Magasépítészet - 25. oldal

Az alátéthéjazatoknál már említettük, hogy a páraát­eresztő fólia (egyszeres átszellőztetésű tető) megszakítás nélkül átvezethető a taréjgerincen az egyik tetőoldalról a másikra. Ezzel szemben párazáró fólia (kétszeres átszel­lőztetésű tető) esetén a gerinc vonalában egy fóliacsíkot kell elhelyezni az ellenléc felső oldalához rögzítve úgy, hogy mindkét oldalon 10-15 cm-re rátakarjon a korábban abbaha­gyott fóliákra. A két fólia között biztosítva van az alsó légtér (légréteg) kiszellőztetése (1.178/a. ábra). Ezen különbségek az alátéthéjazat fölötti fedés kialakítását nem befolyásolják.

1.178/a. ábra. Cserépfedések taréjrészletei
a) hódfarkú kettős fedés taréjrészlete kétszeres átszellőztetésű tető esetén;

1.178/b. ábra. Cserépfedések taréjrészletei
b) sajtolt cserépfedés taréjrészlete egyszeres átszellőztetésű tető esetén;

178. ábra. Taréjrészlet

A taréjrésszel szembeni legfontosabb követelmény, hogy együttesen biztosítsa a megfelelő kiszellőzést és vízzárást. A kiszellőztetés kétféle módon oldható meg: a kúpcserépsor szélei alatt a gerincvonal mentén vagy pontszerűen, szellő­zőcserepeken keresztül. Önmagában egyik megoldás sem biztosít elégséges szellőző keresztmetszetet, ezért egyik sem hagyható el!

A taréjrész kialakítása során a kétoldali legfelső cseréplé­cek helyét úgy kell meghatározni (kitűzni), hogy a kúpcserepek megfelelő mértékben rátakarjanak a kétoldali legfelső cserépsorra. Ugyanez vonatkozik a kúpcserepeket tartó szer­kezeti elemekre is (gerincléc, taréjdeszka stb.). A rátakarás mellett azonban a gerincvonal menti kiszellőztetéshez szük­séges keresztmetszetet is biztosítani kell.

A kúpcserépsort általában gerinclécek tartják, az élé­re állított taréjdeszka, taréjpalló alkalmazása viszonylag ritka. A gerinclécek mérete általában 30/50, illetve 50/50.

Ez függ a kúpcserepek tömegétől és az alátámasztási pon­tok távolságától (megegyezik a szaruállások távolságával). A kúpcserepek jelentős tömege miatt általában kedvezőbb és javasolható is a nagyobb keresztmetszetű, 50/50 gerinclé­cek alkalmazása. A fedési rendszerekhez tartozó különböző fém gerincléc-tartókat minden esetben a szaruzatba sze­gezve rögzítik. A beépítés előtt a tartók helyét pontosan ki kell tűzni. Ügyelni kell a magassági beállításra is.

Napjainkban forgalomban vannak olyan kúpalátétek, amelyek a gerincléchez rögzítve egyszerre biztosítják a ge­rinc vonalában a megfelelő vízzárást és kiszellőzést, tartó­sak és szerelő jelleggel beépíthetők. Ezek rendszertől füg­gően többféle kialakításúak lehetnek.

Kúpcserepek kialakítása

Régebben a kúpcserepeket kihabarcsolták, így biztosítva a meg­felelő vízzárást. Ennek az a hátránya, hogy közvetlenül a gerinc vonalában nem biztosítja a kiszellőzést, mozgások és fagy hatására pedig megrepedezik, tönkremegy, ezért gyakran kell felújítani.

A kúpcserépsor elkészítése az utolsó lépés a taréjrész ki­alakítása során. A kúpcserepeket mindig a gerinclécre épí­tik rejtett kúpcserép-rögzítőkkel.

A szellőzőcserepeket a legfelső cserépsor alatti sorban építik be, egyenletes elosztásban (1.178. ábra). A szellőző­cserepek számát és eloszlását előzetes számítások alapján határozzák meg; ajánlott azonban minden szarufaközben legalább egy elem elhelyezése. Szükség esetén (alacsony hajlásszög, hosszú szarufa esetén) két sorban is beépíthetők.

A legrégibb és legelterjedtebb fedési mód több száz évig szinte változatlan formában készült. Minden szerke­zeti részletnek megvoltak a jól ismert, jellemző kialakítási technikái. Napjainkra az egyre szigorodó követelmények, a folyamatosan fejlődő gyártási technológiák és a szélesedő termékválaszték következtében számos új szerkezetalakítási mód jelent és jelenik meg. Természetesen a jól ismert cserépfedések felépítése, illetve fedések képe alapvetően nem változott. Elsősorban a fedés „gyengéinek” tekinthető különböző szerkezeti részletekre vonatkozóan jelennek meg egyre korszerűbb megoldások.

Egy cserépfedés általános felépítése az alátéthéjazatból, az azt leszorító ellenlécből, a héjazatot tartó tetőlécekből, illetve az egymásra fedő héjazati elemekből (cserepekből) áll (1.169. ábra). A fedés készítése során első lépésként minden esetben az alátéthéjazatot, illetve (ahol van) annak aljzatát alakítják ki, külön ügyelve a tetősíkot áttörő szerke­zetekre, a szélekre és a szegélyekre.

1.169. ábra. Cserépfedés általános rétegfelépítése

Ezt követi a cseréplécek elhelyezése és rögzítése (előre meghatározott távolságban). Ezzel egyidőben történik azon kiegészítő elemek beépítése, amelyek részben vagy egészben a cserepek alatt helyezked­nek el. Az utolsó lépés a cserepek felett elhelyezkedő kiegé­szítő elemek beépítése.A cserépfedés készítéséhez szükséges szerszámok, esz­közök az 1.170. ábrán láthatók.

1.170. ábra. Cserépfedés szerszámai, eszközei
a.) gumikalapács; b.j ácskalapács; c.j sarokcsiszoló; d.) szike

Alátéthéjazat

Általános esetben az alátéthéjazatot a fedél szaruzatára ellenléccel lerögzített, részben egymásra takaró vékony szi­getelő lemezek, fóliák alkotják.

Az alátéthéjazat kiválasztása függ:

• a tető tervezett hajlásszögétől;
• a tetőtér hasznosítási módjától;
• a tető formájától, összetettségétől;

egyéb egyedi tényezőktől (pl. éghajlat).

Az alátéthéj azatokat alkotó szigetelőlemezek (fóliák) két fő típusa terjedt el:

• a párazáró és
• a páraáteresztő fólia.

A külső határoló szerkezetekkel szemben alapvető pára­technikai követelmény, hogy a páravándorlás és a szerkezet­ben maradt nedvesség kiszellőztetése a szerkezeti rétegeken keresztül biztosítva legyen. Általános esetben nem beépített tetőtér esetén (ahol a hőszigetelés a födém felső síkjára fekte­tett) az alátéthéjazat alatti légtér közvetlenül kiszellőztethe­tő, vagyis nincs szükség páraáteresztő fólia alkalmazására. Párazáró tulajdonságú alátéthéjazat alkalmazása ese­tén minden esetben gondoskodni kell az alátéthéjazat alatti légtér (légréteg) megfelelő kiszellőztetéséről.

Abban esetben azonban, amikor az alátéthéjazat közvet­lenül kapcsolódik más szerkezeti réteghez (pl. hőszigetelés­hez vagy teljes felületű deszkaborításhoz), vagyis nincs a fólia alatt kiszellőzést biztosító légréteg, páraáteresztő fólia alkalmazása szükséges. Ez olyan speciális lemez, amely nem gátolja a belső térből a külső tér felé a pára áramlását, ugyanakkor – elsődleges funkciójának megfelelően – meg­akadályozza a nedvesség bejutását.

1.171. ábra. Alátéthéjazat (fólia) elhelyezése, rögzítése

Az alátéthéjazatot ellenlécekkel leszorítva (szegezve) rög­zítik a szaruzathoz (aljzathoz). Minden egyes szarufa vona­lában ellenléc kerül (1.171. ábra). Magát az alátéthéjazatot közvetlenül szegezni, kapcsozni nem szabad. Az ellenléc mérete általában 30/50, 50/50. Ez minden esetben függ a tetőfelület lejtésirányú méretétől, illetve a héjazattól. (Az ellenléc mérete határozza meg az adott fedésnél szükséges szellőző keresztmetszet jelentős részét.)

A lemezek (fóliák) közötti átfedés mértéke általános esetben min. 10 cm, ami elsősorban a tető hajlásszögétől függ (alacsony hajlásszög esetén 15 cm). A különböző méretekkel kapcsolatban min­den esetben a fedési rendszer gyártójának ide vonatkozó utasításait kell követni. Az alátéthéjazatot mindig úgy kell kialakítani, hogy az a héjazaton átjutó nedvességet maradéktalanul elvezesse az ereszig.

Ehhez az alábbi fontosabb szabályokat kell betar­tani:

• A lemezeket (fóliákat) mindig lejtésirányú rátakarással kell elhelyezni.
• Az alátéthéjazat lejtésirányú vonalvezetésében lehető­leg kerülni kell a töréseket. Ha mégis szükséges, akkor semmiképp sem lejthet visszafelé a tört felületrész.
• Az áttöréseknél az alátéthéjazatot minden esetben a tetősíkot áttörő szerkezet oldalára felvezetve kell rög­zíteni.
• Minden nagyobb áttörés gerinc felőli oldalán fóliacsa­tornát kell kialakítani úgy, hogy az itt lefolyó nedves­ség maradéktalanul el legyen vezetve (1.172/a. ábra).
• Az eresz vonalában az alátéthéjazatot minden esetben a vízcseppentő lemezre kell rávezetni, szükség esetén rá kell ragasztani (1.172/b. ábra).
• A tetőfedést áttörő antenna-, illetve csatornakivezeté­seknél az átlyukasztott fóliarészt fóliagyűrűvel (gallér­ral) kell megerősíteni.
• A fóliák szélei semmiképp sem maradhatnak szabadon a szél és az UV sugárzás károsító hatása miatt.

1.172/a. ábra. Fóliacsatorna kialakítása

1.172/b. ábra. Alátéthéjazat elhelyezése az eresz vonalában

A fentieken kívül külön-külön utasításokat kell követ­ni attól függően, hogy párazáró vagy páraáteresztő-e az alátéthéjazat. Párazáró alátéthéjazat esetén külön meg kell oldani a fólia alatti légtér (légréteg) kiszellőzését.

Ennek megfele­lően a következő fontos utasításokat kell követni:

• A gerinc vonalában a fólia fektetését a taréjgerinc alatt kb. 10 cm-rel abba kell hagyni, hogy a légréteg felső kiszellőzése biztosítva legyen. A csapadék bejutásának megakadályozása miatt a gerinc vonalában egy fólia­csíkot kell elhelyezni az ellenléc felső oldalához rögzít­ve úgy, hogy mindkét oldalon 10-15 cm-re rátakarjon a korábban abbahagyott fóliára (1.173. ábra);
• Az élen, élgerincen az alátéthéjazatot átvezetni tilos! A kiszellőzést biztosítandó, az élgerinccel párhuzamo­san futó kétoldali ellenlécekre kell felhajtani és rögzí­teni a fóliavégeket.
• A vápák alatt szintén tilos a fólia átvezetése. Az élgerinchez hasonlóan a vápavonallal párhuzamos ellenléceket kell elhelyezni kétoldalt, és a fóliákat ezekre kell felhajtani, rögzíteni.

1.173. ábra. Párazáró fólia átvezetése gerincvonalon

Páraáteresztő alátéthéjazat esetén a következő jellem­zőket kell figyelembe venni:

• az ilyen fóliák két oldala különbözik és a beépítés szem­pontjából nem mindegy, melyik oldalával merre „néz”. A fóliákat minden esetben a feliratos oldalával felfelé kell fektetni;
• a páraáteresztő fólia taréjgerincen, élgerincen és vápán egyaránt megszakítás nélkül átvezethető.

Cserépfedés kialakítása

A következőkben az égetett agyag és betoncserepekből készülő héjazatok készítését tárgyaljuk részletesen. (A kü­lönböző anyagú és formájú cserepektől függetlenül minden fedés alapvetően azonos elvek alapján készül.)

Síkcserép fedések (pl. hódfarkú cserépfedés) kialakítása során a megfelelő méretű szellőző keresztmetszet biztosí­tása érdekében ajánlott magasabb (50/50-es) ellenlécet al­kalmazni, mint a többi esetben. Hullámos fedések esetén a hullámok alatt létrejövő kis „csatornák” ugyanis a szellő­ző légréteg keresztmetszetét növelik, ezért ott alkalmazható alacsonyabb ellenléc is.

Az alátéthéjazat után alakítják ki a héjazat aljzatát és magát a héjazatot. Minden cserépfedés elengedhetetlen fel­tétele a cserépléc-távolság meghatározása (ez lényegében a lécezés kiosztása). A léctávolságot minden esetben a cse­rép hosszméretei, a fedés módja, az átfedés mértéke (mely a tető hajlásszögétől függ), illetve a tetőfelület lejtésirányú mérete határozzák meg (1.174. ábra).

1.174. ábra. Cserépléc-távolság kettős, illetve korona hódfarkú fedésnél 40°-os tetőhajlásszög és 38 cm hosszú cserepek alkalmazása esetén

Az első (eresz menti) és az utolsó (gerinc menti) cserépléc-távolság gyakran kü­lönbözik a köztes (általános) tetőmezőre meghatározott tá­volságtól. Erre vonatkozóan szintén célszerű a gyártói uta­sításokat követni. A cseréplécek mérete általában 30/50 mm. Ezek pontos helyét kitűzéssel kell meghatározni és az el­lenléceken kell jelölni. A cserépléceket az ereszvonallal párhuzamosan (vízszintesen), pontonként az ellenlécekhez szegezik. Ezt követi a héjazati elemek (cserepek) elhelye­zése és rögzítése. A cserepek rögzítése szegezéssel, (fara­gott elemeknél) huzalozással vagy (meredek felületeken, szélszívás ellen) viharkapcsokkal történik.

Közvetlenül a cserepek elhelyezése előtt építik be a sze­gélyek és áttörések mentén a különböző kiegészítő eleme­ket, bádogos szerkezeteket. A cserepeket már ezekhez il­leszkedve kell beszabni.

Ahhoz, hogy a kívánt szabályos fedésképet kapjuk, a ké­szítendő fedést ki kell tűzni. Hálós elrendezésű cserepek­nél minden harmadik, kötésben rakott cserepeknél min­den ötödik függőleges (lejtésirányú) cserépsor helyét jelölni kell. Ezt általában csapózsinórral végzik. A feles el­tolások helyeit szintén külön jelölni kell. A kitűzött vonalak biztosítják, hogy a tető teljes felületén szabályos elrende­zésbe kerüljenek fel a cserepek; elcsúszások nem keletkez­hetnek.

A cserepek elhelyezésének sorrendje mindig az adott fe­dés típusától függ. Két vagy több oldali tető esetén (fedéstí­pustól függetlenül) minden esetben úgy kell a fedést készí­teni, hogy a tetőfelületek lehetőleg egyenletesen legyenek lefedve (ne egy tetőfelület legyen teljes egészében lefedve, és ezt követően a többi). így elkerülhető, hogy a fedélszék jelentős egyoldali terhelést kapjon.

Hódfarkú cserépfedések készítése

Hódfarkú cserépfedés készítésénél a fedést mindig az ereszvonal mentén kell kezdeni, és onnan kell haladni a ge­rinc felé (1.175. ábra). A cserepeket szorosan egymás mellé illesztve akasztják a cseréplécekre. Az első elem helye min­dig a fedni kívánt tetőfelület geometriájától függ.

1.175. ábra. Hódfarkú cserépfedés készítésének kezdete

A cserepeket soronként feles eltolással helyezik el. Min­den második cserépsor a rendszerhez tartozó feles vagy vá­gott elemmel kezdődik. Kettős hódfarkú cserépfedés esetén kétszer sűrűbb a cse­répléc-kiosztás, mint a koronafedésnél (1.174. ábra).

Hornyolt és sajtolt cserépfedések készítése

A hornyolt és sajtolt cserépfedéseknél a fedést szintén az ereszvonal mentén kell kezdeni a gerinc felé haladva. Lejtésre merőlegesen mindig abba az irányba kell a fedést végezni, amerre a cserepek alsó hornyolt része áll (általában jobbról balra) (1.176. ábra).

1.176. ábra. Hornyolt cserepek elhelyezése

Szerkezeti részletek

Cserépfedés esetén alapvetően megkülönböztetjük az ál­talános tetőmezőt, valamint a különböző szerkezeti részle­teket (szegélyek, áttörések stb.). Az általános tetőmező fedé­se egyszerűnek tekinthető, általában könnyen és gyorsan elkészíthető. Kivitelezési szempontból sokkal jelentősebb feladat a szerkezeti részletek („kényes” csomópontjainak) kialakítása. Döntően ezek megfelelősége határozza meg az adott tetőfedés megbízhatóságát, rendeltetésszerű működé­sét, tartósságát.

A fedési rendszerekhez tartozó alkalmazástechnikai út­mutatókban igyekeznek a lehető legjobb megoldást bemutatni az adott fedéstípusok szerkezeti részleteire. Ez esetben is az ott szereplő utasításokat célszerű követni. A tetőfedés jellemző szerkezeti részletei: eresz, taréj, élgeric, vápa, oromszegély, falszegély, kéményszegély, te­tőkibúvó, tetőablak.

Természetesen a részletek kialakítására többféle meg­oldás létezik a fedés típusától, a vízelvezető elemek el­helyezkedésétől, a szellőzőnyílások kialakításától, mére­tétől, az alkalmazott kiegészítő anyagoktól stb. függően. A számtalan megoldás közül a továbbiakban egy-egy jel­lemző példával ismertetjük az egyes szerkezeti részletek kialakításának elvét.

Ereszrészlet

A fedés szempontjából az ereszképzést meghatározza az ereszcsatorna elhelyezkedése, a szellőző levegő-bevezetésé­nek, illetve az alátéthéjazat kivezetésének módja.

Az eresz­csatorna elhelyezkedésétől és helyzetétől függően az alábbi jellemző ereszképzéseket különböztetjük meg:

• csüngőeresz;
• párkányeresz;
• fekvőeresz;
• homlokzati falsík mögötti rejtett eresz.

A legáltalánosabb és leggyakrabban alkalmazott eresz­képzés a csüngőeresz. A fedés szempontjából lényeges az alátéthéjazaton lefo­lyó nedvesség kivezetésének a módja.

Ez történhet:

• vízcseppentő lemezzel az ereszcsatornába vezetve;
• vízcseppentő lemezzel a szabadba vezetve.

A vízcseppentő lemez (ereszlemez) csak teljes felületű deszkaaljzatra (ereszdeszkázatra) fektethető. Ez a deszka­borítás a szaruzat felső síkja alá van süllyesztve, így bizto­sítható az alátéthéjazat törésmentes, lejtésirányú vonalveze­tése. A fémlemezt úgy kell beépíteni hogy az alátéthéjazat, illetve az ellenléc legalább 10 cm-re rátakarjon (1.177. ábra).

1.177. ábra. Cserépfedések ereszképzései:
a) hódfarkú kettős fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel; b) hódfarkú koronafedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel; c) hornyolt hullámos betoncserép fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel; d) sajtolt cserépfedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel

Az eresz mentén a legalsó cserépsor nem támaszkodik egy alatta lévő másik cserépsorra, vagyis ahhoz, hogy a cse­répsor lejtése (hajlásszöge) megegyezzen, a többi, felső cse­répsorokkal magasabb cseréplécet kell elhelyezni az eresz mentén (esetleg duplázni kell a vékonyabbat) (1.177/a. ábra).

1.177/a
Hódfarkú kettős fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel;

Hódfarkú kettős fedésnél a rendszerhez tartozó ereszcse­repekkel képezik a legalsó cserépsort (1.177/a. ábra). Ez az alapcserepeknél rövidebb egyenes vágású cserépelem.

1.177/b
Hódfarkú koronafedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel

1.177/c
Hornyolt hullámos betoncserép fedés csüngő ereszképzése ereszcsatornába vezetett vízcseppentő lemezzel

1.177/d
Sajtolt cserépfedés csüngő ereszképzése szabadba vezetett vízcseppentő lemezzel

Hullámos profilú cserepek esetén a legalsó cserépléc ma­gasításához gyakran alkalmaznak olyan (műanyag) szel­lőzőlécet, amely egyben a héjazat alatti szellőző légréteg alsó beömlő keresztmetszetét is növeli (1.177/d. ábra). Az ellenlécek közötti levegő-nyílásokat szellőzőszalaggal kell lezárni az ellenlécek végéhez, illetve az alsó cserépléchez szegezve.

Ez lehetővé teszi a levegő szabad beáramlását, ugyanakkor megakadályozza a bogarak, rovarok, kisebb madarak „befészkelését”. Hasonló szerepe van a hullámos cserépfedéseknél alkalmazott, a legalsó cserépléchez rög­zített (vagy a szellőzőszalaghoz kapcsolt) lezáró fésűnek. Ennek rugalmas fésűi a cserepek alsó hullámos felületét kö­vetve zárják le a nyílást.

Kétszeres átszellőztetés esetén az eresz alátéthéjazat alatti részén is külön biztosítani kell a levegő bejutását a tetőtérbe. Ezt általában a szarufák közötti deszkaborításon képzett szellőzőnyílások teszik lehetővé, amelyeket szintén szellőzőszalaggal kell lezárni.

Régen elterjedt volt a homlokzati sík elé ugró szarufa­végek elrejtése dobozszerű, teljes deszkaborítással. Ezek hátránya, hogy anyag- és munkaigényesek, nehézkes a meg­felelő szellőzést biztosítani, és kedvező teret jelent a kü­lönböző bogarak, rovarok, rágcsálók számára. Emellett a deszkázat esetleges vetemedése esztétikai szempontból is előnytelen. Napjainkban ezt az ereszképzést viszonylag ritkán alkalmazzák, elsősorban a látszó szarufavéges eresz­kialakítás a jellemző.

Taréjrészlet (tetőfedés és kúpcserépsor)

Élgerinc és váparészlet a cseréptetőknél

Oromszegély kialakítása (cserépfedésnél)

A tetőfedés összetett szerkezet. Kialakítása előtt ponto­san meg kell határozni a fedési módot, a beépítendő anya­gok, elemek szükséges méretét, mennyiségét, típusát stb. Ehhez először meg kell tervezni a tetőfedést.

Minden ilyen tervezés alapja a fedés kiválasztása. Ezt az egyedi igények mellett a helyi (környezeti) adottságok, a vonatkozó előírások, valamint a megvalósíthatóság befo­lyásolhatják. A fedés kiválasztásával ismerté válik a kiala­kítandó szerkezet általános rétegfelépítése. A héjazat alatti szerkezeti részek (a fedés aljzata, az alátéthéjazat típusa) az egyedi szerkezeti jellemzőkhöz igazodva változhatnak. A fedés megválasztása után a tervezés következő lépése a fedés adott tetőre „illesztése” a lehető legmegfelelőbb mó­don.

Ekkor kell meghatározni a szükséges szerkezeti elemek méretét, kiosztását, a rögzítési módokat, a különböző szer­kezeti részletek kialakítását, az ezekhez szükséges anyago­kat, elemeket, a csapadékvíz-elvezetés módját, szerkezeti elemeit stb. Meg kell adni a tetősíkok végleges méretét (a fedési szélességet és a hosszt). A tervezés utolsó részében a fedés kialakításhoz szükséges anyagmennyiségeket hatá­rozzák meg. A következőkben a hazai gyakorlatban legtöbbször elő­forduló cserépfedések tervezését mutatjuk be.

Tetőfelület mérete

A tetőfelületek valódi mérete egy­szerű számítással vagy szerkesztéssel meghatározható. Ter­mészetesen a tetőfelületek falsík elé „nyúló” részét is (az orom- és ereszrész mentén) számításba kell venni!

Alátéthéjazat

Az alátéthéjazat megválasztását számos tényező befolyásolja. A legfontosabb az adott tető hajlás­szöge, a fedés típusa, aljzata, a tetőtér hasznosítottsága. Az alátéthéjazat kialakítására vonatkozó fontosabb szabá­lyokat a következő fejezetben ismertetjük. Az alátéthéjazatot képező fólia mennyisége azonban a tetőfelület méretének ismeretében ettől függetlenül meghatározható a teljes tetőfe­lület + 15% mennyiségben (1,15 m² fólia / 1 m² tetőfelület).

A többlet tartalmazza a fóliák közötti rátakarásból, illetve a szabás során keletkező hulladékból adódó veszteséget. A tekercsekben forgalomba kerülő fóliákon minden esetben fel van tüntetve a tekercs teljes felülete, így meghatározható az adott tetőhöz szükséges tekercsek száma.

Ellenléc

Az ellenlécek keresztmetszeti méretét első­sorban a fedés alatti szellőző légréteg szükséges magassá­ga határozza meg. Ez függ a fedés típusától, a tetőfelület magasságától (szarufahossztól) és a tető hajlásszögétől (1.3. táblázat). Az ellenlécek anyagmennyiségének meg­határozása egyszerű, mivel az ellenlécek hossza és száma általában megegyezik a szarufákéval.

1.3. táblázat. Ajánlott ellenléc-vastagságok hornyolt hullámos betoncserép-fedés esetén

Ha a gerinc mentén a kétoldali ellenlécek ferde lapolással egy­máshoz illeszkednek, akkor külön számolni kell az ebből adódó hossznövekedéssel. Ez meredek tető és magas ellenlécek esetén lécenként akár 10-12 cm is lehet.

Cserépléc

A tervezés egyik legfontosabb munkarésze a cseréplécek kiosztása. Ehhez pontosan ismerni kell a vá­lasztott fedés ide vonatkozó gyártói ajánlásait, előírásait. A segédletekben pontosan megadják az egyes fedések esetében a különböző tetőhajlásszög-tartományokban alkalmazha­tó legnagyobb léctávolságot (LT). Ezen kívül a hajlásszög függvényében előírják a betartandó ereszléc-távolságot (é), illetve gerincléc-távolságot (g) (1.166. ábra).

1.166. ábra. Cserépléc-távolság meghatározása hornyolt sík betoncserép fedés esetén

Természetesen egyes tetők esetében a megadott léctávolságok nem tarthatók be pontosan, hiszen mindig az adott méretre kell a lécezést kiosztani (kivéve sajtolt cserepeknél). Az előírt léctávolság csak akkor teljesül, ha az adott tető ereszléc-, illetve gerinc­léc-távolsággal csökkentett teljes fedési hossza megegyezik a megadott léctávolság egész számú többszörösével.

A cseréplécek keresztmetszeti mérete elsősorban a szaru­fa-távolságtól és a héjazat tömegétől függ. Nagyobb szarufa­távolság és nehezebb fedés esetén ajánlott nagyobb vastag­ságú léceket alkalmazni. A fedéshez szükséges cseréplécek mennyiségét a cserépsorok száma, illetve a fedési szélesség határozzák meg (utóbbi a cseréplécek hosszát adja meg).

Gerincléc

A gerincléc tartja a gerinc, illetve élgerinc mentén a kúpcserépsort. Méretét a kúpcserepek tömege, a szarufa-távolság, valamint a mezőcserepek geometriai kialakítása határozza meg. Nehéz kúpcserepek, illetve na­gyobb szarufa-távolság, vagy nagy hullámmagasságú cse­rép esetén ajánlott nagyobb méretű gerinclécet beépíteni. Az alátámasztó tartók számát a gerinc mentén a szaruállá­sok száma határozza meg. Ezek a távolságok alkalmazhatók él mentén is.

Deszkaborítások

Az ereszdeszkázatok, vápadeszkáza­tok, oromdeszkázatok elhelyezését, kialakítását és a szük­séges anyagmennyiségét az ide vonatkozó kidolgozott szer­kezeti részletek alapján határozzák meg.

Héjazat

A választott fedési mód ismeretében pontosan ki kell osztani a cserepeket. Az előzőekben a fedési hossz ismeretében megadtuk a cserépsorok számát és az azok kö­zötti átfedést. A cserepeket azonban oldalirányban is ki kell osztani. Ennek első lépése a fedési szélesség meghatározá­sa. A fedési szélesség a tetőfelület (jelen esetben) cserepek­kel lefedett szélessége. Oromszegély elemek alkalmazása esetén a fedési szélesség kisebb, mint a tényleges szélesség. A tetőfelület oromfal-síkon való túlnyúlását is a fedési szé­lesség számításakor kell pontosítani (1.167. ábra).

1.167. ábra. Fedési szélesség (hornyolt hullámos betoncserép fedés esetén)
a) szegélycseréppel; b) oromszegéllyel

A túlnyú­lás nagysága függ a cserépléc keresztmetszeti méretétől és a fedés tömegétől. Szegélycserepek alkalmazása esetén a túlnyúlást megadja a cserepek fedési szélessége (egy cse­rép fedési szélességének egész számú többszöröse + a két szegélycserép fedési szélessége). Fém szegélyelemek beépí­tése esetén a fedési szélesség szabadabban meghatározható.

Az egyes gyártók a forgalmazott cserepekre vonatkozó­an – a fedési mód és a tetőhajlásszög függvényében – pon­tosan megadják az 1 m2 tetőfelület lefedéséhez szükséges anyagmennyiséget. Ez alapján általában pontosan megha­tározható az adott tetőfelülethez szükséges elemek száma. A fedéshez szükséges különböző kiegészítők (eresz-, sze­gély-, szellőzőcserepek stb.) a gyártói utasítások és a kidol­gozott szerkezeti részletek alapján adhatók meg.

A következőkben egy egyszerű nyeregtetőn létesítendő cserépfe­dés példáján keresztül ismertetjük a fedéshez szükséges elemek mennyiségek meghatározását.

A nem beépített tetőteret határoló tetőszerkezet kétszeres szellőzte-tésű, a választott fedés: hornyolt hullámos betoncserép fedés (sze­gélycserepekkel).

• tető hajlásszöge: 37°;
• fedési hossz: 4,55 m;
• fedési szélesség: ~11,24 m (30 cm szegély túlnyúlással számolva);
• a gyártó által (megengedett) legnagyobb léctávolság: 34,0 cm;
• ereszléc távolság: 33,0 cm;
• gerincléc távolság: 4,0 cm;
• gyártó által megadott cserépszükséglet: 9,80 db/m2.

A korábbi képletet felhasználva, az ismert adatokat behelyettesítve az egy tetőfelületen kialakítandó cserépsorok száma: 14. Az alkal­mazandó léctávolság 32,2 cm.

Az egy cserép fedési szélessége alapján meghatározott pontos fe­dési szélesség, egy sorban 35 db alapcseréppel és a kétoldali sze­gélycserepekkel számolva: 11,17 m (a tényleges szegélytúlnyúlás így 26,5 cm).

Az összes fedési tetőfelület: 101,65 m2. A gyártói ajánlás alap­ján a fedéshez szükséges cserepek száma: 997 db. (A cserépso­rok és oszlopok szorzata alapján: 980 db, ehhez azonban hozzá kell adni 2-3%-nyi szabási, törési veszteséget.) A jobbos és balos szegélycserepek száma 28-28 db. A kúpcserepek anyagszükséglete (5 cm-es átfedéssel) a gyártó segédlet szerint 2,70 db/fm. Ez alapján a fedéshez szükséges kúpcserepek száma (11,17 m hosszú gerincre számolva): 31 db. A szarufaközönként elhelyezett szellőzőcserepek száma összesen: 24 db.

A gerinc teljes hosszában (11,17 m) elhelyezik a fedési rendszerhez tartozó kúpalátétet.

Az alátéthéjazathoz szükséges fólia mennyisége: 1,15×101,65 = 116,90 m2, ez 78 m hosszú és 1,50 m széles fólia. A szaruállások száma 13, azaz 26 db 455+4 cm hosszú, 50/50 mm-es ellenlécre van szükség (a 4 cm a hajlásszögből adódó, gerinc menti ellenléchossz-növekedés).
A 3% vesztességgel számolt mennyiség összesen: 122,92 fm. A 30/50 mm-es, 11,04 m hosszú cserépléc­sorok száma összesen 28. A fedéshez szükséges cserépléc 3% vesz­teséggel számolt összes mennyisége: 318,40 fm. A kétoldali (60/50 mm-es) l-l db ereszléc 3% vesztességgel növelt összes mennyisége: 22,74 fm. Az 50/50 mm-es gerincléc hossza 11,17 fm. A kétoldali eresz mentén kialakítandó ereszdeszkázat összes felü­lete: 11,17 m2 (1.168. ábra).



1.168. ábra. Tervezett tetőfedés ereszrészlete

Az ehhez szükséges 100/25 mm-es deszka (3% veszteséggel növelt) mennyisége: 115,05 fm. Az orom­szegélyek teljes hossza 18,36 m [4 x (4,55 m + 0,04 m)]. A borítás­hoz szükséges deszkázat összes felülete: 6,61 m2 (egy oldali desz­kaborítás szélessége 36 cm). Az ehhez szükséges 120/25 mm-es deszka (3% veszteséggel növelt) mennyisége: 56,73 fm. A kétoldali ereszvonal mentén beépítésre kerülő l-l vízcseppentő lemez 3%-al növelt összes mennyisége: 22,85 fm. Az eresz mentén mindkét oldalon szükség van 70 mm, illetve 100 mm széles szellőzőszalagok elhelyezésére. Ezek mennyisége mindkét méretből egyaránt 22,85 fm.

A kétoldali eresz mentén, az első cserépsor alatt teljes hosszban elhelyezendő lezáró fésű mennyisége szintén 22,85 fm. A tetőn kialakításra kerül egy kéményáttörés, illetve egy tetőki­búvó ablak.

A magastetők egyik legjelentősebb kiegészítő szerkeze­tei a vízgyűjtő- és vízelvezető elemek. A vízelevezetés fő részei: ereszcsatorna, lefolyócső és ezeket tartó rögzítő fémelemek (1.165. ábra).

1.165. ábra. Vízgyűjtő és vízelvezető szerkezeti elemek, részletek a) tetősíkon fekvő; b) függő; c) párkányon ülő rejtett; d) falhoz csatlakozó rejtett ereszcsatorna (attikacsatorna)

Az ereszcsatorna összegyűjti és a lefolyócsőhöz vezeti a tetőről összegyűlt vizet. Anyaga horgany, horganyzott acél, alumínium, vörösréz, illetve kemény PVC lehet. Ke­resztmetszete általában félkör, ritkán nyitott négyszög (ez utóbbi alkalmazása kedvezőtlen).

Az ereszcsatorna elhe­lyezkedése alapján lehet:

• tetősíkon fekvő;
• párkányon ülő (vagy rejtett);
• függő ereszcsatorna.

Utóbbi alkalmazása a legkedvezőbb és egyben a legel­terjedtebb is. Független a tetőfedéstől, így átalakítás, javítás vagy csere esetén sincs szükség annak megbontására. Az ereszcsatorna és lefolyócső keresztmetszeti méretét, a lefolyók számát stb. külön számítással kell meghatározni a tetőfelület és az adott területre (országra) vonatkozó mértékadó csapadékmennyi­ség függvényében.

Az ereszcsatornákat a fedélszerkezethez kapcsolódó kampós acélok tartják, amelyekhez lemezrugókkal rögzítik. A kampós acélok pontos beállításával adható meg a csator­na lejtése (0,3-0,5%).

Az ereszcsatorna elhelyezése, kialakítása minden eset­ben pontos munkát igényel. A függő ereszcsatornát úgy kell kialakítani, hogy a tetőről lefolyó vizet maradéktalanul fel­fogja, de ne akadhasson fenn rajta nagy mennyiségben hó (a belső oldali, homlokzat felőli élét 1 cm-rel túl kell emel­ni). Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a csatorna ne aka­dályozza a levegő bejutását a tetőfedés szellőző légrétegébe (ne takarja el jelentősen a beömlő nyílásokat). A tetőfedés alátéthéjazatán lefolyó nedvesség -az ereszcsatorna anyagá­hoz igazodó szegélylemezzel- bevezethető az ereszcsatorná­ba vagy a csatorna alatt lecsepegtethető.

A lefolyócső a homlokzati fal mentén az eresz szintjéről a terepszintig (vagy az alá) vezeti a csapadékvizet. Anya­ga megegyezik az ereszcsatorna anyagával. Rögzítését falba kötött csőbilincsek biztosítják. A homlokzati falsík elé „ugró” ereszrészről könyökcsövek segítségével vezetik a falsíkhoz.

Az előzőekben röviden ismertettük a különböző tetőfedé­seket a héjazati elemek anyaga szerint. Ebben az alfejezet­ben az egyes tetőfedéseknél szükséges különböző kiegészí­tő elemeket, szerkezeteket mutatjuk be. Ezek olyan, a héja­zattál eltérő anyagú szerkezeti elemek, amelyek biztosít­ják a tetőfedés és a különböző ahhoz kapcsolódó vagy azt áttörő szerkezetek vízzáró kapcsolatát, valamint hogy a tetőfedés megfeleljen a vele szembeni különböző (pl. biztonsági) előírásoknak. Mindezt úgy, hogy ezek a kiegé­szítő elemek a héjazathoz illeszkedve, azzal együtt össze­függő, esztétikus megjelenésű tetőfedést képeznek.

Rendeltetésüktől függően a következő tetőfedést kiegé­szítő szerkezeti részeket, elemeket különböztetjük meg:

• Szegélyezések: ezek a tetőfedés más szerkezethez tör­ténő csatlakozásánál, illetve a héjazat szélei mentén kialakítandó szegélyek (tűzfalszegély, oromfalszegély, ereszszegély), valamint a tetőfedést áttörő szerkezetek (kémények, csövek, rudak, szellőzők, tetőkibúvók, tetőablakok) szegélyei.
• Vízgyűjtő-, vízelvezető szerkezetek: ide tartoznak az ereszcsatornák, lefolyócsövek, valamint a vápacsator­nák (hajlatcsatornák).
• Egyéb kiegészítő szerkezeti elemek: ezek lehetnek héjazat felettiek (pl. a hófogók, járófelületek, kapasz­kodók stb.), valamint héjazat alattiak (pl. kúpalátét, fó­liagyűrű stb.) (1.155. ábra).

1.155. ábra. Tetőfedés különböző kiegészítő szerkezetei
a) tetőszegély; b) tetőablak; c) kéményszegély; d) antennakibúvó; e) ereszcsatorna; f) hófogó elem

Alapvető követelmény a kiegészítőkkel szemben, hogy ellenálljanak a külső (időjárási) hatásoknak, tartósak, gaz­daságosak, esztétikusak, illetve gyorsan és könnyen beépít­hetők legyenek.

1.156. ábra. Cserépfedések előre gyártott kiegészítő elemei
a) fém járócserép járóráccsal; b) járócserép járóráccsal; c) hófogórács és tartó; d) tetőkibúvó ablak; e) tetőfólia; f) rögzítő karom (vágott cserepekhez); g) rögzítő szeg; h) fém hófogó; i) kúpcserép rögzítő; j) viharkapocs; k) ragasztószalag (tetőfóliához); l) kúpalátét; m) kémény- és falszegély; n) csatornaszellőző elem; o) antennakivezető elem; p) csőcsatlakozó nyak; q) kúpcserép lezáró; r) fém oromszegély; s) fém vápaelem; t) szellőzőléc lezárófésűvel

Bádogos szerkezetek

Korábban említettük, hogy régebben a tetőfedések kiegé­szítő szerkezeti részeinek többségét (elsősorban a szegélyezé­seket és a vízgyűjtő-, vízelvezető elemeket) fémlemezekkel képezték. Ezek együttes gyűjtőneve a bádogos szerkeze­tek (1.157. ábra). A különböző fedési rendszerek, azon belül pedig az előre gyártott kiegészítők megjelenésével és elter­jedésével a bádogos szerkezetek valamelyest háttérbe szo­rultak. Egyedi kiegészítő szerkezetként azonban még nap­jainkban is széles körben készülnek. (Mai szemmel nézve költségesek és munkaigényesek.)

1.157. Bádogos szerkezet (részlet)

A tetőfedés bádogos szerkezeteit alkotó elemek:

• fémlemezek: anyagalehet horgany, horganyzott acél, alumínium, réz, ólom;
• kapcsoló- és rögzítőelemek: szegecsek, forrasztó-anyagok, huzalok, ragasztók.

A bádogos szerkezetek aljzatát minden esetben teljes felületű zárt borítás (vagy egyéb falazott, illetve vasbeton szerkezet) képezi. Az aljzat és a fémlemez között (korróziós és páratechnikai okokból) szükség lehet elválasztó rétegre.

A bádogos szerkezeteket mindig úgy kell kialakítani, hogy a teljes felületen és kapcsolódások mentén is biztosítva le­gyen a vízzáróság és a vízelevezetés. Eltérő anyagú (pl. cserép-) fedéseknél két jellemző megoldás figyelhető meg: vagy a héjazati elemek takarnak rá a bádogos szerkezetek­re (hajlásszögtől függő átfedéssel), vagy fordítva a bádogos rész takar rá a héjazatra.

Bádogos szerkezetek kialakítása

A bádogos szerkezetek kialakítása három egymástól el­különülő munkafázisra bontható:

• lemezek méretre vágása, megmunkálása;
• lemezek összekapcsolása;
• lemezek rögzítése.

A lemezek méretre vágása – pontos helyszíni felmérés alapján – kézi (lemezvágó olló, táblavágó), esetleg gépi vá­góeszközökkel történik (1.158. ábra). A méretre vágás mel­lett a hajtások, beszegések, illetve a lyukak kialakítása is a lemezmegmunkálás része.

1.158. ábra. Bádogos munkák szerszámai
a) fakalapács; b) borítóvas; c) jelölő fogó; d) jelölő sablon; e) fogók; f) ollók; g) szegecselőgép (kis teljesítményű); h) kézi szegecselő; i) szegecselőgép (nagy teljesítményű); j) lemezvágó

A különböző lemezprofilokat megadó hajtásokat, beszegéseket a lemezek hajlításával képezik. Ez a leggyakoribb megmunkálási művelet. A hajlítások számától és a lemezré­szek szögétől függően többféle hajtás különböztethető meg (1.159. ábra).

1.159. ábra. Különböző hajtások, beszegések
a) lapos beszegés külső hajtással; b) lapos beszegés belső haj­tással; c) merev beszegés; d) lehajlított vízorrbeszegés; e) vízorr-beszegés:  f) csöves beszegés

Az egyes hajlat-típusoknak más-más a rendel­tetése. A lapos beszegés pl. a rögzítőelemek beakasztására, a vízorr-beszegés pedig a lefolyó csapadékvíz elvezetésére szolgál. (Az ereszcsatornák jellemző hajlattípusa a csöves beszegés, amely az ereszelemek rögzítését teszi lehetővé.) A lemezhajlatoknak mindig egyenes élűnek, egyenletesnek, repedés- és torzulásmentesnek kell lennie. Ennek megfele­lően a hajlítást mindig ív mentén végzik hagyományos kézi szerszámokkal (borítóvas, borítófogó, fakalapács), nagyobb lemezek esetén pedig nagyméretű lemezhajlító gépekkel.

Lyukasztásra viszonylag ritkán van szükség. Ezt kézi lyu­kasztógéppel vagy egyszerű lemezlyukasztóval és kalapáccsal (acéllemez alátét használatával) végzik (1.158. ábra).

A bádogos szerkezetek elhelyezésének alapvető feltétele, hogy az aljzat felülete teljesen sima, tiszta és száraz legyen. A lemezek összekapcsolása korcolással, szegecseléssel vagy forrasztással történhet. A korckötés azonos anyagú lemezek – a kötés típusának megfelelően beszegett – széleinek egymásba hajtásával, akasztásával vagy csúsztatásával létrehozott elemkapcsolat. Fajtái: egyszeres állókorc, kettős állókorc, lefektetett (for­rasztott) kettős állókorc, beakasztó korc (egyszerű fekvő -korc), egyszeres fekvőkorc, kettős fekvőkorc (1.160. ábra).

1.160. ábra. Különböző korckötések és kialakításuk lépései
a) egyszeres állókorc; b) kettős állókorc; c) leforrasztott kettős állókorc; d) beakasztó korc; e) egyszeres fekvőkorc; f) kettős fekvőkorc

Adott bádogos szerkezetnél a korc típusának megválasztá­sa elsősorban a korcolás rendeltetésétől és a korcnak a víz folyási irányához viszonyított (beépítési) helyzetétől függ. A korckötések „csupán” vízzáró kapcsolatot képeznek, vagy­is alattuk is szükség van vízhatlan alátéthéj-aljzatra. Előnyük viszont, hogy adott mértékig lehetővé teszik a lemezek hő-tágulásból következő feszültségmentes mozgását.

A szegecselt kötés két vagy több, egymásra adott mérték­ben rátakaró lemez szegecsekkel történő mechanikus összekapcsolása. Fajtái: egysoros és kétsoros szegecselt kötés (1.161. ábra). A szegecsek elhelyezése történhet kézi szege­cselő szerszámmal előfúrt lyukakba vagy szegecselőgéppel közvetlen belövéssel.

1.161. ábra. Szegecselt kötések
a) egysoros szegecselt kötés; b) kétsoros szegecselt kötés

A szegecselt kötések megfelelő vízzá­rósága lemezek közötti tömítéssel biztosítható. Ehhez a sze­gecselés előtt a lemezek csatlakozó felületei közé (az átlapo­lás sávjában) tömítő-, illetve ragasztóanyagot hordanak fel, ami megfelelő tömítés mellett a lemezek közötti kapcsolatot is erősíti.

A forrasztott kötés két (különböző módon) egymáshoz illesztett lemez forrasztással létrehozott kötése. Fajtái: fo­lyós, gyöngysor-, pont-, merevítő, V alakú, valamint gömb­forrasztás (1.162. ábra). Ezek közül a leggyakrabban al­kalmazott a folyós forrasztás, amelynél az egymásra lapolt lemezeket zárt, folytonos és egyenletes varrat köti össze. Az ilyen kötés vízhatlan elemkapcsolatot képez. A forrasztást gázmelegítésű forrasztópákával olvasztott ón vagy ólom lágyforraszokkal végzik.

1.162. ábra. Forrasztott kötések
a) folyós forrasztás; b) gyöngy sorforrasztás; c) pontforrasztás; d) V alakú forrasztás; e) merevítő forrasztás

A lemezek rögzítése az aljzathoz különböző rögzítő­elemekkel, pántokkal, fércekkel stb. történhet. Ezek jellem­zően a lemezkötésekhez kapcsolódva (pl. korcokba beakaszt­va) vagy a lemezszegélyekhez csatlakozva kötik le a leme­zeket (1.163. ábra). A rögzítés módjának megválasztásánál minden esetben figyelembe kell venni a lemezek és az aljzat anyagát, valamint a lemezek közötti kötések típusát. A rög­zítéseket úgy kell kialakítani, hogy a lemezek hőtágulásból adódó mozgásához szükséges hely biztosítva legyen. A bá­dogos szerkezetek elhelyezésének alapvető feltétele, hogy az aljzat felülete teljesen sima, tiszta és száraz legyen.

1.163. ábra. Lemezek leerősítése, rögzítése
a) szalagférccel (visszahajtva, forrasztva, szegecselve); b) visszahajtott beakasztó férccel; c) beakasztó férccel (rögzítőnyelvvel); d) rögzítőszegéllyel; e) U alakú férccel

Régebben a korszerű tetőfedési rendszerek elterjedése előtt a különböző szerkezeti részletek kialakításához a teljes egészében helyszínen készülő bádogos szerkezetek mellett részben előre gyártott bádogos elemeket is alkalmaztak. A különböző szegélyek (fal-, orom-, kéményszegélyek) üzem­ben előre levágott és meghajlított fémlemezek (1.164. ábra).

1.164. ábra. Részben előre gyártott bádogos elemek
a) kéményszegély; b) antenna kivezető; c) tetőkibúvó; d) fal- és oromszegélyek;

Az építési helyszínen nincs szükség a lemezek megmunká­lására, ott csak a toldásokat, illesztéseket^ valamint a rög­zítést végezik. A kisméretű bádogos szerkezeti elemek (an­tennakivezető, csatornaszellőző stb.) általában egy elemként legyártva kerülnek forgalomba. Az építés helyszínén csak a beépítést, rögzítést végzik. Nagyobb bádogos szerkezetek (tetőkibúvó ablak) több összeilleszthető előre gyártott elem­ből képezhetők. Ezeket az elemeket az építési helyszínen . illesztik (forrasztják) össze, majd rögzítik őket (1.164. ábra).

Az előre gyártott elemek kötött méretekkel rendelkeznek, ezért ezeknél ügyelni kell arra, hogy a tetőfedés minden részletében (héjazat, aljzat, alátéthéjazat) igazodjon az adott elemhez. Részben manapság is alkalmaznak előre gyártott bádogos szerkezeteket.

Vízgyűjtő és vízelvezető szerkezetek

A magastetők egyik legjelentősebb kiegészítő szerkeze­tei a vízgyűjtő- és vízelvezető elemek. A vízelevezetés fő részei: ereszcsatorna, lefolyócső és ezeket tartó rögzítő fémelemek (1.165. ábra).

Az ereszcsatorna összegyűjti és a lefolyócsőhöz vezeti a tetőről összegyűlt vizet. Anyaga horgany, horganyzott acél, alumínium, vörösréz, illetve kemény PVC lehet. Ke­resztmetszete általában félkör, ritkán nyitott négyszög (ez utóbbi alkalmazása kedvezőtlen).

Az ereszcsatorna elhe­lyezkedése alapján lehet:

• tetősíkon fekvő;
• párkányon ülő (vagy rejtett);
• függő ereszcsatorna.

Utóbbi alkalmazása a legkedvezőbb és egyben a legel­terjedtebb is. Független a tetőfedéstől, így átalakítás, javítás vagy csere esetén sincs szükség annak megbontására. Az ereszcsatorna és lefolyócső keresztmetszeti méretét, a lefolyók számát stb. külön számítással kell meghatározni a tetőfelület és az adott területre (országra) vonatkozó mértékadó csapadékmennyi­ség függvényében.

Az ereszcsatornákat a fedélszerkezethez kapcsolódó kampós acélok tartják, amelyekhez lemezrugókkal rögzítik. A kampós acélok pontos beállításával adható meg a csator­na lejtése (0,3-0,5%).

Az ereszcsatorna elhelyezése, kialakítása minden eset­ben pontos munkát igényel. A függő ereszcsatornát úgy kell kialakítani, hogy a tetőről lefolyó vizet maradéktalanul fel­fogja, de ne akadhasson fenn rajta nagy mennyiségben hó (a belső oldali, homlokzat felőli élét 1 cm-rel túl kell emel­ni). Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a csatorna ne aka­dályozza a levegő bejutását a tetőfedés szellőző légrétegébe (ne takarja el jelentősen a beömlő nyílásokat). A tetőfedés alátéthéjazatán lefolyó nedvesség -az ereszcsatorna anyagá­hoz igazodó szegélylemezzel- bevezethető az ereszcsatorná­ba vagy a csatorna alatt lecsepegtethető.

A csatorna dilatálás nélkül kialakítható max. hossza 15 m. Nagyobb hosszúság esetén a csatornát dilatálni kell. A lefolyócső a homlokzati fal mentén az eresz szintjéről a terepszintig (vagy az alá) vezeti a csapadékvizet. Anya­ga megegyezik az ereszcsatorna anyagával. Rögzítését falba kötött csőbilincsek biztosítják. A homlokzati falsík elé „ugró” ereszrészről könyökcsövek segítségével vezetik a falsíkhoz.

A nagyelemes fémlemez fedések két nagy csoportja a profilozott fémlemez fedések és a síklemez fedések. A profilozott fémlemez fedések alkalmazása elsősorban nagy tetőfelületeknél (ipari, mezőgazdasági stb. épületek­nél) fordul elő. A fedés alapelemei különböző profilozású (hullám, trapéz), nagyméretű (1.150. ábra), alumínium, horganyzott acél esetleg réz anyagú lemezek.

1.150. ábra. Különbözőprofilozású fémlemezek

Az alumíni­umlemezek általában több réteg védőbevonattal (lakkozás­sal, műanyag bevonattal) vannak ellátva, de léteznek natúr, felületkezelés nélküliek is, amelyeknél természetes oxidré­teg képezi a védelmet. A fedési rendszerhez számos – az adott profilozású lemezekhez illeszkedő – fém kiegészítő elem tartozik.

A profilozott fémlemez fedések sok tekintetben hason­lítanak a szálerősítésű cement hullámlemez fedésekhez. Szintén egyszeres fedésként alakítják ki, az elemek eresz­vonalra merőlegesen, hálós elrendezésben helyezkednek el (1.151. ábra). A fedési szélesség általában 0,90-1,00 m. A lemez oldal-, illetve lejtésirányú átfedése hajlásszögfüggő; minden esetben a gyártói utasításokat kell követni.

1.151. ábra. Alumínium trapézlemez fedés

A fedés aljzatát fa vagy acél szelemensor képezi (esetleg zárlécek). A lemezek rögzítése történhet hullámhegyen vagy hullám­völgyben (ebben az esetben tömítőgyűrű beépítése kötele­ző). A rögzítőelemek a fedés aljzatához igazodó rozsdamentes acél csavarszegek vagy önmetsző csavarok, tömítőgyű­rűkkel, műanyag védősapkákkal.

Kisebb tetőknél előfordulhat, hogy a tetőfelület esésvonal irányú méretével megegyező hosszúságú lemezek is felhasználhatók, így elkerülhető a vízszintes toldás. A nagyméretű lemezek mellett készülnek kisebb fedé­si szélességű alumínium bordás szalagok, illetve pallók is. Ezeket általában a szelemenekhez kapcsolódó speciális rögzítőelemekkel, bepattintással kötik le (1.152. ábra).

1.152. ábra. Bordás szalagok és pallók rögzítése a) bepattintással;  b) ráhajtással

Tetőfedés célú felhasználás szempontjából az alumínium meglehetősen „kényes” anyag, ezért a felületkezelés nélküli natúr lemezek beépítése során az alábbi szempontokat fi­gyelembe kell venni.

Szempontok:

• Az alumínium nem kapcsolódhat közvetlenül faelem­hez, mivel a faanyagban lévő favédőszerek megtámad­ják (elválasztó réteget kell beépíteni).
• Az alumínium natúr (csupasz) acél-, réz-, horgany- és ólom felületekkel történő közvetlen érintkezését szin­tén kerülni kell (elválasztó réteggel vagy megfelelő fe­lületi bevonattal kell biztosítani a védelmet).
• Rézfelületről nem folyhat alumíniumfelületre víz.
• A mész és a cement kötésekor keletkező kalcium-hid­roxid az alumíniumot megtámadja, ezért annak felüle­tét építés közben védeni kell (később is csak elválasztó-réteg beiktatásával kerülhet ilyen felületekre alumíni­umlemez).

A profilozott fémlemez fedések 10-90° szögtartomány­ban (tehát falburkolatként is) alkalmazhatók.

Síklemez fedések

A síklemez fedések elsősorban a reprezentatívabb épüle­tek, valamint az egyedi geometriájú, íves tetők (tetőrészek) jellemző fedése. A lemezek anyaga általában vörösréz, ti­táncink, illetve horgany, kevésbé igényes helyeken esetleg alumínium. A lemezek méretétől geometriájától és az eszté­tikai igényektől függően kialakíthatók táblás és szalagfedé­sek. A lemezek jellemzően a lejtés vonallal párhuzamosak, hogy minél kevesebb eresszel párhuzamos (vízszintes) le­meztoldás készüljön.

A fedések kialakítását elsősorban a héjazati lemez anya­ga határozza meg. A különböző fémek összeépítésénél min­den esetben figyelembe kell venni a kapcsolódó anyagok korróziós hatását. A síklemez fedések kivitelezése a tetőfe­dő munkákon belül is külön szakértelmet, nagy pontosságú, precíz munkát igényel. A lemezek összekapcsolása a lemez anyagától függően forrasztással, (álló-, fekvő-) korcolással, illetve szegecseléssel történhet (1.153. ábra).

1.153. ábra. Síklemez fedéseknél alkalmazott elemkapcsolatok
a) korcolás; b) forrasztás; c) szegecselés

A síklemez fedések aljzata teljes felületű zárt (deszka, építőlemez) borítás (esetenként alátétfedéssel vagy alátét­szőnyeggel). A fedést minden esetben megfelelően átszel­lőztetett, kéthéjú tetőként kell kialakítani. A héjazati lemezek rögzítése az aljzathoz fix-, illetve csúszó fércekkel, valamint lécbetétek közvetítésével történhet (1.154. ábra).

1.154. ábra. Síklemez fedés

Közvetlenül a lemezfedés alá párazáró elválasztó réteg (álta­lában bitumenes lemez) kerül, egyrészt páratechnikai okok­ból, másrészt a fémlemez korrózió elleni védelme céljából. A fémlemezek számára a hőmérsékletváltozás hatására be­következő nagyméretű mozgások lehetőségét – táblánként és a tető egész felületén – biztosítani kell (dilatációs héza­gok, csúszófércek).

Forrasztott elemkapcsolat esetén a héjazat önmagában vízhatlan réteget képez, ennek köszönhetően kiválóan al­kalmas alacsony hajlásszögű tetők (3 °) lefedésére is. A síklemez fedés az egyik legnívósabb fedés ebből adó­dóan az egyik legköltségesebb is. Utóbbit ellensúlyozza tartóssága (élettartama elvileg megegyezik az épületével, de nagyban függ a fedés aljzatától). További előnyük, hogy nagy tömörségű, könnyű és nem éghető szerkezeti réteget képeznek.

Cserepes fémlemez fedések

A cserepek fedési képéhez hasonló megjelenést bizto­sítanak a jóval könnyebb és gazdaságosabb, fém anyagú cserepes lemezfedések. Ez lehet kiselemes és nagyelemes egyaránt. A cserepes lemezfedés elemei kb. 0,5 mm vas­tagságú, préselt, galvanizált acélból készülnek, melyeket a gyártás során több réteg (különböző anyagú) védőbe­vonattal látnak el.

A kiselemes fedés elemei általában egy cserépsor magas­ságú lemezsávok, melyek hosszúsága gyártmányfüggő, de legalább 0,95 m (akár több méter is lehet) (1.145. ábra). A fe­dés aljzatát ellenlécekre rögzített lécsor képezi. A vízhatlan­ságot a fedési rendszerhez tartozó alátéthéjazat biztosítja. A héjazati elemek oldal- és lejtésirányban is adott (hajlás­szögtől független, állandó) rátakarással kapcsolódnak egy­máshoz (1.146. ábra). Rögzítésük általában szegezéssel tör­ténik (megfelelő korrózió elleni védelemmel vannak ellát­va). A cserepes lemezfedések 15°-nál kisebb tetőhajlásszög esetén nem ajánlottak.

1.145. ábra. Cserepes lemezfedés alapeleme

1.146. ábra. Cserepes lemezfedés

A napjainkban forgalomban lévő többi fedéstípushoz hasonlóan a cserepes lemezfedések is komplett fedési rend­szert képeznek. A kiegészítő elemek és egyéb tartozékok széleskörű választéka lehetővé teszi a különböző szerkezeti részletek egyszerű és gyors kialakítását. Nagyelemes cserepes lemezfedéseknél az ugyanilyen formai meg­jelenítést nagyméretű (több m² felületű) fémlemezekkel képezik.

Nagyelemes szálerősítésű cement hullámlemez fedések

A nagyelemes szálerősítésű cement hullámlemezek anya­ga megegyezik a korábban bemutatott műpala héjazati ele­mek anyagával. (Régebben ezek is azbesztcement anyagúak voltak.) A hazánkban jellemző hullámlemezek vastagsá­ga 6 mm, szélessége 1097 mm, hossza 1600 és 2500 mm (1.147. ábra). Többféle, anyagában színezett változatban ke­rülnek forgalomba.

1.147. ábra. Szálerősítésű cement hullámlemez

Ugyanilyen formai, méretbeli stb. kialakítással a szálerősítésű ce­ment mellett műanyag (üvegszálas poliészter, polikarbonát) hullámlemezekből is készülhetnek nagyelemes fedések. A nagyelemes hullámlemezeket elsősorban egyszerű geometriájú, nagy tetőfelületű ipari, mezőgazdasági stb. épületek lefedéséhez célszerű alkalmazni, de felhasználha­tó nyaralóknál, családi házaknál is (ha nincsenek bonyolult szerkezeti részletek).

A kiselemes fedésekhez hasonlóan fedési rendszerként kerülnek forgalomba. Az alapelem mellett többféle kiegé­szítő idomelem (1.148. ábra), valamint egyéb kiegészítők (rögzítők, szerelvények stb.) képezik a termékcsaládot.

1.148. ábra. Szálerősítésű cement hullámlemez kiegészítő idomelemei
a) taréjelemek b) félnyereg elem c) falszegély elem, alsó d) falszegély elem, felső e) oromszegély elem

A nagyelemes hullámlemez fedéseket egyszeres fedésként alakítják ki. Az elemek ereszvonalra merőlegesen, hálós el­rendezésben helyezkednek el. Az egymás melletti elemek között fél vagy egész hullám a rátakarás mértéke. Az egy­más feletti sorok közötti átfedés hajlásszögfüggő. A fedés aljzatát fa vagy acél szelemensor képezi (esetleg zárlécek). Egy hullámlemez 2-3 szelemenre (zárlécre) támaszkodik. Az elemek rögzítése mindig hullámhegyen, facsavarral, ho­roggal vagy csuklós kapoccsal történik (azért, hogy ne ott legyen átlukasztva az elem, ahol a víz lefolyik) (1.149. ábra).

1.149. ábra. Nagyelemes szálerősítésű cement

A nagyelemes szálerősítésű hullámlemezek 12-72° szög­tartományban alkalmazhatók.

A 90-es évek elejétől hazánkban is megjelentek és gyor­san közkedvelté váltak az eredetileg tengerentúlról származó bitumenes zsindelyfedések. Ezen héjazati elemeket többré­tegű, vékony, üveg- vagy műanyag szöveterősítésű modifi­kált bitumenes lemezek alkotják. Alsó felületükön homok­szórt, felső felületükön pedig színezett keramizált pala- vagy bazaltőrleménnyel, esetleg rézfóliával vannak bevonva.

A bitumenes zsindelylemezek többféle alakban és szín­ben kerülnek forgalomba, méretük általában 100×33/34 cm (ez természetesen gyártmány függő). Attól függően, hogy milyen alakra vágott a lemez, a fedések rajzolata lehet tég­lány, méhsejt, hódfarkú, pikkelyes, sarkított téglány, karát (1.142. ábra).

1.142. ábra. Különböző rajzolatú bitumenes zsindelyfedés alapelemei
a) téglány elem b) sarkított téglány elem c) hatszög elem d) rombusz elem e) és f) hódfarkú elem

A rögzítést biztosítandó, az elemek felső(!) fe­lületén öntapadó pontok, sávok találhatók, melyek igazodnak a zsindely formájához, így a rátakarás után nem láthatók. Kettős fedést alakítanak ki belőlük, a ragasztással és a to­vábbi bitumenes tömítéssel teljes egészében vízzáró és vihar­álló héjazati réteg jön létre (1.143. ábra).

1.143. ábra. Bitumenes zsindelyfedés

A fedés aljzatát minden esetben – megfelelően átszellőz­tetett – teljes felületű, zárt (deszka-, építőlemez-) borítás képezi. Közvetlenül erre kerül a vízhatlanságot biztosító alátéthéjazat, amely kizárólag szervetlen hordozórétegű bitumenes lemez lehet. Az alátéthéjazatot, illetve a bitume­nes zsindelyelemeket mechanikusan, általában szegezéssel rögzítik. A már bemutatott fedésekhez képest a bitumenes zsindelyek jóval nagyobb szögtartományban (10-85°) alkal­mazhatók.

A bitumenes zsindelyfedés az alapelemek mellett szá­mos bitumenes kiegészítő elemmel (1.144. ábra) és egyéb tartozékokkal együtt korszerű fedési rendszert képez.

1.144. ábra. Bitumenes fedési rendszer bitumenes kiegészítő elemei
a) csatornaszellőző elem; b) gerincprofil; c) szellőző elemek;
d) gerincprofilok záróelemei; é) kúpelemek

A fedés előnye, hogy kiválóan alkalmas összetett és íves tetőformák lefedésére, a héjazati elemek hajlékonyak, könnyen megmunkálhatok, az egyes szerkezeti részletek és a fedés egésze egyszerűen kialakítható. További előny a fe­dés kis tömege (11 kg/m²). Hátránya, hogy minden esetben teljes felületű zárt borítást igényel, valamint egy esetlegesen megsérült elem cseréje nehezen megoldható.

A műpala fedéseket évtizedeken keresztül széles körben alkalmazták. A műpala különböző alakú és méretű, vékony (lemezszerű) héjazati elem, melynek anyaga régen jellemző­en azbesztcement volt. Miután fény derült az azbeszt súlyos egészségkárosító hatására, az ilyen fedések alkalmazása jelentősen visszaesett. Azóta az azbeszttermékek gyártása megszűnt. Bármely azbeszt anyagú termék felhasználását és forgalmazását miniszteri rendelet tiltja.

Az azbesztek olyan ásványi szilikátok, amelyek kedvező tulaj­donságaiknak köszönhetően számos területen alkalmazhatók (pl. tetőfedőelemeknél, hőszigetelésként, tűzvédelmi bevonatokként, járművek fékbetéteinél, kuplungoknál stb.). Különleges szálas szerkezetűek: a szálak nagyon vékonyak, átmérőjük ezredmillimé­terben mérhető, veszélyessége éppen ebből adódik. Ezek a szálak ugyanis belélegezve megtapadnak a tüdőben.

A napjainkban forgalomba kerülő műpala héjazati ele­mek a régitől eltérő, korszerű technológiával készülnek, teljes egészében azbesztmentesen. A nagy szilárdságú fagy­álló műpala elemek fő alapanyaga a cement mellett a szulfátcellulóz és a műszál (szálerősített cement). Felső rétegük tűzálló cementből készül, ezen kívül a felület külön védő­réteggel van bevonva. A kisméretű vékony síklemez-ele­mek vastagsága 4,0 mm (+1; -0,5 mm). Többféle alakban és méretben, natúr (színezék nélküli) vagy anyagában színe­zett kivitelben készülnek (1.139. ábra). Ennek megfelelően a belőlük kialakítható fedések rajzolata, megjelenése sok­féle lehet.

1.139. Műpala fedések elemei
a) sarkított rombusz elem aj sarkított rombusz elem szellőzővel aj sarkított rombusz feles elem b) rombusz elem c) kúpelem d1) fekvő téglalap elem d2) fekvő téglalap elem sarkítva e) téglalap elem f) sarkított téglalap elem g) csúcsos elem h) íves vágású elem i) hódfarkú elem

A napjainkban forgalomban lévő műpala fedési rendsze­rek számtalan kiegészítő elemet tartalmaznak. A legtöbb kiegészítő anyagában és színében is illeszkedik az alap­elemhez.

A műpala fedés aljzatát lécezés vagy deszkaborítás ké­pezi, melyhez minden egyes elemet szegezéssel (esetleg viharkapcsokkal) rögzítenek. A többi kiselemes fedéshez hasonlóan a műpala elemekből is önmagában vízzáró fedés készíthető, a vízhatlanság biztosításához azonban minden esetben külön alátéthéjazat szükséges. Műpala fedés egyaránt kialakítható egyszeres, illetve kettős fedésként.

Ettől, valamint az elem alakjától függően az alábbi jellemző fedési módok képezhetők

Egyszeres fedés:

• rombuszfedés (magyar fedés);
• sarkított négyzetlemez fedés (francia fedés);

Kettős fedés:

• téglalap lemezfedés;
• sarkított téglalap lemezfedés;
• méhsejt lemezfedés;
• hódfarkú lemezfedés;
• pikkelylemez fedés.

Sarkított négyzetlemez műpala fedés (franciafedés)

Az egyszeres fedés alapeleme a 40×40 cm-es sarkított (sík) négyzetlemez műpala. Ezek viszonylag sűrű lécezésen, a sarkított élük mentén szorosan egymáshoz illeszkedve helyezkednek el, soronként feles eltolással (1.140. ábra). Az egyes műpala elemek az alattuk lévők illeszkedési hé­zagait teljes egészében átfedik (alsó sarkuk túlnyúlik a hé­zagon). Egy műpala elem összesen három lécre támaszko­dik (lényegében ennyit ér át). Az elemeket kétoldalt a kö­zépső cserépléchez szegezve rögzítik, alsó sarkukat pedig viharkapoccsal kötik le.

1.140. ábra. Sarkított négyzetlemez műpala fedés

Hazánkban ez az egyik legelterjedtebb, leggyakrabban alkalmazott műpala fedés. Egyik legnagyobb előnye a kis tömege (18 kg/m²).

Szabályos kettős műpala fedés

A szabályos kettős fedés alapeleme 20×40 cm-es sík téglalap lemez. Ezeket szintén sűrű lécezésen, hosszanti élükkel lejtésirányban helyezik el, soronként feles eltolással (1.141. ábra); Az egymás melletti elemek nem illeszkednek szorosan, 4 mm-es fugahézag található közöttük. A francia­fedéshez hasonlóan a szabályos kettős műpala fedésnél is összesen három lécet ér át egy lemez. Az egyes elemeket két szeggel a középső cserépléchez rögzítenek. A kettős fedés­ből adódóan a rögzítési pontok nem látszódnak, a felső sor elemei eltakarják őket.

1.141. ábra. Szabályos kettős műpala fedés

A fedés egyik legnagyobb előnye, hogy kiválóan alkal­mas különböző hajlásszögű, íves, kúpos tetők lefedésére.

Hazánkban az égetett agyagcserepek mellett a legtöbb kiselemes fedés beton anyagú cserépből készül. Ezek jellem­zően finomszemcsés, cementkötésű, nagy szilárdságú beton héjazati elemek, melyek többféle formában, színben és felü­letképzésben kerülnek forgalomba. A gyártás során anyagá­ban színezett elemeket teljes felületükön (szintén színezett) homogén (pórustömítő) védőréteggel vonják be. Ez azon túl, hogy biztosítja az elem vízzáróságát és fagyállóságát, a kü­lönböző kémiai (betonkorrózió) és biológiai hatásokkal (pl. gombák, mohák megtelepedésével) szemben is ellen­állóvá teszi a cserepet.

Számos előnyös tulajdonságának köszönhetően több nyugati or­szágban a betoncserepek olyannyira elterjedtek, hogy már-már kiszorítják a piacról a kerámiacserepeket. Ez a jelenség hazánkban is megfigyelhető, bár itt még – főleg a hagyományoknak köszön­hetően – az égett agyagcserepek valamivel elterjedtebbek, mint a betoncserepek.

Cserépfedésről lévén szó, maga a fedés szerkezete, felépí­tése, kialakítása (aljzat, rögzítés stb.) megegyezik az égetett agyagcserépnél leírtakkal. A különbség lényegében csak a cserepek anyagában, kisebb részt pedig azok formai kiala­kításában van.

A forgalomban lévő betoncserepek kialakításuk szerint az alábbi két csoportba sorolhatók:

• hornyolt,
• hódfarkú és téglány betoncserepek.

Az égetett agyagcserép fedésekhez hasonlóan a betoncse­rép fedések is (komplett) rendszerként kerülnek forgalomba. Itt ugyanúgy a rendszer részét képezik a beton alapcsere­pek, az anyagában ehhez igazodó kiegészítő betoncserép elemek, valamint az egyéb kiegészítők.

A betoncserép fedések alkalmazásának előnye, hogy a héjazati elemek tartósak, nagy szilárdságúak és nagy méret-pontosságúak. A fedés egyszerűen és gyorsan kivitelezhető. Hátrányuk viszont a nagy héjazati elemek tömege, illetve nehézkes megmunkálása. Utóbbi jellemző miatt általában egyszerű geometriájú tetők esetén ajánlott az alkalmazásuk, ahol kevés vágott elemre van szükség.

Hornyolt betoncserép fedés

A hornyolt betoncserepek formai kialakításukban jelen­tősen különböznek a korábban ismertetett hornyolt kerámia­cserepektől. Ami közös, hogy a betoncserepek hosszoldala­ik mentén szintén hornyoltak, az egymás mellet elhelyezett cserepek oldalirányban egymásra takarva kapcsolódnak egymáshoz. A lejtésirányú átfedés mértéke a tetőhajlásszög függvényében változik. Ez esetben is a gyártó által meg­adott utasításokat kell követni. A betoncserepek hátsó felü­letén szintén két kapaszkodófül található.

Alakjuk alapján megkülönböztetjük a kettős, íves vágású hornyolt (sík felületű), valamint a hullámos hornyolt beton­cserepeket. Ez utóbbinak a hullámok alakjától és méretétől függően többféle típusa létezik.

A kettős, íves vágású hornyolt cserépből (1.134. ábra) álló fedés kifejezetten az egyszerű tetőknél előnyös (és ajánlott). A nagyméretű elemek fedési szélessége közel kétszerese egy normál hódfarkú cserépének. Ez gyors és egyszerű ki­vitelezést tesz lehetővé.

1.134. ábra. Kettős, íves vágású hornyolt betoncserép fedés elemei
a) alapcserép; b) kúpcserép; c) kezdő élgerinccserép; d) elosztó kúpcserép; e) szellőzőcserép

Az egyszerűségből adódik, hogy az alap- és kúpcserepek mellett mindössze egy kiegészí­tő betoncserép (a szellőzőelem) képezi a rendszer részét. A kettős, íves vágású hornyolt betoncserepekből minden esetben egyszeres fedés készül: egy adott elemnek nem kell a kettővel alatta lévő cserépre ráfednie. A héjazati elem egy­aránt elhelyezhető hálósán és kötésben (1.35. ábra). Utób­binál azonban vágott elemeket kell beépíteni, mivel nincs a rendszerhez negyedes vagy háromnegyedes elem.

1.135. ábra. Kettős, íves vágású hornyolt betoncserép fedés
a) kötésben rakva; b) hálósán rakva

A hullámos hornyolt betoncserepekből (1.136., 1.137. ábra) szintén egyszeres fedés készül. A héjazati elemek kizárólag hálósán helyezhetők el. Ezekhez a fedési rendszerekhez már jóval több kiegészítő betonelem tartozik.

1.136. ábra. Hullámos hornyolt betoncserép fedés elemei
a) szegélycserép; b) félnyeregtető szegélycserép; c) félnyeregcserép; d) szellőzőcserép; e) feles cserépelem

1.137. ábra. Hullámos hornyolt betoncserép fedés

Hódfarkú és téglány betoncserép fedés

A hódfarkú és téglány betoncserepek sok tekin­tetben megegyeznek az ugyanilyen kialakítású kerámiacserepekkel. Ezek lényegében alsó élük mentén íves és egyenes vágású, horonyképzés nélküli, egy­szerű vagy kettős sík betoncserepek (1.138. ábra). A hódfarkú égetett agyagcserepekhez hasonlóan az elemeket egyszerűen egymás mellé helyezik, me­lyek így csak ütközéssel illeszkednek egymáshoz. A vízzáróságot itt is megfelelő rátakarással lehet biztosítani.

1.138. ábra. Hódfarkú és téglány betoncserép fedés elemei
a) szellőző fedőcserép; b) szellőző alapcserép; c) szellőzőcserép; d) feles cserép; e) szegélycserép;
f) kezdő élgerinccserép; g) kúpcserép

A hódfarkú íves vágású cserép esetén a rátakarást mindig az ív kiindulópontjától számít­juk, így ott sűrűbb lécezésre, egy m²-en pedig több elemre van szükség, mint egyenes vágású cserépből. A hódfarkú és téglány betoncserép fedések az alap- és kúpcserepek mellett több kiegészítő beton cserépelemmel rendelkező fedési rendszert képez­nek (1.138. ábra). A beton héjazati elemekből is egyaránt kialakít­ható kettős fedés, illetve koronafedés (lovagfedés).

Az égetett agyagcserép fedések a leggyakrabban alkalma­zott kiselemes (pikkelyszerű) tetőfedések. A héjazat elemei olyan tökéletesen kiégetett, vízzáró, fagyálló kerámiacse­repek, amelyek többféle kialakításban, színben és felület­képzésben kerülnek forgalomba. A fedés aljzatát általában ellenlécekre (ritkán deszkázatra) rögzített lécezés (cserépléc vagy tetőléc) képezi, amelyre egyszerűen ráakasztják a cse­repeket. Szükség esetén a cserepek rögzítése szegezéssel, huzalozással (faragott elemeknél) vagy viharkapcsokkal (meredek felületeken, szélszívás ellen) történik.

A forgalomban lévő égetett agyagcserepek (mint héjazati elemek) kialakításuk szerint az alábbi csoportba sorol­hatók:

• hódfarkú,
• hornyolt,
• sajtolt cserepek.

Az elmúlt évtizedekben az építési technológia fejlődé­sével a tetőfedések azon belül a cserépfedések kialakítása is sok tekintetben megváltozott. A gyártók ma már komp­lett fedési rendszereket kínálnak. Ennek megfelelően a fe­dést minden részletére vonatkozóan egymáshoz illeszkedő, gyorsan és pontosan összeépíthető elemek alkotják.

Egy ilyen komplett rendszer részét képezik a fedést meg­határozó héjazati elemek, az alapcserepek, az anyagában ehhez igazodó kiegészítő cserépelemek (pl. szegélycserép, kúpcserép, szellőzőcserép, feles cserép), valamint az egyéb kiegészítők (pl. gerincléctartó, kúpalátét, vápaelem, csator­naszellőző, antennakivezető, tetőkibúvó ablak, hófogó stb.). Ezek közös jellemzője, hogy az adott cserépfedéshez illesz­kedve olyan egységes rendszert alkotnak, amelynél minden egyes részletben biztosított a vízzárás. Ugyanakkor a külön­böző elemek összefüggő, esztétikus megjelenésű tetőfedést képeznek.

Régen a cserépfedésekhez nem tartozott annyi előre gyártott kiegé­szítő elem, mint napjainkban. Az alapcserepeken kívül csak kúp­cserepet forgalmaztak. Az egyéb kiegészítőket lényegében kizárólag bádogos szerkezetek alkották, amelyeket egyedi szerkezetként az építés helyszínén alakítottak ki. A bádogos szerkezetek napjainkban is a tetőfedések meghatározó kiegészítői, de a mai tetőfedő rend­szerek lehetőséget nyújtanak arra, hogy egyes helyeken elhagyják őket (pl. oromszegélyek mentén).

A különböző előre gyártott ki­egészítő elemek előnye, hogy többnyire (szerelő jellegű munkával) könnyen beépíthetők, a szerkezeti részletek így általában jóval egyszerűbben és gyorsabban kialakíthatók, mintha bádogos szer­kezetként készülnének.

Hódfarkú cserépfedés

A hódfarkú cserepek téglalap alapú, alsó élük mentén (általában) íves vágású sík héjazati elemek. Felső felületük legtöbbször teljesen sima, esetleg a cserép hossztengelyével párhuzamos (lejtésirányú), vízelvezető rovátkolással ellá­tott. Az alsó él vágása többféle lehet (1.124. ábra), ez adja a hódfarkú fedés jellegzetes rajzolatát. A cserepek hátsó fe­lületén egy vagy két kapaszkodófül található.

1.124. ábra. Klasszikus hódfarkú cserép és különböző vágásvonalú alapcserepek
a) félköríves vágású b) szegmensvágású c) szegmensvágású lekerekített d) gótikus e) téglány lekerekített f) – f) csúcsos g) félköríves vágású, bordázott felületű

A hódfarkú cserepek csak ütközéssel illeszkednek egy­máshoz. Nincs az elemek között „egymásba kapaszkodó” kapcsolat – egyszerűen egymás mellé helyezik őket -, ezért különösen fontos, hogy minden egyes illeszkedési hézag fe­lett megfelelő átfedés legyen.

Ahhoz, hogy a teljes tetőfelületen az egységes rajzolatú esztétikus megjelenés, illetve a különböző szerkezeti rész­letek megfelelő kialakítása biztosítva legyen (szegélyek le­zárása, hófogás, átszellőzés, tetőáttörések stb.), a hódfarkú fedési rendszeren belül számos kiegészítő cserépelem talál­ható (1.125. ábra).

1.125. ábra. Kiegészítő hódfarkú cserépelemek
a) hófogó cserép; b) szellőzőcserép; c) szegély cser ép; d) feles cserép; e) kúpcserép; f) kezdő élgerinc cserép

A hódfarkú cserép egyszerű, letisztult fedésképével az egyik legszebb fedési mód. Összetett, tagolt, íves felületek fedésére is alkalmas. Nagy pontosságú, precíz kivitelezést igényel. Hátránya, hogy a többi cserépfedéshez viszonyítva jelentős a tömege. A hódfarkú cserepekből a cserepek elhelyezése alapján kétféle fedési mód alakítható ki: ez a kettős fedés és a koro­nafedés (vagy lovagfedés).

Kettős fedés

A cserepek kötésben, soronként feles eltolással vannak elhelyezve. A kettős fedés lényege, hogy a cseréplécek távolsága olyan kicsi, hogy az adott sorban elhelyezkedő cserepek a kettővel lentebb lévő cserépsorra is rátakarnak (1.126. ábra), így biztosítva a vízzárást.

1.126. ábra. Hódfarkú kettős fedés

Koronafedés (lovagfedés)

A koronafedés (lovagfedés) is kettős fedésnek tekint­hető, azzal a különbséggel, hogy itt minden második cse­répsor közvetlenül az alatta lévő cserépsorra támaszkodik, feles eltolással (1.127. ábra). Ennek következtében nagyobb a léctávolság, hiszen csak minden második cserépsorhoz kell lécezés.

1.127. ábra. Hódfarkú koronafedés

A fedési módtól függetlenül a hódfarkú cserépfedés ké­szítése 25° alatt és 60° felett nem ajánlott. Egyedi esetek­ben előfordulhat, hogy a cserepeket nem mint tetőfedést, hanem homlokzati falburkolatot alkalmazzák (90°). 45°-nál nagyobb hajlásszög esetén minden egyes cserepet rögzíteni kell.

Hornyolt cserépfedés

A hornyolt cserepek szintén téglalap alapú, alsó élük mentén egyenes vagy íves vágású héjazati elemek. Felüle­tük legtöbbször lejtésirányú vízelvezető rovátkolással van ellátva, esetleg hullámos. A cserepek a hosszoldaluk mentén hornyolt kialakításúak (1.128. ábra), így az egymás mel­letti cserepek oldalirányban egymásra takarva (egymásba „akasztva”) kapcsolódnak egymáshoz.

1.128. ábra. Klasszikus hornyolt cserép ill. különböző vágásvonalú hornyolt alapcserepek
a) hornyolt íves vágású; b) mútolt hornyolt; c) hornyolt egyenesvágású

Ez a vízzárás szem­pontjából jóval kedvezőbb, mint a hódfarkúnál bemutatott egyszerű illesztés. A hornyolt cserepek hátsó felületén szin­tén két kapaszkodó fül található. A fedés súlyának csökken­tése érdekében egyes hornyolt cserepekben a cserép hossz­tengelyével párhuzamos, hosszanti üregek találhatók.

A hornyolt cserépfedéshez kevés cserépelem áll rendel­kezésre. Az alapcserepek és kúpcserepek mellett mindössze kétféle kiegészítő, a feles cserép és a szellőzőcserép képezi a termékcsaládot (1.129. ábra). Ez a szerkezeti részletek kiala­kítását valamelyest megnehezíti, de önmagában így is egy gyorsan és egyszerűen kialakítható fedésről beszélhetünk.

1.129. ábra. Kiegészítő hornyolt cserépelemek a) feles cserép; b) szellőzőcserép

A hornyolt cserépfedés egyszeres fedésként készül. (A cserepek oldalirányú hornyolt illeszkedése önmagában biztosítja a vízzáró elemkapcsolatot.) A cserepek elhelyez­hetők kötésben vagy hálósán is. A kötésben lerakott cserepek a hódfarkúhoz hasonlóan soronként feles eltolásúak (1.130/a. ábra). Hálós fektetés esetén a cserepek minden egyes sorban eltolás nélküliek, vagyis az egymás feletti cserepek mind egy vonalba esnek (1.130/b. ábra).

1.130. ábra. Hornyolt cserépfedés a) kötésben; b) hálósán

Hornyolt cserépfedés alkalmazása 25° alatt és 60° felett nem ajánlott! A hódfarkú cserepekhez hasonlóan egyedi esetekben a hornyolt cserepek is alkalmazhatók homlokza­ti falburkolatként (90°). 45°-nál nagyobb hajlásszög esetén minden második cserepet, míg 60° felett minden egyes cse­repet rögzíteni kell.

Sajtolt cserépfedés

A sajtolt cserepek kiképzése és az előállítás során alkal­mazott gyártástechnológia egyaránt jelentősen eltér a hód­farkú és hornyolt cserepekétől. Míg utóbbiak ún. húzott, méretre vágott cserepek, a sajtolt cserepeket préselő gépek­kel, sablonok segítségével állítják elő.

A sajtolt cserepek minden oldaluk mentén egyszeres vagy kettős hornyolt kialakításúak: a felső felületükön az egyik hosszoldaluk és a rövidebbik oldaluk mentén, míg az alsó fe­lületükön az előzőekkel ellentétes oldalakon. Emiatt a csere­pek között minden oldalon pontos és vízzáró elemkapcsolat képezhető. A cserepek látszó felülete többféle lehet: a gyárt­mánytól függően egy nagy vagy több kisebb vájat, horony, borda alkotja. Ezek lényegében a csapadékvíz elvezetése mellett meghatározzák a tetőfelület rajzolatát, megjelenését (1.131. ábra). A sajtolt cserepeket is a hátsó felületén kialakí­tott két kapaszkodófüllel akasztják a cseréplécekre.

1.131. ábra. Különböző kialakítású sajtolt alapcserepek

1.132. ábra. Kiegészítő sajtolt cserépelemek
a) feles cserép; b) szegélycserép; c) szellőzőcserép; d) hófogó cserép

A sajtolt cserépfedések mint komplett fedési rendszerek többféle kiegészítő cserépelemmel rendelkeznek (1.132. ábra). Ezek lényegesen megkönnyítik az egyébként sem bonyolult fedés különböző szerkezeti részleteinek kialakítását. Mivel a sajtolt cserepek minden oldalon pontosan egy­másba illeszkedő horonnyal kapcsolódnak egymáshoz, így kizárólag hálósán, oldal- és lejtésirányban egyaránt kötött módon helyezhetők el (1.133. ábra). Vagyis a fedési széles­ség mellett a fedési hossz (és a cserépléc-távolság) is kötött, független a tetőhajlásszögtől.

1.133. ábra. Sajtolt cserépfedés

Léteznek olyan sajtolt cserepek is, amelyek a rövidebb oldaluk mentén egyszeres horonyképzésűek. Az ilyen fedéseknél a fedési hossz és a léctávolság nem teljesen kötött, bizonyos (gyártó által megadott) határértékek között változhat. A sajtolt cserépfedés tetőhajlásszög-tartományánál a gyár­tók által megadott értékeket kell alapul venni. Általában jel­lemző a 25-50°-os javasolt szögtartomány.

A tetőfedés rendeltetésszerű működésének elengedhetet­len feltétele a folyamatos, természetes szellőzés biztosítása. Az eresz mentén és a gerinc közelében elhelyezett levegő ki- és beömlőnyílásokkal nyomáskülönbség alakul ki, és alulról felfelé mozgó természetes légáramlás keletkezik.

Ez nyáron hűti a héjazat alsó felületét, télen pedig megakadá­lyozza a fűtésből származó hő által előidézett hóolvadást a tető felületén. A hűtés mellett a légáramlás kiszárítja a kívülről bejutó, illetve a belső páralecsapódásból keletkező nedvességet. A tetőfedések kiszellőztetését alapvetően külön kell ke­zelni a nem beépített és a beépített tetőtereknél.

Nem beépített tetőtereknél általános esetben az alá­téthéjazat légzáró (párazáró) réteget képez. Ezen légzáró réteg alatt és felett egyaránt biztosítani kell a kiszellőzést. Az ilyen tetőket kétszeresen átszellőztetett tetőnek nevez­zük. Az egyik (felső) kiszellőztetett térrész a héjazat és az alátéthéjazat közötti légréteg, a másik (alsó) lényegében maga a padlástér (1.123/b. ábra). Mivel az alátéthéjazat alatt áramló levegő elsősorban a szarufák között mozog, így ez elsődlegesen az alátéthéjazaton keletkező páralecsapódás­ból származó nedvesség kiszárítását biztosítja. A padlástér megfelelő légcseréjét csak részben oldja meg.

1.123. ábra. Tetőfedés (és tetőtér) kiszellőztetése
a) egyszeres szellőztetés; b) kétszeres szellőztetés

Ha az alátéthéjazat páraáteresztő tulajdonságú, akkor elég csak a felső kiszellőztető rétegről gondoskodni. Az ilyen te­tők az egyszeresen átszellőztetett tetők (1.123/a. ábra).

Régen, amikor a tetőfedésekre még „csak” vízzárósági követel­mény vonatkozott, nem került minden esetben alátéthéjazat a fedés alá. Vagyis a héjazat közvetlenül a padlásteret határolta, nem volt légzáró réteggel elválasztott külön térrész. Az ilyen tetők is egysze­resen átszellőztetett tetők voltak.

A levegőbeömlő nyílásoknak a tetőfedés legalsó részén az eresz vonalában kell elhelyezkednie, míg a kiömlőnyílásokat a fedés legmagasabb részén, a gerinc vonalában ala­kították ki. Az alátéthéjazat a gerinc magasságában megvan szakítva, itt távozik az alátéthéjazat alatt felfelé áramló le­vegő. A vízhatlanságot itt jelentős rátakarással lehet bizto­sítani.

Szellőzőnyílások

A szellőzőnyílások mérete és a szellőző légréteg szabad magassága függ a tető hajlásszögétől és a szellőztetendő rész hosszától (ami a tetőfelület geometriájától függ). Mi­nél kisebb a tető hajlásszöge és minél hosszabb a szellőző légrész, annál nagyobb szellőzőnyílásokat kell kialakítani, és természetesen annál magasabb (vastagabb) lesz a szellő­ző légrés. (Hiszen a légnyomáskülönbség hatására a levegő áramlása így tud könnyebben megindulni.)

A közvetlenül a héjazat alatti szellőző légréteg vastagságát az ellenléc ma­gassága határozza meg. Ennek szokásos minimális mérete 2,4 cm, de javasolt nagyobb méretet választani a könnyebb és biztonságosabb kiszellőzéshez. A szellőzőnyílások (le­vegő ki- és beömlőnyílások) legkisebb magassági mérete 4 cm, felülete szarufaközönként a tetőfelület 0,2%-a, de leg­alább 200 cm².

Beépített tetőterek esetén a tetőfedés szellőztetése nem különbözik lényegesen a fent leírtaktól. A tetőteret határoló többrétegű szerkezet kialakításánál azonban mindenképpen figyelembe kell venni a belső térből ható jelentős páradif­fúziót. Ezzel a szerkezeti kialakítással az 1.14. fejezetben foglalkozunk részletesen.