• fa

Mit kell tudni a fapácokról? Kémiai, vizes, oldószeres, viaszpác, olajpác pigmentpác

A pácolás olyan felület-színezési eljárás, mely a fa rajzolatát nem eltakarja, hanem kiemeli. Célja a fa természetes szépségének hangsúlyozása, vagy értékesebb fafajok utánzása, különleges színhatások elérése, a színárnyalat különbségeinek kiegyenlítése, a hibák mérséklése.

A pác felhordásával az egyszerűbb faanyagokkal nemesebb faanyagokat utánozhatunk, illetve speciális színárnyalatú (pl. zöld, piros), de az eredeti fa erezetét meghagyó felületeket alakíthatunk ki. A páccal kezelt felületek nem nyújtanak védelmet a mechanikai, vegyi, klimatikus vagy biológiai hatások ellen. Ezért a pácolt fát minden esetben védőréteggel kell ellátni, különben a víz kioldja, és kifoltosodik. Védőbevonattal csak a teljesen megszáradt pácolt felületet lehet átvonni.

A fapácok csoportosítása

A pácok csoportosítása első lépésben a színképzés jellege szerint történik, majd a színezőanyag típusa vagy a hordozóanyag alapján:

Pácok típusa:

• Kémiai pácok.
• Színezőanyag pácok.

A színezőanyag típusa alapján lehetnek:

• Pigmentpácok (lehetnek vizes, rusztikus, olaj-, viasz- és lakkpácok).
• Színezékek

A kémiai pácok

A legjobb pácok, mert a szín két vegyület kémiai reakciójának eredményeként magában a farostban képződik. A reakció eredményeként a kialakuló szín erősen kötődik a fa rostjaihoz, ezért a kémiai pácok magas fényállósággal és vegyi stabilitással rendelkeznek. A felület azonban kevésbé élénk. A nehézfémsók egészségre károsak, ezért ma ritkán alkalmazzuk őket.

Hátrányuk, hogy a pácolás lassabb, mert két külön műveletet kell elvégeznünk. A komponenseket egymást követően kell a felületre felhordani vizes oldat formájában: a másodikat az első komponens száradása után. Az első komponens csersav vagy ilyen jellegű szerves sav. Magas csersavtartalmú fajoknál ezt a szerepet a fa tartalmi anyaga is átveheti. A második komponens valamely nehézfém sója. Az alkalmazott fémtől függően különböző élénk és tiszta színek jönnek létre. A kialakuló szín azonban nemcsak a fémsó, hanem a szerves sav típusától, illetve a két komponens arányától is függ.

A fémsópácoknál a korai fa világosabb, a késői sötétebb lesz, azaz pozitív pácképet kapunk. A felület természetesnek hat, de munkaigényes az elkészítése.

Pigmentpácok

A felület színét a farostok felszínén rögzülő pigmentek hozzák létre, melyek vízben, oldószerekben vagy kötőanyagokban oldhatatlan anyagok. Szervetlen vagy szerves eredetűek lehetnek. Vizes vagy oldószeres diszperziók formájában hordhatók fel a felületekre. Hátrányuk, hogy a felület színe nagyban függ a rétegvastagságtól, ezzel együtt viszont a fa rajzolatát többé-kevésbé eltakarják. Homogén, pozitív pácképet hoznak létre. A fa hibáit elfedik, és a színezékeknél jobb fényállósággal rendelkeznek.

A színezékek

A valódi oldatok; vízben, oldószerekben vagy kötőanyagokban (alkoholban, olajban, viaszban) oldott színes vegyületek, melyek elszínezik a fa rostjait. A rajzolat kiemelése, a strukturált páckép kialakítása csak színezékekkel lehetséges. Gyakran alkalmazzuk a kombinált, színezék- és pigmentalapú pácokat is.

Vizes színezék fapácok

Hordozóanyaguk víz, színezőanyaguk színezék és/vagy pigment. Általában a víz a leggyakoribb oldószer, mert a fa könnyen magába szívja, és a pácszemcséket a fa felületén és az elmetszett rostokban hagyja. Előnyös tulajdonságuk, hogy felhasználásuk környezetbarát, és az egészségre nem káros. A vizes pácok mélyen beszívódnak a fába. Emiatt felújítás esetén nem, vagy csak nehezen távolíthatók el. Vizes bázisúak, ezért a fa pórusait duzzasztják. Fapótló anyagoknál nem alkalmazhatók.

Folyékony vizes pácok

Felhasználásra kész folyékony rendszerek, melyek színezőanyaga pigment vagy pigment/színezék kombináció. A víz hordozóanyagon kívül a jobb nedvesítés és mélyebb felszívódás érdekében oldószereket is tartalmaznak, általában alkoholokat. Pigmenttartalmuknak és az adalékanyagoknak köszönhetően alkalmazásuk során a rostok felhúzódása, duzzadása minimális. Világos színek esetén UV sugárzást elnyelő adalékanyagok alkalmazása is szükséges, melyek megakadályozzák, hogy a fa színe a későbbiekben besötétedjen.

Porpácok

Természetes eredetű és szintetikus anyagok is lehetnek. A növényi színezékeket különböző növényi részek (pl. hagymahéj, a dió zöld héja, trópusi fák) desztillációjával és az így képződött oldat lepárlásával állítják elő.

A földfesték pácok különböző ásványok kilúgozásával (főzésével) és az így képződött oldat lepárlásával készülnek. Ilyen például a barnaszénből előállított diópác (kasseli barna), az okkersárga, a fehér színű titán-, kálium-, bárium- vagy alumínium-oxidok, a vörös színű vas-oxid stb. A növényi pácokkal együtt negatív pácképet eredményeznek. Az anilinfestékek a leggyakrabban alkalmazott színezékpácok. Kőolaj- vagy kőszénkátrányból készülnek kétféle változatban.

Vízben a savas kémhatásúak oldódnak, alkoholban pedig a lúgosak. A vízoldható változatok élénkebb, az alkoholban oldhatók tompább színeket hoznak létre. Pácképük pozitív, jó színezőképességgel rendelkeznek, és jól élénkítik a rajzolatot. Felhasználás előtt a porpácokat forró vízben kell feloldani a gyártó által megadott módon. A vizes oldatok egyenletes beszívódását és színezőhatását szalmiákszesz (ammónium-hidroxid) adagolásával lehet elősegíteni. A porpácok bármely fafajon alkalmazhatók, de nagy pórusú fáknál mikroszkopikus finomságú pigmentek is szükségesek a pórusok egyenletes festésére.

Oldószeres fapácok

Az oldószeres fapácok általában felhasználásra kész folyékony rendszerek, melyek hordozóanyaga oldószer (pl. alkohol) vagy kötőanyag (olaj, viasz, lakk), színezőanyaguk pedig színezék és/vagy pigment. Gyorsabban száradnak, mint a vizes színezékek. Általában nem hatolnak mélyen a fa rostjai közé. Nagyobb felületek egyenletes színezésére gyors száradásuk miatt nehezen alkalmazhatók, és foltosodhatnak. Fényállóságuk viszonylag gyenge.

Szeszpácok

96%-os etil-alkoholban oldott anilinfestékek. Porpácként vagy oldat formájában kerülnek forgalomba. Mélyen felszívódnak, nedvesítő képességük kiváló, ezért egyenletes, vékony rétegben kell a felületre vinni őket. Ez kézieszközökkel nehezen biztosítható, a megfelelő módszer a szórás vagy a hengerlés. Jó színezőképességgel rendelkeznek, a rajzolatot élénkítik. Fényállóságuk kielégítő.

Oldószeres rusztikus pácok

Hordozóanyaguk szerves oldószer, színezőanyaguk pigment/ színezék (anilinfesték) kombináció. Felhasználásuk a rusztikus tölgybútorok elterjedésekor vált általánossá, amikor a cél az volt, hogy a pórusok színe legyen sötétebb a felületekénél: a pác felhordása után a felület törlésével a pórusokba berakódott pigmentek elszínezik azokat. A színezékek és pigmentek kombinációja előnyös, mivel a színezékek rosszabb fényállóságát a pigmentek javítják.

Ha a felület törlésére nem kerül sor, úgy a színezékek rajzolatot élénkítő hatását a pigmentek homogén pácképe ellensúlyozza. Az oldószeres rusztikus pácokat szórással vagy hengerléssel célszerű a felületekre vinni. A rostokat nem húzzák fel.

Olajpácok

Száradó növényi olajban elkevert lazúrozó pigmentek. A fa karakterét kissé elmossák, nem szívódnak be mélyen a fába, ezért sérülékenyek, könnyen eltávolíthatók. A fa pórusait nem duzzasztják. A színezésen túl a felületek olajos alapozását is elvégzik.

Viaszpácok

Viaszt, vizet, ammónium-hidroxidot, kátrányszínezéket és kálium-karbonátot (hamuzsírt) tartalmazó emulziók. Felhasználás előtt mindig jól fel kell rázni őket. A felületnek selyemfényt adnak. Nem hatolnak mélyen a fába, így könnyen felújíthatók. Főleg keményfa és furnérozott bútorfelületek fényezésénél, natúr lakkozásánál használhatók.

Lakkpácok

Híg műgyanta oldatban diszpergált pigmentek, melyek átmenetet képeznek a pácok és a színes lakkok (zománcok) között. A száradás utáni vékony lakkréteg nem biztosít megfelelő felületvédelmet. A kialakuló szín a rétegvastagság függvénye (így a rajzolatot is jobban takarják). A lakkpácok patinázó festékként is felhasználhatók lakkozott felületekre. A pácolásnak egyéb, hagyományos módszerei is ismertek.

A következőkben felsorolt eljárásokat elsősorban tölgy faanyagon lehet alkalmazni?

• Füstölés. Ammónia vagy szalmiákgőzök hatására bekövetkező színmélyülés.
• Lúgozás. Nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid oldat felvitele után bekövetkező bámulás, mely erősen hangsúlyozza a pórusokat és a bélsugarakat.

A pácokkal szemben támasztott követelmények

Nedvesítő képesség

A pác hordozóanyaga és a fafelület közötti megfelelő mértékű adhéziót jelenti. Ennek híján a pácanyag nem terül megfelelően a felületen, az egyenletes felszívódás sem valósulhat meg, és a felületek így foltosak lesznek. Ez főleg vizes rendszereknél következhet be. A nedvesítő képesség fokozása szalmiákszesz (ammónium-hidroxid) adagolásával történik, mely a pác beszívódási mélységét is növeli.

Fényállóság

A fényigénybevétellel szembeni színállandóságot jelenti. Fény hatására a sötétebb árnyalatú színek fakulnak, a világos árnyalatúak alatt viszont a fafelület barnul (ez utóbbit UV abszorberek adagolásával lehet megelőzni). A fényállóság meghatározására általában az ún. „8 fokozatú kék skálát” alkalmazzuk, mely kék színnel színezett textília fény hatására bekövetkező színváltozásait tartalmazza. Az 1. fokozat a legalacsonyabb, a 8. fokozat a legmagasabb színállandóságot jelöli. Fapácok esetén a pigmentek fényállósága nagyobb: 7-8. fokozatú, míg a színezékek az 5-6. fokozatot érik el.

Vegyi stabilitás

Mivel a pácolt felületeket minden esetben felületkezelni kell, a színezőanyagnak ellenállónak kell lennie a lakkok összetételében szereplő különféle vegyületekkel szemben (híg savak, lúgok, formaldehid, peroxid stb.). Például sötét színek, magas színezőanyag-tartalom rontja a poliészterlakkok tapadását, ilyenkor izoláló alapozó alkalmazása szükséges; az alkoholokban oldható anilinfestékek nem alkalmazhatók politúrozás alá, mivel a gyantaoldat szesztartalma feloldja a pácot, és a felület foltos lesz stb.