Felületképzések

Felületképző anyagok, festékek tervezési és döntés elvei

Ha figyelembe vesszük az építőiparban alkalmazásra kerülő hagyományos és új szerkezeti anyagok sorát, valamint ezek védelmére alkalmas felület­képző és bevonó anyagokat, láthatjuk, hogy az építész, valamint a korrózió­védelmi tervező számára széles választék áll rendelkezésre.

A korrózióvédelmi tervezés során nagyon sok szempontot kell elemezni és mérlegelni a döntés előtt. E döntéshez szükséges általános előírásokat, irányelveket és szempontokat iparági és országos szabványok, valamint ter­vezési segédletek tartalmazzák.

Festés, felület

A korrózióvédelmi tervezés célja nem más, mint olyan technológia terv készítése, mely meghatározza az alkalmazható építészeti megoldásokat, a szerkezethez és korrózióvédelemre felhasználható anyagokat egyaránt. Ha­tékony korrózióvédelmi tervezés csak az építésszel és a technológussal való együttműködés alapján érhető el. Olyan terveket kell közösen készíteni, melyek alapján a szakkivitelező a felületvédelmi munkát egyértelműen az adott kiviteli technológia szerint el tudja végezni és ezáltal a szerkezet leg­megfelelőbb védelme biztosított.

A tartósság (élettartam), felújíthatóság

Általában a létesítmények élettartama több évtizedre méretezett. így már tervezéskor jelentkezik azon igény, hogy az épületben elhelyezett különbö­ző anyagú (fal, fa, fém) szerkezeteket olyan védelemmel lássák el, melynek tartóssága a felújítási műveletekkel a létesítmény élettartamával azonos.

Ha a felületkezelés felújítását és karbantartását – bizonyos okok miatt – nem lehet biztosítani, akkor felújítást nem igénylő, igen tartós védelmi el­járást kell előírni.

A szerkezetek kialakítása

A tervezésnél lehetőség szerint törekedni kell olyan szerkezetek kialakításá­ra, amelyeknél az agresszív anyagok felhalmozódása és a kedvezőtlen hatá­sok érvényesülése eleve kizárt, valamint egyszerű a festékanyagok felhordá­sa. Ez az elv különösen kültéri acél szerkezeteknél jelentős, főleg ahol a lég­szennyeződés agresszív, és a lecsapódott pára, esővíz alakjában képes a szerkezetek egyes helyein megülni. Ilyen hátrányos kialakítású helyeken a por és egyéb szennyező anyagok felgyülemlenek, letisztításuk nehézkes, fel­újításuk körülményes.

A 2. ábra acél idom elhelyezések, kötések helytelenül, illetve helyesen ter­vezett megoldását szemlélteti. így már tervezés során jelentősebb költség­növekedés nélkül a kritikus korróziós helyek elháríthatok.

2. ábra

2. ábra
Fém szerkezeti elemek alakjának, szerkezeti kialakításának jelentősége a korrózióvédelemben

A szerkezetek korrózióvédelmi munkáit általában állvány segítségével ké­szítik. Célszerű már tervezés folyamán ügyelni az egyszerű állványozási lehetőségre, mivel az állványozás költsége meghaladhatja a felületképzés fel­újításának értékét. A tervezésnél kerülni kell a tagolt és bonyolult idomszerkezeteket, vala­mint a nehezen hozzáférhető helyeket. Ezek a felületképzéseket bonyolítják és a védelem hatékonyságát csökkentik.

A felületképzésre ható környezeti tényezők

A korróziós tervezés során meg kell határozni, hogy az adott környezeti ha­tásra, agresszív közegre melyik festékanyag, ill. bevonatrendszer felépítés a legkedvezőbb. Alapvető követelmény a külső tényezők felmérése, melyen a környezetből származó korróziót elősegítő közeget értjük, de ide tartozik pl. egy üzem technológia hatására várható szennyeződés is. Az egyértelműség kedvéért ezeket célszerű csoportosítani, ill. meghatározni.

A korróziót elői­déző agresszív közegek halmazállapotuk szerint három csoportba sorolha­tók, mégpedig:

  • folyadékok (savak, lúgok, sók oldatai, szerves folyadékok, talajvíz, technológiai folyadék stb.)
  • szilárdak (por, korom, sók, talajok stb.)
  • gázok (kén-dioxid, ammónia stb.)

2. táblázat: agresszivitási osztály, agresszivitás mértéke és a szükséges védelmi mód meghatározása

OsztályKözeg agresszivitás mértéke
Szükséges védelem
I.Nem agresszívA szerkezet nem szenved korróziós meghibásodást, külön korrózióvédelmet nem igényel
II.Gyengén agresszív-Beton és vasbeton szerkezet korrózióvédelmét felületkezelő anyagok alkalmazásával kell elérni (ÉSZ 88/2 és ÉSZ 88/3)
-Acélszerkezeteket meghatározott festékbevonat-rendszerekkel kell védeni (ÉSZ 88/3)
III.Közepesen agresszív- A szerkezeteket az agresszív hatásnak ellenálló védőanyagokkal kell védeni (ÉSZ 88/3)
IV.Erősen agresszív- A szerkezeteket az agresszív hatásnak ellenálló védőanyagok egy részével lehet védeni (ÉSZ 88/3)

A pontosabb besorolás végett a gyengén és közepesen agresszív közeget további alcsoportokra bontják.

A felületképző festékanyagok meghatározása

A felületképzések tervezésénél figyelembe kell venni a felület tisztasági jel­lemzőit, valamint az épületszerkezetet érő környezeti hatásokat. Különösen a fémek korrózióvédelménél kell e szempontokra fokozott mértékben ügyelni. Itt ugyanis az egyes tervezett alapozó festékanyaghoz megfelelő fém tisztasági fokozat tartozik. Gyakran a pl. vegyipari légkör agresszivitásá­nak megfelelő átvonó- és közbenső festékanyaghoz kell megválasztani az alapozó anyagot, illetve a felület-előkészítés minőségét.

Az olajmíniumos alapozófesték a felületi oxidszennyeződésekre, rozsdamaradványokra ke­vésbé érzékeny, míg a cinkporos alapozónak feltétlenül biztosítani kell a fémtiszta (KO) felületet. Ugyanakkor a míniumos alapozó oxidszennyezett felületen is biztosít 4-5 év élettartamot, míg egy jóval tisztább felületen más alapozótípus csak rövid idejű védettséget biztosít. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felülettisztasági fokok nem függetlenek a festékanyag minőségétől. A felületképző anyagok és eljárások meghatározásánál az alábbi tervezé­si előírásokat kell figyelembe venni:

A közepesen (III.) és erősen (IV.) agresszív hatásnak kitett épületszerkezetek védelmét, ha az agresszív hatás 12 m2-nél nagyobb felületet érint, korróziós szaktervező bevonásával kell megoldani.

A terveknek tartalmazni kell

  • a védelem kialakítását meghatározó alapadatokat,
  • a védendő szerkezet műszaki leírását,
  • az alkalmazásra javasolt védelem anyagát és kiképzési módját,
  • a használatba vétel legkorábbi időpontját,
  • a karbantartásra vonatkozó legfontosabb utasításokat.

A korrózióvédelmi tervezésnél figyelembe kell venni az épületszerkezet faj­táját, rendeltetését, anyagi minőségét, az igénybevételi hőmérsékleti tarto­mányt, rezgésének mértékét, a mértékadó repedés szélességét, tágulási hé­zagainak helyét, hőszigetelési követelményét.

Az agresszív közeg

  • osztályát és típusát
  • halmazállapotát
  • hatóidejét
  • hőmérsékletét
  • lecsapódási lehetőségét
  • a mechanikai igénybevétel nagyságát,
  • a talajvíz mértékadó szintjét.

Agresszív gáz, és 75%-nál nagyobb relatív légnedvesség tartalom hatásának kitett helyiségek szellőzését úgy kell tervezni, hogy kondenzvíz ne képződ­jék. A szerkezeti anyagok védelem módját a tervezett élettartam és felújítási munkák költségeinek figyelembevételével, műszaki és gazdasági számítások alapján kell kiválasztani.

A különböző agresszív közegek hatásának kitett építményszerkezetek korrózióvédelmét az ÉSZ 88/1 agresszivitási osztályainak figyelembevételé­vel az ÉSZKMI 88/13 alapján kell kiválasztani. A betonfelület korrózióvédelménél jelentős, hogy felületi nedvességtar­talma legfeljebb 4% lehet.

Fém, ill. acélszerkezetek felület-előkészítését a védőanyag minősége hatá­rozza meg. A tisztasági fokozatokat az MSZ 1891/1 szerint kell előírni. A vé­dő festékanyag felhordásához megkövetelt legkisebb felülettisztasági foko­zattól eltérni nem szabad. K-4 tisztasági fokozatot ki nem elégítő felületre védőanyag felhordása nem engedhető meg. Az előkészített felület kémhatásának semlegesnek kell lennie. Építési helyen alkalmazott kémiai rozsdamentesítő, rozsdaátalakító eljá­rás esetén a felület semlegesítését ellenőrizni kell, ill. azt mosással kell biztosítani.