• habarcs

A habarcsokkal szemben támasztott minőségi követelmények

A friss habarcs

A friss habarcsok a konzisztencia (képlékenység), a levegőtartalom, a vízmegtartó képesség és a testsűrűség alapján minősíthetők.

Konzisztencia

A habarcsok szállíthatósága és bedol­gozhatósága a konzisztenciával jelle­mezhető. A friss habarcs konziszten­ciája a terülés és (vagy) a kúpsüllye­dés alapján állapítható meg (4.2. táb­lázat, lent).

4.2. táblázat

Levegő tartalom

A kis levegőtartalmú habarcs levegő­tartalma 7 térfogat százalék alatt, a közepes levegőtartalmú habarcs leve­gőtartalma 7-15 térfogat százalék között, míg a nagy levegőtartalmú ezek felett van, de legfeljebb 25 szá­zalék lehet. Olyan helyeken, ahol a nagy pórustartalmú habarcs a kívána­tos, a közepes vagy nagy levegőtarta­lom biztosításához speciális adalék­szert kell adagolni.

A légpórus képző adalékszerek olyan, vízben oldódó anyagok, amelyek a habarcskeverés folyamata alatt, tisz­tán fizikai úton, cement- vagy mész­pépbe ágyazott finom légbuboréko­kat hoznak létre. A légbuborékok nagy része a bedolgozási folyamat alatt is megmarad, és a megszilárdult habarcsrétegben finom eloszlású mikro légpórus rendszert alkot. A pórus­képzéshez anionos, kationos és nem ionos felületaktív anyagokat használ­nak.

Ilyenek például a következők:

• tojásfehérje bomlástermékei;
• alkohol-szulfonátok;
• alkáli-szulfonátok;
• szénhidrogének szulfonátjai;
• zsírsavak sói;
• szappanhabok (állati és növényi eredetű zsírok és olajok mellékter­mékei) stb.

A légpórusos habarcs hőszigetelő ré­tegként, főként belső vakolatként for­dul elő. Mai alkalmazási területe már meglehetősen szűk, néhány évtizede azonban még sok helyen használták. Háttérbe szorulásának oka a számta­lan újonnan megjelent hőszigetelő anyag. Homlokzatokon csak alsó ré­tegként használható, max. közepes levegőtartalmú keverékként, a fedő-, vakoló- és simító- (vagy a nemes vakolati) réteggel eltakarva. A légpórusos habarcs készítésénél az adalékszereket olyan mennyiségben kell bekeverni, hogy az adalékszem­csék felületi abszorpciója után a ké­szítési vízben elegendő mennyiségű felületaktív anyag maradjon a légpó­rus képződéséhez. A légpórus képző szerek használatakor pontosan be kell tartani a gyártó előírásait.

Víztartó képesség

A víztartó képesség a habarcsnak az a tulajdonsága, hogy a bedolgozás befejezéséig megtartja a jól kenhetőséghez szükséges vízmennyiséget, az­után a habarccsal bevont felület vízel­szívó képességéhez igazodva, eleresz­ti azt. A friss habarcs vízmegtartó képességét a helyes kötő/töltőanyag arány határozza meg, amely a kon­zisztencia javító anyagok adagolásá­val is befolyásolható.

A megszilárdult habarcs

A megszilárdult habarcsnak külön­féle követelményeket kell teljesítenie. A vakolóhabarcs ok 28 napos tapadó­ szilárdsága a 4.3. táblázat szerinti le­gyen. A felületképző habarcsok 28 napos nyomószilárdsága, hajlítószilárdsága és tapadó szilárdsága a 4.4. táblázat szerinti legyen.

4.3. táblázat

A hőszigetelő habarcsok előírásos 28 napos testsűrűsége és a hővezetési té­nyezője a 4.5. táblázatban látható.

4.4. táblázat Felületképző habarcsok.

4.5. táblázat Hőszigetelő habarcsok.