• építés
• panel

Panelos építési rendszerek, jellemzőik (építési, szerelési és befejező munkák)

A panelos építési mód (242. ábra) jellegzetessége, hogy az épület függőleges és vízszintes teherhordó, illetve térelhatároló szerkezetei nagyméretű (igen gyakran szobanagyságú) előregyártott, lemez jellegű panelelemekből készülnek.

242. Ábra: Panelos lakóépület axonometrikus ábrája

A panelos építés jellemző építőanyagai:

• A fa: hazánkban fából ritkán építenek lakóépületeket. Nálunk ennek az építési módnak nincsenek hagyományai. Ezeket az épületeket előregyártó üzemekben gyártják úgy, hogy a kialakuló fal-, födém- és tetőszerkezetek vázas, illetve paneles kialakításúak. A váz­szerkezet alkotja az épület teherviselő részét, a panelos többrétegű kialakítás a falszerke­zetre jellemző.
• A vasbeton: hazánkban a vasbeton anyagú panelos építés terjedt el. Ennek az az oka, hogy a beton előállításához szükséges folyami kavics és cement nagy mennyiségben ren­delkezésünkre áll. Az utóbbi három évtizedben sok lakótelep épült fel ilyen módon. Al­kalmazásukat az is elősegítette, hogy kialakult az a házgyári háttér, amely ezeket az igényeket ki tudta szolgálni. Az utóbbi években a panelos építés háttérbe szorult. A környezetünkben lévő panelos épületállomány azonban olyan jelentős, hogy külön fejezetben kell foglalkozni vele.
• A könnyűbeton: a könnyűbetonból készült panelhez hasonló elemek alkalmazására a nagyblokkos épületeknél került sor.
• Égetett agyagáru: az égetett agyagárukat egyes paneltípusoknál a vasbeton anyagú födémeknél használták az elem tömegériek csökkentésére. A blokkos épületeknél régen szintén használtak tégla anyagú panelhez hasonló elemeket.

A panelos építési mód lakóépületeknél alkalmazható. Jelentősége abban van, hogy minden más építési módnál jobban megadja a lehetőséget az üzemi módszerekkel történő előregyártásra és építésre. A technológiai folyamatokat jól lehet gépesíteni az előregyártás és a szere­lés fázisában is. A nagyfokú gépesítés lehetővé teszi a sorozattermékek előállítását. Ennek eredményeként egész városrészek épültek fel azonos felépítésű és homlokzatú épületekből.

Az építési mód szerelt jellege miatt csökkent a helyszíni monolit szerkezetek aránya így minimálisra csökkent a helyszíni zsaluzás, betonozás, és állványozó munka. Az építési módra jellemző panelek egy részét majdnem teljesen kész állapotban lehetett az épí­tési helyszínre szállítani. A külső hom­lokzati falpaneleket például az üzemben ellátták a végleges felületképzéssel. Lehetőség szerint még a beüvegezett nyílászárókat is elhelyezték az elemek­ben.

243. Ábra: Panelos térelem.

Az építési módhoz kifejlesztett térelemes (243. ábra) szerkezetalakítás is segítette az előregyártást. Az üzemben előállított térelemek szinte teljesen ké­szen (fürdőszobánál burkolatokkal, berendezéssel) kerültek a szerelés hely­színére. A térelemek egyetlen hátránya az, hogy az elemek vékony fala miatt hajlamosak a deformálódásra és az esetleges törésre. Daruzásukat nagy elővigyázatossággal kell elvégezni.

Panelos építési rend­szerek

Az elmúlt évtizedekben a szakmai nyelv háromféle épülettípusnál használta a panelos elne­vezést. Mindhárom típusnál jellemző az előregyártott falazatok használata külső és belső térelválasztásra és térelhatárolásra egyaránt.

• Tiszta a panelrendszer, amikor a falak és a födémek egyaránt panelegységekből készül­nek. A födémpanelok teherhordó falpanelokra fekszenek fel. Beszélünk hosszanti elren­dezésről, amely szabadabb alaprajzi kialakítást tesz lehetővé, valamint haránt elrendezésről, ami az alaprajz tekintetében kötöttséget eredményez.
• Vázas a panelrendszer, amikor a támszerkezetet vasbeton, esetleg acélváz képezi és a szélső falak, válaszfalak és födémek panelegységből készülnek.
• Félvázas a panelrendszer, amikor a szélső falak, válaszfalak és födémek váz nélkül, pusztán panelegységből készülnek. A közbenső támszerkezet acél-, vagy vasbeton pillé­rekből és gerendákból áll.

A fogadószint

A panelépületek építésénél a szerelt jellegű fal- és födémelemeket a fogadószinttől kezdve csatlakoztatták egymáshoz. A fogadószintek az épület bejárati szintjét képezik, helyet adnak az alagsori helységek, garázsok részére. A fogadószint elnevezése szerelési nullszint néven is ismert. Ezt a szintet külön épületszerkezetekkel készítették el. Kezdetben az épületek foga­dószintjét hagyományos kisméretű téglából készítették, később ezek a szerkezetek is vasbe­tonból készültek.

A fogadószint részletes ismertetése előtt ejtsünk néhány szót az alapozásról. A középmagas épületeket kedvező talajviszonyok esetén sávalapra, vagy gerendarácsra lehetett alapozni. A kedvezőtlen talajviszonyok, illetve a magas szintszám szükségessé tette a mélyalapozás al­kalmazását. Ilyen esetekben általában a cölöpözést alkalmazták. A cölöpözésre vasbeton gerendarács segítségével csatlakoztatták a felmenő szerkezeteket. A fentiekből látható, hogy a fogadószint elkészítéséhez általában sávszerű alátámasztásra volt szükség.

A falazott fogadószint elkészítésénél kezdő műveletként a pontos kitűzést kellett elkészíte­ni. Ez azért volt fontos, mert az előregyártott szerkezetekre jellemző méretpontosságot csak így lehetett betartani. A pontos kitűzést általában szintező és szögmérő eszközökkel végezték el. A fogadószint kontúrjának meghatározása után a kezdő sor kirakása következett. A ha­gyományos falazás a falegyen elkészültéig tartott. A falegyenre aztán elhelyezték a födém­elemeket. A falakat és a födémeket a hagyományos épületekre jellemző koszorú szerkezet fogta össze. Az elkészült födémszinten megkezdték a panel szerelést.

244. Ábra: Fogadószint és panel csatlakozása.

A vasbetonból készülő (244. ábra) fogadószinteket nagytáblás zsaluzatokkal készítették el. A táblák elhelyezésénél fontos volt a méretpontosság betartása. Egyes típusoknál az alagút­zsalus elemekhez hasonló elemeket használtak, a fal- és födémszerkezetet egyszerre készítet­tél; el. Más megoldásnál a falak és a födémek elkészítése külön történt.

Panelek kö­zötti kapcsolat

Az állékonyság, valamint az együttdolgozás miatt szükséges, hogy a falpane­lokat egyrészt egymáshoz, másrészt a födémpanelokhoz kapcsolják. A jelentkező igénybevételek felvételére al­kalmas kapcsolatot nedves, vagy száraz módon, illetve a két kapcsolási mód kombi­nációjával oldották meg.

A nedves kapcsolat hátrá­nya, hogy csak a betonszilárdulás után tölti be sze­repét, télen a beton kötését és szilárdulását hőközléssel kell siettetni. A száraz kap­csolat előnye a gyors és évszaktól független kivitelezhetőség. Száraz kapcsolat esetében az elemekből kiálló, kellően behorgonyzott tüskéket, vagy egyéb egymásra illeszkedő acél kapcsolóelemeket egymással összehegesztették Találunk arra is példát, hogy az egymásra illeszkedő acél kapcsolóelemeket anyáscsavarral kö­tötték egymáshoz.

Nedves kapcsolat esetében az egymáshoz csatlakozó fal- és födémpanelok közötti kisebb-nagyobb szelvényű hézagokat betonnal töltötték ki. Az elemekből kinyúló vasbetétek bele­ kapaszkodtak az utólag kibetonozott részekbe.

245. Ábra: Belső falpanelok csatlakozása.

Száraz-nedves – úgyne­vezett vasbetonszerű­-kapcsolat (245. ábra) ala­kult ki akkor, amikor az elemekből kiálló vasbeté­teket egymásba kapaszkodóan, kengyelekkel, hegesztéssel, vagy egyéb alkalmas módon összekö­tötték. Az összekötés után a csomópontot kibe­tonozták. Ez a kapcsolási mód terjedt el hazánkban.

A szélső falpanelok szerkezete

A szélső térelhatároló falpanelokkal szemben az alábbi követelményeket támasszuk:

• megfelelő szilárdság;
• megfelelő hőszigetelés és hőtárolás;
• megfelelő hanggátlás;
• páraáthatolás;
• jó felületképzési lehetőség.

A szélső falak céljára két szerkezeti típus alakult ki, az egyik homogén a másik pedig hete­rogén jellegű. A homogén (egyrétegű) falpanelokat vasbetéttel ellátott olyan anyagból (pl.: keramzit, sejtbeton) állították elő, amelyek a szilárdsági- és hőszigetelési követelményeknek eleget tettek. Az egyrétegű falpanelek előállítási technológiája lényegesen egyszerűbb.

A többrétegű falpanelok esetében vasbeton perem és köz­bülső bordák veszik fel mindazokat a belső erőket, amelyek a készítési, szállítási és emelési folyamat alatt, valamint teher­hordó panelok esetében a kész szerkezetben a terhelésből kifolyólag ébrednek. Ezek az elemek a hőszigetelési (246. ábra) követelményeknek valamilyen hőszigetelő kitöltőanyag segítségével feleltek meg. Általában hungarocell, illetve nikecell hőszigetelő műanyag habot alkalmaztak.

246. Ábra: Külső falpanel rétegei.

A belső falpaneloknál leegyszerűsödtek a szerkezeti köve­telmények. Elsősorban statikai szempontból kellett az előíró soknak megfelelni, de a lakáselválasztó harántfalaknál a hanggátlás is fontos elvárás.

Statikai, szilárdságtani vonatkozások

A beépített teherhordó falpanelok nyomásra, illetve ebből származó kihajlásra vannak igénybe véve. Ilyen igénybevétel és helyiségméretű „egyrétegű” panelok esetében acélbetétek alkalmazására nem volt szükség, azonban az elemek gyártása, szállítása és elhelyezése köz­ben ideiglenesen fellépő igénybevételek szükségessé tették a hálós- illetve keretes vasalást.

Kétrétegű falpanelok esetén az igénybevételt a teherviselő vasbeton héj vette fel, amelyet ennek megfelelően kihajlásra méreteztek, illetve vasaltak. Tiszta panelrendszerű épületeknél a stabilitást az egymáshoz kellőképpen rögzített szélső-, valamint harántfal-panelokból és födémekből adódó merev, térbeli szerkezet eredményezte.

Hőszigetelés, hőtárolás

A többrétegű falpanelok vasbetonfal lemezei közötti részeket a szükséges vastagságban hőszigetelő anyag tölti ki. A kitöltő anyag nikecell, vagy ásványi gyapot, esetleg könnyűbe­ton volt. Ez a szerkezeti réteg öntött, vagy lemezszerű elemekből áll. A vasbeton lemezeket összekötő elemei hőhidat képeztek, ezért hőszigetelő anyaggal kellett a rajtuk keresztül tör­ténő hőáthatolást megakadályozni.

A kis térfogatú és tömegű falpanelok hőtároló képessége csekély, nem éri el a kívánt mér­téket. A hőtároló képességet a jó hőszigeteléssel lehet ellensúlyozni.

Hanggátlás

A paneles épületek hanggátlása közepes. A falszerkezetek rossz hangtechnikáját az okozza, hogy az elektromos vezetékek dobozai sajnos áthallást okoznak. A födémszerkezeteken a kopogó hangokat egyszerű rétegrend miatt jól terjednek. A födém külön hangszigetelő réteg­gel való ellátása sokat javíthat ezen a rossz tulajdonságon. Az ismert úsztatóréteg ugyanis megakadályozza a kopogó hangok továbbterjedését.

Páraáthatolás

A falpanelok készítésére használt anyagok legnagyobb része a gőzt jelentős mértékben át­ereszti. Ha a falpanelokba belülről vízgőz hatol be, azok vagy teljesen átnedvesednek, vagy ellenállás nélkül addig engedik át a gőzt, míg az a hideg, külső héjon lecsapódik. Ez igen hamar azt eredményezi, hogy a falpanelok teljes keresztmetszetükben átnedvesednek, esetleg fagykárt szenvednek. A gőzdiffúzió ellen hézagmentes gőzzáró réteget kell alkalmazni.

Felületképzési lehetőségek

A külső falpanelok felületképzése kezdetben hagyományos vakolattal készült. Az elemeket az előregyártás során üzemi körülmények között vakolták be. A vakolat általában hagyomá­nyos kőporos felületképzésű volt. A vakolt elemekből felépített épületek homlokzata jellegze­tesen kazettás kialakítású volt. A vakolaton kívül sok helyen alkalmazták a mosott beton néven ismert felületképzéseket is. A gyártósor végén a ferdén megemelt panel felületéből nagynyomású víz segítségével mosták ki a teljesen még meg nem kötött cementpépet.

A felületképzések közül a legegyszerűbb megoldás a homlokzatfestés volt. A sima külső felületre műanyagfesték felhordásával alakult ki a végleges felület. Az utóbbi időben látha­tóan az ilyen homlokzatok lassú tönkremenetele megkezdődött.

A panelek felületére külön is homlokzatburkolatokat is készítettek. Ez általában hidegbur­kolat volt. A színes kialakítás kedvező arculatot adott egy-egy épületnek. Vigyázni kellett azonban arra, hogy a burkolóanyag csak fagyálló minőségű legyen.

A falpanelok és födémelemek csatlakozásai

Falpanelokat statikai szerepük szerint a következőképpen osztályozhatjuk:

• Teherhordó falpanelok, amelyek alkalmasak a fölöttük levő fal- és födémszerkezetek, valamint a hasznos terhek hordására. Külső (247. ábra) és belső teherhordó falpaneleket különböztetünk meg.
• Önhordó falpanelok, főleg acél, vagy vasbetonvázak kitöltő falaként szerepelnek. A falpaneleket nagyság szerint is csoportosíthatjuk. A falpanel nagyságának kialakításánál figyelembe kell venni a szállítási és a daruzási kötöttségeket.
• Nagyméretűek azok a falpanelok, amelyek vázas épületek eseté­ben egy egész vázme­zőt kitöltenek. Tiszta panelos rendszer ese­tében a helyiség egyik oldalának megfelelő nagyságúak.
• Kisméretű falpanelok, amelyek esetében a vázmezőt több kisebb, alkalma­san megválasztott mé­retű önhordó panel tölti ki. Ezek a fal­panelok mint teher­hordó elemek is al­kalmazásra kerülnek. Hosszúsági méretük az emeletmagasság­nak felel meg, széles­ségük pedig az ablakok közti elemek esetében 80-160 cm.

247. Ábra: Külső homlokzati falpanelok csatlakozása.

Mind a szélső, mind a belső panelfalakon vasbe­ton koszorúgerendát ala­kítottak ki. A koszorú a falpanelek tetején és a födémelemek között jött létre. A kialakult ke­resztmetszetbe húzták be a hosszvasakat, a csatlakozó elemekből kiálló kampókat pedig összehegesztették. A ki­alakult csomópontot utólagosan kibetonozták.

A homlokzati falpanelok pro­filjait úgy kellett kialakítani, hogy a csapóeső és a homlokza­ton lefolyó víz ne tudjon kárt tenni a csomópontban. Ezért a homlokzati falpanelek csatlako­zásánál (248. ábra) a tömítéshez biturán csíkot és különböző profilú PVC szalagokat alkal­maztak. A külső hézagok helyes kialakítása az élettartam szem­pontjából rendkívül fontos. A csapóeső, a fagy itt tud legelő­ször kárt tenni az épületben. Gondosan kellett elkészíteni az utólagos betonozási munkákat is, hiszen a folytonossági hiány korrózióhoz vezethet.

248. Ábra: Külső homlokzati falpanelek koszorú csatlakozása.

A falpanelok homlokzati hé­zagait ki lehetett képezni látha­tó- és fedett hézagokkal is.

Belső fal­panelok csatla­kozása

A négy irányból talál­kozó panelok (249. ábra) csatlakozásánál monolitos vasbeton pilléreket alakítottak ki. (A pillér a koszorúhoz hasonló füg­gőleges monolit szerke­zet.) A három, vagy négy falpanel csatlakozásánál kialakult üregbe helyez­ték el a függőleges irányú vasbetéteket és itt történt a falpanelok kiálló acél­betéteinek az össze­hegesztése. A betonozás­sal alakult ki a végleges csomópont. A csomópont zsaluzásához „L” alakú zsaluzatot használtak. A falak és a födémek között így alakult ki a monolit vázrendszer.

249. Ábra: Belső teherhordó falak csatlakozása.

Födémpanelok

A panelos szerkezetű épületeknél nagyméretű (helyiség, illetve modul­mező nagyságú) födémpanelok (250. ábra) alkalmazására került sor. A födémelemek az alattuk levő támszerkezetre feküdtek fel: körös­körül a négy szélükön, a két szemben fekvő oldalukon, a négy sarkukon, egyik élük mentén és a két szemben levő sarkukon.

A födémpanelok lehetnek:

• alul-felül sík elhatárolásúak, pl. tömör vasbeton lemezek;
• sűrűbordás elemek.

A födém elemek rétegrendjének kialakítása rendkívül egyszerű volt. A födém alsó síkja nem igényelt vakolatot. A lemez felső síkjára egy esztrich (kiegyenlítő-hangszigetelő) réteget készítettek. Erre a kiegyenlítésre került a végleges burkolat. Alkalmazták a különböző kite­ríthető, vagy ragasztható burkolatokat és a különféle szalagparketta típusokat.

250. Ábra: Födémpanelok födém csatlakozása.

Válaszfalak

A panelos épületeknél abból adódóan, hogy a szerkezeti harántfalak is gyakran ilyen szere­pet töltöttek be, aránylag kevesebb válaszfalra volt szükség. A válaszfalak nagyméretű, panel jellegűek. A vasbeton válaszfalak rendkívül vékonyak, általában 4-7 cm vastagságú­ak. Ezeket az elemeket a gyártás során ellátták a szükséges vakolattal. Az elemek mozgatá­sánál, különösen a daruzásnál nagyon kellett vigyázni, mert ezek az elemek törékenyek.

A vasbeton válaszfalon kívül alkalmazták még a szerelt jellegű válaszfalakat is. Ezek gipsz, vagy faforgács lemezek voltak. A lemezeket felfúrt keretvázra, csavarozással lehetett rögzí­teni. A lemezek közé hangszigetelő anyag került. A felületüket glettelés után festették, vagy tapétát ragasztottak rá.

Az építés és szerelés, befejező- és felújítási munkák paneleknél

Az építési és szerelési munka a fogadószinten kezdődött. Szükség volt egy emelőgémes da­rura, amely az elemeket a végleges helyére emelte. A darunak külön pályát kellett építeni. A darut teherbírásának akkorának kellett lennie, hogy a legnagyobb falpaneleket is el tudja helyezni a legtávolabbi falszakaszokra is.

Az építési területet úgy rendezték be, hogy az elemeket ideiglenesen tárolni lehessen. A tá­roláshoz különböző kalodákat alkalmaztak. Ezek segítségével az elemeket a beépítéshez hasonló helyzetben tárolták. Az elemeket egymás mellé helyezték úgy, hogy közéjük mindig fa távolságtartót tettek.

A szerelés mindig a kitűzéssel kezdődött. A kitűzésnél a falak helyét csaptató zsinórral je­lölték ki a kész födémszinten. A falelemeket a beemelésnél ideiglenesen rögzítették. A ferde irányú támrudak a megtá­masztáson kívül az elem helyzetének finombeállítá­sára is alkalmasak voltak. A vízszintbe állításhoz szintezőcsavarokat hasz­náltak. A csavarok és a szintezőműszer segítségé­vel pontosan be lehetett állítani a falpaneleket. A szint összes falelemének a beállítás után következett a födémelemek elhelyezése. A falak beemelésének, a födémek, valamint a lép­csőelemek elhelyezésének ütemét előre megtervezték. A tervezés során figyelembe vették a gyártó üzem gyártási ütemezését is.

A szint elemeinek az elhelyezése után következett a vasszerelés és a kapcsolatok hegesztett kialakítása. A szerelést a csomóponti rajzok segítségével végezték el. A betont betonozó konténer segítségével juttatták a szerelő szintre. Ezért a munkahely berendezésénél szükség volt a betonkeverő és az alapanyagokat tároló tér kialakítására. A beton bedolgozása hagyományos módon történt tűvibrátor segítségével.

A bebetonozott csomópontok kizsaluzása után a felesleges betont még a teljes szilárdulás előtt eltávolították. Ez sok későbbi bosszúságtól kímélte meg a javítást végző kőműveseket. Az elkészült szint után a következő szint szerelését lehetett megkezdeni.

Kiegészítő épületszerkezetek

A panelépületekhez tartoznak kiegészítő szerkezetek is. A liftaknák, az attika elemek, a lépcső elemek (251. ábra), a tetőfelépítmények elemei, a loggia elemek és a térelemek tartoz­nak ebbe a körbe.

251. Ábra: Lépcső csatlakozása.

A liftaknákat a szerelés ütemének megfelelően helyezték el. Rögzítésüknél száraz-nedves kapcsolatot alkalmaznak. Az elemek beállításánál ügyeltek kell a pontos munkavégzésre. A loggia elemeket (252. ábra) a falpanelokhoz hasonló módon rögzítették. A beemelésükhöz speciális himbát alkalmaztak, A térelemek vékony vasbetonból készült doboz szerű szerke­zetek.

Beemelésükkor ügyeltek arra, hogy az elemek ne kapjanak oldalirányú terhelést és lehetőleg az elem ne deformálódjon. A deformálódás tönkre tehette a belső burkolatokat és nem kívánatos repedéseket okozhatott. Az attika elemek és a tetőfelépítmény elemeinek az elhelyezése a záró szint befejezése után következhetett.

252. Ábra: Loggia elem rögzítése.

Befejező munkálatok

A panelszerelés befejezése után először a tetőszigetelését készítették el. A lapostetőre lejtést adó réteget, hőszigetelő réteget, aljzatbetont és vízszigetelő réteget készítettek. Az épület csapadék elleni védetté válása után kezdődtek meg a belső munkálatok.

A kőműveseknek kellett elvégezni először a szük­séges javító munkákat. A javítás során a csomó­ponti kibetonozások egyenlőtlenségeit vakoló-munkával tüntették el. Kijavították az egyéb sérülésből származó fal­szerkezeti hiányosságo­kat is. A falfelületre egy glettréteg került. Az alj­zatra elkészítették a ki­egyenlítő réteget. A festési, a tapétázási és a burkoló munkák előtt a gépészeti munkákat kel­lett elvégezni.

A gépészeti szerelvé­nyek elhelyezése minden helységben egyedileg tör­tént. A fűtési csöveket, a lefolyókat, a hideg és meleg víz vezetékeit a részükre kialakított csatornákba vezették el. A szellőzők fém elemeit is függőleges csator­nákban helyezték el. Szükség volt még az épületasztalos, a lakatos, a műköves, üveges, bá­dogos stb. munkák elvégzésére is. A gépészeti munkák után a végleges felületképzéseket, burkolásokat fejezték be.

Az épület körüli járda, az előlépcső, az alagsori helységek befejező munkái után az épület átadták a lakás tulajdonosoknak. A szokásos ütemezést figyelembe véve a szerelési munka egy 30 lakásos panel épületnél kb. 30 napig tartott. Ez az építési idő rendkívül rövid. A befejező munkák további 60-90 nap időt igényeltek. A fentiekből látható, hogy a megfelelő ütemezés és kellő létszámú szakember esetén egy 30 lakásos épületet kb. 4 hónap alatt el lehetett készíteni.

Felújítási munkák

Mint már említettük a hazai épületállomány jelentős részét a panelépületek teszik ki. Egy jelentős részüknél szükség lesz a felújítási és átalakítási munkák elvégzésére. Remélhető, hogy az első felújításnál nem lesz szükség tartószerkezeti megerősítésre. A felújítás során valószínű, hogy el kell távolítani a burkolatokat, a meglévő gépészeti rendszereket, és ki kell cserélni a nyílászárókat is. Különös gonddal kell a tetőszigetelést is kicserélni. A tetőszigete­lés cseréje helyett az épületekre magastetőt is lehet készíteni. A magastetők élettartama sok­kal hosszabb, mint a lapostetőké. Esetleg a kialakuló tetőtér újabb lakások kialakítását is lehetővé teheti.

Az átalakítási munka során lehet, hogy szükség lesz az azonos szinten lévő lakások összenyitással történő bővítésére is. Ezt a munkát egy gyémántvágó berendezés segítségével lehet elvégezni. A gyémántvágó alkalmas arra, hogy a 15 cm vastag vasbeton teherhordó falat egy ajtó nagyságú helyen átvágja. Ezt azonban csak statikus szakvélemény alapján lehet elvégezni.

Külön gondot kell fordítani a gépészet kialakítására. A meglévő – többségében egycsöves – ­fűtéseket korszerűbb rendszerekre kell kicserélni. Minden lakásban lehetővé kell tenni az egyéni energiafogyasztás mérését is.

A külső homlokzatok felújításánál az eredeti állapotnak megfelelő homlokzatképzést lehet készíteni. A hőszigetelés szempontjából előnyös külső ragasztott hőszigetelések javíthatják az épület hőtechnikai tulajdonságait, és a felületképzés is tetszetős lehet.