái számításokban a) pillérek és b) hosszabb összefüggő falak méretét kell megállapítani. A falak méretezése során úgy járunk el, hogy a fal egységnyi (1 m) hosszúságú szakaszát mint 100 * v cm méretű pillért ellen­őrizzük vagy tervezzük meg (ahol v a fal vastag­sági méretét jelenti).

Terhelő terület

A födémek önsúlyából, vala­mint a rajtuk levő hasznos terhekből adódó ter­heléseket a terhelő terület alapján állapítjuk meg. A 312. ábrának megfelelően kell az egyes külön­böző természetű (homlokzati közbülső és sarok-, szabadon álló belső vagy záró- és határfalhoz simuló stb. jellegű) pillérek, valamint az egységnyi (1 m) hosszúságú falszakaszok terhelő területét megállapítani.

312. ábra. Terhelőterület szemléltetése

A fal súlyából származó terhelések számítását megkönnyíthetjük azzal, hogy a fal homlokzati felületén mutatkozó terhelő terület, valamint a fal m² súlyát fel­tüntető táblázat alapján végezzük a számítást. Ennek a módszernek különlegesen a nyílásokkal áttört homlok­zati falak súlyszámításánál lehet hasznát venni.

Az ablakokkal sűrűn áttört homlokzati falak méretezése során az ablakok és a földszinti kirakatok közti pillérek méretét kell megtervezni, illetőleg ellenőrizni. A vizsgálatot a pillér alsó síkján kell elvégezni.

A mértékadó erő megállapítása

A fal vastag­ságának aszimmetrikus változásából, továbbá a födémekből származó erőhatások külpontos táma­dási helyéből kifolyólag az eredő erő helye változó, és bizonyos mértékű külpontosságot mutat. Kül­pontosság a szélnyomásból is keletkezik. Azonban a külpontosság általában jelentéktelen, ezért a számítások megkönnyítése, illetőleg meggyorsítása végett az eredő erőt a vizsgált keresztmetszeten központosán támadónak tételezzük fel, és a szilárdságtani számításokat ennek megfelelően végez­zük el.

Különösen indokolt ez a feltételezés a kihajlásra veszélyes keresztmetszetben, a pillér magasságának közepén, mert a falak és födémek keretszerű működése folytán az eredő erő éppen ezen a keresztmetszeten lesz központos elhelyezkedésű. Központosán terhelt pillérekkel azonban csak akkor szabad számolni, ha a keretszerű hatás fennforog. Ki nem támasztott pilléreknél a kül­pontosságot figyelembe kell venni.

Középfőfalaknál az eredő erő központosságának elérése végett elvileg kívánatos az, hogy a falat egyszer az egyik, majd a másik oldalon vastagítsuk.

A vizsgálandó keresztmetszetek

A falvastag­ságok, illetőleg pillérméretek megállapításánál rendszerint előre felvett keresztmetszet teherbírá­sának igazolásával van dolgunk. A teherbírást emeletsoronként kell ellenőrizni, illetve igazolni.

Tégla és kőfalazatok szilárdsága

Az elemekből készült faltestek szilárdsága az építőelem szilárd­ságától, a felhasznált habarcs szilárdságától és a falazás gondosságától függ. A kőfalazatoknál hozzá­járul ehhez meg a kövek alakja, fekvőképessége, a falazat nem réteges vagy réteges, illetőleg faragott volta is. Ezen túlmenőleg lényeges a fal karcsúsága is, amit a falazat karcsúsági száma, az m/v érték fejez ki, ahol m a fal magasságát, v a fal vastag­ságát, illetve a pillér kisebbik méretét jelenti.

Beton falazatok

A beton szilárdsága, mint tudjuk, az adalékanyag megfelelő voltától, a beton cementtartalmától, ille­tőleg e két tényezőtől függő kockaszilárdságától, valamint a bedolgozás gondosságától függ.

A karcsú kő, tégla és beton falaknál, illetőleg pilléreknél a nyomó határfeszültségeket módosí­tani kell a következő tényezővel: ϕ=1/(1,1+(m/10v)²≤0,8.

A pillér teherbírása tehát: P_H=ϕ*ϱ_H*F.

A szerkezetek számításba veendő kihajlási hossza (m), rögzített felső megtámasztású falak esetében többnyílású épületeknél az emeletmagas­ság; egynyílású épületeknél a másfélszeres emelet­magasság; szabadon álló falazatoknál a falmagas­ság kétszerese; boltozatoknál pedig a támaszköz 0,4-e.

Egyéb falak határfeszültségi értékei

Az üreges téglák­ból és a különböző anyagú falazó blokkokból készült falak, éppúgy, mint az egyéb monolit jellegű falak határ feszült­ségi értékeire nincsenek hatósági előírásaink. Az ilyen természetű falak feszültségi értékeit esetről esetre anyag-vizsgálati (nyomás-) próbák alapján kell megállapítani.

Vegyes falazatnak nevezzük a többféle anyagból, így kőből és téglából, téglából és betonból, kőből és betonból készült falazatokat. Építésüket az tette és teszi indokolttá, hogy ily módon a költségesebb anyag előnyös tulajdonságait jól ki lehet használni, másrészt megtakarítást lehet elérni az olcsóbb anyag felhasználása réven. A különböző anyagok­ból készült vegyes falak szerkezeti sajátosságai egyeseknél a fal metszetében, másoknál a fal hom­lokzatán is megmutatkoznak.

Tégla és kő anyagú vegyes falakat a múlt században hazánkban is gyakran építettek. Ezek a falak rétegesen felváltva kőből és téglából készül­tek. A rétegesen vagy nem rétegesen kialakított, jól kiegyenlített kőrétegre legalább két rétegből álló téglasort helyeztek, és mindkét anyagot mészhabarcsba rakták.

A tégla és beton anyagú („Gérard”-rendszerű) vegyes falakat Magyarországon gyakorta alkal­mazták (309. ábra). Ez esetben két sáv, fél tégla vastagságú fal közét töltik ki rossz hővezető, könnyű, meleg tartó betonnak A fal összekötését: a) helyenként bekötő téglasorral vagy pedig b) a sarkokon és minden ötödik sorban 70-80 cm távolságban elhelyezett vas átkötő kapoccsal bizto­sítják.

309. ábra. Gerard-féle tégla és beton anyagú vegyesfal; a) bekötő téglasorokkal, b) vas átkötő kapcsokkal

Vegyes falazatról van szó olyankor is, amidőn a fal külső része kőből, a belső része pedig téglából vagy betonból, de egyidejűleg falazva, illetve csömöszölve készül, azzal a feltételezéssel, hogy a két anyag egyaránt részt vesz a teherhordásban. Ilyen­kor kívánatos, hogy a futókövek mélységi mérete (a) és a kötőkövek magassági mérete (h) között a ≥ h a kötőkövek bekötési mélysége (b) és magassága (h) között pedig b ≥ h összefüggés legyen.

A német szakirodalom az ilyen jellegű falakat Mischmauerwerk-nek nevezik. Amennyiben az ilyen falak­nál a kő nem vesz részt a teherhordásban, akkor ezekre a falakra inkább kifejező a burkoltfal elnevezés.

Mischmauerwerk

Többrétegű falazatok

A többrétegű falazatok is a vegyes falak sorába tartoznak. Ezeknél a fal több, egymással szervesen össze nem függő, legfeljebb egymással kapcsolatba hozott különböző anyagú, egymástól nagymérték­ben eltérő tulajdonságokkal rendelkező rétegből áll. A különböző rétegek közti kapcsolatos vas vagy fém anyagú kapcsokkal, ragasztó habarccsal tudjuk létrehozni.

A többrétegű falakra általánosságban jellemző, hogy velük aránylag kisebb falvastagság mellett el lehet érni olyan műszaki tulajdonságokat, amelyeket egyébként csak nagy falvastagság mel­lett lehet megvalósítani. Fokozott hő- és sugárzás­szigetelési például kizárólag többrétegű falazattal lehet elérni.

Ezeknél rendszerint van egy fő – teljesen vagy csak bizonyos mértékig – teherhordó falréteg, amelyhez különböző rendeltetésű rétegek csatlakoznak.

Az ilyen falakkal szembeni külön­leges követelmények lehetnek:

• Fokozott hőszigetelés.
• Fokozott hanggátlás.
• Nedvességszigetelés.
• Sugárzás (röntgen, rádium, izotópok) elleni szigetelés.
• Külső vagy belső, illetőleg egy- vagy két­oldali felületképző burkolás.

A külső (leginkább vázkitöltő) és belső (leginkább lakáselválasztó, erkély és lépcsőházi) faiak egyaránt készülnek több rétegben, ezek szerkezete rendeltetésüknek megfelelően különböző, ezért velük nem itt, hanem a megfelelő helyeken foglalkozunk.

Egyes szerzők a fogalom megjelölésére a homogén szót használják. Szerintünk nem he­lyesen, mert az ilyen természetű falak nem egy­neműek (pl. vasbeton esetében: homokos kavics­ból, cementből és vasbetétből állnak). Sokkal inkább megfelelőnek tartjuk az „egy darabból (és nem elemekből) való” jelleg kifejezésére a monolit szót.

A monolit jellegű falak a továbbiakban fel­sorolt különböző, friss állapotukban képlékeny anya­gokból, általában zsaluzat közé csömöszölve, esetleg öntve készülnek. A betonfalak földpartok között vagy egyoldali zsaluzattal is megépíthetők abban az esetben, ha a talaj nem omladékos.

Zsaluzat

A zsaluzat. A csömöszölt és öntött falakhoz szükséges zsaluzat alapeleme: a hevederekkel összefogott deszkalap, amelynek függőleges hely­zetét és kellő merevségét a lehetőségeknek meg­felelő módon biztosítani kell.

A 305. ábra alacsonyabb (≤ 1,50 m), a 306. ábra pedig magasabb (≥ 1,50 m) fal zsaluzatát szemlélteti. A 24 mm vastag zsaluzó deszká­kat 0,75-1,00 m-en­ként függőleges hely­zetű deszkával vagy négyszög szelvényű hevederekkel fogjuk össze.

305. ábra. Betonból készült alacsony lábazati fal zsaluzata

306. ábra. Betonból készült magasabb fal zsaluzata

A függőleges heve­dereket alul és nagyobb magasság esetén felül is a fallal párhuzamos helyzetű vízszintes he­vederrel kötjük össze. Az ily módon előállí­tott zsaluzatot 1,5 m-enként ferde helyzetű deszkákkal vagy pal­lókkal, más esetben 2-3 m-enként 12 cm-es átmérőjű hengeres fával kell megtámasztani. Magasabb falak zsaluzatát egymás fölött két helyen kell kidúcolni. A talajon levő hevede­reket, valamint a dúcokat földbevert cövekek­kel kell rögzíteni.

A zsaluzat vázának pontos beállítását és későbbi könnyű szétbontását a hevederek és a cövekek közé beiktatott ékekkel érjük el. A zsaluzat befelé való dűlését szétfeszítő lécek­kel vagy hevederekkel, a zsaluzatnak a friss beton hidrosztatikai nyomásából és a beton tömörítésé­ből előálló szétesését pedig megfeszített lágyvas huzalokkal akadályozzuk meg.

Nálunk kevésbé, külföldön gyakran használnak külön e célra szerkesztett, fából vagy fémlemezből készült olyan zsaluzatot is, amely többször felhasználható, sima felületet eredményez és meggyorsítja a munkát. A zsaluzó anyag megtakarítására előregyártott vas­beton pallókat is alkalmazhatunk, melyeket nem kell eltávolítani, és sima, végleges felületet eredményeznek.

A monolit jellegű (öntött) falak anyaga lehet:

• Közönséges, más néven nehézbeton.
• Vasbeton.
• Könnyűbeton.
• Veri agyag,
• Agyagbeton.

Közönséges betonfal

A közönséges betonfalat nagy súlya, nagy hővezető képessége, tömöttsége, körülményes és költséges zsaluzata épületek felmenő falainak cél­jaira alkalmatlanná teszik. Betonfalat ezért csupán alap-, pince-, lábazat-, kerítés- és támfal céljaira alkalmazunk, mégpedig ott, ahol a beton előnyös tulajdonságaira: tömörségére, szilárdságára, ned­vességgel szemben való ellenállására van szükség.

Anyaggazdálkodási szempontból különösen indokolt a pincefalakat vízzáró követelményeknek megfelelően készített csömöszölt betonból építeni akkor, ha csak viszonylagos szárazság igénye áll fenn. A beton alkalmazásával kapcsolatban az is meghatározó, hogy az adott helyen a szükséges betonkavics olcsón vagy drágán sze­rezhető-e be.

A csömöszölt nehézbeton anyagú falakat B 100-as minőségű földnedves kavicsbetonból, kb. 20 cm magas rétegekben döngölve állítják elő. A csömöszölt beton anyagú alap-, pince- és támfalakba be lehet építeni az építkezés szín­helyén vagy ahhoz közel található, illetőleg olcsón beszerezhető nagyobb darab, lapjával elhelye­zendő termésköveket, az ún. úsztatott köveket.

Vasbeton falak

A hajlító erőhatásnak kitett falak gyakran vasbeton szerkezetűek. így vas­betonból készülhetnek az épületek határ-, illetőleg tűzfalai, lépcsőházi falai, a nagyobb földnyomásnak kitett pincefalak, támfalak és bizonyos (betörés-mentes) válaszfalak, azonkívül a kerítésfalak stb.

A vasbeton falak legtöbbször csekély, 6-20 cm-es vastagságúak. Egyoldali erőhatásnál (pl. külső falaknál) a vasak a fal egyik szólón, kétoldali erőhatás (pl. kerítésfalak) esetében a fal mindkét szélén, válaszfalaknál pedig a fal közepén helyez­kednek el (307. ábra). A vasbeton falak vázkitöltő falak céljára is megfelelnek. Ilyenkor mindkét irányban vasalt lemezeket alkalmazunk, amelyek bekötnek a váz oszlopaiba és gerendáiba.

Könnyűbeton falak

A könnyűbeton anyagú monolitos jellegű falak, éppúgy mint a könnyű­beton anyagú elemekből készült falak mindjobban előtérbe kerülnek. Jó hőszigetelő képességük foly­tán nemcsak kisebb, hanem többemeletes épületek felmenő falaihoz is alkalmazhatók, valamint megfelelnek vázas épületek vázkitöltő falainak a cél­jára is.

Külön gondot jelent azonban a könnyűbeton falak vasbetéttel való ellátása esetében a vasak korróziós veszé­lye. Ezért minden körülmények között gondoskodni kell a korrózió lehetőségének kiküszöböléséről.

A csömöszölt salakbeton falakat nálunk idáig földszintes épületek felmenő falainak céljára alkalmazták. Ezeknél a belső zsaluzatot valamilyen fajtájú szervetlen anyagú, nem nedvszívó hőszige­telő lemez is képezheti. A salakbeton fal kötő­anyagául sokszor nem cementet, hanem oltott meszet használnak (ezeket mész-salakbeton falak­nak hívjuk).

Külföldön gyakoriak az olyan öntött falak is, ame­lyeknek a külső fele kavicsbetonból, a belső fele pedig salakbetonból készült. 20 + 20 cm-es rétegvastagság ese­tén a 40 cm vastag fal hőátbocsátási tényezője (k) – 1,34 kcal/m² ó C°. Az ilyen falak készítésénél a két réteget ideiglenesen bádoglemezzel választják el egymástól. A fogantyúval ellátott bádoglemezt a munka előrehaladásának megfelelően fokozatosan felhúzzák.

A tufa-, sejt- és gázbeton is felhasználható monolit fal készítéséhez. Utóbbiaknak inkább az acélvázas épület vázkitöltő falainál van jelentőségük.

Öntött betonfalak

Öntött beton falakkal Németországban négy emeletes épületeket is építenek. Mittag német szerző szerint ilyen­kor az alap- és pincefalak nehézbetonból, a felmenő falak pedig a) téglazúzalék, b) horzsakő, vagy c) kazán-, illetőleg kohósalak adalékanyaggal, tehát a könnyűbeton kategóriába tartozó anyagból készülnek. A szélső- és a középfőfalak vastagsága 30 cm lehet, ami szilárdsági és hőszigetelési szempontból egyaránt elegendő; e tekin­tetben tájékoztatásul közöljük a különböző német szak­könyvekből vett és a 37. táblázatban foglalt adatokat.

Ez az építési mód csak akkor gazdaságos, ha az erre a célra alkalmas különleges zsaluzatot sokszor fel lehet használni. Éppen ebből a célból kívánatos egyforma ablak- és pillérméretekre törekedni. Hosszabb épületek esetében 35 m-enként dilatációs osztóhézagot kell léte­síteni. A netán jelentkező vízszintes húzó erők fel­vételére a szélső és középfőfalakban a födémek magassá­gában vasbetéteket (falkötővasakat) kell beépíteni, még­pedig a következők figyelembevételével.

Ha az épület hosszúsága 10 m, 18 m, 35 m. Vasbetét átmérője mm 2 ø 10, 2 ø 12, 2 ø 14, 2 ø 10. Ugyancsak vasbetéteket kell az ablakkönyöklők alatt is alkalmazni. Utóbbiak az ablak szélességénél jobbra-balra 50-100 cm-rel hosszabbak legyenek.

Az ablakok süvegrésze 1,2 m szélességig vasbetét nélkül maradhat; 1,2-1,5 m szélesség esetén vasbetéttel ellátva; 1,5 m-nél nagyobb szélesség esetén pedig, vas-betétes nehézbetonból készüljön.

A korróziós következmények miatt a füstgázok nem érintkezhetnek a könnyűbeton anyaggal, ezért az orosz jellegű kéményeket (lásd később) tűzálló anyagból készült béléssel (műpala, kőagyag csőbetéttel) kell ellátni. Ilyenkor a kéménylyukat elhatároló fal legalább 6 cm vastag legyen; a hőtágulási deformációk meg­akadályozása végett, valamint szilárdsági szempontból a kémény, illetve kéménycsoport kornyékét függőleges vasbetétekkel és kengyelezéssel kell ellátni. Azonban gyakran nem az öntött beton falban létesítenek kemé­nyeket, hanem falakhoz simulóan tömör égetett agyag­téglából falazott kéménycsoportokat építenek.

Könnyűbeton falazat

A könnyűbetonból készült öntött falakban a gőzdiffúzió folyamata – a fal porózus természete és előnyös hőtechnikai tulajdonságai következ­tében – harmonikusan bonyolódik le. A folyamat­ban csak akkor áll elő disszonáns jelenség, ha a homlokzati oldalon valamilyen magas gőzáteresz­tési ellenállású burkolatot (gőzzáró réteget) alkal­maznak. Ezek a megállapítások vonatkoznak azokra a könnyűbeton anyagú, nagy elemekből készült falakra is, amelyeket későbbi részben tárgyalunk.

Vert agyagfal

A vert agyagfal alföldi, falusi településeknél ma is használatos. Földszintes épületek 40-50 cm vastag falai készülnek ily módon. Létjogosultságát a vályogtégla falaknál kifejtett meggondolások igazolják. A legújabb külföldi szakkönyvek is fog­lalkoznak a vert falak javított technikájának kér­désével.

A vert fal építésénél a kitermelt vályogot, ned­vesen összegyúrják, esetleg homokkal soványítják, majd megfelelő alakú mintaszekrénybe bedöngölik. 20-40 cm magas, lécekkel vagy lapos vasakkal összekötött és ékekkel kimerevített, szétszedhető mintaszekrényt használnak (308. ábra).

308. ábra. Mintaszekrény a vert fal építéséhez

A vert falat gyorsan kell készíteni, mert egy kiadós eső a vályogot szétáztatja. A vert fal teherbírása földszintes épületeknél rendszerint megfelelő; a meleget jól tartja; ha nedvesség nem éri, eléggé tartós, és minden más falnál olcsóbb.

Alap- és lábazatfal céljára a vályog nem alkal­mas. Ezeket a részeket vízálló anyagból, kőből vagy égetett téglából, esetleg betonból kell építeni, és a terepszinttől 45 cm magasságban gondosan szigetelni a nedvesség ellen. Az ablakok és ajtók helyét a kész vert falból utólag vágják ki.

A vert fal vakolattartását növelhetjük azzal, hogy a fal két szélén egymástól kb. 6 cm-es rétegtávolságban legalább 5 cm mélyen bekötő, lapjára helyezett cserép (hulladék) darabokat helyezünk el. Ugyanebből a célból lehet a cserép helyett 2 cm vastag, 5 cm széles mészhabarcs sávokat alkalmazni a fal két szélén.

Sovány agyag eseten a falfelület kimosódását azzal lehet megakadályozni, hogy a fal mindkét oldalán kb. 5 cm vastagságú réteget – egyidejűleg döngölve – agyag adalékanyagú, 1 : 6 keverési arányú cement­habarcsból készítünk. Ebben az esetben tulajdonképpen agyagbeton anyagú kéreg-részről van szó.

Az agyagbetont a vert falhoz hasonlóan – kavics, salak vagy téglatörmelék hiányában – a vidéki építke­zéseknél lehet felhasználni. A legtöbb helyen fellelhető földnedves agyagtörmelékből készíthető. A szilárdság és vízállóság fokozása végett m³-énként 100 kg 280-as cementet kell hozzákeverni.