A kőműves munkákhoz tartozó vízszigetelések
A vízhatlan szigetelések elkészítéséhez a mai építőipar általában tekercselhető (bitumenes vagy műanyag lemezek) szigetelőanyagokat használ. Vízzáró szigetelés készíthető a betonoknál és a habarcsoknál adalékanyag, kötőanyag, víz és különleges vegyi adalékanyag felhasználásával. A kivitelezési technológia lényegét tekintve a vízhatlan szigetelés egy kis vastagságú kéreg a védendő épületrész, épületszerkezet körül. A vízzáró szigetelések egy része ehhez hasonló, más része az egész épületszerkezetet teszi vízzáróvá.
A kőműves munkákhoz tartozó vízszigetelések egy része tévesen, cementszigetelés néven is ismert. Ennek magyarázata, hogy cementet használ a vakolathoz szigetelő kötőanyagként. Az eljárás helyes megnevezése vakolatszigetelés, amely alatt cement kötőanyaggal és adalékanyaggal, esetleg vegyi adalékkal készülő szigetelést értünk. A vakolatszigeteléseket nagyrészt betonfalakra, kisebb részt tégla- vagy kőfalakra készítik. Betonfalaknál a tömegbeton szigetelést többnyire a vakolatszigeteléssel együttesen alkalmazzák.
Tömegbeton szigetelésnek azt az eljárást nevezzük, amikor egy betonszerkezetet fokozott tömörségűre (általában pórustömítő anyagok segítségével) készítenek, hogy a vízzárást is biztosítsa.
A vakolatszigetelések
A vakolatszigetelések között megkülönböztetünk közönséges cementhabarcs és különleges cementhabarcs szigeteléseket. A közönséges cementhabarcs vakolatszigetelések vegyi adalékok nélkül készülnek. Ezeket nem készítik olyan helyeken, ahol a szigetelés magas hőmérsékletnek van kitéve, vagy a szerkezeteket gyakori, nagyobb hőingadozás éri. Erősen agresszív víznek kitett szerkezeteket nem szigetelnek cementhabarcs vakolattal.
A szigetelő vakolathoz kötőanyagként 250-es vagy 350-es heterogén cementet, vagy 350-es homogén portland-, esetleg 350-es különleges (S 54-es) cementet használnak. Vakoló homokként érdes szemcséjű folyami vagy bányahomokot használnak, amelyben az iszap és agyagtartalom nem lehet több 3%-nál és szemcsenagysága 0-2,5 mm, ill. 0-5 mm-ig terjedő.
Közönséges, szigetelő cementhabarcs vakolatot 150-300 mg/l szulfáttartalmú víznek kitett felületnél 450 kg/m3 250-es vagy 400 kg/m3 350-es cementadagolással készítenek. 300-2000 mg/l szulfáttartalmú vizek ellen a habarcshoz 400 kg/m3 S 54-es cementet adagolnak.
A habarcsot 3-4 rétegben 20-25 mm összvastagsággal hordják fel. Az első szigetelőréteget 1:1, a másodikat 1:1,5 a harmadik és esetleg negyedik réteget 1:2 cement-homok térfogatarányú keverékkel készítik. A vakolatréteg anyagának előállításához, keveréséhez mérőedényt, keverőhordót, keverőládát, rostákat, és szitákat használnak. Betonfelületre a szigetelőrétegek felhordását legkorábban annak kizsaluzása után 12 nappal kezdik meg. A vakolatrétegek felhordása előtt a felületet vízzel lemossák és nedvesítik, az egyenetlenségeket habarccsal kitöltik, és felületét durván hagyják.
Tégla- vagy kőfalazatoknál a habarcsot kb. 2 cm mélyen kikaparják a hézagokból, és a felületről a szennyeződést drótkefével letisztítják.
A vakolatszigetelések (18. ábra) készítéséhez kőműves kéziszerszámokat használnak. A vakolatréteg nedvesen tartására permetszerűen kell a vizet felhordani. Az habarcsot kőműves serpenyőből, vakolókanállal hordják fel, majd fasimítókkal simítják le. A falsíkok összemetsződéseinél, sarkokban, hajlatokban 5 cm sugarú lekerekítési készítőiek. A hajlatokat hajlatsimítóval kell kihúzni.
A vakolást rétegenként felülről lefelé haladva készítik, kb. 5 mm vastagságban, kőműveskanállal felcsapva. Ügyelni kell arra, hogy a rétegek tömörek legyenek. Az egymást fedő rétegeket az előző „meghúzása” után lehet felhordani. Csak a legfelső vakolatot húzzák le léccel és simítják. A vízzel érintkező felületeket glettvassal kell lesimítani.
A padlószigetelést az oldalfal szigetelése után kell elkészíteni
A munkát a helyiségben a bejárattól legtávolabb eső oldalon, a fal- és padlószigetelés csatlakoztatásával kezdik. A padlót a fal mentén 40 cm szélességben feldurvítják, lemossák, cementpéppel bedörzsölik, és felületére 5-6 mm vastag szigetelőhabarcsot hordanak fel, majd a padlóvonal fölött csorbázatosan lezárt oldalfal szigetelőrétegeket a padlóig kiegészítik. A legalsó réteget a hajlatra vezetik, majd a hajlatban a padló szigetelő rétegével átfedik. A falon lévő többi vakolatréteget – a felső két réteg kivételével – a hajlatra vezetik rá, a végződéseket elvékonyítva. Ezután 30 cm széles sávban elkészítik a padlószigetelést, és a két legfelső függőleges szigetelőréteget arra rávezetik.
A padlószigetelést 70-100 cm széles sávokban fektetik le. Az aljzatot az előzőhöz hasonló módon készítik elő, cementpéppel bedörzsölik, majd tejfölsűrűségű, 1:1 keverési arányú, 6-8 mm vastag szigetelővakolatot hordanak fel, és azt tömörítik.
Az így előkészített felületre, a kezdő munkasávra merőlegesen, 1 m-enként lefelé keskenyedő és a végleges szigetelésvastagsággal azonos magasságú léceket helyeznek el. Ezek közé 1:1,5 térfogatarányú szigetelő habarcskeveréket terítenek, azt tömörítik, léccel lehúzzák, és vakolókanállal addig ütögetik, míg a fölös víz meg nem jelenik a felületen. Ezután a felületre 1:2 arányban kevert cementes homokot szórnak, és fasimítóval lesimítják. A kiemelt osztólécek helyét földnedves anyaggal töltik ki, csömöszölik, és a felületet a többivel összedolgozzák. A kész szigetelést 14 napig nedvesen tartják. Nagyobb felületeket tágulási hézagokkal képeznek ki.
Tömegbeton szigetelések
A tömegbeton (19. ábra) szigetelések általában nagyobb vastagságú szerkezetek, többnyire falak vagy vízszintes lemezek, amelyek jól tömörített betonból készülnek.
19. Ábra: Pillér tömegbeton szigetelése.
A vízzáróság fokozására vagy különböző vegyszereket adagolnak a még be nem dolgozott betonhoz, vagy a felületet ugyancsak vegyszerrel kezelik.
A tömegbeton szigeteléseket a magasépítési gyakorlatban önállóan ritkán alkalmazzák. Főként a mélyépítőiparban, víztárolók, duzzasztógátak építésénél van nagy jelentősége, ahol a szerkezeti beton vastagsága elérheti az 1 m-t vagy, még ennél is nagyobb lehet.
A beton összetételét, minőségét előírások szabályozzák. Szulfáttartalmú talajvizeknél 1000 mg/l szulfáttartalomig 300 kg/m3 350-as, 1000-2000 mg/l szulfáttartalomnál 370 kg/m3 S 54-es cementet adagolnak a keverékhez. Az adalékanyag legnagyobb szemcsenagysága a szerkezet legkisebb vastagsági méretének 1/3-a, ill. 30 mm-nél nagyobb nem lehet. A felhasználandó homokos kavicsnak 50%-a 0-5 mm szemcsenagyságú homok, míg a másik 50% 5 mm-nél nagyobb kavics. Előírás, hogy a homokmennyiség 20%-ának 0-1 mm közötti szemcsenagyságúnak kell lenni.
A betonkeverékei gyengén képlékeny állapotban, 1/2-2 óra időtartamon belül dolgozzák be. Ezt figyelembe véve csak olyan mennyiségű keveréket készítenek, amely ennyi idő alatt bedolgozható. A tömegbeton akkor szigetel, ha legalább 30 cm vastagságú. Vasbeton tömegszigetelésnél a beton az acélbetéteket 1000 mg/l-nél alacsonyabb szulfáttartalom esetén 4 cm, ezen felül 6 cm vastagságban kell, hogy takarja.
20. Ábra: Csőáttörés tömegbeton szigetelése.
Bedolgozás után a kész betont megszilárdulásig nedvesen kell tartani. Ez elérhető a beton folyamatos nedvesítésével vagy műanyag fólia takarással. Pincefalakba a csőátvezetések (20. ábra) részére a csőhüvelyt vagy a haszoncső darabot betonozás előtt a zsaluzatba helyezik el.
Azon az oldalon, amelyiken a vakolatszigetelést készítik, a cső körül 6 cm mély, 7 cm széles hornyot képeznek ki a vakolatszigetelés és tömítőkitt részére. A falba elhelyezendő alkatrészek, csőbilincsek részére betonozáskor faékeket építenek be úgy, hogy a faék legalább 5 cm-re túlnyúljon az elhelyezendő tárgy végénél. Beépítésnél előbb a vakolatszigetelést viszik be a kiképzett fészekbe, majd a cementhabarcsba elhelyezik az alkatrészt.
Az utólagos falszigetelések
Az utólagos falszigetelésekre a már meglévő épületállomány felújítási és átalakítási munkáinál lehet szükség. A szigetelések egy része az építmény használata közben károsodik és elveszti szigetelő képességét. A felszivárgó nedvesség tönkreteszi a vakolatokat és a padlószerkezeteket és állandó dohos levegőt okoz. A padlószerkezet szigetelését teljes padló rétegrend cserével lehet megoldani.
A falszerkezetek szigetelését el lehet végezni úgy, hogy a szigetelés magasságában 1 m-ként kibontjuk a falat 1 téglasor magasságban. A kibontott falazat alá be lehet fűzni az új szigetelőlemezt és vissza lehet falazni a hiányzó falrészt. Újabb 1 m-es szakasz kibontásával lehet folytatni a szigetelést. Arra kell ügyelni, hogy a falazat helyreállításánál gondosan kell elvégezni az ékelést. Ez a szigetelési mód szakszerű munkavégzés esetén jó eredményt hozhat.
Az utólagos szigetelések körében napjainkban kezd elterjedni egy, az előzőekhez hasonló eljárás. A hasonlóság abból adódik, hogy az újonnan elhelyezendő szigetelőréteg helyét itt is kivágják. A kivágásnál azonban nem a kivésést alkalmazzák, hanem egy speciális vágóberendezéssel átvágják a falat a kívánt magasságban. A kivágott résbe aztán korrózióálló acéllemezt, vagy üvegszál erősítésű műanyag lemezt préselnek egy speciális berendezéssel.
Az utólagos falszigetelések másik módját vegyszeres szigetelésnek nevezhetjük. A szigetelés úgy történik, hogy a meglévő falazatba meghatározott távolságban ferde irányú furatokat készítenek. A furatokba egy vegyszert töltenek, ami elszivárog a falazatban. Az elszivárgott anyag a falban egy filmszerű réteget képez és megakadályozza a nedvesség felszívódását. Ezt az eljárást eredményesen alkalmazták a régi városrészek műemléki épületeinek felújításainál. Forgalomban vannak még elektromos elven működő utólagos szigetelési eljárások is.
Fém- és mű anyaglemez szigetelések
A fémlemez szigeteléseket (21. ábra) elsősorban ipari létesítményeknél alkalmazzák. A fémlemez szigetelések azonban a felhasznált anyag miatt rendkívül drágák, alkalmazásukra ezért csak különleges esetekben kerül sor.
21. Ábra: Fémlemez szigetelések.
Az ólom lemezeket 0,75-3,0 mm vastagságban alkalmazzák. Az ólom lemezeket a cementes és meszes keverékanyagok megtámadják, ezért az ólomlemezt két bitumenes csupaszlemez közé építik be. A lemezeket átfedéssel, vagy tompa illesztéssel lehet csatlakoztatni egymáshoz. Mindkét megoldásnál forrasztással rögzítik a lemezeket egymáshoz. A forrasztást az alátét bitumenlemez esetleges tönkremenetele miatt állandóan továbbcsúsztatott azbeszt, vagy acéllemez felett kell elvégezni. Az ólom lemezeket a függőleges felületeken süllyesztett faékekre, vagy lécekre kell szegezéssel erősíteni.
Az acéllemez szigeteléseket 2,5-6,0 mm vastag hegeszthető fekete lemezből készítik. A lemezeket hegesztéssel lehet rögzíteni egymáshoz. Az acéllemezeket minden esetben meg kell védeni a korróziótól. Ezért az alsó felületüket a lemez alá sajtolt cementhabarcs réteggel, felső felületüket pedig az ellenszerkezettel, vagy védőmázolással lehet megvédeni.
22. Ábra: Műanyag szigetelés. 1 Szigetelést tartó fal. 2 Nyers fedéllemez alátét. 3 Függőleges szigetelés. 4 Vízszintes szigetelés. 5 PVC oldat. 6 Aljzatbeton. 7 Vegyszeres ragasztás.
A talajnedvesség és a talajvíz elleni szigetelést készíthetik műanyag lemezekből is (22. ábra). A műanyag lemezek elrendezése hasonló a bitumenes lemezekhez, hiszen mindkét szigetelés hártyaszerű. A műanyag szigeteléseket vízhatlan lemezekből vízhatlan kötésekkel lehet előállítani. Ennek eredménye az, hogy a szigetelés teljes felületén azonos tulajdonságú és a kötés jellege miatt lehetséges az egy rétegben történő alkalmazás. A műanyaglemezek nagy terhelések felvételére is alkalmasak, és nem érzékenyek a terhelés nagyságának a változásaira, ezért az esetleges alakváltozásokat is könnyebben felveszik.
Az aljzatot és a tartófalat a bitumenes szigetelésekhez hasonlóan készítik elő. A felületeket azonban teljesen simára kell dolgozni. A felületeket bitumen mázzal alapozzák le azért, hogy elkerüljék a lemezek megsérülését. A lemezeket, fóliákat vízszintes és enyhe lejtésű felületen szárazon fektetik le, meredek, vagy függőleges felületen pedig ragasztást alkalmaznak. A ragasztás helyett forrasztást is lehet alkalmazni. A kész szigetelőréteg felületét a sérülésektől meg kell védeni.