• szigetelés
• talajvíz

Nedvesség és talajvíz elleni szigetelések

Az építményeket érő nedves­séghatások tönkretehetik az épületszerkezeteket, illetve hosszú időn keresztül lecsök­kenthetik az épületek haszná­lati értékét. Ezért az építmé­nyek nedvességgel kapcsolatba kerülő részeit nedvesség elleni szigeteléssel kell ellátni. Ennek a szigetelésnek biztosítania kell az épületszerkezetek álta­lános nedvesség elleni védel­mét és a víz távoltartását (1. ábra). A szigetelések elkészí­téséhez olyan anyagokat hasz­nálhatunk fel, amelyek nem engedik át a vizet és hosszú időn keresztül megtartják ezt a tulajdonságukat.

1. Ábra: Épület vízszigetelő rétege.

A nedvesség el­leni szigetelések anyagai

A szigetelő anyagok közös jellemzője, hogy tömör szerkezetűek. Ezen tulajdonságuk miatt nem szívnak fel vizet és ezért alkalmasak arra, hogy szigetelő réteget lehessen készíteni belő­lük.

A szigetelő anyagokat a következő csoportok szerint tárgyalhatjuk:

• bitumen és bitumenes készítmények;
• műanyag lemezek és műanyag készítmények;
• fémlemezek;
• különleges habarcsok.

A bitumen a kőolaj lepárlásából nyert mesterséges anyag, amely természetes állapotban is megtalálható, de csak nagyon kis mennyiségben. A bitumen fekete színű, fényes törésfelüle­tű, alacsony lágyuláspontú, azaz alacsony hőmérsékleten megolvad. A melegítés hatására a megpuhulás után előbb képlékeny, majd cseppfolyós lesz. Ez a tulajdonsága teszi lehetővé, hogy az építőiparban felhasználjuk. A megolvadt bitumen ugyanis a lehűlés következtében újra megszilárdul. Olvadt állapotban viszont kenhető, alakítható és így alkalmas arra, hogy szigetelő réteget készítsünk belőle.

Bitumenek szigetelésre

Vízszigetelések készítésére az UB45; UB50; UB60; UB65; és UB75-ös minőségű bitume­nek alkalmazhatók. A bitumen felhasználásával készítik el azokat a lemezeket, amelyek aztán a szigetelő rétegeket alkotják. A bitumenes lemezek különböző vastagságban készül­nek attól függően, hogy milyen nyerspapír volt az alapanyag. A lemezek bitumennel telítve kerülnek forgalomba, csupasz, vagy bitumennel bevont állapotban. A gyártás során a leme­zek felületére homokot, finom szemcséjű kőzúzalékot stb. hintenek.

A bitumenmázakat kenhető állapotban forgalmazzák. A bitumen oldására gyorsan párolgó oldószereket elsősorban benzolt és benzint használnak. Az oldószer elpárolgása után a bitumen megkeményedik és így képezi a szigetelő réteget. Alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az olvasztás valamilyen ok miatt nem lehetséges.

A bitumenemulzió folyadékban, elsősorban vízben eloszlatott apró bitumen részecskékből áll. A folyadék elpárolgása után a bitumen részecskék egymáshoz tapadva képezik a szige­telőréteget. Ezeknek az emulzióknak az a nagy előnyük, hogy nedves felületre is fel lehet hordani őket. Kiválóan alkalmasak arra, hogy kellősítő alapréteget készítsenek belőle. A bitumenes kitteket és tapaszokat olajban oldott állapotban alkalmazzák. A gyurmaszerű anyaghoz különböző töltőanyagokat kevernek még és az így kapott masszát általában tömí­tésre használják.

Műanyag szigetelők

Az utóbbi két évtizedben a műanyagok fejlődésével kerültek forgalomba a műanyag szige­telőlemezek. A lemezeket teljes felületű, pontonkénti, vagy sávszerűén elkészített ragasztás­sal lehet rögzíteni. Ezeknek az anyagoknak az a nagy előnyük, hogy sokkal nagyobb felületet lehet egy darabból leszigetelni és így csökken a toldások száma. A műanyagokat azonban védeni kell a közvetlen napsütéstől, ezért a szigetelő rétegeket árnyékolással (pl. gyöngykavics terítés) kell ellátni.

A műanyag szigetelések között is megtalálhatjuk a kenhető anyagokat. Ezek a mázszerű anyagok az oldószer elpárolgása után, illetve a kémiai kötések létrejötte után képezik az összefüggő filmszerű szigetelőréteget. A műanyagok között is megtalálhatjuk a különböző kitteket és tapaszokat. Tömítő, hézagképző, jó vízzáró tulajdon­ságaik miatt sok helyen alkalmazzák őket.

A fémlemezek teljesen tömör szerkezetükkel szintén alkalmasak arra, hogy szigeteléseket készítsenek belőlük. A fémek közül az ólom, a réz, az alumínium, a horgany és az acél le­mezeket lehet szigetelésre használni. A lemezek vastagsága 0,5-2,0 mm között lehet, a rögzí­tésük hegesztéssel vagy forrasztással történhet. A fémlemezek egy részénél a felületükön keletkező oxidréteg védi a fémet a további korróziótól. Ezek a lemezek hosszú élettartamú­ak. A vas és acél lemezeket külön korrózióvédő bevonattal kell ellátni.

Habarcsok

A beton és vasbeton szerkezeteknél alkalmazzák a különleges habarcsból készített szigete­léseket. A vízzáró habarcsok olyan réteget képeznek ezeken a felületeken, hogy rajtuk ke­resztül a víz nem tud áthatolni. A habarcs cement kötőanyaggal készül, finom szemcséjű homok és vízzáró adalékszerek felhasználásával. A vízzáró vakolatot több rétegben hordják fel a felületre hagyományos vakoló munkával.

Vízzáró és vízhatlan szigetelések

A szigetelések minőségének a megállapításához két fogalmat kell megismernünk, a vízzáróság és a vízhatlanság fogalmát.

Vízzárónak nevezzük azt a szigetelést, vagy szerkezeti réteget, amely a felületén annyi vi­zet enged át, amennyit a másik oldalon el is tud párologtatni. Ilyen szigeteléseket ott alkal­mazunk, ahol a teljes szárazság nem követelmény.

Vízhatlannak nevezzük azt a szigetelést, amely nedvességet, vagy vizet egyáltalán nem enged át. Ezekkel a szigetelésekkel teljes szárazságot lehet biztosítani.

A fenti két megfogalmazáshoz még hozzátartozik az építőanyagok vízzel szembeni viselke­dése is. Az építőanyagok egy része a tartós víz- és nedvességhatások ellenére sem változtatja meg tulajdonságait, megtartja alakját és szilárdsági tulajdonságát. Ezek a vízálló anyagok. A vizet nem álló anyagok a víz hatására elveszítik szilárdságukat, alakváltozást szenvednek, vagy esetleg feloldódnak. A szigetelő anyagok csoportjába nyilván a vízálló anyagok tartoz­nak.

A szigetelesek rétegszáma

A szigetelések rétegszámát mindig a szigetelő anyag tulajdonságai, a nedvességokozó és az elvárt szárazsági fok határozzák meg. A hagyományos bitumenes szigetelő anyagokkal ké­szülő szigetelések rétegszámát a nedvességokozók fajtájától függően a következők szerint vehetjük figyelembe

Ezek:

• talajpára elleni szigetelések 1 réteg lemez, vagy két réteg máz;
• talajnedvesség elleni szigetelések 2 réteg lemez, vagy két réteg máz;
• üzemi és használati víz elleni szigetelések 2-3-4 réteg lemez;
• talajvíznyomás elleni szigetelések 4 réteg lemez;
• csapadékvíz elleni szigetelések 2-3 réteg lemez.

A műanyag és fémlemez szigeteléseknél a rétegszám nem függ a nedvességokozótól. Ezek­nél a szigeteléseknél az esetlegesen beépített rétegek a fémlemezeket és a műanyaglemezeket védik a korróziótól, illetve az átszakadástól.

A vakolatszigetelések a vízzáró szigetelések csoportjába tartoznak. Rétegszámukat tekintve 4-6 egymásra felhordott vakolatréteg képezi a szigetelést.

A szigetelő lemezek fektetése, toldása

A tekercsből készülő hagyományos bitumenes szigeteléseknél a lemezeket meghatározott (2. ábra) rend szerint kell fektetni. A lemezeket csak sima felületre lehet felragasztani, mert a felületből kiálló részek átszakíthatják a szigetelőréteget. Az előkészítő munkák során ezért az aljzatbetont simára kell eldolgozni úgy, hogy a betonfelületen redők, egyenlőtlenségek ne maradjanak. A függőleges falfelületeken vakolatréteget kell készíteni. Minden felület találkozásánál a hajlatot kb. 4 cm-es sugarú ívben kell kikenni azért, hogy a szigetelés ne törjön meg. A szigetelések aljzatainak kialakításánál az előírt lejtéseket is ki kell képezni.

2. Ábra: Toldások kialakítása.

3. Ábra: A szivárgási út hossza különböző rétegszám esetén.

A szigetelő lemezek fektetésénél figyelembe kell venni a rétegszámot és az átfedések nagyságát. A lemezsávokat a leghosszabb szivárgási út (3. ábra) miatt mindig egy irányban és rétegenként hézagcse­rében kell fektetni. Négyrétegű szigetelés esetében a lemezsávokat rétegenként váltott irányban is el lehet helyezni.

Az egyes rétegeket az aljzathoz és egymáshoz híg folyósra (kb. 160°C-ra) melegített és egyenletesen felhordott, legalább 1 mm vastag bitumenréteggel kell ragasztani. A bitumen és a szigetelőlemez csak együtt képezik a szigetelőréteget. A hiányos felke­nés azt eredményezi, hogy a bitumennel be nem
vont rész nedvességet szívhat magába. A szigetelőpapír könnyen elkorhad és a szigetelés vízáteresztővé válik. A ragasztásnál arra kell törekedni, hogy a rétegek egységes kéreggé váljanak.

Az egyes rétegek lemezeit egymáshoz átfedéssel (lejtés esetén a vízfolyás irányából takart átfedéssel) kell csatlakoztatni. Az átfedés mértéke általában 10 cm, talajvíz­nyomás elleni szigeteléseknél pedig 15 cm. A munka megszakítása miatt félbehagyott szigetelés folyta­tásakor a lemezeket rétegenkénti átfedéssel kialakított toldással kell csatlakoztatni.

Szádfalak és szi­várgók

Az épületszerkezetek szigetelése előtt, meg kell ismerkednünk há­rom szerkezet-alakítási lehetőséggel. Ezek a megoldások nem konkrétan szigetelő funkciót látnak el, de alkalmazásuk és működésük kihat a szigetelésekre.

A szádfalak talajba vert, egymáshoz hornyok­kal (4. ábra) kapcsolódó elemek, amelyek összefüggő elválasztófalat alkotnak. Ez a szádfal­ rendszer alkalmas lehet a víz távoltartására, de ugyanakkor megtámaszthatja a munkagödrök földpartját is. A szádfal akkor felel meg a ren­deltetésének, ha a ránehezedő víz- és földnyomást törés és jelentő­sebb alakváltozás nélkül fel tudja venni. A munkagödrök biztosítá­sánál a szádfalat úgy verik le, hogy a fal a munkagödör fenék­szintjénél mélyebbre kerüljön. A szádfalak általában hornyokkal kapcsolódnak egymáshoz, leveré­sükre a munkagödör kiemelése előtt kerül sor. A szádfal elemeit általában acéllemezből készítik.

4. Ábra: Szádfalak kapcsolódása.

5. Ábra: Épület körüli szivárgó.
1 Nyílt övárok. 2 Szivárgóárok. 3. Talajvízszint. 4. Drenázscső. 5. Vízzáró réteg. 6. Lejtős terep. 7. Járda.

A szivárgók általában 2%-os lejtéssel készült árokrendszerek. Az árok alsó síkja az alapozási sík (5. ábra) alatt helyezkedik el. Ez az árokrendszer alkalmas arra, hogy az épület építése közben, vagy az építmény üzemelteté­se alatt az árokba összegyűlő talajvizet összegyűjtse és elvezesse. Ezzel a távoltartással a szigetelő szerkezetek terhelése sokkal kisebb lesz és így élettartamuk meghosszabbodik. Az árokba töltött kavics, vagy zúzottkő alkalmas arra, hogy a talajban lévő vizet összegyűjtse. Az árok aljában elhelyezett csőrendszer pedig egy helyre vezeti az így összegyűlt vizet. Az árok aljára helyezett égetett agyag csövet alagcsőnek nevezik.

Az alagcsőrendszer általában vízgyűjtő aknákban végződik. Innen a víz a terep lejtése miatt vagy magától elfolyik, vagy szivattyúzással távolítható el.

Az előzőekhez hasonlóan, az épület körüli talajban lévő nedvességet, illetve vizet tartják távol a felületszivárgók. A pincefalaknál (6. ábra) használatos felü­letszivárgók alapeleme a kettős domborulata műa­nyag lemez. Ez a lemez a külső vízszigetelés oldaláról tartja távol a nedvességet úgy, hogy a domborulatok között összegyűlt vizet az épület alapjának mélységé­ben elhelyezett dréncsövekbe vezeti. Az épület körüli szivárgókhoz hasonlóan ez a csőrendszer elvezeti az összegyűlt vizet.

6. Ábra: Felületszivárgó pincefal szigetelésénél.

A vízszintes falszigetelés

A talajnedvesség elleni szigetelések fontos alkalma­zási területe az alapfal-szigetelés. Az épületek teher­hordó és válaszfalait is védeni kell a talajból felszívó­dó nedvesség ellen. Az alapfal-szigetelést (7. ábra) általában betonból vagy terméskőből készült alapokra, lábazati falkara, a terepszint felett legalább 30 cm magasságban helyezik el.

7. Ábra: Pillér szigetelése. 1 Feltöltés. 2 Beton alap. 3 Aljzat beton. 4 2rtg. padlószigetelés. 5 Pillér alatti szigetelés. 6 Szig. védő beton.

Az alapfal-szigetelést normál vastagságú bitumenes lemezekkel két rétegben, forró bitumen ragasztással, felső bevonással készítik. A szigeteléshez mind a csu­pasz felületű, mind a homokhintésű lemezt lehet al­kalmazni. Hibás az a szigetelési eljárás amikor bitumenragasztás és felső bitumenbevonat nélkül ké­szítőiek alapfal-szigeteléseket normál vastagságú bitumenes lemezekkel. Az ilyen szigetelés 1-2 év eltel­te után korhadásnak indul, és víz-, illetve nedvesség­áteresztővé válik. Ezeket a hibákat csak utólagos falszigeteléssel lehet megszüntetni. Többféle eljárás terjedt el az ilyen hibák kiküszöbölésére. Mindegyik eljárás költséges, nagy szakértelmet és türelmes mun­kát igényel.

Az alapfal-szigeteléseket az építési helyszínen készítik elő. A munka megkezdésekor tisztázzák, hogy
milyen méretű szigetelőlemezre van szükség, hol lesznek az átfedések, milyen más vízszintes
és függőleges szigetelőrétegek kapcsolódnak hozzá.

Abban az esetben, ha az alapfal-szigetelés alápincézetlen épület külső körítő fala alatt ké­szül, akkor a szigetelést az épület homlokzata felé 2 cm-es, az épület belseje felé 10 cm-es túlnyújtással készítik. Középfőfal és válaszfalak esetén, a túlnyújtás mindkét oldalon 10-10 cm.

A fenti tulajdonságok ismeretében a munkát a szélességi és hosszúsági méretek felvételével kell megkezdeni. Erre alkalmas helyen a lemeztekercseket felbontják, kigurítják, a megfelelő méretűre vágják. A szabást ollóval, vagy késsel végzik el, majd forró bitumennel összera­gasztják a lemezeket. Ügyelni kell arra, hogy a tekercsek ne legyenek túl nehezek, mert ez akadályozza a mozgatásukat. A szigetelőlemezek elhelyezését az alapok letisztításával kell megkezdeni. A letisztított felületre bitument kennek és a képlékeny bitumenbe ágyazzák az alapfal-szigetelését (8. ábra). Lesimítás után a felső felületét is bőven bevonják forró bitumen­nel.

8. Ábra: Szigetelés elhelyezése lábazatnál. 1 Beton alap. 2 Külső főfal. 3 Fal alatti szig. 2rtg. 4 Aljzatbeton. 5 Járda.

Az elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy fal­sarkoknál is kétrétegű szigetelés legyen. A tol­dások az alapra csak keresztirányúak lehetnek. A szigetelés és a felső bitumen-bevonás felülete folytonos legyen. A felső bitumenkenés kihűlése után a szigetelés felületére finom homokot kell szórni. Ez a homokszórás védi a szigetelőréte­get.

Vízszintes padló alatti szigetelés

A vízszintes padló alatti szigetelést két rétegben kell elkészíteni. A szigetelő lemezeket 10 cm-es toldással kell csatlakoztatni egymáshoz. A leragasztásnak és a felületi bekenésnek teljes felületűnek kell lennie.

A szigetelés készítését akkor kezdik meg, amikor a falazási munkák befejeződtek, elkészült a födémezés és a tetőszerkezet. A belső munkavégzés zárt térben történik, így ez a munka már független az időjárástól. A padló alatti szigetelést betonaljzatra készítik. A beton felületét léccel egyenletesen lehúzzák úgy, hogy azon kiálló kavicsok vagy bemélyedő kavicsfészkek ne maradjanak. A szigetelés ké­szülhet bitumenes csupasz- vagy homokhintésű lemezzel.

A padló alatti szigetelés rendeltetésének akkor felel meg, ha az épületszerkezetek között összefüggő, folytonos réteget képez. Ezért különös gondossággal kell csatlakoztatni a szige­telő rétegeket, illetve a fal alatti betonalapot és az aljzatbetont.

A két aljzat síkban nem térhet el egymástól, és a betonozásból eredően nem maradhat dur­va, szemcsézett. A durva szemcsék a szigetelő lemezek lesimításakor átszakadhatnak. Így a szigetelés folytonossága megszakad és a nedvesség könnyen áthatolhat a szerkezeten. Az ilyen sérülések a padlóburkolatok tönkremenetelét okozhatják.

9. Ábra: Szélső főfal szigetelésének toldása. 1 Feltöltés. 2 Alaptest. 3 Aljzatbeton. 4 Padlószigetelés. 5 Külső fal.

Az alapfal- és padló alatti szigetelés csatlakozását a 9. ábra szerint kell elkészíteni. A kö­zépfőfal- és a padló alatti szigetelés csatlakozá­sát a 10. ábra mutatja be. A szintben eltérő fal- és padló alatti szigetelés csatlakozását közben­ső, függőleges szigetelés készítésével kell meg­oldani.

10. Ábra: Középfőfal szigetelésének toldása. 1 Aljzatbeton. 2 Alaptest. 3 Fal alatti szigetelés. 4 Padló alatti szig. 5 Középfőfal.

A munka megkezdésekor a felületeket a szennyeződéstől, portól meg kell tisztítani. A megtisztított felületre a tekercseket ki lehet gurítani és el lehet végezni a méretre vágást. Minden lemeztekercset a kigurítás után meg­fordítanak, majd úgy ragasztják le teljes felüle­tű forró bitumenkenéssel. Ügyelni kell arra, hogy a lemez teljes felületen ránc-, gyűrődés- és hólyagmentesen (11. ábra) feküdjön az aljzatbetonra.

11. Ábra: Padlószigetelés rétegei. 1 Első szigetelő rtg. 2 Második szigetelő rtg.

A szigetelés első rétegének elkészítése után a második réteget az elsőre, fél lemezszélességnyi eltolással kell felragasztani. A felső rétegre bitumenkenés készül. Az elkészült padló alatti szigetelésre 2 cm homokterítést és 5 cm vastag védőbetont készítenek. A hőszigetelt padlóburkolati rétegrendekben a nedvesség el­leni szigetelésre kerül a lépésálló hőszigetelő réteg. A hőszigetelést egy technológiai szigete­léssel kell megvédeni a betonozás nedvességétől.

Függőleges falszigetelés

A függőleges falszigetelés leggyakrabban a pincefalaknál fordul elő. A függőleges falszige­telést a külső oldalon kell elkészíteni (12. ábra) úgy, hogy a nedvesség ne érje a falszerkezetet.

12. Ábra: Függőleges falszigetelés toldásai. 1 Külső főfal. 2 Simított vakolat. 3 Függőleges szig. 4 Szig. védő fal.

A függőleges szigeteléshez kell csatlakoztatni a falszerkezet alatti szigetelést is. A hagyományos bitumenes szigetelésnél a függőleges szigetelő rétegeket 10 cm-es átfedéssel kell teljes felületen felragasztani.

A függőleges falszigetelést háromféleképpen lehet elkészíteni:

1. A pincefal külső oldali szigetelése a fal alatti szigeteléssel készülhet egyszerre úgy, hogy a szigetelés függőleges részét a szigeteléstartó falra vezetik fel és csak utána építik meg a pincefalat
2. A pincefal alatti szigetelést készítik el először, és a fal fala­zása után helyezik el a függőleges szigetelést a pincefal külső oldaláról, majd a szigetelést szigetelés védő falazattal védik.
3. A szigetelést teknőszerűen készítik el úgy, hogy a pincefal függőleges, valamint vízszintes szigetelését és az aljzat szige­telését egy ütemben készítik el.

Abban az esetben, amikor a fal alatti és a függőleges szigetelés egyszerre készül, először a függőleges szigetelés első rétegét ragasztják fel úgy, hogy annak végződése 10 cm széles­ségben a vízszintes síkra érjen. Erre a belső sarkokig ráragasztják a vízszintes szigetelést.

A lemez méretre szabásánál figyelembe kell venni, hogy készül-e padló alatti szigetelés. A padlószigetelés csatlakoztatása 10 cm-es sávban történhet, ezért ezt a nagyságot még hozzá kell számolni. Ezután fél lemezszélesség eltolással leragasztják a fal alatti szigetelés máso­dik rétegét úgy, hogy abból 10 cm-t a függőleges falra vezetnek fel. Erre hajtják rá a függő­leges szigetelés második rétegét úgy, hogy annak végződése a hajlatban érjen véget. A szigetelés úgy is elvégezhető, hogy a vízszintes és a függőleges szigetelést egy darabból készítik el. Célszerű mindig a legegyszerűbb és leggazdaságosabb megoldást választani.

13. Ábra: Függőleges és vízszintes szigetelések toldása. 1 Kétrétegű padló alatti szig. 2 Kétrétegű fal alatti szigetelés. 3 Kétrétegű függőleges szig.

Talajnedvesség ellen a függőleges szigetelés általában kívülről, az épület falára ragasztva készül. Az alapfal (13. ábra) szigetelése pedig hagyományosan két rétegben készül el. Az alapfal-szigetelés szabadon lévő részére ra­gasztják rá a függőleges szigetelés alsó végét. Ha a szigetelés elkészült, akkor kívülről falaz­zák fel a szigetelést védő falat. Teknőszigetelés esetén összefüggő padló- és falszigetelés készül. Ez a szigetelési mód talaj­nedvesség és talajvíz esetén is alkalmazható.

A szigetelést tartó falat függő mellett, zsinór­ba rakva falazzák. Az állékonysági és baleset­elhárítási szabályok miatt a téglafalat 2 m-enként, 12 cm vastag pillérerősítéssel falazzák. Magasabb falak esetén ettől függetlenül, desz­kából készített kalodával is merevíthetik a falat.

A falazás után a szigetelést tartó falat durva vakolattal látják el és papírral ledörzsölik, hogy a habarcsmaradványok ne száradjanak a felületre. A vízszintes és a függőleges felület találkozásánál a hajlatot 4 cm-es sugarú íves kikenéssel kell ellátni. Ez a kikenés megakadályozza, hogy a szigetelés alaki hiba miatt megtörjön.

Mint minden bitumenragasztással készülő vízszi­getelést, a függőleges szigetelést is csak száraz időjárásban, +5°C feletti hőmérsékleten, száraz aljzatokra készítik. A szigetelés (14. ábra) készül­het bitumenes csupasz-, vagy homokhintésű le­mezzel. A lemezek elhelyezése a falon mindig füg­gőleges irányú.

14. Ábra: Függőleges falszigetelés szerkezeti megoldása.

A padló alatti szigeteléshez hasonlóan itt is fon­tos, hogy a rétegek a falra és egymásra ránc-, gyűrődés- és hólyagmentesen legyenek felragasztva. Lényeges, hogy minden lemezrész bitumenréteg között legyen. Az első rétegnél ezért a szigetelés megkezdésekor a falat a szennyeződéstől, portól megtisztítják, és egy rétegben bevonják forró bi­tumennel. Ügyelni kell arra, hogy a falon egyenletes vastagságú, összefüggő bitu­menréteg alakuljon ki.

A függőleges szigeteléseknél a felhasználásra kerülő bitumen mi­nőségének, ül lágyuláspontjának is döntő jelentősége van. Meleg időjárásban magas lágyuláspontú bitument használnak. Ennek oka, hogy a kész szigetelés meleg időjá­rásban hamar felmelegszik a feke­te színe miatt. A felmelegedés hatására a szigetelőréteg lecsúszhat a függőleges felületről. Lecsúszá­sát fehér meszeléssel lehet megakadályozni, így a felület vissza­veri a napsugarakat és elkerülhető a túlzott felmelegedés. A szerkezeti fal építésekor a szigetelés és a fal közötti hézagot soronként, habarccsal öntik ki.

15. Ábra: Csőáttörés szigetelésének kialakítása. 1 Külső főfal. 2 Acélcső. 3 Függőleges szig. 4 Szig.védő fal. 5 Cementrabic köpeny.

A szigetelést tartó falon, vagy az épület főfa­lán átvezetett csövekre (15. ábra), talajnedves­ség elleni szigetelésnél, csavarszorítású kettős acéllemez peremezést nem készítőiek. A szige­telés mindkét rétegét gallérozással vezetik rá a csőre. A gallérozást csorbázattal ragasztják úgy, hogy az első réteglemez a függőleges sík­tól 15 cm-t, a második réteg 25 cm-t takar. A bitumenes lemezből készült gallérozást is be­vonják felül forró bitumennel, s két helyen ken­derzsineggel körülkötik. Előfordul, hogy a csövön kötöző zsineg helyett – két helyen – csa­varszorítású fémbilincset alkalmaznak.

Kenderzsineges körülkötés esetén a szigetelést a csövön rabicköpennyel védik, míg fémbilincs esetén azokat szabadon hagyják. Béléscső al­kalmazása esetén a bélés- és haszoncső közötti hézagot, bitumenes kenderkötél csőre tekercselésével és hézagba verésével kell tömíteni.

Talajvíz elleni szigetelések és szigetelés végződése

A talajvíz elleni szigeteléseknél (16. ábra) fi­gyelembe kell venni a víz nyomását. A szigete­lés általában a lemezalapozással együtt kerül alkalmazásra. A lemezalap kellően leterheli a felületet és ellenfödémként működik. A szigetelés négy rétegben készül úgy, hogy a lemezek toldásánál legalább 15 cm-es átfedést kell kialakítani.

16. Ábra: Talajvíz ellen 4 rétegű szigetelés.

A teknőszigeteléseket függőlegesen a szigetelést tartó falakra, a vízszintes szige­telést a tartó betonra kell elkészíteni összefüggően és lehetőleg egy időben. A függőleges felületeken lehetőség van a szigetelés rétegszámának a csökkentésére akkor, ha ezt a talaj­vízviszonyok megengedik. A talajvíz elleni szigeteléseknél a munkaterületet vízteleníteni kell legalább a munkaszint alá 50 cm-rel. A talajvízszint süllyesztést csak a leterhelő szerkeze­tek elkészülte után szabad megszüntetni.

A szigetelések végződése

A víz és a nedvesség nemcsak alulról támadja az épületszerkezeteket. A felülről érkező csapadék gyakran okoz kellemetlenségeket. Az épületet részben vagy egészben körülvevő szigetelés csak akkor tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek, ha végződése a terepszint felett van, és kizárja a víznek oldalirányból a szigetelés mögé kerülését.

A vízszigetelő munkához a szigetelések végződésének kiképzése (17. ábra) is hozzátartozik. Előfordul, hogy a terepszint alatt szakszerűen elkészítik a szigetelést. Az épület felépítése után, az épület körül elvégzik a tereprendezést, és megépítik a járdát. Egy idő múlva a helyi­ségek külső határoló-falán, padlóján, nedves foltokat tapasztalnak.

17. Ábra: Szigetelések végződése a lábazatnál. (BAL) 1 Feltöltés. 2 Külső főfal. 3 Első ütemben készült függőleges szigetelés. 4 Szigetelést tartó fal. 5 Függőleges szig. toldása. 6 Járdalap. 7 Bitumen kiöntés.
(JOBB) 1 Kétrétegű szigetelés. 2 Szig. védő fal. 3 Feltöltés. 4 Bit. kiöntés. 5 Járdalap. 6 Külső főfal. 7 Lábazat.

Amennyiben a szigetelést tartó fal tetejére kihajtott szigetelés a terepszint alatt marad, a terepen összegyűlő csapadékvíz könnyen mögé jut, ill. a szigetelés és az épített szerkezeti fala közötti hézagon beszivárog a vízszintes szigetelésig, és ott összegyűlik. Az összegyűlő víz nedvesíti a padlót és a falakat.

A legtöbb épület terepszinttel érintkező lábazatát fagyálló anyagokkal burkolják. E burko­lat mögé ragasztják a vízszigetelés kimagasítását. A lábazati burkolat mögé felragasztott szigetelés a terepszint magasságában megakadályozza, hogy a víz a falszerkezetbe jusson. A szigetelés magasítását az épület lábazatának, ill. homlokzati munkájának elkészítése előtt kell elvégezni. Lényeges, hogy a szigetelés a terepszint felett 15 cm magasságban végződjön, egyenletes sík felületre felragasztva. A szigetelést két rétegben, bitumenes csupasz- vagy homokhintésű lemezzel, 10 cm-es átfedésekkel, toldásokkal készítik.

A rétegeket a falra és egymásra teljes felületen forró bitumennel ragasztják, és a szigetelés felső felületét is bevonják forró bitumennel.

A munka befejezése után elkészítik a lábazat burkolatát, majd a terep rendezésével az épület körüli járdát. Az épület lábazata és a járda körüli hézagot kiöntik forró bitumennel.