• fa
• mázolás

Fa az építőiparban, fafajták: tűlevelű, lobhullató fafajták

A fa a kő mellett az egyik legősibb építőanyag, napjainkban is a legfontosabbak egyike. Hazánk fában szegény ország, az összterület 19%-át erdő borítja. Az erdőgazdaság fajtánkénti fakitermelése építőipari szempontból kedvezőtlen, mert a kitermelt fenyőfélék aránya alacsony. A feldolgozásra kerülő fának kb. 90%-a így nem alkalmas építőipari felhasználásra, ezért az építőfa nagy része külföldről érkezik.

Az építőfa az a fatermék, amelyet a gyökereitől, ágaitól és kérgétől megtisztított fából állítanak elő erdőgazdasági, faipari, fűrészipari módszerekkel. Idesorolhatók a fa nemesítése során előállított fatermékek is.

A faanyagok csoportosítása

Tűlevelű fafajták

A tűlevelűek csoportjába tartozó fenyőfákat a magas- és mélyépítés, a bútor- és épületasztalos-ipar használja. A könnyű megmunkálhatóság miatt a fa épületszerkezeteink nagy része is tűlevelű fából készül. Alacsony sűrűségükhöz viszonyítva szilárdságuk magas. Az építőipar leggyakrabban erdeifenyőt, feketefenyőt, lucfenyőt, jegenyefenyőt és vörösfenyőt alkalmaz.

Az erdeifenyő (borovi) évgyűrűi élesen elhatárolhatók.

Magas gyantatartalmú (4-5%), vörösesbarna, sárgás színű. Nedves helyen, víz alatt tartós. Gyengén hasad, rosszul faragható, vetemedésre hajlamos. Magyarország nyugati és déli részén őshonos.

A feketefenyő szintén magas gyantatartalmú, középnehéz fenyő. Évgyűrűi jól elhatárolódnak, fája hasonlít az erdeifenyőéhez. Nehezen hasítható; kopás-, szeg- és csavarállósága közepes. Fája tele van göccsel, ezért megmunkálása nehéz. Általában mélyépítési munkáknál használják, ahol a magas gyantatartalom kedvező. Hazánkban nem őshonos, de telepítve megtalálható.

A faanyagok felhasználása során törekedni kell arra, hogy a technológiák anyagigénye minél kisebb legyen. A nyílászáró szerkezetek készítéséhez például nincs szükség sok faanyagra. A gyártók előre elkészített szelvényekből (fríz) dolgoznak, így a hulladék mennyisége minimális. A frízek gyártásakor a műgyanta ragasztók alkalmazása, valamint a csomómentes alapanyagja minőséget eredményez.

A többi épületszerkezetnél (pl. fedélszerkezetek, zsaluzatok) a pontos méretezés eredménye lehet a faanyag takarékos felhasználása. A ragasztott, illetve szeglemezes fatartók megjelenésével lehetőség nyílt arra, hogy nagy nyílások lefedésére is alkalmas fa tar-tószerkezeteket készíthessenek el.

A lucfenyő évgyűrűit jól meg lehet különböztetni.

A fája könnyű, puha, színe világos sárgásfehér vagy rózsaszínű. A lucfenyő szárításnál hajlamos a repedésre, anyaga könnyen hasad. Könnyen szegezhető és faragható, rosszul fényezhető, de könnyen lehet telíteni.

A jegenyefenyő fája sárgás, néha szürkés színű.

Könnyű, minden forgácsolási eljárással jól megmunkálható. Nincsenek sem hossz- sem harántgyantajáratai. Könnyen hasad, jól szegezhető és faragható, fényezése és pácolása egyszerű. A gyakori csavarodott növése miatt fűrészáruja hajlamos a görbülésre, illetve a vetemedésre.

A vörösfenyő évgyűrűi jól elhatárolódnak egymástól. Gesztje nagy, színe vöröses vagy barnás. A gyantajáratok kicsik, de szemmel jól láthatók.

A vörösfenyő fája középnehéz, egyenletes szerkezetű. Jól hasít-ható, faragható, könnyen szegezhető, csavarozható, de repedésre hajlamos. Az egyenletes szerkezet és a hosszú élettartam miatt a legértékesebb fenyőféle. Állványfának, asztalosipari nyersanyagnak használják. Kiválóan alkalmazható a vízépítési munkáknál is.

Lombhullató fafajták

A lombos fákat a keménységük szerint csoportosítjuk. A keményfák közé tartozik a tölgy, az akác, a bükk, a kőris, a dió stb. Ezeket elsősorban kiegészítő épületszerkezeteink (nyílás-zárók, fal- és padlóburkolatok) készítéséhez használjuk. A lombos puhafákat (hárs, nyár, fűz stb.) az építőiparban ritkán alkalmazzák.

A tölgyek törzse általában csavarodott növésű, göcsös. A kérge repedezett, gyakran több centiméter vastag. A tölgyek magassága a 30-40 m-t is elérheti.

Évgyűrűik élesen elhatárolhatók, szélesek, és jól kirajzolódnak. Nehezen szegezhetők, csavarozhatók. Gondos, lassú szárítást igényelnek, mert repedezésre hajlamosak. Erősen igénybevett épületszerkezetek készülhetnek belőle (pl. parketta, lépcsőszerkezet stb.).

Az akác szijácsa világos zöldes-sárga, gesztje inkább vörösesbarna. A bütüs metszeten az évgyűrűhatárok élesek. Fája igen tartós, nagyon kemény, alig zsugorodó.

Forgácsoló eljárással jól megmunkálható, de nehezen szegezhető, csavarozható, faragható és csiszolható. Jól ragasztható, de repedezésre hajlamos. Kisméretű fa, ezért alkalmazása korlátozott.

A bükk színes geszt nélküli színfa. Kérge háncsrosttól mentes, vékony, repedések nélküli. Fája száraz állapotban világos barnásvörös. Évgyűrűi jól felismerhetők.

Kevésbé tartós, fülledékeny, könnyen gombásodik. Nehéz keményfa, jól megmunkálható, hasítható, hajlítható. Tartószerkezetbe csak megfelelő tartósító anyaggal kezelve építhető be. Általában bútor, parketta készül belőle.

A kőrisek közül elsősorban a magaskőris alkalmas építőipari felhasználásra.

Fája tartós, nehéz, kemény és szívós. Kérge foltos, szürke, repedezett. Könnyen megmunkálható, jól faragható és hajlítható, azonban nehezen szegezhető és csavarozható. Felhasználható rétegelt-ragasztott tartószer-kezetek gyártásához, falburkolatokhoz.

A dió világos szijácsú, sárgásszürke, gesztje sötétszürke, barnás árnyalattal.

A hársfák egyenletesen világos színűek és szövetűek. Az évgyűrűik alig látszanak. Fájuk jól faragható, száradás után felülete sima marad. Faszobrász munkához és rétegelt lemezek borítólapjához használják.

A nyárfák sok fajtája elterjedt (fehér-, fekete-, kanadai-, óriásnyár stb.). Legtöbbjük színfa, évgyűrűik szélesek. Gyorsan növő, könnyű puhafák. Fájuk hasonlít a tűlevelűekéhez, előkezelés nélkül azonban kevésbé tartós.