Kényelem – jó közérzet és komfort a lakásban
Lakásunk, otthonunk, használata közben, alapvetően, két feltétel határozza meg, jó közérzetünket és egészségünket: a belső levegő minősége és a belső klíma. E két fogalmat ne, cseréljük fel egymással, hiszen e két feltétel fennállását, más-más hatások befolyásolják.
A belső levegő minősége
Lakásunk helyiségeiben a belső levegő minőségét számos tényező határozza meg, így például a külső levegő, építészeti adottságok, berendezés, életviteli és fogyasztási sajátosságok.
A belső terek életünk fontos részét képezik. Napjaink legnagyobb részében (mintegy 90%-ban) „bent” tartózkodunk, pl. lakásban, irodában, iskolában, kórházban, óvodában, munkahelyen és nyilvános helyeken, tömegközlekedési eszközök és saját járművek „belső tereiben”, így ezeknek a belső tereknek a levegőminősége fontos tényezőt jelent közérzetünkben és egészségünkben egyaránt.
Szennyezés
Bár a terhelés forrásai, közvetlen környezetünkben keresendők, gyakran nem ismerjük fel ezeket. A terhelések évekig, vagy akár évtizedekig nehezedhetnek ránk. A fellépő nem specifikus, részben krónikus tünete, mint például fejfájást, allergiák kialakulását, koncentrációs nehézségeket, gyakori meghűléses megbetegedéseket, vagy akár a rákot általában nem hozzuk összefüggésbe a környezetünket szennyező anyagokkal.
Az ún. „belső teret, szennyező anyagok” kutatása a 70-es évek elején kezdődött. Jelenleg mintegy 100.000 féle kemikália van forgalomban. 1988 óta az OECD tagországai 2.550 féle anyagot vontak vizsgálat és értékelés alá az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásuk, illetve biztonsági szempontok alapján. A vizsgálatok eddig mintegy 150 anyag esetében zárultak le. így ismertek fel és vetettek alá szigorú szabályozásnak, vagy tiltottak be olyan káros anyagokat, mint a formaldehid, azbesztrostok, pentaklórfenol vagy poliklórozott bifenil (PCB).
A többi anyag a vizsgálat különböző fázisaiban tart, és a hatásait illető hiányos ismeretek ellenére különösebb óvintézkedés nélkül továbbra is eladásra és felhasználásra kerül az emberek körében.
Milyen is akkor az általunk belélegzett belső levegő minősége?
A „levegőszennyezés” fogalma alatt a legtöbben főként a külső levegő szennyezettségére gondolnak a veszélyes ipari gázok, a háztartási tüzelőanyagok, erőművek és gépjárművek által. Az ipari országokban élő modern emberek számára, akik odabenn védve érzik magukat hidegtől, széltől és esőtől, a belélegzett levegőt nem a külső levegő, hanem a belső terek levegője jelenti.
Azonban szobáink levegője nem lehet „jobb”, mint a külső levegő. Ellenkezőleg: jobbára a belső levegő még a külsőnél is több szennyező anyagot tartalmaz. így a belső terek levegőminőségét nem kizárólag a külső levegő minősége határozza meg, hanem függ a belső térben használt termékek egész sorától, amelyek csakúgy, mint az emberek maguk, anyagokat bocsátanak ki, amelyek összekeverednek a belső levegővel. És ez még nem minden. A terhelés további forrásainak se vége, se hossza!
Káros anyagok származnak többek között:
- az építési telekből (pl. radioaktív terhelés)
- az építési anyagokból (pl. a kohócement vagy horzsakő radioaktív terhelése, az építőanyagok adalékanyagainak gázai; toxikus terhelés a rugalmas fugázó anyagok PCB-tartalma miatt; rákkeltő szénhidrogének a kátránytartalmú anyagokban)
- a belső kialakításból (a mennyezet és a falak borítása, festékek, tapéták, padlóburkolatok, ragasztóanyagok)
- a berendezési tárgyakból (szekrények, konyhai és fürdőszobai bútorok, ágyak, kárpitozott bútorok)
- a használatból (barkácsmunkák és házi készítésű termékek, tisztító- és ápolószerek, porszívózás, dohányfüst, elektroszmog, rovarirtó szerek)
A szennyeződések olyan forrásait, mint az építési telek és az építőanyagok, viszonylag könnyű kiküszöbölni: a telek megvásárlásakor a magas radonkoncentrációval rendelkező területeket, amelyek elsősorban a talajgáz benyomulásán nyugszanak, célszerű kerülni.
A radioaktív építőanyagokat, amilyen például a horzsakő, másokkal helyettesíthetünk, a PCB ma már tiltott alkotóeleme az építőanyagoknak, a kátránytartalmú anyagok pedig nem használhatóak a belső térben. Végezetül pedig az olyan adalékanyagok gázkibocsátását, amelyek például a tűz elleni védekezésként vagy tartósítószerként előfordulhatnak az építőanyagokban, a belső térben légmentes kivitelezési módszerrel kell megakadályozni.
A belső levegő minősége tehát lényegében
- a belső kialakítás
- a berendezési tárgyak
- a használat
- minőségétől függ, így túlnyomó részben rajtunk múlik
Legfontosabb feladatunk abban áll, hogy felismerjük a káros anyagokat, és elkerüljük a lehetséges belső levegőt szennyező kémiai anyagok használatát. Csak így garantálható az épületek környezet- és egészségbarát levegője, és ezzel együtt a jó közérzet.
A belső klíma
Mitől függ, tehát a belső tér megfelelő klímája, ha nem a levegő minőségétől, annak kémiai összetételétől, a háztartási légszennyeződésektől? Egyértelműen a fizikai hatásoktól, mint például a levegő mozgása (huzat), a levegő nedvességtartalma (túl száraz, vagy fülledt), és a levegő hőmérsékletétől (túl hideg vagy túl meleg).
Még, ha gyorsan alkalmazkodunk is a változó külső levegőviszonyokhoz (akklimatizálódunk), létezik egy bizonyos tartomány a kényelmi tartomány, amelynek határai között a leginkább jól érezzük magunkat. Szigorú értékeket lehetetlen meghatározni, megadhatjuk azonban a levegő állapotának azokat az átlagos értékeit, amelyek esetén mi emberek hőmérséklet szempontjából a legkellemesebben érezzük magunkat.
Ebben a ruházaton és a testmozgáson kívül alapvetően négy tényező bír jelentőséggel:
- a levegő mozgása,
- a levegő nedvességtartalma,
- a levegő hőmérséklete és annak egyenletessége,
- a falak átlagos hőmérséklete (beleértve a fűtőtesteket és az ablakokat); vagy pontosabban fogalmazva a belső felületek átlagos hőmérséklete.
Kellemes hőérzetünk akkor van (tehát akkor jó a belső klíma), ha közvetlen környezetünkben a levegő mozgásával, a levegő nedvességtartalmával és hőmérsékletével elégedettek vagyunk.
A levegő mozgása (huzat)
A levegő nedvességtartalma
A levegő nedvességtartalmát a „relatív nedvességtartalom” (%) fogalmával tudjuk jellemezni. Amennyiben a nedvességtartalom mintegy 35% alatti értéket mutat, a porképződés könnyebbé válik, és a por fűtőtestek fölötti lebegtetése miatt pl. ammóniák és más gázok képződnek, amelyek irritálják légzőszerveinket. A levegő szárazsága esetén a műanyagok is könnyebben töltődnek elektromosan, és magukhoz vonzzák a porszemcséket. Felső légúti nyálkahártyáink kiszáradnak.
A 70%-ot meghaladó relatív nedvességtartalom esetén a nedvesség könnyen lecsapódhat , a szerves anyagokat tartalmazó berendezési tárgyakon penész és doh képződhet, amelyek kellemetlen szagokat árasztanak, amivel megterhelik környezetünket. Egyúttal építési és anyagi károsodások is bekövetkezhetnek.
Mivel az emberi szervezet hőháztartásának szabályozása részben a bőrfelületről történő párologtatással történik, a levegő nedvessége is befolyást gyakorol kényelemérzetünkre. A párologtatás erőssége egyebekben azonos feltételek fennállása esetén a bőrfelületen lévő víz és a levegőben található pára nyomáskülönbségétől függ. 20 °C-os normális belső hőmérséklet esetében a párologtatással megvalósuló hőleadás csekély szerepet játszik. Ugyanilyen csekély jelentősége van ilyen hőmérséklet mellett a levegő nedvességtartalmának is.
A 70%-ot meghaladó relatív páratartalom az emberi hőleadást olyan mértékben akadályozza, hogy az rendkívül kellemetlen közérzetet kelt. A fülledtség mintegy 12 g víz/kg levegőnél kezdődik (pl. 81% relatív páratartalom 20 °C esetén, vagy 44% 30 °C-nál).
Mivel a levegő páratartalmát nem vagyunk képesek érzékelni, ajánlott lakásunkban páraszintmérő berendezés elhelyezése.
A levegő hőmérséklete
Nem helyes olyasmit kijelentenünk, hogy az ember egy meghatározott hőmérsékleten, pl. 22 °C-on érzi magát a legjobban, mivel a hőmérséklet mellett a többi említett tényezőt is tekintetbe kell vennünk.
A mi éghajlatunkon egy normális ruházatú, nyugodtan ülő, fizikai munkát nem végző ember számára télen a 22 °C, nyáron átlagos külső hőmérséklet esetében 22-24 °C számít elfogadhatónak. Ezt a magasabb hőmérsékletet az indokolja, hogy nyáron könnyebben öltözködünk, és testfelületünk változatlan hőmérséklete mellett nagyobb külső hőmérsékletet igényel, hogy hőleadását egyensúlyban tartsa. Egy meztelen ember számára a 28 °C fogadható el optimálisként.
Többek között bebizonyosodott, hogy az olyan helyiségeket, pl. irodákat, ahol nők tartózkodnak, melegebben kell tartani, gyakran 23-24 °C-on. Ebben nyilvánvalóan a ruházkodás játszik fontos szerepet. Könnyebb ruházat esetén a magasabb hőmérsékletre való igény magától értetődő. Ugyanígy azokat a helyiségeket, amelyekben idősebb emberek laknak (öregotthonok), melegebben kell tartani, míg a fiatalabbak alacsonyabb hőmérséklettel is beérik. A meghatározott levegő hőmérséklet szinten tartása a fűtési rendszer feladata (a fűtési időszakban).
A belső felületek hőmérséklete
A belső térben környezetünket képező felületek hőmérséklete – beleértve a fűtőtestek hőmérsékletét is – felelős az emberi test hőleadásáért, és ezzel együtt jó közérzetünkért is. A levegő és a belső felületek átlagos hőmérséklete a test hőmérsékletére egyaránt befolyással bírnak. így amennyiben a 20-22 °C közötti belső hőmérsékletet kedvezőnek tekintjük, ez azt feltételezi, hogy a bennünket körülvevő (építési elemek) felületek hőmérséklete megközelítőleg azonos a levegő hőmérsékletével.
Amennyiben ugyanis pl. a fal hőmérséklete számottevően alacsonyabb, mint a levegő hőmérséklete (4 °C), ahogyan az télen az alig szigetelt építőelemeknél általánosnak mondható, a 20 °C-os belső hőmérsékletet túl alacsonynak fogjuk érezni (a test gyorsan hűl), és a hőmérsékletet növelni kell annak érdekében, hogy ugyanolyan jó hőérzetet érjünk el, ami a nagyobb energiafelhasználás következményét vonja maga után!