• faház

Kétszeresen természetes – ökoház fából

Nem elvi kérdés, in­kább a saját elkép­zeléseimet tükrözi az erőforrások kihasználásáról – fejti ki az építtető és építész, Róbert Giessl álláspont­ját az energiatakarékos ház­ról. „Ezenkívül ezzel a példá­val szerettem volna bemutat­ni azt, hogy hogyan lehet egy telken két családnak jó lakóteret kialakítani.” Mind­két törekvést — az ökológiait éppúgy, mint a lakhatóságit — Giessl ikerházzal valósítja meg.

„Az ikerház gazdaságo­sabb, mert kevesebb alapterü­letet használ fel, a ház egyik fala meleg, és a kétszeres tér­fogat nem jelent kétszeres külső felületet. Ideális kia­lakítás, mivel nagy kertrész áll rendelkezésre.” Nem kell tehát attól félni, hogy az ilyen szorosan épített házak elvesztik egyéniségüket. „Úgy próbáltuk kialakítani az ikerházakat, hogy ne egy­szerűen két fallal elválasztott lakást, hanem két különálló egységet hozzunk létre.” Hogy ezt a hatást elérjék, különös gondot kellett fordí­tani a kertek kialakítására is.

Két mesterfogással valósult meg a természetes elkülönítés a kettészakítás érzése nélkül: egyrészt építészetileg, a tra­péz formájú alapterületnek köszönhetően, amely szüksé­ges volt, hogy egy nagy fától kellő távolságot lehessen tar­tani, másrészt egy kis tavacs­ka kialakításával a ház dél­nyugati sarkán.

Csak egy pillantást kell vetni a lakásbelsőkre, és vilá­gossá válik, hogy két teljesen önálló elképzelés szerint ala­kították ki őket. A keleti fél­ben, ahol Giessl és családja él, a nappali az emeleten van, ahonnan szép kilátás nyílik a tájra. „A fák közt élni,” — meséli Giessl „mint egy kis fára épített kuckóban, gye­rekkori álmom volt. Az érzés, hogy az utca felett egy szint­tel lakom, nagyon fontos a számomra.” A nyugati lakás varázsa a földszintről látható tavacskában rejlik.

A természettel való inten­zív kapcsolat utáni vágy mi­att Giessl eltekintett a kont­rollált szellőztetéstől. Ez akár­mikor beépíthető, most még nem tartja a berendezéseket eléggé kiérleltnek, és hogy időről időre jól átszellőztesse a házat, számára „lelki él­ménnyel” ér fel.

Az építőanyagokat inkább gyakorlati, semmint elvi megfontolásokból választja Giessl. „Házamban megpró­báltam hazai fákat alkalmaz­ni, olyan anyagokat, melyek újrahasznosíthatok, és ame­lyeknek az előállításához ke­vés energiára van szükség, ilyenek pl. az ipari hulladék­ból előállított faforgács aj­tók.”

A százszázalékosan természe­tes anyagok nem minden esetben biztosítanak százszá­zalékos élvezetet. „Ismerek embereket, akik a belső terek festésére bio-festékeket alkal­maztak és utána hetekig fej­fájásuk volt a bennük találha­tó illóolajoktól.”

Az ablakok és ajtók mellett sok az öntöttüveg borítású részlet: az építész Giessl számára jó lehetőség arra, hogy nagy üvegfelületeket alakítson ki viszonylag olcsón. A padlóig érő üvegfal a galériával együtt feloldja a kint és bent közti határt, és megakadályozza, hogy a szobák határai végérvé­nyesen meg legyenek határozva. Ezek (szinte) átmenet nélkül folytatódnak a kertben.