Faház favédelme: kémiai védelem, szárítási és építési védelem [SZAKÉRTŐ]
Míg a 60-as, 70-es években az a nézet járta, hogy a fa csak akkor áll ellen az időjárás viszontagságainak és a kórokozóknak, ha komoly kémiai védőanyagokat alkalmaznak, addig ma már építészeti megoldásokkal és száraz fa alkalmazásával is igen jó favédelmet lehet biztosítani. Ma a kémiai szerek alkalmazásától akár el is lehet tekinteni.
Minden építőanyagot többé kevésbé megvisel az a természetes igénybevétel, amelyet az eső, meleg, fagy, UV-sugárzás, szél és hó, valamint a környezeti ártalmak, mint pl. a savas eső terhelése jelent. A napsugárzás napközben felmelegíti az épületet, amelynek néhány órával később az éjszakai fagynak kell ellenállnia. Hasonlóan viselkedik a falazat két oldala – az egyiket tartós fagy éri, míg belseje egy fűtött helységet határol. Ezeknek a falban keletkező hőmérséklet különbségeknek nem szabad gondot okozniuk.
A legtöbb építési anyagra a legnagyobb veszélyt a tartós átnedvesedés jelenti. Itt nemcsak a közmondásos „lassú víz partot mos” mondásra kell gondolni. Már apró kis hajszálrepedéseken át is bejuthat a víz az anyagba. Ha ez megfagy a szerkezeti elem széttöredezik, leválik.
A természetes körforgás és segítői
A fák bomlási folyamatát a gombák és rovarok idézik elő. Amiket mi fakár tevőknek nevezünk, azok a természetben fontos segítők. Alkotórészeire korhasztják a fát, és így biztosítják, hogy azok visszakerüljenek a természetes körforgásba. Ez a folyamat csak akkor zavarja az embert, ha a fát épületszerkezetként, sokáig kívánja élvezni. Ekkor a biológiai korhasztók, kártevővé válnak, és meg kell akadályozni, hogy természetes munkájukat végezzék. A fát meg kell védeni ezektől, ráadásul tartósan és nagyobb költségek nélkül.
Ez, a kártevők biológiájára alapozott módszerrel, kémiai szerek nélkül is lehetséges, mégpedig száraz fa beépítésével. A fagombák legnagyobb részének egyébként is a fa természetes környezete, az optimális élettere. Ezeket a gombákat és rovarokat, mint pl. a szúféléket erdészeti kártevőknek nevezzük.
A beépített fa kártevői
A különböző állati kártevőket, amelyek a beépített fát is megtámadják, a népnyelv fa-kukacnak hívja. A megnevezés azonban félrevezető, hiszen igazából rovarlárvákról van szó, amelyek a fából táplálkoznak amíg ott kész rovarokká fejlődnek. Ez aztán kifúrja magát a fából, hogy elrepülhessen.
A növényi eredetű betegségek okozói a levegőben milliószámra előforduló gombaspórák. Alkalmas életfeltételek esetén bőrszerű réteget hoznak létre a fa felszínén, amelyen keresztül kivonják a fából táplálékukat, és ezáltal korhasztják azt.
Természetes ellenállóképesség
A különböző fafajiakat nem azonos mértékben támadják meg a kártevők. Az egyes fa-fajtáknak különböző fokú a gombákkal és rovarokkal szembeni természetes ellenálló képessége. Ez leginkább az adott fajra jellemző gomba-és rovarellenes hatóanyagokon alapul, mint pl. a gyanták, illóolajok, vagy csersavak. A fafajtákat tartósságuk szerint különböző rezisztencia osztályokba sorolják.
A nagyon fogékonytól a nagyon ellenállóig terjed a skála. A fatörzsön belül sem egyenlő mértékű a hatóanyagok eloszlása, a belseje jóval ellenállóbb, mint a kéreg közeli részek.
A legjobb védelem a szárítás
Még a kártevőknek sem elegendő csupán a fa a fennmaradáshoz. Magas nedvességtartalomra van szükségük. A fagombáknak körülbelül 20%-ra, a rovarlárváknak valamivel kevesebbre. Ilyen feltételek nem alakulhatnak ki egy jól tervezett, normál lakó klímájú faházban. A fa itt mintegy 7-15%-os kiegyenlített relatív nedvességtartalmú. Tehát a kártevőknek csak akkor van esélyük, ha eleve nedves fát építenek be. Egyébként csak a szabadban található fát támadják.
Az építési tömörfa mindezen kívánalmaknak megfelel, különleges, ellenőrzött deszkaanyagot szolgáltat a modern házépítéshez. A szállítók ill. a fűrésztelep garantálnak bizonyos követelményeket, többek közt, hogy a fa nedvességtartalma nem haladja meg a 15±3%-ot. A tömörfát több napon keresztül szárítókamrában szárítják, 100 °C, vagy afeletti hőmérsékleten a lárvák a hő hatására elpusztulnak. További előnye a szárításnak, hogy a fa ezek után csak kevéssé repedezik, ami megnehezíti a rovarok lepetézését. Így beépített állapotban is mérettartó marad, megakadályozza a vetemedés következtében kialakuló búvó lyukak képződését. Ezután az ácsmester és a tervező feladata az, hogy a szárazon beépített fa a későbbiekben is az maradjon.
A megelőzés jobb, mint a kezelés
A favédelmet két fő csoportba oszthatjuk, a megelőző és a kezelő favédelemre. Míg a kezelő favédelem a gombák és rovarok célzott elpusztítását jelenti, addig a megelőző favédelem magában foglalja mindazt, amivel a kórokozók kifejlődését eleve meg lehet akadályozni.
A szélesen kiugró tető és a talajtól való megfelelő távolság megakadályozza, hogy a homlokzat átnedvesedjen.
Ez elsősorban az építési favédelmet jelenti, ami alatt mindazokat a szerkezeti és építéstechnikai megoldásokat értjük, melyek segítségével a gombáktól és a rovaroktól tartósan el lehet vonni az életben maradásukhoz szükséges feltételeket. A legfontosabb az, hogy a szerkezetek úgy kerülnek kialakításra, hogy megakadályozzák a fa tovább nedvesítését.
A szerkezeti favédelemre a képzett ácsmester egész sor megoldást ismer, melyek megakadályozzák, hogy a víz a fán maradjon (az ábrán: különböző csepegtető párkány kialakítások láthatók).
A megelőző kémiai védelem csak alárendelt szerepű. Ez a szabadon, a talajjal érintkező faanyagnál, és a nagyon nedves területeken fontos. A favédelmet a DIN 68800 szabályozza. Hogy az építési felügyelet szigorú előírásainak megfeleljünk, ezeket be kell tartani. Az előírás a lakók, a környezet és az egészségvédelme.
Kémiai helyett építési favédelem
A kémiai favédelem alkalmazása is csak a tartó épületrészekre, mint a gerendák vagy gyámfák, javasolt. Szokásos szobaklíma mellett azonban erre sincs szükség, ha a faelemeket – mint a belső falakat – teljesen beburkolják. Jó megoldás az is, ha az elem úgy helyezkedik el a szobában, hogy legalább három oldala látható, mint pl. egy nyitott gerendafödém gerendája. Ha itt mégis rovarfertőzés következne be, azt időben észlelni, és kezelni lehet.
Gombafertőzés nem következhet be az előírt maximálisan 20%-os nedvességtartalom mellett. Ilyen módon annak az esélye, hogy az épületelemeket károsító fertőzés következzen be, olyan csekély, hogy ezeknek a szerkezeti elemeknek a szabvány szerinti veszélyességi osztálya GK0, ami a legalacsonyabb osztály.
A GK0 kategóriájú szerkezetek számára nincs kémiai favédelem előírva. Ugyanez érvényes az időjárástól védett, jól láthatóan beépített külső faelemekre. Ha ezeket pl. egy szélesen előugró tető védi az átnedvesedéstől, és szemmel ellenőrizhetőek maradnak, akkor GK0 osztályba sorolhatóak. A külső falak és tetőszerkezetek is GKo-ba sorolhatóak, ha kialakításuk rovar-biztosan zárt és ha a beépített fa száraz.
Így csak kevés olyan épületrész marad egy faházban, melyet magasabb osztályba kell sorolni. Ebbe a csoportba számítanak az ászokgerendák, amelyeket közvetlenül a fenéklapra, vagy a pincelapra rögzítenek, és így fokozott a veszélye az átnedvesedésnek. Az ezeken a helyeken található fákat a 2. veszélyességi osztályba sorolják, (GK2), és kémiai védelemmel kell ellátni. Ha azonban ellenállóbb fákat, a 3. rezisztencia osztályból használunk akkor ki lehet váltani a vegyi védelmet.
Alapszerkezetek, mint az ellen-, vagy tartólécezetek a tető, födém vagy falszerkezetek fái tartófunkciójuk és el-takartságuk ellenére is általában a GK0 osztályba kerülnek. Ez az osztályozás annak köszönhető, hogy kis átmérőjük miatt hamar száradnak, és csak nagyon ritkán alakul ki bennük pete lerakásra alkalmas repedés.
És mi a helyzet a vegyvédelem mentes fahomlokzatokkal?
Mázoljuk vagy sem -a döntés tisztán ízlés kérdése, és az építtető belátására van bízva. A fahomlokzat festése akkor javasolt, ha egyéni homlokszínezést kívánunk, és a fa idővel ezüstszürkévé váló színe nem tetszik. Megfelelő festékek az időjárásnak ellenálló lakkok és az akril bázisú, vízhígítású lakkok.
A homlokzat élettartalma szempontjából azonban perdöntő az építési védelem szélesen kiugró tetővel, talajtól való megfelelő távolsággal, és gyors vízelvezetéssel. A homlokzat alsó végét csepegtető párkánnyal látják el, felső végét befedik, ezek a technikai megoldások magas szintű favédelmet tesznek lehetővé.
Összefoglalás
A fa olyan építőanyag, amely gond nélkül megfelel a tartós szilárdság és a könnyű kezelhetőség feltételeinek. Az a hiedelem, hogy egy faház elemei automatikusan bomlásnak indulnak, hamis. Az építész megfelelő terve az alacsony nedvességtartalmú faanyag kiválasztása, a szakszerű megmunkálás és beépítés biztos védelmet nyújt a fa kártevői ellen. A lárváknak és gombáknak így nem alakulnak ki megfelelő életfeltételei. A faházlakók feladata csupán abból áll, hogy időről időre ellenőrizzék a szerkezetet, és az esetleges tömítetlenségi hibákat időben kijavítsák. A törvényhozók támogatják ezt a környezetbarát favédelmi megoldást, és előnyben részesítik a kémiai favédelemmel szemben.
Összegezve: Alacsony fa-nedvességtartalom esetén nincs petelerakás, így nem alakulhat ki kórokozók okozta megbetegedés. A nehezebb területeken magasabb rezisztencia osztályú fára válthatunk. A megelőző favédelem nem használ kémiai védelmet, és olyan szerkezeti megoldásokat alkalmaz, mint amiket már a múltban is sikeresen használtak.