• habarcs
• vakolás
• vakolatok

Falazó-, vakoló- és esztrichhabarcsok

A habarcs homok, kötőanyagok és víz keveréke. Vannak olyan habarcsok, amelyeket falazáshoz és vakoláshoz egyaránt lehet hasz­nálni, de olyanok is, amelyek csak az egyik vagy a másik célnak fe­lelnek meg.

A legtöbb habarcs fő alkotó­része a homok

Elsősorban ez határozza meg a habarcs tulaj­donságait. A szokásos habarcs­hoz általában 0-4 mm szemcse­méretű homokot használunk. A készhabarcs általában kisebb szemcseméretekkel készül. Finom vakolatokhoz finom homokot hasz­nálunk. A vakolóhabarcs homok­jához adott durva adalékok célja a felület struktúrájának kialakítása.

Habarcs keverése

A habarcs keverésekor az alkotók mennyiségét térfogatrész alapján határozzuk meg.

Ügyel­jünk arra, hogy a térfogatrészek valóban minden szempontból azo­nos mennyiségi egységek legye­nek, mert pl. egy lapátnyi nedves homok lényegesen több anyag­nak felel meg, mint egy lapát szá­raz homok. Csak tiszta, átlátszó vizet használjunk, legjobb a veze­tékes víz. A gépi keverést (forgó­dobos keverő) nagyobb mennyi­ségeknél célszerű alkalmazni.

Készhabarcs

Minden habarcsfajta megvásá­rolható készhabarcs formájában is.

A készhabarcsnak sok előnye van: nem kell külön megvásárolni az adalékanyagokat és kötő­anyagokat, a habarcshoz csupán vizet kell adni és össze kell ke­verni, a habarcs minősége ál­landó. A készhabarcs az összes eléképzelhető javítási munkához kis kiszerelésben is kapható. Vannak olyan univerzális habar­csok is, amelyeket sokféle célra lehet használni.

A habarcscsoportokat a készíté­sükhöz felhasznált kötőanyagok szerint nevezzük el, ezek adják meg a habarcs különböző tulaj­donságait. A mészhabarcsok vi­szonylag kevéssé terhelhetők, viszont nagyon jó páraáteresztők, azaz „lélegzővakolat” készíthető belőlük. A mészcement habarcsok fokozottabban terhelhetők és a csapadékkal szemben is jobban ellenállnak. A cementhabarcsok erős terheléseket is kibírnak, na­gyon kevés vizet vesznek fel és ned­vesség ellen jobban szigetelnek.

A gipszhabarcsok gipsz, mész és különböző szemcsézetű homok keverékéből álló készhabarcsok; nagyon jó páraáteresztők, „léleg­ző” bevontok, viszont csak belső vakolatokhoz alkalmasak. A jelentős mennyiségű műanyagot (műgyantát) tartalmazó habarcso­kat szerves habarcsnak nevezzük, ezeket csak vakolási munkákhoz lehet használni.

Falazóhabarcsok

A falazóhabarcsoktól elsősorban azt várjuk el, hogy kellőképpen ter­helhetők legyenek. Emellett küszö­böljék ki az egyenetlenségeket, és egyenletesen adják át a nyomást.

A falazóhabarcsok szilárdsági cso­portjait a táblázat foglalja össze:

• Hf 3 habarcscsoport: különle­ges szilárdsági követelmények nélküli mészhabarcs. Kis terhe­lésű falakhoz alkalmazzuk.
• Hf 5 és Hf 10 habarcscsoport: nagyobb szilárdságú és jó ru­galmasságú mészhabarcsok. Ezeket minden falhoz alkalmaz­ni lehet.
• Hf 30, Hf 50 és Hf 100 habarcs­csoport: minden célra alkalmaz­ható, nagy szilárdságú cementhabarcsok. Kevésbé rugalma­sak és kevésbé jól feldolgoz­hatók. Ezeket a habarcsokat akkor alkalmazzuk, ha különle­ges szilárdsági követelménye­ket kell kielégíteni.

A fenti táblázatban a keverési arányo­kat szabványos mértékegységben adjuk meg. Az építkezés helyszí­nén általában lapáttal szokás mér­ni. Ez a mérési eljárás azonban na­gyon pontatlan, mert egy lapát ho­mok a nedvességtartalomtól függő­en nagyon eltérő mennyiségű lehet. Kézi keverésnél a homok mennyisége kevesebb legyen. A gépi keverés jobb átkeverést biztosít.

Az összes felsorolt habarcs kész­habarcsként is kapható. Csak kész­habarcsként lehet beszerezni a vékonyágyazatú habarcsot, amely fo­gazott kenőlappal felhordható, ra­gasztószerű habarcs. A hőszigetelő könnyű falazóhabarcs szintén csak készhabarcs formájában kapható.

Vakolóhabarcsok

A vakolóhabarcsoknak kétféle fel­adatuk van. Az egyik kifejezetten esztétikai jellegű: lehetővé teszik, hogy a fal felülete egyenletes és szép legyen. Nagyon fontos azon­ban a vakolatok védelmi funkciója is: elsősorban a csapadék ellen védik a falazatot és így óvják azt a lassú tönkremenéstől, emellett azonban az átnedvesedést és a szükségtelen hőveszteségeket is megakadályozzák, különösen ak­kor, ha festékbevonattal is el van­nak látva.

A vakolóhabarcsot belső és külső vakolatokhoz használjuk. Más kö­vetelményeket kell kielégítenie, mint a falazóhabarcsnak, ezért vakolás­hoz nem is lehet ugyanazt a habarcsot használni. Felhasználáskor a vakolóhabarcs lágy legyen és ta­padjon jól a falhoz. Megszilárdulás után olyan legyen, hogy a várható igénybevételeket jól elviselje.

Ugyanakkor rugalmas is marad­jon, hogy a fal kisebb süllyedései és mozgásai esetén vagy a hőmérséklet-különbségekből adódó feszültségek hatására ne repedjen meg vagy ne váljon le. A felhasz­nálás céljától függően a habar­csokkal szemben különböző köve­telményeket támasztunk.

A belső vakolat pl. legyen képes az emberi eredetű pára, valamint a főzés vagy zuhanyozás közben keletkező vízgőz felvételére, ne­hogy a falak „izzadjanak”. A külső vakolatok legyenek víztaszítók, nehogy az esővíz behatoljon a falak­ba. A vakolattal szemben támasz­tott ilyen eltérő követelményeket csak eltérő anyagokkal lehet ki­elégíteni, amelyeket mindig az adott feladathoz kell igazítani. Az eltérő igénybevételekhez kü­lönböző vakolóhabarcsokat hasz­náljunk. A vakolóhabarcsok kötő­anyaga mész, cement, gipsz és anhidrit lehet. Adalékul különböző szemcseméretű homokot hasz­nálunk.

A vakolóhabarcs elkészítése

A falazóhabarcs készítéséhez ha­sonlóan a keverési arány a vakoló-habarcsnál is attól függ, hogy a keverést kézzel vagy géppel végezzük-e. A kézi keverésnél az al­kotórészek nem elegyednek egy­mással olyan jól, ezért a homok hányada kisebb legyen, mint a gépi keverésnél.

A keverési arányokat szabványos mértékegységben adjuk meg, de a helyszínen általában lapáttal mérünk. Ez a mérési módszer nagyon pontatlan, mert egy lapátnyi homok mennyisége a nedvességtartalom­tól függően erősen változik. A ha­barcs alkotórészeit nagyon gondo­san keverjük össze, hogy a ce­ment- vagy mészpép lehetőleg minden homokszemcsét szorosan körülvegyen. A jó keveréket egyen­letes színéről lehet felismerni. Kisebb mennyiségeket kézzel is ke­verhetünk, a nagyobb mennyisé­get jobb keverőgéppel feldolgozni.

Cementhabarcs készítésekor a cementet és homokot szárazon keverjük össze, majd vizet adunk hozzá. Ha a homok száraz, a mészhabarcsot ugyanígy készít­jük. Nedves homokban a mész megcsomósodhat, ezért előbb a meszet keverjük össze vízzel, azután adjuk hozzá a homokot a mészpéphez.

Gipszahabarcs ké­szítésekor a gipszet beleszórjuk a vízbe. Rövid ülepítési idő után megkeverjük a habarcsot. Száraz vakolóhabarcsot zsákokban ké­szen is lehet kapni. Ennek a készhabarcsnak az az előnye, hogy a megfelelő arányokban, egyenle­tesen van összekeverve. Így nincs szükség keverőgépre, a habarcs­hoz csak vizet kell adni. Ugyan­akkor a készhabarcs drágább, mint a helyszínen saját magunk által kevert habarcs.

Kép fent: általában többrétegű vakola­tokat alkalmazunk

A vakolat fel­építésének alapszabálya a követ­kező: a vakolatok szilárdságának a fal felülete felé haladva csök­kennie kell, de legalább állandó­nak kell maradnia; a fedővakolat nem lehet keményebb, mint az alsó vakolat, mert akkor az egész réteg leválhat.

Mind belső, mind külső felhasz­nálásra alkalmazhatók ezenkívül egyrétegű vakolatok is (ilyenek a néhány mm vastagságú, mű­anyag alapú vakolatok, amelyek nagyon jól tapadnak, de rendkívül egyenletes alapot igényelnek), vagy a beltéri használatra alkal­mas, sokféle gipszvakolat, ame­lyek használata azonban a laikus építkezőnek legtöbbször gondot okoz.

A vakolatoknak általában meg­határozott felületi struktúrát adunk

A készhabarcsként megvásárol­ható finom vakolóhabarcsokkal mind belső, mind külsőfalakon finomvakolású felületeket lehet kialakítani. Külső falakon elter­jedten alkalmazzák a simítólapáttal mintázott vakolatokat, ezeknél a struktúrát a simítólapát meg-nyomkodásával adjuk meg, vala­mint a dörzsölt vakolatokat, ame­lyeknél a simítólapát egyenes vagy körkörös mozgatása nyomán alakul ki a struktúra.

A fröcskölt vakolatokban külön­böző méretű szemcsék vannak, amelyek finomabb vagy durvább struktúrát adnak a vakolt felü­letnek. Nagy választékban kaphatók a kü­lönböző tapaszolható és hengerezhető vakolatok, amelyeket simítólapáttal, sőt akár ecsettel vagy mintázó hengerrel lehet felhordani.

A hígvakolat olyan készvakolat, amelyet festőkefével vékonyan hordunk fel, úgy, hogy a fal struktúrája látható maradjon. A készvakolatok (amelyek össze­tétele mindig állandó) használata különösen strukturált vakolatoknál előnyös: sokféle struktúra közül választhatunk. Nem utolsósorban említenünk kell a színezett vagy színezhető vakolatokat is. Az összes készvakolatra érvényes, hogy azok alkalmazásakor pontosan be kell tartanunk a gyártó elő­írásait. A házilagosan keverhető vakolatok legfontosabb keverési arányait a táblázat tartalmazza.

Sokféle speciális vakolat is létezik, ezekről itt csak röviden teszünk említést. A tapadóvakolatok gipszet is tartalmaznak, kis vastagságban is felhordhatok és elsősorban a nagyon problémás aljzatokhoz alkalmasak. A hőszigetelő ada­lékokkal dúsított szigetelővako­latokat általában 5 cm vastagon szokták felhordani.

A vízzáró vakolatok nevükből adó­dóan földdel érintkező falak víz elleni szigetelésére valók. Vannak ezenkívül különleges tulajdonságú tapaszok és javítómasszák, pl. kisebb repedések kitöltésére, továbbá kenhető vakolatok (való­jában festékek), amelyeket struk­turálásra lehet használni, de egyenlőtlen alapok kiegyenlítésére is al­kalmasak.

Keverékek aljzatbetonhoz és esztrichhez

Az aljzat a padló szilárd, sík ré­tege, amelyre általában padló­burkolat kerül. Az esztrich egy finomabb anyagú aljzat, amely közvetlenül burkolható, nem kell rá kiegyenlítés, míg az aljzatbeton felülete durvább és porlik. Utóbbi­ra ezért felületkiegyenlítő réteg is szükséges. Házilagos építke­zésnél a következő keverék jö­het szóba: 1 térfogatrész cement, 3 térfogatrész homok. Csak föld­nedves legyen, hogy simítása közben ne keletkezzenek tócsák. Aljzathoz való keverékek is kap­hatók készhabarcs formájában. Sokszor a terméket (a német meg­nevezés átvétele miatt) egysze­rűen esztrich megnevezéssel forgal­mazzák.