• faanyagok
• falak
• favédelem
• otthon

Karbantartás otthon, falak és faanyagok védelme, tető és lefolyó

Lehet, hogy nem tátong még lyuk a tetőn és nem penésze­dik a fal, de jobb az ilyesfajta bajokat gondos vizsgálattal ide­jében megelőzni. A szerkezeti problémák felismeréséhez szak­értő mérnöki szem kell, de a lai­kus is számtalan dolgot észre­vehet idejében.

A felületi tünetek komolyabb bajra hívhatják fel a figyelmet. Gondoljunk arra, hogy mindig a probléma okát kell megke­resnünk. Ha hibát találunk, próbáljuk meg felderíteni ere­detét. A helyreállítási munká­kat ellenőrizzük kétszer is, hi­szen a javítás csak akkor ad­hat megnyugtató érzést, ha ren­desen végezték el. Ha nem la­kunk hosszú ideje a házban, gondoljunk arra, hogy egy ko­rábbi javítással esetleg csak eltüntetni akartak valamit.

Jó állapotban van a faanyag a szépnek látszó festés mö­gött? Próbáljunk beszúrni egy vékony pengéjű kést, és ellen­őrizzük! Nem csak a szerkeze­ti elemek mozgásakor fellépő repedések eltüntetésére szolgált a friss vakolat? Keressünk friss repedéseket. Ha végignéztük a saját laká­sunkban található javításokat, vessünk egy pillantást a szom­széd házakra. A hasonló korú és kivitelű házak problémái is hasonlóak. A szomszédban fel­fedezett hiba nekünk is meg­mutathatja, mire érdemes foko­zottan odafigyelnünk.

Ha súlyos bajra gyanak­szunk, mindig kérjük ki szakér­tő tanácsát, de próbáljuk meg­érteni, miről is van szó, hiszen a számlát nekünk kell majd állnunk.

Falak

A jó állapotú falnak egyenes­nek és függőlegesnek kell len­nie. A régi házakban kis eltéré­sek megengedhetők, de ezek egy újonnan épült házban rend­szerint nagy bajt jeleznek. Néz­zük meg az ajtó- és ablaktoko­kat: derékszögben kell állniuk, és pontosan, rések nélkül kell a falhoz illeszkedniük.

A domború fal rendszerint nedvesség hatására táguló tég­lafalra vagy szétcsúszó tető­szerkezetre utal: leginkább a fal tetején látható. Ha a falfelü­let erősen domborodik, szak­értőtől kérjünk tanácsot. Az eny­he domborulat inkább csak kel­lemetlenség, mint baj.

Repedések

A repedés arra utal, hogy vala­mi elmozdult. A kicsiny vagy hajszálrepedésekkel egy régi házban nem érdemes sokat fog­lalkozni (és az újonnan épült ház is mozog egy kicsit). A na­gyobb repedések okát azon­ban fel kell deríteni.

A repedések lehetnek füg­gőlegesek, vízszintesek vagy átlósak (az utóbbiak gyakran lépcsőzetesen haladnak, a tég­lákat vagy a köveket követve). Felléphetnek a talaj mozgása miatt, ha huzamosan volt külö­nösen száraz vagy különösen nedves az idő; okozhatják kö­zeli fák gyökerei (akár nemrég kivágott fáé is). Ok lehet még az alapozás hibája, a téglafa­lazat duzzadása, a tartógeren­dák vagy a tetőszerkezet moz­gása.

A stabil repedéseket kikapar­hatjuk és feltölthetjük, bár ez­zel semmit sem tettünk az ok megszüntetésére, ha a fal to­vábbra is mozog. Ellenőrizzük gyakran a fugázást, nincs-e új repedés. A folyamatos moz­gás ellenőrzésének egyik esz­köze lehet, ha a repedésre ún. gipszpecséteket helyezünk el, ráírva a készítés dátumát. Ha bekövetkezik, amitől tartottunk, a gipszpecsétek megreped­nek, s az épületmozgás a pe­csétek repedésének mértékén jól követhető. Az ily módon ter­jedő repedés komoly javításo­kat, pl. aládúcolást tehet szük­ségessé.

Nedvesség

A régi, tömör fal érzékenyebb az áthatoló nedvességre, mint az újabban épített üreges falak. Ha eső után a belső falon nedvességfoltokat találunk, meg kell keresni a be­ázás okát. Nagy eső idején el­lenőrizzük, nem telik-e meg az esőcsatorna, nem szivárog-e vagy nincs-e eltömődve a le­folyócső. Nézzünk be az ab­lakpárkányok alá: a párkány alján rendszerint barázda fut végig, amely megakadályoz­za, hogy a lecsurgó víz a falra folyhasson.

Ha van víztárolónk vagy cisz­ternánk, ellenőrizzük, nem szi­várog-e. Az üreges falaknak nem sza­bad átnedvesedniük. A ned­vesedést általában az okozza, hogy az építéskor az üregbe habarcsdarab esik, amely az üreget áthidalja. A beázások ellen úgy véde­kezhetünk (az esőcsatorna és a vízlevezető megjavításán kí­vül), hogy újravakoljuk a falat. Kevésbé súlyos esetekben szín­telen, víztaszító szilikonréteg felvitele is segít.

Talajnedvesség

Modern házban az alulról való nedvesedés nem lehet problé­ma, mert a falakat szigetelik a talajvíz ellen. Ha mégis baj van, a szigetelés megsérült vagy át­hidalódott: a hibát a külső va­kolat, egy virágágy vagy egy szeméthalom egyaránt okoz­hatja. A falszigetelés a talaj­szint felett kb. 15 cm-rel ér vé­get: ez gyakran észrevehető a falon.

Sok régi házat szigetelnek utólag nedvesség ellen úgy, hogy valamilyen vízálló vegy­szert préselnek a falak alsó ré­szébe. A kezelést ajánló cé­gek ingyen felmérik a teendő­ket, és megbecsülik az elvégzendő munka nagyságát. Kér­jünk több árajánlatot, mert az árak nagyon eltérőek lehetnek. Patinás céggel érdemes dol­goztatnunk: mit sem ér a húsz­éves garancia, ha a cég eltű­nik a piacról.

Faltípusok

Téglafal

A tömör téglafal tégláinak felü­lete szép. A fugázásnak is ép­nek kell lennie, hogy a víz ne hatolhasson be. A laza habar­csot szedjük ki és a réseket fu­gázzuk újra. A téglafal megtisz­tításának legjobb eszköze az erős ecset és a tiszta csapvíz (szappan és mosószer nélkül). Ha van a beépítettel megegye­ző téglánk, azt is használhatjuk az erősen felhólyagosodott ré­szek tisztára dörzsöléséhez.

Ha a téglák porózusak let­tek, érdemes a falat festéssel szigetelni, amit időről időre meg kell ismételni. Az újabb tégla­falon megjelenő fehér lerakó­dást – a kivirágzást – a téglá­ból kioldódó sók okozzák, és idővel elmúlik. A téglák felüle­tén megjelenő leválás és repe­dés komolyabb probléma: ezt az okozza, hogy a téglába be­került víz megfagy, és kiterjed. Csak a sérült tégla cseréje se­gít. Ha nagyobb kiterjedésű a kár, újra kell vakolni a falat.

Vakolat

Bár nem elsősorban a vakolat, hanem a mögötte lévő fal álla­pota a fontos, a jó vakolat nagyban hozzájárulhat a fal el-lenállóbbá tételéhez. A felhólyagzott területek arra utalnak, hogy a fal és a vakolat, illetve a két vakolatréteg közötti kötés meggyengült a nedvesség be­jutása miatt. Kopogtassuk vé­gig a vakolatot: tömören vagy üregesen szól-e.

A nagyobb repedéseket (ame­lyek a fal mozgását jelzik) tölt­sük ki további vakolással. A ki­sebb repedéseket speciális kőműves festékkel tölthetjük ki. Ha a vakolat erősen hólyagos, először speciális stabilizáló ala­pozót kell használni.

Faburkolat

A favázas házak egyre nép­szerűbbek napjainkban: csak­nem ugyanúgy festenek, mint téglából épített hagyományos társaik. Ha favázas házban lakunk, ne feledkezzünk meg a fal üregében húzódó párazáró fóliáról, melyet nem szabad át­lyukasztani. Az amatőr barká­csolók tartózkodjanak minden olyan munkától, amely a külső fal átfúrásával jár (pl. elektro­mos csatlakozó kivezetése).

Festéskor a faborítást és a zsindelyt ugyanúgy kezeljük, mint a többi faanyagot (lásd alább). Ha a faanyag termé­szetes állapotában maradt, idő­ről időre konzerváló szerrel kell kezelni. Van olyan fafajta (pl. a vörös cédrus), amely tartalmaz­za saját konzerváló olajait is, és idővel szép ezüstszürkére nemesedik. A laza burkolatot ötvözött vagy galvanizált szegekkel rög­zítsük. Az egyszerű acélszög rozsdásodik. A faburkolat alumínium- vagy műanyag burkolatra cserélhe­tő; de jobb, ha a faborítást kija­vítjuk vagy kicseréljük.

Tető

A tetőt tekinthetjük teherhordó szerkezetnek, amelynek épnek kell lennie, de felfoghatjuk úgy is, hogy a házat védi az időjá­rás viszontagságaitól. Bármi, ami megbontja a tetőcserepek vagy a tetőpala síkját (tető­összefolyó, tetőablak és külö­nösen a kémény), elősegítheti a víz behatolását.

Legjobb, ha a tetőt tetőlétrá­ról alaposan megvizsgáljuk – ennek hiányában pedig táv­csővel végezhetjük az ellen­őrzést. Ha a tető siralmas állapot­ban van, először a legkíno­sabb dolgon essünk túl: ellen­őrizzük, nem befolyásolja-e a tartófalak szilárdságát. Ha az egész tető erősen süppedt vagy roskadt, ellenőrizzük a tartó­falak esetleges elmozdulását is. Ha a falak kifelé mozdultak el, a megfelelő szögből észrevehetjük a tető íves behajlá­sát. Ilyenkor a fal kitér a függő­legestől – ez legegyszerűb­ben függőónnal ellenőrizhető, de rendszerint puszta szem­mel is jól látható.

Ha a fal túlságosan kimoz­dult, nem garantálható az épü­let szilárdsága, és előfordul­hat, hogy egy új tető sem segít a helyzeten. Nyilvánvaló, hogy csak szakértő döntheti el, or­vosolható-e a ház állapota. Régi házban katasztrofális lehet egy elég gyakran végzett „javítás”: a régi palatetőt ol­csóbb, de nehezebb beton­cserépre váltják. Nem biztos, hogy a régi szerkezet elbírja a nehezebb tetőt.

A régi sorházon vagy ikerhá­zon könnyen észrevehető a ki­domborodó tető: a tető síkja a tűzfalak mentén megtörik, és a cserép vagy a pala ferdén áll. Ez a tűzfal két oldalán a tető roskadását vagy mindkét ol­dalsó fal süllyedését jelzi. A tűz­falak kisebb terhet hordanak, ezért ritkábban süllyednek meg. Megfelelő irányból nézve el­lenőrizhető, hogy a cserépso­rok szabályosan követik-e egy­mást. Az egyetlen megoldás a beázás megszüntetésére a cserép vagy pala hézagainak azonnali szigetelése, pl. sziloplaszttal.

A tetőszerkezet ellenőrzése

Még az erősen megereszke­dett tetőnél is érdemes meg­vizsgálni a tetőgerendákat: nincs-e hibás ereszték vagy rögzítés, esetleg korhadás (a hiba a gerincen látszik a leg­jobban): így megállapítható a baj. Az eresznél, a külső fal belső élénél futó gerenda az, amelyik a leginkább hajlamos a korhadásra. A szarufa és a födémgerenda is itt van rög­zítve, ezért ellenőrizzük, nem mozdultak-e el a szarufák, a helyén van-e a szarufákat tartó ácsolat. A hiba a szarufák má­sik végénél is kiütközhet: ott, ahol a szarufák a gerincszele­mennél találkoznak. Nézzük meg, nem korhadt-e el valame­lyik elem. A helyreállítás ebben az esetben könnyebb, mint az eresz körüli hibák esetén.

Ha a tetőn csak kisebb be­mélyedés vagy roskadás van, a hibát valószínűleg az alatta lévő vázelem helyi hibája okoz­za. Az eresztől a gerincig futó szarufát egymástól bizonyos távolságra fekvő, vízszintes szelemenfák támasztják alá. Magát a szelement bakdúcok tartják, amelyek a falakra támaszkodnak. Nézzük meg, nem deformálódtak-e a szele­menfák és a szarufák; nem csa­varodik-e a szelemenfa; nincs-e elmozdulás vagy lehajlás a bakdúcokon. Problémát okoz­hat, ha kevés a szelemen, ha a gerendák nem elég erősek, vagy ha a dúcok nincsenek jól rögzítve. A régi fa kiszárad, és veszít szilárdságából.

Ha a baj nem súlyos, a bű­nös szelemenfát támasszuk meg, hogy a tető vonala ki­egyenesedjen. A rosszul terve­zett tetőcsúcs is igénybe vehe­ti a szelemenfát, és így megros­kadhat a tető. A tető roskadása nem tévesz­tendő össze a hullámosság­gal. A hullámos tető kiemelke­dik és besüllyed az eresztől a gerinc felé haladva. Régi tető­nél ilyenkor a tetőléceket ellen­őrizzük. Előfordulhat az is, hogy az egyik szarufa hibája miatt a tetőléc kétszeres távolságot fog át, ezért nagyobb terhet vi­sel a többinél. Ha a szarufák túl messze állnak egymástól, hasonló lehet a következmény.

Modern házban gyakori a rácsos szerkezetű szarufás tető. A tetőtér valóságos ge­rendahálózat, amely a hagyo­mányosnál jobban osztja el a terhet. Ilyenkor is ellenőrizzük, nem korhad-e valamelyik gerenda, nem hajolt-e meg vala­melyik dúc, jók-e az illesztések – különösen ott, ahol a vízszin­tes gerendák a szarufákat tart­ják az eresznél.

Kémény

Nehéz a kémény sorsa: nem­csak szem előtt van, de meg is kell birkóznia a váltakozó hi­deggel és meleggel, meg a víz és a korom korróziót okozó elegyével. Ellenőrizzük a kéményeket: nem görbülnek vagy dőlnek-e. A vakolásnak jó állapotban kell lennie: szükség esetén újra kell fugázni. A kihézagolás – ter­mészetesen – nem segít a szer­kezeti bajokon: ilyenkor szak­értő mesterrel végeztessük a javítást, hiszen rendszerint áll­ványozásra is szükség van.

A kéménytoldat ne legyen repedezett, és szilárdan álljon: nem volna jó, ha egy nagyobb viharban leesne, és megron­gálná a tetőt. A kémény és a tető találko­zását jól kell szigetelni. A lép­csős ólom zárólemez a leg­megbízhatóbb megoldás; a le­mezt néha vékony cementcsík­kal kötik a téglához. Ellenőriz­zük, hogy nincs-e repedés vagy rés. Ugyanez érvényes a nye­regtető és a fal találkozásánál, különösen, ha a tűzfal túlnyúlik a tetőn.

A feleslegessé vált kémény csak tehertétel: ha meg akar­juk tartani a kéménytoldatot, gömbölyű gerinccseréppel le kell takarni, hogy ne essen be­le az eső, de szellőzzön. A fe­leslegessé vált kémény esetén a hosszú távú megoldás szin­tén a befedés: ilyenkor a ké­ményt rendszerint csaknem a tető szintjéig lebontják, majd betonlappal lezárják. A lapnak lyukacsos téglákon kell állnia a szellőzés miatt, egyébként a kémény belsejében lecsapódó víz elszínezheti a belső falakat.

Tetőfajták

Ha kimerészkedünk a tetőre, szerezzünk be megfelelő létrá­kat. Az egyiknek szilárdan kell állnia a földön, és jóval az ereszcsatorna fölé kell érnie. A másik a tetőlétra: ez beakaszt­ható a tetőgerinchez. Az eső­csatorna nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa a létrát, ezért gondosan kell kiválasztani a kitámasztási pontot.

Megtörténhet, hogy a gerinc­cserepek a fagy miatt megla­zulnak, és átengedik az esőt. A laza cserepet fel kell venni, és új habarcsba kell rögzíteni. Ha a cserepet előre beáztat­juk, nem fogja a cementet kiszárítani. A fedő- és oromkö­veknek szintén szilárdan kell állniuk.

Zsindely

A vörös cédrusból készült zsin­delytetőt fából épített palatető­nek tekinthetjük, és mint olyat kell ellenőriznünk – elsősorban a szabályos felületi mintázatot és a korhadás jeleit figyeljük meg.

Kátránypapír, tetőszigetelő lemez

A lapos tetőn nem állhat meg a víz. Ellenőrizzük, jók-e az illesztések, nem repedezett-e, nem hólyagos-e a fedőlemez. A javítás bitumenes kenéssel végezhető, a nagyobb hibák esetén kátrány fedőlemez se­gítségével. Ha van zárólemez, ellenőrizzük, szilárdan áll-e. A kavicsréteg megnöveli a szigetelt tető élettartamát.

Aszfalt

A tócsák kevés problémát okoz­nak az aszfalttal borított tetőn. Az aszfaltnak azonban szilárd­nak és simának kell lennie, és erős, mozdulatlan alapra kell fektetni, különben megrepede­zik, és a víz a legkisebb résen is utat talál.

Palatető

A jó palatető sima, egyenletes mintázatot mutat. A hiányzó te­tőpala pótlása nehéz, mert a rögzítésére szolgáló szögeket már elfedi a következő sor.

Ha mi magunk látunk hozzá a tető javításához, béreljünk palavágót. Ezt be tudjuk csúsz­tatni a palalemezek közé, és az egyébként hozzáférhetetlen szögeket is elvághatjuk vele. Eltávolítjuk a sérült lapot, és a szomszédos, lefedendő lapok közé vékony, ólomból, rézből vagy cinkből készült csíkot szegezünk. Ennek elég hosszú­nak kell lennie ahhoz, hogy az új lap alján túlérve felhajthas­suk, és rögzítsük a lapot.

Ha a pala rossz állapotban van – hólyagos, morzsalékos -, akkor a tetőcsere helyett olcsóbb megoldást is választha­tunk: a belső oldalt kenjük le vastagon speciális szigetelő­anyaggal. Ez azonban nem szellőzik, és megrepedezhet. Kívülről nem szabad felvinni, mert nagyon csúnya. A pala­utánzat rendszerint vékonyabb és sötétebb, mint a termé­szetes pala, de rögzítési mód­ja a paláéval megegyezik. Az újabb palautánzatokban nincs azbeszt.

Cserép

A betoncserép olcsósága mi­att egyre terjed. Itt is ellenőriz­ni kell, hogy szabályos-e a mintázat, nincs-e repedt vagy hiányzó cserép. Az új cserepet a helyére csúsztathatjuk, ha a környező darabokat egy kicsit megemeljük.

Ügyelni kell arra, hogy a ki­cserélt cserépdarab vagy -folt ne törje meg a mintázatot, és ne maradjon hézag ott, ahol a régi cserepekkel találkozik.

Fémtető

Sok régi középület tetején réz­borítást találunk. A régen hasz­nált ónt kiszorította a hullámle­mez. Garázs és hasonló épít­mény felett gyakori az áttetsző műanyag tető. Itt is ellenőriz­zük, hogy nincs-e szivárgás.

Eresz

A ház eresze könnyen megsé­rülhet. Itt gyűlik össze a tetőről lecsorgó eső, de mivel nehéz hozzáférni, ritkán tartják kar­ban. Az oromszegély deszka, amely az esőcsatornát rögzíti, korhadásra hajlamos, ha elha­nyagoljuk.

Esővízcsatorna

A modern PVC-csatornák bordázottak, ezért a törmelék nem állhatja el a víz útját. A levele­ket és az iszapos hordalékot azonban valamennyi csatorná­ból ki kell időről időre tisztítani. A régi öntöttvas csatorna kívül­ről szilárdnak tűnhet, de belül alaposan elrozsdásodhat. Ha sok a falevél, műanyag hálóval védhetjük a csatornát. A lefolyók fölé szerelt drót- vagy mű­anyag kalitka megvédi az ejtővezetéket a madaraktól és a madárfészkek gyakran dugu­lást okozó törmelékeitől.

Nagy eső idején figyeljük meg, hogyan birkóznak meg az ereszcsatornák és a leszál­lócsövek a vízzel. Ha nem esik, egy vödörből vagy a kerti lo­csolóból juttassunk vizet az eső­csatornába, a lefolyótól legtá­volabb eső pontba. így kide­rülhet, hol ereszkedett meg a csatorna egy rossz konzol mi­att, vagy hol akadályozza tör­melék a víz szabad áramlását. Már egészen kis törmelékmennyiség is jelentősen ronthatja a vízelvezető kapacitást.

A tetőre fölérve ellenőrizzük az oromdeszkán az esőcsator­nát tartó konzolokat. A rozsdás csavar helyét töltsük ki sziloplaszttal, és helyezzük át a kon­zolt. Az esőcsatornának foko­zatosan a lefolyó felé kell lejte­nie, és nem lóghat be. Ha elkorhadt az oromdesz­ka, cseréljük ki. A nehéz, ön­töttvas esőcsatornát ne pró­báljuk házilag leszerelni.

Az esőcsatorna rozsdás ré­szeit a fémig lecsiszoljuk, és rozsdagátlóval kezeljük. A hi­bákat epoxigyantával javítjuk, ügyelve arra, hogy a belső felület sima maradjon, és ne gyűjthesse össze a törmeléket. A szivárgó illesztéseket bitu­menes kenőccsel javítjuk. Az új PVC-esőcsatorna nem szo­rul karbantartásra. Valamennyi csatornatípusnál ügyeljünk ar­ra, hogy a hó ne üljön meg a falakon.

Lefolyócső

A vízlevezető csöveket – külö­nösen, ha régiek és öntöttvas­ból vagy kőagyagból készültek – rendszeresen ellenőrizzük: nincs-e repedés rajtuk, nem szivárognak-e az illesztések. Nézzük meg, nincsenek-e ned­ves foltok a falon, a cső mö­gött. A régebbi házakon do­boz alakú tartályba futnak be az esőcsatornák, és ennek al­járól vezet a lefolyó: ezt levelek vagy madárfészkek zárhatják el. Az öntöttvas lefolyókon a szelvények találkozásánál rés van. Ha valamelyik szelvény eldugul, a felette lévő résen szivárog a víz; így állapíthatjuk meg a dugulás helyét. A lefo­lyó lent nyílt víznyelő aknába vagy csatornába csatlakozzon.

A szennyvízelvezető cső a vé­cé, a kád, a mosdó és a kony­hai mosogató szennyvizét gyűj­ti össze. Illesztéseinek légmen­tesen kell zárnia. Felső részé­nek jóval túl kell nyúlnia a leg­magasabb ablakon: rendsze­rint az eresz fölött (többnyire a tetőtérben) végződik. A lefolyót ráccsal védjük, hogy ne kerülhessen bele törmelék.

Ha az ellenőrző akna tetejét leemeljük, a házban pedig kinyitjuk a csapokat és lehúz­zuk a vécét, szinte azonnal erős vízáramlást kell tapasz­talnunk. Az akna belseje jó ál­lapotban legyen, hogy törme­lék ne kerülhessen a lefo­lyóba. Ha arra gyanakszunk, hogy a szennyvízelvezető rendszer valahol ereszt, forduljunk szakemberhez.

Faanyag

A festett fára ajtón, ablakon, tokokon és valamennyi sza­badtéri faanyagon ugyanazok a tanácsok vonatkoznak. Ha a festés repedezni kezd, a fa vi­zet szív fel, ettől még jobban pereg a festék, és a fa korha­dásnak indul. Ilyenkor a festé­ket a tiszta fáig eltávolítjuk, az esetleges réseket töltőanyag­gal betömjük, alapozunk és új­rafestünk. Ne engedjük, hogy a csupasz fa nedvesedjen! Az átnedvesedett fát hagyjuk festés előtt kiszáradni: ha ned­vesen ráfestünk, az új festék biztosan felhólyagosodik. Ha a festés csak megfakult vagy el­szürkült, lecsiszoljuk és újra­festjük.

A natúr fát újra kell kezelni, mielőtt felülete szürkülni és rücskösödni kezdene. Sokféle pác, lakk és konzerválószer kapható, többféle kivitelben. Ha a faanyag repedezett, színben hozzáillő töltőanyaggal tömjük be a réseket. Az elkorhadt darabokat vág­juk ki és helyettesítsük új fával. Ha észrevesszük, hogy egy aj­tó- vagy ablakkeret nedves, szárítsuk ki. Ezután töltsük fel a repedéseket és fessük újra a fát. Ha olyan puha marad, hogy egy kés könnyen beleszalad, a faanyag korhadt.

Leggyakrabban az ajtótok alján kezdődik a korhadás, ezért ezt ellenőrizzük először. Az ablakkereten a keret alsó sarkai, a kinyíló ablakszár­nyak, a párkányok és a pár­kánydeszkák a gyenge pon­tok. Az üvegnek és a fának is pontosan kell illeszkednie. Az itt beszivárgó víz szintén korhadáshoz vezet, ezért a kiszá­radt vagy kiesett ablakgittet pótolni kell – nemcsak az ab­lakon, hanem az üvegezett aj­tókon is.

Az imént mondottak az alu­mínium kivételével a fémből készült ablakokra is vonatkoz­nak, csak a „korhadás” szót „rozsdával” kell helyettesíteni. Ne legyen rés az ajtó- és ab­lakkeret, valamint a fal között, mert ez a fal nedvesedését okozhatja. A réseket gitt vagy habarcs helyett sziloplaszttal töltsük ki, mert ez rugalmas marad.

A külső ablakpárkány alsó felén bemélyedés fut végig, hogy a víz lecsöpögjön, és a fal száraz maradjon. A rést né­ha elzárja a festék. Ha ez a helyzet, keményfából készít­hetünk egy alsó peremet: ez ugyanazt a feladatot látja el. A tolóablakoknál alapos vizs­gálatra van szükség, mert a falban lévő üres doboz hajla­mos a korhadásra. A zárt, üvegezett erkély sok­szor okoz problémát, hiszen nem olyan erős, és nem áll olyan szilárdan, mint a környező fa­lak. Az erkély ezért néha meg­süllyed, vagy elhajol a háztól, és a keletkezett réseken bejut az eső. Megtörténhet, hogy a fa­anyag belülről korhad, és a fes­tett külső felület nem mutatja ennek jeleit. A nyirkos szag, a gombák és gombafonalak je­lenléte azonban ilyenkor is árul­kodik. A fa olyan puha, hogy a kés könnyen beleszalad.

A száraz és a nedves korhadást gyakran összekeverik. Kezdetben, amikor a korhadás megindul, a fa mindkét eset­ben nedves, és a korhadt fa végül szárazzá és törékennyé válik. A fontos különbség az, hogy a nedves korhadás meg­áll, ha a fa kiszárad, a száraz korhadás azonban folytatódik, szétterjed a házban – még a téglafalon vagy a vakolaton is áthalad. Ha a fát megfelelő konzerválószerrel kezeltük, a gombák és a bogarak támadásának szintén ellenáll. A korhadás esetében ugyan­csak fontos, hogy ne csak a tü­neteket, hanem a nedvesedést kiváltó okot is megszüntessük.

Száraz korhadás

Az árulkodó jelek a követke­zők: tompa, barnás szín, repedezettség, vetemedés, dohos szag. Ha a gombák már elsza­porodtak, meglátszanak a szür­ke gombafonalak vagy a pisz­kos vattára hasonlító kinövé­sek, később pedig ovális kivirágzás és rozsdavörös folt je­lenik meg. A fa az erezet men­tén reped.

Ha száraz korhadást talá­lunk, vagy erre gyanakszunk, haladéktalanul szakemberhez kell fordulni. A helyreállítás nagy munka: kivágják és elé­getik az összes fertőzött da­rabot. Az érintett helyeken és 30 centiméteres környezetükben le kell verni a vakolatot. A gombásodás jeleit mutató többi anyagot (talajt, törmelé­ket) is gondosan el kell távolí­tani, és a megtisztított felülete­ket gombaölő szerrel kell ke­zelni. Az újonnan beépített fa­anyagot konzerváló anyaggal tartósítjuk.

Nedves korhadás

A köznyelv minden gombáso­dást, amely nem száraz korha­dást okoz, nedves korhadás­nak vagy rothadásnak nevez. Mivel a korhadás megindulá­sához a fának nedvesnek kell lennie, a javítás első lépése a nedvesség forrásának meg­keresése és megszüntetése. Az elkorhadt darabot vágjuk ki, pótoljuk új faanyaggal, és az összes faanyagot kezeljük gombaölő szerrel. A szellőzés javítása sokszor segít.

Mindig jobb új faanyagot beépíteni, mintsem az elkor­hadt részt töltőanyaggal kitöl­teni, bár kisebb területek ese­tén az utóbbi megoldás is al­kalmazható. A cseredarabot méretre vágva, vízálló ragasztóval rögzítsük a helyére, és kezeljük gombaölő szerrel. Az esetleges réseket töltsük ki és simítsuk le.