• fa
• faanyag védelme

Faanyagok védelme: fizikai, kémiai, megelőző, megszüntető favédelem

A faanyag a kevésbé tartós építőanyagok közzé tartozik. A beépített faanyagokat – mint minden építési anyagot – különféle károsító hatások érik. A nedvesség, a hőmérséklet-ingadozás, a napsugárzás, valamint az egyéb külső hatások csökkentik a faanyag élettartamát.

Ezen fizikai hatások mellett sokkal jelentősebbek a biotikus (gomba, rovar) kártevők, amelyek néhány hónap, év alatt tönkretehetik a faszerkezetet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a faanyag több évezrede használt fűtőanyag, vagyis éghető.

A faanyagvédelem kémiai és fizikai védelmet is jelent. A szerkezetek kialakításánál arra kell törekednünk, hogy a vizet, a nedvességet kizárjuk a faanyagból, hiszen a gombáknak és a rovaroknak ez az egyik életfeltétele. A faszerkezetek tartósságát döntően befolyásolja a faanyag egészségi állapota. Erre a fával dolgozó szakmák képviselőinek (ácsok, épületasztalosok stb.) a helyes beépítés miatt befolyásuk van. A következőkben olyan általános ismeretek következnek, amelyek minden építőiparban dolgozó szakember számára fontosak.

Faanyagvédelmi eljárások

A faanyagvédelmi eljárások két csoportba sorolhatók:

• Megelőző faanyagvédelem. A beépítendő és a beépített faanyagokat védelemmel kell ellátni, hogy a gombák és a rovarok ne tudjanak rajtuk megtelepedni. Idesoroljuk a tűz elleni védelmet is.
• Megszüntető faanyagvédelem. A károsodott, fertőzött anyagból ki kell irtani a gomba- és rovarkártevőket, és meg kell akadályozni, hogy újra megtelepedjenek.

Fizikai védelem

A faanyagvédelem nem csak kémiai védelmet jelent.

A fizikai védelem fajtái a következők.

• Megfelelő minőségű és fafajú anyag kiválasztása. A földbe ásott oszlopokhoz például tölgyet, akácot használunk. Ilyen alkalmazásnál a lágy lombos fafajokból készült oszlop még kezeléssel is néhány éven belül tönkremegy. Az élettartam keresztmetszeti túlméretezéssel is növelhető. Ez olyan szerkezeteknél hatékony, amelyek nem tűrik meg a mérgező hatású, védőszeres kezelést (pl. növénytámaszok). A kéregmaradékot a kezelés előtt el kell távolítani, mert a rovarok a kéreg alá rakják a petéjüket. A kérgen nem hatol át a védő-szer. Ráadásul a kéreg hamar leesik a fáról, és a kezeletlen, tápanyagokban gazdag felület vonzza a rovarokat és a gombákat.
• A faanyag nedvességtartalmának csökkentése. Általános szabály, hogy arra a nedvességtartalomra kell szárítani az anyagot, amennyi a felhasználás helyén lévő egyensúlyi nedvességtartalom. Például a parkettákat 8-10%-ra, a tetőszerkezetek anyagát 12-18%-ra. A túlszárított faanyag nedvességet vesz fel, a nedves fa pedig nedvességet ad le.
• Szerkezetkialakítás. A víz gyors lefolyásának biztosítására a szerkezettől mindig elfelé vezetjük a vizet, hogy az ne tudjon felnedvesedni. A kültéri faszerkezeteket a talaj fölé kell emelni, például fém lábra kell helyezni stb.
• Festés. A különböző bevonatok megakadályozzák, hogy a faanyag nagyobb mennyiségű nedvességet vegyen fel.
• Kékülés, penészesedés elleni védelem. Ha a farönköt felfűrészelés után nedvesen, tömören építik be vagy használják fel, akkor már nem tud kiszáradni, és kékülni, penészedni kezdhet. Védekezésként a fűrészárut 10°C felett alaposan meg kell tisztítani. Minél előbb szellősen kell bemáglyázni, eső ellen takarni kell, ill. egy percre védőszer oldatába kell bemártani, hogy átmeneti védelmet kapjon.

Kémiai védelem

A magyar éghajlati viszonyok mellett a fa élettartamának növeléséhez a fizikai védelem mellett szükség van kémiai faanyagvédelemre is. A fából készült szerkezetek tartósságát jelentősen befolyásolja a szakszerű és hatékony faanyagvédelem.

Léteznek olyan előírások, amelyek a szerkezetek tartósságával kapcsolatos főbb kritériumokat tartalmazzák. Ilyen pl. az OTEK (Országos Településrendezési és Építési Követelmény) vagy az EU-s irányelveket tartalmazó ETAG-ok. A kémiai védelem módjait befolyásolja, hogy a faanyag milyen környezetbe kerül. 5 osztályát különböztetjük meg.

Íme néhány kitettségtől függő (a táblázatos besorolásnak megfelelő) faanyagvédelmi eljárás:

• Fűtött, világos, szellőztetett belső terekben gomba- vagy rovarkárosítók nem tudnak fellépni. Ez alól kivételek a tartósan nedvesség hatásának kitett beltéri szerkezetek (pl. fürdőszobák). Ilyen esetekben favédő alapozót kell alkalmazni.
• Ablakoknál, kapuknál védőszer oldatával vagy favédő alapozóval kell óvni az anyagot. A szereknek szükség szerint vízállónak kell lenniük, a faanyagot nem színezhetik el.
• Nem teherhordó kültéri szerkezeteknél (pl. külső lambéria, kerítések) nincs szükség felületkezelést megelőző védőszeres kezelésre. A favédő alapozó, favédőszert tartalmazó impregnáló lazúr is elég.
• Talajjal nem érintkező teherhordó szerkezeteknél (falak vázszerkezete, tetőszerkezet elemei stb.) áztatással vagy ecseteléssel kezelt faanyagot kell beépíteni.
• Ilyen szerkezeteknél gyakran csak a legalsó, talajhoz legközelebb eső alkatrészt kezelik a favédőszer külön oldatával, a többi elem védelmét a felületkezelő anyag alapozórétege biztosítja.
• Talajjal, vízzel érintkező szerkezeti anyagoknál (pl. hidak, vasúti talpfa) túlnyomásos vákuumtelítéssel teljes keresztmetszetében kezelt faanyagot szabad használni. A védőszernek víz-, időjárás- és UV-állónak, kombinált védőhatásúnak kell lennie.

A kémiai védelem eljárásai

• Mázolás. A leggyakoribb és a legegyszerűbb felhordási mód. A védőszert a tiszta, pormentes felületre ecsettel vagy hengerrel kell felvinni. Egy rétegben 150-250 g/m² anyag hordandó fel. A védőszer csekély mélységben hatol be a faanyagba. A gyalult felületekre egy rétegben 20-30%-kal kevesebb védőszert lehet felhordani, mint a fűrészelt felületekre.
• Szórás, permetezés. Nagyobb veszteséggel jár, de egyenletesebb és termelékenyebb felviteli mód, mint a mázolás. Egy rétegben csak 100-200 g/m²-t lehet felhordani, mert a szórási légáram lesodorja a felületről az anyagot. Az oldószeres termékek gőzei robbanásveszélyes elegyet alkothatnak. Emiatt csak védőruhában, gázálarcban szabad a munkát végezni, mert a belélegzett permetlé mérgezést okozhat.
• Mártás, áztatás. A mártás vagy áztatás során az erre a célra készült kádba egyenként vagy kötegelve kell beemelni a faanyagot. A védőszerfelvétel mennyiségét sok tényező befolyásolja. A legfontosabb a megfelelő oldatkoncentráció beállítása, az előírt idő betartása, valamint a faanyag nedvességtartalma. A nedvességtartalomnak mindig 20% alatt kell lennie. A kezelés időtartamának növelésével természetesen egyre több védőszert szív magába a faanyag. Egy óra alatt a lucfenyő például 400-500 g/m² oldatot vesz fel. Az áztatási területet vízzáró betonnal kell burkolni, a lecsöpögő védőszert és a területre hulló csapadékot gyűjtőaknába kell vezetni. A kezelt faanyagot addig kell ezen a területen tartani, amíg az teljesen lecsepeg. A faanyagot a védőszer hatóanyagainak fixálódásáig óvni kell az esőtől, és addig a lecsepegtető területen vagy fedett helyen kell tartani.
  A nem fixálódó védőszerekkel kezelt faanyagot a lecsepegés után csak fedett helyen vagy takartan szabad tárolni, mert a csapadék teljesen kimoshatja a hatóanyagokat. A kimosódó védőszer egyrészt szennyezi a környezetet, másrész – mivel kimosódik – teljesen hatástalan lesz a védelem. A korszerű faanyagvédelem eszközei a gépi áztatókádak , ahol emberi kéz érintése nélkül, automatikusan lezajlik az áztatási és lecsepegési folyamat. Sem a kezelt, sem a kezeletlen faanyagot nem szabad körbefóliázni, mert a fólia alatt páralecsapódás jön létre, amely ideális környezet a gombák számára! A faanyagot csak úgy szabad letakarni, hogy a levegő átjárhassa. A nem fixálódó készítménnyel kezelt faanyagot a szállítás és a beépítés alatt sem érheti csapadék.
• Telítés. A védőkezelési eljárások közül ezzel a módszerrel lehet a legtöbb védőszert a faanyagba juttatni. Az eljárás során a faanyagot zárt telítőhengerbe helyezik. Megfelelő nyomás és vákuum alkalmazásával akár a teljes fakeresztmetszet telíthető. Földdel érintkező helyen hosszabb távon csak telítéssel lehet a faanyagot megvédeni. A faanyagvédő szerekre egyrészt a veszélyes anyagokra vonatkozó általános szabályok vonatkoznak, másrészt biocidnak minősülnek, harmadrészt az építési anyagok közé kell őket sorolni. Tárolásuk csak megfelelően zárható edényben történhet.

Szervetlen sók

Kezdetben faanyagvédelmi célra is számos toxikus, szervetlen sót alkalmaztak. Keverékeik számtalan változata alakult ki az idők folyamán. A továbbra is alkalmazható szervetlen hatóanyagok száma kb. egy tucatra csökkent. Ezeket elsősorban alacsony áruk és nagy kémiai stabilitásuk miatt alkalmazták. Bórsav kombinációban, valamint egyéb hatóanyagokkal kombinálva jelentős szerepet töltenek be ma is a faanyagvédelemben.

A tisztán szilárd, sóalapú készítmények ma már korszerűtlenek. Egyes típusok nemcsak gomba és rovar elleni megelőző, hanem megszüntető védelemre is alkalmasak. A bór-kvaterner-ammóniumsó kombinációjú készítmények alkalmasak a könnyező házigomba okozta fertőzések megszüntetésére, falazatok, vakolatok fertőtlenítésére.

A favédő sók (vízben oldható, szervetlen impregnálósók) között vannak:

• Kimosható sók. Ezek alkalmazási területe a tető alatt beépített fára (gerendázat, tetőszék) korlátozódik, ami eső és hó ellen védett; mivel a nedvesség hatására a só kimosódna a fából. A kimosható sókkal végzett imprégnalas emberre és állatra kevéssé mérgező.
• Nehezen kimosható, illetve nem kimosható sók. Ilyenek például a fluor- és krómtartalmú vegyületek és réz-arzenátok. Bármilyen típusú, szabadban beépített fa esetén felhasználhatók. A csapadék és egyéb nedvesség nem mossa ki őket. Az ilyen típusú védősók (pl. pentaklórfenol) beltéri alkalmazása mérgező hatásuk miatt nem megengedett.

Szerves oldószerben oldott szerves vegyületek

A szerves faanyagvédőszerek egy része vízben oldhatatlan, de szénhidrogénekben, alkoholokban oldható. Sokszor alkidgyantát is tartalmaznak, ezért a felületek szálfelhúzástól mentesek lesznek, és jobban tapadnak a fedőrétegekhez. Ezek a szerek bizonyos mértékű felület-előkészítésre is alkalmasak, így lenolajos beeresztőt nem szükséges használni. Főleg a lazúrokban és a megszüntető védelemben alkalmazzák ezeket, pl. a parketta rovarmentesítésére, ahol jó beszívódó képességre van szükség, és nem vihető víz a fába.

A szerves oldószerben oldott faanyagvédőszerek hátránya, hogy tűz- és robbanásveszélyesek. Oldószerük elpárolgása jelentős környezetszennyezést okoz. E védőszerek 70-80%-a oldószer, többnyire lakkbenzin és/vagy finom ásványolaj.

A műgyantát tartalmazó termékekkel kezelt fafelület átvonására főként oldószeres műgyanta vagy olajfesték-alapú lakkok és festékek alkalmasak. A védőszerek hígításához, a szerszámok és egyéb eszközök tisztításához további oldószerre van szükség. Az ipari használat során jelentős mennyiségű veszélyes hulladék képződik.

Szerves vegyületek vizes emulziója, oldata

Egyes vegyületek vízben könnyen oldódnak, így elhanyagolható mértékűre csökken a károsanyag-kibocsátás, megszűnik a tűz- és robbanásveszély jelentősen csökken az egészségügyi kockázat. Minden faanyagvédelmi problémára található megfelelő változatuk. Hatóanyaguk krómot, arzént stb. nem tartalmaz. Nem rákkeltők. Kémiailag kötődnek a farosthoz, onnan nem moshatók ki, ezért külső és belső térben egyaránt alkalmazhatók, szaguk sem kellemetlen.

A kezelt fafelület száradása után bármilyen oldószeres vagy vizes alapú lakkal, festékkel átvonható. A hígítástól függően különböző időtartamú védelemre alkalmasak. Telítéssel is felhordhatok. A kezelt felületen belül a fa teljes keresztmetszetét védik. A kezelt felületek a víz elpárolgása után azonnal egymásra rakhatók. 1-6 nap alatt fixálódnak a fába.

Vizes lazúrok, lakkok

Az élőmunka költségeinek emelkedésével egyre nagyobb az igény arra, hogy egy bevonat amellett, hogy óvja a fafelületet a károsítok ellen, esztétikus külsőt is biztosítson. Ennek köszönhető a faanyagvédő szert tartalmazó, lazúrhatású, színtelen és színes lakkok kifejlesztése. Kevés kötőanyagot tartalmaznak. Vízzel hígíthatok, és így a károsanyag-kibocsátásuk kicsi. Faanyagvédelmi szempontból az a helyes, ha az alapozókban lényegesen több hatóanyag van, mint a fedőrétegekben. Ez az elv más bevonati rendszereknél is követendő.

Fenyő és lombos faanyagok gomba- és rovarkárosítással szembeni megelőző védelmére szolgáló készítmény. A faanyagvédő szer réz-, króm-, bórvegyületeket tartalmazó, vízben oldható sókeverék.

Felhasználási terület

• Külső: Az időjárás viszontagságainak kitett vezetéktartó oszlopok, mezőgazdasági és kertészeti karók, oszlopok, kerti termékek és a szabadban felállított faszerkezetek védelmére.
• Belső: A csapadék közvetlen hatásaitól védett (pl. tetőszerkezetek, párnafák, fa nyílászáró szerkezetek), gomba- és rovarkárosítók által veszélyeztetett faanyagok megelőző védelmére.
• Nem alkalmazható: Játékok, méhkasok, üvegházak és az élelmiszerrel közvetlenül érintkező termékek faanyagaihoz.

Védőhatás

Földdel érintkező, telített kültéri faanyagok esetében legalább 10 év; amennyiben a faanyag földdel nem érintkezik, akkor legalább 20 év. A kültéri szerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy a csapadék le tudjon folyni, és lehetőleg a földdel ne érintkezzen. Festés, lakkozás a kezelés után nem szükséges, de a célszerűen megválasztott felületkezelő anyag a tartósságot növeli. Felületi védelem és kültéri felhasználás esetén célszerű a kezelést 4-5 évenként ellenőrizni, és szükség esetén megismételni.