• párásítók

Párásítók – A baktériumok melegágya?

Mi lehet egészségtelen abban, ha párá­sabbá tesszük a zárt helyiségek száraz levegőjét? Semmi. Ám nem megfelelő haszná­lat esetén a párásítók többet ártanak, mint használnak.

A baktériumok melegágya

Ha a párásító víztartályát nem cseréljük rendszeresen, a baktériumok, gombák és más mikroorganizmusok melegágyává válhat. Ezek a mikrobák a ködpárával a levegőbe kerülve légúti panaszokat okozhatnak: szem-, orr- és torokirritációt, influenzaszerű tünete­ket, vagy akár súlyos fertőzéseket is.

Hogyan működnek?

Ha a lakásunkban levegőbefutásos fűtőrend­szer működik, egész otthonunkat egyszerre párásíthatjuk a vezetékrendszerben elhelye­zett központi berendezéssel (de ne feledjük: ezek is rendszeres karbantartást igényelnek). Hordozható készüléket is vásárolhatunk, amely egy, esetleg több helyiség párásításáról gondoskodik.

Íme a párásítók öt fő típusa:

• Az evaporációs hidegpárásítók ventilátor segítségével levegőt fújnak át egy nedves közegen, amelyből vízpára száll fel. Ez a típus általában nem terjeszt mikro­organizmusokat, és fogyasztása is csekély.
• A gőzölögtető párásítók víz forralásával vízgőzt hoznak létre. A forralás ugyan el­pusztítja a vízben lévő mikroorganizmu­sokat, viszont az összes típus közül ez fogyasztja a legtöbb áramot. Ráadásul a berendezésből kiáradó forró gőz égési sérülést okozhat, és ugyanez történhet, ha a párásító véletlenül felborul.
• A melegpárásítók szintén felforralják a vizet, de a gőzt egy ventilátor lehűti, így nem áll fenn az égési sérülés veszélye. A forralás elpusztítja a mikroorganizmuso­kat, viszont ha a berendezés felborul, a ki­ömlő víz leforrázhat valakit. Ezek a készü­lékek szintén sok áramot fogyasztanak.
• A lapátkerekes hidegpárásítók nagy sebes­ségű forgó koronggal állítanak elő hűvös, finom párát. Kevés energiát fogyasztanak, de könnyen terjesztik a mikroorganizmu­sokat, és ha kemény csapvízzel párásítunk, a vízkő finom fehér por formájában leüle­pedhet a helyiségben. (Az újabb modelle­ket különleges szűrővel látják el; ez a kór­okozókat és a vízkövet is kiszűri.)
• Az ultrahangos párásítók ultraszonikus rezgések segítségével oszlatják finom per­metté a vizet. A vízzel azonban a mikroor­ganizmusokat (baktériumokat és penész­gombákat), valamint a kemény vízben lévő vízkövet is szétterítik a lakásban. Egyes szakértők azt javasolják, hogy e ké­szülékekben kizárólag ioncserélt, desztil­lált vagy lágyított vizet használjunk.

A tiszta párásító

A párásító rendszeres tisztításával csökkent­hetjük a levegőbe kerülő káros anyagok mennyiségét. Kövessük az alábbi tanácsokat.

• Naponta cseréljük a vi­zet. Ürítsük ki a tartályt, és újratöltése előtt tö­röljük szárazra az összes nedves felületet.
• Használjunk desztil­lált vizet, mivel ezzel elkerülhető a vízkőpor megjelenése és a tartály vízkövesedése. Ha a gyár­tó javasolja, használjunk víz­lágyító töltetet vagy szűrőt is.
• A készüléket háromnaponta tisztítsuk meg kefé­vel és 3%-os hidrogén-peroxid oldattal, hetente egyszer hypóval (egy kiskanálnyit keverjünk el 4 1 vízben). Hagyjuk a szert 20 percig hatni, majd rázzuk össze. Öblít­sük ki alaposan, amíg a szag teljesen el nem tűnik, majd töröljük szárazra.
• Ha a tartályban vízkő rakódik le, dörzsöl­jük át puha kefével, majd töröljük át a tar­tályt ecettel megnedvesített puha ronggyal. Öblítsük át alaposan langyos vízzel.