Épületek belső burkolatai

Műgyanta kötésű padlóburkolatok fajtái

Magyarországon a hatvanas évek eleje óta készítenek műgyanta padlókat, de eleinte csak egyrétegű, igen vékony ré­tegben felhordott műgyanta bevona­tokkal kísérleteztek. Ez a bevonat nö­velte a beton kopási szilárdságát és véd­te a padlót a lecsepegő olaj káros ha­tásaitól is (műhelycsarnokok padlóburkolatai). Ezeket a kísérleti padlókat szinte kizárólag ipari épületekben alkal­mazták.

Műgyanta kötésű burkolat csomóponti részletei

4.146. ábra. Műgyanta kötésű burkolat csomóponti részletei a) lábazat-faltő, b) dilatált padozat, 1 műgyanta kötésű burkolat, 2 műgyanta lába­zat, 3 3-5 cm sugarú lábazatsarok (holker), 4 aljzatbeton, 5 dilatáció, 6 tömítő csík, 7 fugázás 8 szegő.

A burkolatok az első években import alapanyagokból készültek, de a 60-as évek végén már a hazai ipar is gyártott burkoláshoz alkalmas műgyanta bevo­natokat.

A műgyanta padlók változatai:

  • homogén műgyanta padló: az alj­zatra alapozás után, egyfajta keve­rékből öntött,
  • inhomogén műgyanta padló: több­rétegű, különböző keverékekből készül,
  • kent padlóburkolat: az aljzatra gyá­rilag összeállított, színezett, az épít­kezés helyén összekevert, egy- vagy több rétegben felkent vagy elterí­tett, kémiai úton megszilárduló,
  • műgyanta habarcspadlók: olyan mű­gyanta kötőanyagú habarcsokból készített padló, amelynek adaléka­nyaga kvarchomok vagy ásványi őrlemény.

A műgyanta padlóburkolat készítése szerint lehet:

  • önterülő: amely olyan folyékony masszából készül, amely vízszintes felületre kenve még a műgyanta megszilárdulása előtt – folyékony konzisztenciája miatt – egyenletes rétegben, magától szétterül,
  • öntött: amely olyan, a helyszínen kevert folyékony vagy képlékeny anyagú padló, amely az aljzatra való felhordás után, a kémiai folya­matok lejátszódása következtében megkeményedik és hézagmentes padlóburkolatot alkot.

A műgyanta padlók szerkezetét az aláb­bi rétegek együttese alkotja:

  • alapozás,
  • kiegyenlítő réteg,
  • habarcsburkolat,
  • kent burkolat
  • védőréteg.

A rétegek számának és fajtájának kivá­lasztása a padlóburkolat alkalmazási helyétől függ. Az alapozásnak kell biztosítania a be­ton és a műgyanta járóréteg közötti ta­padást. E célra általában a burkolásra felhasznált műgyanta hígított oldata használható (ecsettel, hengerrel felhord­va). Ha az így felhordott réteg nemcsak alap, hanem a padló kopásállóságát ja­vítja, impregnáló réteg a neve (így vé­dik egyes ipari csarnokok betonpadlóját a kopásoktól).

Kiegyenlítő réteget akkor kell készíteni, ha a betonpadló nem elég sima a ráke­rülő kent burkolat fogadására, vagy ha a felületéből 1-2 mm nagyságú szem­csék emelkednek ki. A kb. 0,5 mm vastagságú védőréteg nem önálló padlóburkolati réteg, csak kiegé­szítője a többrétegű műgyanta padlók­nak. Rendeltetése a padló pórusmentes zárása és a megfelelő színhatás biztosí­tása. Gyenge forgalomhoz a védőréteg anyagából készíthető 1,5 mm vastagsá­gú, önterülő vagy kenőlappal terített burkolat is.

A műgyanta habarcs a legnagyobb for­galomnak kitett helyeken is jól ellenáll. A rendelkezésre álló néhány műgyanta készítményből többféle tulajdonságú padlóburkolatok készíthetők, gyenge gyalogos forgalomhoz és erős igénybe­vételekhez egyaránt. A műgyanta pad­lók további előnye, hogy – az imp­regnált betonpadló kivételével – vala­mennyi fajtájuk vízhatlan, tehát ezek­nek a padlóknak nemcsak a kopószilárdságuk megfelelő, hanem egyben vízszigetelő rétegként is használhatók.