Vályoghabarcsok, vályogvakolatok felvitele
Az agyag mechanikusan képződött ásványi üledék (a vas-oxid miatt sárgás színezetű keverék kvarcból, földpátokból és más, különböző szemcsenagyságú ásványi anyagokból). A kis agyagszemcsék (< 0,002 mm), amelyek a szemcseeloszlásban a legnagyobb hányadot alkotják, megkötik a kb. 1 mm nagyságú agyagszemcséket. Az agyag keletkezésének során végbemenő üledékképződési ciklusok következtében a lelőhelyek egyes rétegei között igen nagy különbségek lehetnek a szemcsenagyság és összetétel tekintetében. A sovány agyagban nagyobb arányban található homok- és más durvább szemcsék, a kövér agyagban arányuk értelemszerűen kisebb.
Vályogvakolat felvitele
Amikor a vályogvakolatot felvisszük, a habarcsot erőteljesen kell felcsapni a falra. Az egyszerű felhordás nem teremti meg az alapfelülettel való kellő tapadást. Elméletileg egyszerű épületek külső munkálataihoz megfelel a vályoghabarcs, de nem igazán tartós, mert nem vízálló és ezzel az időjárási hatásokkal szemben sem ellenálló. Ezért a vályogvakolatot mindig el kellene látni valamilyen vízálló záróbevonattal.
Hol alkalmazzák?
A vályogból készült vakolóhabarcsot általában csak olyan épületeken alkalmazzák, amelyek maguk is vályogtéglákból vagy vályogból (vert módon) készültek. Vályog, vályogmész és vályoggipsz habarcsokat használnak. A vályogvakolatok homokkal kevert és sok esetben árpaszalmával dúsított agyagból készülnek. Különböző alapfelületeken (pl. könnyűvályog, vert vályogfal, nád, faléc vagy egyéb épített falazat) szolgálhatnak alapvakolatként. A vályogvakolat „kövérebb” agyagból készül, amit durva homokkal addig kell keverni, hogy az a száradás közben már ne repedezzen meg.
A finom szemcséjű homok erre alkalmatlan. Ezenkívül 2-3 cm hosszúra vágott durva szénát vagy finom szalmát kell hozzákeverni. A keveréket alaposan és kellően hosszú ideig meg kell dolgozni. A kész habarcsot aztán fel kell csapni a falra, kb. 1,5 cm vastagságban. A kartécsni vagy simítófa segítségével felhúzott vályoghabarcs nem megfelelő, mert nem tapad megfelelően az alapfelülethez. A vakolat felvitele után a felületre rőzseseprűvel ferdén felfelé néző lyukakat kell készíteni. Ezt a teljes felületen és kellő sűrűségben el kell végezni, nem csak a vakolat egyes részein. A felületek gyakran alkalmazott „fésülése” általában hatástalan.
A vályog záróvakolat ugyanabból a kövér agyagból készül, durva homokkal keverve, de a feldarabolt durvább szálasanyagok helyett finomabb szerkezetűeket adnak hozzá (mint pl. a len és a pelyva, kivételes esetekben apróra vágott finom szalma). A durva darabokat ki kell rostálni. Ezt a réteget is fel kell csapni, a felhúzás nem elég. Ez után a réteget még friss állapotban át kell dörzsölni, és ezzel tömöríteni, eközben egy kevés homok-fehércement keveréket (1:1 arányban) kell bedörzsölni. Ez a következő befejező bevonatok tapadásának szempontjából fontos! De arra is kell figyelni, hogy a folyamat végén a vályognak még valamennyire látszania kell.
Vályogvakolatok a fachwerk-szerkezetű épületeknél
A vályogvakolatok állandó felhasználási területe a fachwerk-szerkezetű épületek falszakaszainak vakolása felújítási munkálatok során. A vályoghabarcsok csak mechanikus úton tapadnak, ezért kell az alapfelületnek teherhordónak, tisztának és kellően durva felületűnek lennie. Vályogvakolatok javításánál gyakran megfigyelhető, hogy az alapfelületet mindössze érdesítik és átnedvesítik. Ez sok esetben nem elég, különösen akkor, ha a vályogvakolat nagyon kemény.
A régi és új vályogvakolat közötti megfelelő összekapcsoláshoz az alapfelületet napokig, intenzíven kellene nedvesíteni. Ez általában nem lehetséges, mert nincs rá idő és ebből következően kellő fedezet, ezért a régi vályogvakolatot megfelelő vakolathordozóval kellene ellátni, és ezután bevonható vályogvakolattal vagy annak alternatívájaként könnyűvakolattal, könnyűagyag habarccsal vagy szálas könnyűvakolattal. Itt is érvényes természetesen az, hogy a záróbevonat felvitelének módja és anyaga megfeleljen az aljzatként szolgáló vályogvakolat követelményeinek.