• faház

Minden esetre jól felszerelten – gyerekbarát faház

A dél-badeni Weil-am-Rheinban élő hattagú Eberhardt család házában kívül és belül is sok fát találhatunk. Felületét nézve: a homlokzat. Belül: a padló, a födém, és közöttük sok-sok jól látható fa. De a fának itt egyéb szerepe is van: mint minden fával történő építkezési módnál, a vázas szerkezet biztosítja azt a rugalmasságot, amivel később az építtető család a már elgondolt változtatásokat meg tudja valósítani.

A gyerekek nem valami viskóban laknak — foglalja össze Ingó Bucher-Beholz építész. A tetőtérben négy 15 m²-es szoba találha­tó – az egész család fent al­szik. Egy szoba a szülőké, egy a 9 éves Ingridé. Az alig egy éves Katrin még a szü­lőkkel alszik. És az 5 éves Anne és 3 éves Laura? „A két középső hamar elha­tározta, nem akarnak külön aludni, és így összeköltöztek” – meséli Mónika Eberhardt.

Mind a négy gyerek köz­vetlenül a szobájából kijuthat a szabadba. Két-két szoba osztozik egy teraszon. Innen könnyen lehet a közeli fáról szilvát enni, még csak ki se kell hajolni. A messze nyúló ágakról Mónika Eberhardt előrelátóan alulról fogja a gyü­mölcsöt szüretelni, hogy emiatt egy gyermeke se essen ki.

A negyedik szobában je­lenleg nem alszik senki, még­sem kihasználatlan. Valószínű­leg később Katrin kapja majd meg a mostani játszószobát. Ha Anne és Katrin mégis külön akarnak majd költöz­ni, a szülők levonulnak a jól megvilágított alagsori szobá­ba – minden lehetséges vál­tozatot jó előre átgondoltak.

Ma még azonban játék fo­lyik az emeleten. ,,Ha mele­gebb lesz, kiviszem a játékai­kat a teraszra, és ott játszat­hatnak tovább.” Ha esik, a nyitott nappaliba terjeszked­nek tovább, a középen álló csigalépcső köré. „Ha igazán rossz az idő, a négyszög körül tombolnak, fogócskáznak.”

Jobb a kertben, a közeli utca veszélyes, mert a most épülő lakónegyedben még sok teherautó jár. Weil-am-Rheinbann nem volt könnyű építési telket ta­lálni. „Manapság nem lehet válogatni” — mondja Mónika Eberhardt, „tulajdonképpen már mind elkelt, de akkor valaki meggondolta magát.”

Az építész, Bucher-Beholz lakóteleptervével megnyert egy rangos „takarékos, de környezetbarát építkezés” pályázatot. Az Eberhardt há­zaspár így figyelt fel rá. Az építész más faházait is meg­nézték, és azok is megnyer­ték tetszésüket. „Nagyon lel­kesek voltunk” — meséli. „A férjem jól érthető, markáns megjelenésű házat akart.” Mindketten fontosnak tartot­ták, hogy „az építészet/ökológia arány megfelelő legyen.”

A fény. „Bucher-Beholz házainak megvilágítása egye­dülálló. A mi házunkban is ilyet szerettünk volna.” így az üvegfelületek a padlótól a te­tő alá húzódnak. A napfény beragyogja a háló- és gyerek­szobákat éppúgy, mint a földszinti családi helyiséget, mely konyha, étkező, nappali és dolgozószoba egyben. A 2×2 m-es osztású, látható szárfák és fa tetőgerendák ál­tal nyitott tér belső szerkezete tisztán tagolt.

A nap járásának megfele­lően, körben 2 méterenként üvegtáblák és könnyű szerke­zetű falszakaszok váltakoz­nak. A nyitott építési mód jelentősen megkönnyíti a napenergia felhasználását. így az Eberhardt háztartásban mindjárt nem olyan borúsak a gázszámlára tévedő tekinte­tek.

Hangszigetelés

De hogy valósítható meg egy ilyen nyitott épületben a hangszigetelés? Sok gyerek, nagy zaj? Nem jár-e hang­technikai tévúton egy hatta­gú család? Két dolgot külön kell választani! Először is, nyitott épületekben a legfon­tosabb szabályok a fegyelem és a figyelmesség. Bucher-Beholz mérnök a 40 dB-es szigetelést elegendőnek tartja. Egyébként is „igény szerint minden megoldható, még egy faházban is” — állítja a tapasztalt építész.

Kecses acél csigalépcső köti össze a szinteket, amit tető­ablak világít meg. Egy kis­gyerekes házban azonban ez nem egy magától értetődő szerkezet. „Még egyik sem gurult le úgy igazán” — nyug­tat meg Eberhardtné. Katrin még olyan sovány, hogy át tudna csúszni a rácsok közt. A biztonság kedvéért ezért a földszinten és az emeleten röplabda-háló zárja le a lép­csőt, amin a nagyobbak át tudnak lépni. Ugyanakkor a szülők a gyerekek lelkére kö­tötték, „a lépcsőmászás tilos.” Ügy tűnik, sikeresen.

A padlásról a család tuda­tosan mondott le. A tetőtéri szobák így magasabbak, és talán majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, galériát építenek, hogy az ágyak fel­helyezésével több térhez jus­sanak. A tárolóhely elvesztése nem zavarja őket: „egyéb­ként is csak olyan dolgok porosodnának a padláson, melyeket már rég ki kellett volna dobni, el kellett volna adni, vagy ajándékozni” — állítja a háziasszony. És van hely padlás nélkül is egyrészt a pincében, másrészt a tetőtér plafonig érő beépített szekré­nyeiben. A kert végében pe­dig fém konténerház áll a biciklik és kerti szerszámok ré­szére.

„Miért nincs járólap a fürdőszobában?” „ A vendé­gek gyakran csodálkoznak a linóleumon. Mindenütt le van ragasztva, a szélein he­gesztve – biztosít bennünket Mónika Eberhardt -, így még nagyobb áradásoknak is ellenáll”. Fugák nélkül „pilla­natok alatt ki tudok takarítani”. Épp ilyen könnyen tisz­tán tarthatóak a nagy tük­rök, a zuhanyzófülke és a fürdőkád melletti terület, amelyektől a fürdőszobák na­gyobbnak és világosabbnak tűnnek.

A konyhából Eberhardtné jól láthatja, mit csinálnak a gyerekek, nem hajolnak-e ki túlságosan, hogy gyümölcsöt szedhessenek. A terasz padló­ja fémrács, aminek meg van az a további előnye is, hogy még több fényt enged be a nappaliba, valamint „a sár és piszok, amit a gyerekek fel­hordanak, egyszerűen leesik” a szintén rácsborítású terasz­ra. Addig jó, amíg a felnőt­tek nem ott kávéznak…