• elektronikus épületvédelem

Kiegészítő biztonsági berendezések, mágneses és mozgásérzékelők

A mechanikus és elektronikus biztonsági ele­meken kívül léteznek speciális berendezések is – többfunkciós biztonsági rendszerek, amelyek bizonyos mértékig kiegészítő védel­met nyújtanak. A berendezés által keltett erős hangú riasztás a betörőt menekülésre készteti, a csendes riasztás viszont telefonon vagy SMS-sel informálja a tulajdonost vagy a megadott értesítési helyet. A hívatlan láto­gatást megakadályozó rendszert könnyen fel lehet szerelni az épület- vagy lakásbejárati ajtókra, ablakokra, teraszokra és pincékbe. Védi a lakókat jelenlétükben és távollétükben, aktivizálható kívülről és belülről is. A lakás­biztonság területén a legújabb trend a biometria alkalmazása.

Biometrikus zárak

A háztartásokban leggyakrabban az ujjlenyo­mat olvasáson alapuló biometriai beléptető-rendszereket használják. Az „érintéssel nyi­tás” a jövő technológiájának tűnhet, pedig már sok háztartásban helyettesíti a kulcsot az emberi ujjlenyomat. A biometrikus zárak nyi­tása a lakásba belépők azonosításán alapul. Az érzékelő, amelyre nyitáskor ráhelyezzük ujjunkat, összehasonlítja az előre beolvasott és a memóriában eltárolt ujjlenyomatot azéval, aki éppen be szeretne jutni a lakásba. Ha a személy azonosítása megtörtént, a zár felold és az ajtót néhány másodpercre nyitva hagyja. Az ajtó átlag 10 másodpercre marad nyitva és előny az is, hogy nem kell magunk mögött bezárni.

Az ajtó automatikusan magától bezáródik, amint elhagytuk a helyi­séget és kinyílik a további sikeres ujjlenyomat beolvasáskor. Az ilyen zárat belülről ugyan­csak bármikor ki lehet nyitni. Ezek az elérhető árú berendezések többnyire önállóak és az olyan ajtók nyitására valók, amelyeknél elekt­romos zár van az ajtótokba építve. A biometrikus zárak nem csak biztonságosak, de praktikusak is. Megszűnnek az ajtóbecsapó­dás miatti problémák, nem veszíthetjük el a kulcsaikat, és attól sem kell félni, hogy vala­ki ellopja a kulcsokat. A biometrikus zár kul­csa valójában mindig „nálunk” van.

Mágneses és mozgásérzékelők

Az elektronikus védelem további elemei az érzékelők. Többféle típus létezik, a leggyak­rabban használatosak a mágneses, az akusz­tikai és a mozgásérzékelők. Tekintettel arra, hogy a behatolások 80 %-át a bejárati ajtók betörésével követik el, a legalapvetőbb a be­járat védelme. Az ajtók mindenekelőtt mecha­nikus zárral legyenek védve, hogy ne lehes­sen azokat könnyen kinyitni. Természetesen minél bonyolultabb egy zár, annál ellenállóbb. Az ajtó nyitásának érzékeléséről a mágneses nyitásérzékelő gondoskodik. Az figyelmezteti a központot, hogy az ajtó kinyílt és a központ várja a védelem kikapcsolását az épületben.

Amennyiben a megadott időn belül nem tör­ténik meg a kikapcsolás, a központ riaszt. A bejárati ajtóhoz hasonló módon a létesít­mény minden ajtaja, ablaka biztosítható. Az üvegezett betétek törésének érzékelésére akusztikus üvegtörés-érzékelőket használha­tunk. Ezek az érzékelők azokban a helyisé­gekben vannak, amelyekben az üvegfelület található és a törést képesek pontosan érzé­kelni. A minőségi érzékelők viszont teljesen érzéktelenek más hasonló hangokra. A nyitás- és az üvegtörés érzékelők az épület külső szerkezeteinek alapvető védelmét látják el.

Infraérzékelők

A belső tereknél a hívatlan látogatók elleni védelmére elsősorban passzív infraérzékelőket, ún. PIR érzékelőket használnak. Ezek a helyiség hőmérsékletének elemzésé­vel képesek az ember mozgását érzékelni. A különböző alkalmazásokra eltérő jellemzőjű PIR érzékelőket használnak, például szoká­sos helyiségbe valókat, hosszú, keskeny közlekedőbe valókat vagy kisebb állatoknak ellenállókat. Létezik kombinált mozgás- és törésérzékelő, amelynek alkalmazása esztétikusabb és gazdaságosabb.

Az elektronikus védelmi rendszereknél szo­kás a létesítmények tűz- és robbanásveszély elleni védelme is. A tűz korai érzékelésére ionizációs, optikai vagy hőérzékelőket hasz­nálnak Leggyakrabban az optikai érzékelőket használják, amelyek gyorsan és megbízható­an érzékelik a füst megjelenését a helyiség­ben. Ezekben beépített sziréna van, amely veszély esetén riasztja a lakókat.

A billentyűzeten a biztonsági kód megadása az elektronikus biztonsági rendszert kikapcsolja. Közvetlenül a bejárat mellett helyezkedik el

Az elektronikusan biztosított épület minden helyiségében a mozgást és az üvegtörés hangját észlelő érzékelők vannak

Amennyiben a fűtésre vagy főzésre gázt használunk, célszerű a gázszivárgás-érzéke­lő használata. A legkorszerűbb típusok lehe­tővé teszik az összes robbanásveszélyes gáz­fajta érzékelését, a gázkoncentráció határér­ték fölé emelkedése esetén aktiválják a biz­tonsági rendszert. Ezzel egy időben helyileg szirénával jelzik a veszélyt, és ilyen esetben a gázvezetéket automatikusan el is zárhatják. A rendszer eleme lehet a CO- (szén-mon­oxid-) érzékelő is, amely nyílt égésterű készü­lékek pl. gáztűzhely, kandalló elégtelen mű­ködésekor keletkező, fulladást okozó gázra figyelmeztet.

A komplett lakásvédelembe belevehető a számítógépek, az elektronikus információk­nak a védelme is. Mivel az elektronikus biz­tonsági rendszerek a működésükhöz elektro­mos energiát igényelnek, a rendszereknek tartozékai a tartalék energiaforrások is, ame­lyek a hálózati áramkimaradás vagy az áram­ellátás szándékos megszakítása esetén biz­tosítják a működést.

Jelzés: riasztók, szirénák

Riasztás esetén a központ aktiválja a riasztó­berendezéseket. A riasztás jelezhető belső szirénával, külső, az épület utcai homlokza­tán elhelyezett, villogófénnyel egybeépített szirénával, illetve különböző telefonhálózato­kon vagy GSM (GPRS) kommunikátorokon keresztül, távriasztással. A belső szirénáknak magas, fülsértő hangjuk van, és a fő céljuk a tettes elriasztása. Amikor egy tettest a szi­réna visító hangja meglep, az esetek többsé­gében azonnal menekülni kezd. A külső szirénák feladata a szomszédok és az arra járók figyelmének a felhívása.

Ebből a célból a nagyteljesítményű sziréna fel van szerelve erős fényű villogóval. Mivel a kívül elhelyezett sziréna könnyen sebezhető, a kiválasztásánál figyelni kell a gondos mechanikus kialakítására. Az legújabb trendek szerint a sziréna mint előretolt érzékelő szolgál, esetleges megron­gálása jelez a biztonsági központban. Termé­szetes a saját belső akkumulátor használata is, amely abban a pillanatban be tudja kap­csolni a szirénát, amikor az elkövető megpró­bálja azt a központból jövő vezetékekről lekötni vagy kitépni a falból.

A kulcstartóhoz hasonló távirányító távolról ki-be kapcsolja a védelmet, vészriasztást indít vagy kezeli a fogyasztókat. Az órákhoz hasonló vészgomb lenyomása figyelmeztető jelet küld a központnak (pl. egészségügyi vészhelyzetben)

Téves riasztás

Az elektronikus biztonsági rendszerek hátrá­nya a téves riasztás, ami sok felhasználót tántorít el az alkalmazásuktól. A külső moz­gásérzékelők észlelhetik például a szomszéd macskájának mozgását, a belsők pedig a huzattól megmozduló függönyét. A korsze­rű rendszerek ezért az RDV funkciót alkal­mazzák (Remote Digital Verification), amely a riasztást távolról igazolja. Az RDV lehetővé teszi a valódi vagy a téves riasztás megbíz­ható megkülönböztetését.

Kommunikátorok

Ha az elektronikusan biztosított létesítmény biztonsága sérül, akkor a riasztásról szóló információ automatikus telefon-kommuniká­torral azonnal eljut a tulajdonoshoz. Ott, ahol nincs vezetékes telefon, ugyanezt a célt a GSM- (GPRS-) kommunikátorok szolgálják, amelyek manapság a biztonságtechnika alapvető elemei. Gondoskodnak arról, hogy a riasztás híre az esemény pontos leírásával, néhány előre megadott mobiltelefonra meg­érkezzen.

A GSM-kommunikátorok nemcsak automatikus információkat küldenek a számí­tógépnek vagy a központosított védelem vezérlőpultjára, de a segítségükkel az egész rendszert irányítani, átállítani és ellenőrizni is lehet. Hasonlóan cselekedhetünk interneten keresztül is. A piacon megjelentek hasonló amatőr GSM-berendezések, amelyek régi modulokra vagy feljavított mobiltelefonokra épülnek. Ezek a berendezések többnyire nem felelnek meg még a legalapvetőbb biz­tonsági követelményeknek sem.

Általában akkor hibásodnak meg, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. A GSM-hálózati átvitel alternatívája a vezetékes tele­fon. A kommunikátor ekkor a telefon dugaljához és a telefonhoz kacsolódik. Riasztás esetén elkezdi tárcsázni a felhasználó által beállított telefonszámokat, és lejátszik egy szöveges üzenetet. A vezetékes telefon hát­ránya nem csak az állandóan fizetendő áta­lánydíj, hanem a könnyű sebezhetőség is. Erről a létesítménybe való betörések előtt elvágott telefonvezetékek tanúskodnak.

A biztonság legmagasabb fokáért alkalmaz­zák a központosított védelem kezelőpultjára történő riasztásátvitelt. Az őrző-védő szerve­zet ezután havi díjfizetés mellett ellátja a lakás vagy a ház őrzését, és riasztás esetén azon­nal kiszáll a helyszínre egy bevetési egység. A műszaki- és kényszerítő eszközökkel (bele­értve a lőfegyvert) felszerelt bevetési csoport a kiérkezés után ellenőrzi a létesítményt, fel­lép az esetleges támadókkal szemben és a további vagyonkárokat megakadályozza.